„Szemléltetés nélkül nem is beszélt nekik”
„Szemléltetés nélkül nem is beszélt nekik”
„Jézus mindezeket szemléltetésekben mondta a sokaságnak. Szemléltetés nélkül nem is beszélt nekik” (MÁTÉ 13:34).
1—2. a) Miért van az, hogy a jó szemléltetéseket nemigen felejti el az ember? b) Milyenfajta szemléltetéseket alkalmazott Jézus, és milyen kérdések merülnek fel ezzel a módszerével kapcsolatban? (Lásd a lábjegyzetet is.)
EMLÉKSZEL egy olyan szemléltetésre, amelyet évekkel ezelőtt hallottál, például egy nyilvános előadásban? A jó szemléltetésekre sokáig emlékszik az ember. Egy író úgy fogalmazott, hogy a szemléltetések „látvánnyá alakítják a hallottakat, és képeket idéznek fel a hallgatók képzeletében”. Mivel gyakran a képek segítenek a legtöbbet a gondolkodásunkban, a szemléltetések által könnyebb lehet megérteni a fogalmakat. A szemléltetések életet lehelhetnek a szavakba, és olyan igazságokat taníthatnak, amelyek bevésődnek az emlékezetünkbe.
2 Nem volt még olyan tanító a földön, aki ügyesebben alkalmazott volna szemléltetéseket, mint Jézus Krisztus. Jézus számos példázatára közel kétezer évvel azután is könnyű emlékezni, hogy először elhangzott. * Miért élt Jézus ilyen gyakran éppen ezzel a tanítási módszerrel? És miért voltak olyan hatásosak a szemléltetései?
Miért tanított Jézus szemléltetésekkel?
3. a) A Máté 13:34, 35 alapján mi az egyik oka annak, hogy Jézus szemléltetéseket alkalmazott? b) Mi mutatja, hogy Jehova kétségkívül értékeli ezt a tanítási módszert?
3 A Biblia két fontos okot említ, ami miatt Jézus szemléltetéseket alkalmazott. Az első az, hogy ezzel próféciát teljesített be. Máté apostol ezt írta: „Jézus mindezeket szemléltetésekben mondta a sokaságnak. Szemléltetés Máté 13:34, 35). A Máté által idézett „próféta” az volt, aki a Zsoltárok 78:2-t írta. A zsoltáríró Isten szellemének ihletése alatt írt évszázadokkal Jézus születése előtt. Hát nem lenyűgöző, hogy Jehova több száz évvel előre meghatározta, hogy a Fia szemléltetésekkel fog tanítani? Biztosak lehetünk benne, hogy Jehova értékeli ezt a tanítási módszert!
nélkül nem is beszélt nekik, hogy beteljesedjen, ami megmondatott a próféta által, aki így szólt: »Szemléltetésekre fogom nyitni számat«” (4. Hogyan fejtette ki Jézus, hogy miért használ szemléltetéseket?
4 Másodszor, maga Jézus fejtette ki, hogy azért használ szemléltetéseket, hogy kiszűrje azokat, akiknek a szívük nem fogékony. Miután egy „nagy sokaságnak” elmondta a magvetőről szóló példázatot, a tanítványok megkérdezték tőle: „Miért szemléltetésekben szólsz hozzájuk?” Jézus így felelt nekik: „Nektek megadatott, hogy értsétek az egek királyságának szent titkait, de azoknak az embereknek nem adatott meg. Azért szólok hozzájuk szemléltetésekben, mert nézvén, hiába néznek, és hallván, hiába hallanak, és az értelmét sem fogják fel; és beteljesedik rajtuk Ézsaiás próféciája, amely így szól: »Hallván hallotok majd, de semmiképpen nem fogjátok fel az értelmét; és nézvén néztek majd, de semmiképpen nem láttok. Mert érzéketlenné vált e nép szíve«” (Máté 13:2, 10, 11, 13–15; Ézsaiás 6:9, 10).
5. Hogyan szűrték ki Jézus szemléltetései az alázatos hallgatókat a büszkék közül?
5 Hogyan tudták szétválasztani az embereket Jézus szemléltetései? Bizonyos esetekben a hallgatóinak mélyre kellett ásniuk, hogy teljesen felfogják szavainak az értelmét. Aki alázatos volt, az úgy érezte, tovább kell kérdeznie Jézust (Máté 13:36; Márk 4:34). Így Jézus szemléltetései feltárták az igazságot azoknak, akik éheztek rá, de elrejtették azt azok elől, akiknek büszke volt a szívük. Milyen remek tanító volt Jézus! Vizsgáljunk most meg néhány szempontot, amely hozzájárult, hogy a szemléltetései hatásosak legyenek!
Körültekintés a részleteket illetően
6—8. a) Milyen lehetőség nem adatott még meg Jézus első századi hallgatóinak? b) Mely példák igazolják, hogy Jézus körültekintően választotta ki, hogy milyen részleteket foglaljon bele a szemléltetéseibe?
6 Gondolkodtál már azon, hogy milyen lehetett azoknak az első századi tanítványoknak, akik a saját fülükkel hallották Jézust tanítani? Igaz, kiváltságukban állt hallani Jézus hangját, de még nem adatott meg nekik az a lehetőség, hogy egy írásos feljegyzésben kutathassanak, hogy felidézzék, amit mondott. Ehelyett elméjükben és szívükben kellett megőrizniük Jézus szavait. Jézus, azáltal hogy ügyesen alkalmazta a szemléltetéseket, megkönnyítette az általa tanítottak megjegyzését. Vajon hogyan?
7 Jézus körültekintően választotta ki, hogy milyen részleteket foglaljon bele a szemléltetéseibe. Ha egy részlet szorosan a történethez tartozott, vagy a hangsúly miatt szükség volt rá, akkor Jézus nagyon odafigyelt, hogy belefoglalja a szemléltetésbe. Például pontosan közölte, hogy hány juhot hagyott ott a gazda, amikor az elkóborolt juh keresésére indult, hány órát dolgoztak a munkások a szőlőben, és hány talentumot bízott az úr a rabszolgáira (Máté 18:12–14; 20:1–16; 25:14–30).
8 Jézus egyszersmind kihagyta a jelentéktelen részleteket, melyek megnehezítették volna, hogy felfogjuk a szemléltetések jelentését. Például az irgalom nélküli rabszolgáról szóló példázatban nem magyarázta meg, hogy a rabszolga miként halmozott fel 60 millió dénáros adósságot. Jézus a megbocsátás fontosságát emelte ki. Nem az volt a lényeg, hogy miként adósodott el a rabszolga, hanem az, hogy az ura megbocsátott neki, és az, hogy ezzel szemben ő hogyan bánt egy rabszolgatársával, aki viszonylag kis összeggel tartozott neki (Máté 18:23–35). Ehhez hasonlóan a tékozló fiú példázatában Jézus nem fejtette ki, hogy miért kérte ki hirtelen a kisebbik fiú az örökségét, és miért tékozolta el. Azt viszont részletesen elbeszélte, hogy mit érzett és mit tett az apa, amikor a fia megváltozott és hazatért. Az apa reakciójáról szóló részletek lényegesek voltak Jézus mondanivalójának szempontjából, tudniillik hogy Jehova „bővelkedik a megbocsátásban” (Ézsaiás 55:7; Lukács 15:11–32).
9—10. a) Mire összpontosított Jézus, amikor szemléltetéseinek a szereplőit jellemezte? b) Mivel könnyítette meg Jézus a hallgatói és mások dolgát, hogy felidézhessék a szemléltetéseit?
9 Jézus abban is megfontolt volt, ahogy a példázatai szereplőit jellemezte. Nem adott részletes leírást a szereplők külsejéről, hanem rendszerint inkább arra összpontosított, hogy mit tettek, vagy hogyan reagáltak az általa felvázolt helyzetekben. Ezért az irgalmas szamaritánus külsejének leírása helyett olyasmit mondott el, ami sokkal lényegesebb, mégpedig azt, hogy a szamaritánus könyörületesen segítségére sietett az úton fekvő zsidónak, aki megsebesült. Jézus azokat a részleteket foglalta bele a példázatba, amelyekre szükség volt ahhoz, hogy megtanítsa, hogy a felebaráti szeretetet olyanok iránt is ki kell mutatnunk, akik nem tartoznak a mi népcsoportunkhoz (Lukács 10:29, 33–37).
10 Annak köszönhetően, hogy Jézus csínján bánt a részletekkel, a szemléltetései tömörek, és nincsenek telezsúfolva fölösleges információkkal. Ezáltal Jézus megkönnyítette első századi hallgatóinak a dolgát — és még számtalan további emberét, akik később az ihletett evangéliumokat olvassák —, hogy felidézhessék a szemléltetéseit és a belőlük levonható értékes tanulságokat.
A mindennapi életből merített témát
11. Mondj példákat Jézus példázataiból olyan elemekre, amelyeket minden bizonnyal azalatt figyelt meg, mialatt felnőtt Galileában!
11 Jézus mesterien tudott olyan szemléltetéseket mondani, amelyek kapcsolódtak az emberek életéhez. Sok példázatában olyan elemek bukkannak fel, amelyeket minden bizonnyal azalatt figyelt meg, mialatt felnőtt Galileában. Gondolkodjunk el egy percre a gyermekkoráról! Hányszor elnézhette, amint az édesanyja élesztős kenyeret készít úgy, hogy egy korábbi sütésből megőrzött, kovászos tésztadarabot használ a kelesztéshez? (Máté 13:33). Hányszor figyelhette a halászokat, miközben leeresztették hálóikat a Galileai-tenger tiszta, kék vizébe? (Máté 13:47). Hányszor láthatott gyermekeket játszani a piactéren? (Máté 11:16). Jézus valószínűleg más mindennapi dolgokat is megfigyelt, amelyeket később beépített a szemléltetéseibe; például a magvetők munkáját, vidám menyegzőket és gabonaföldeket, melyeket a nap melege érlel (Máté 13:3–8; 25:1–12; Márk 4:26–29).
12—13. Hogyan tükröződik a búzáról és a gyomról szóló példázatból, hogy Jézus jól ismerte a helyi körülményeket?
12 Nem meglepő hát, hogy a mindennapi élet elemei és helyzetei átszövik Jézus számos szemléltetését. Ezért ahhoz, hogy még inkább átlássuk, milyen ügyesen alkalmazta ezt a tanítási módszert, jó, ha szemügyre vesszük, mit jelentettek a szavai zsidó hallgatóinak. Nézzünk meg két példát!
13 Az első a búzáról és a gyomról szóló példázat. Ebben Jézus egy férfiról beszélt, aki jó búzát vetett a szántóföldjébe, de egy „ellenséges ember” odajött, és gyomot vetett a búza közé. Miért éppen ezt az ellenséges cselekedetet említette Jézus? Nos, ne felejtsük el, hogy a Galileai-tenger közelében hangzott el ez a szemléltetés, és a galileai emberek fő elfoglaltsága nyilvánvalóan a földművelés volt. Mi is okozhatna nagyobb kárt egy gazdának, mint az, hogy az ellensége belopózik a földjére, és káros gyomok magjait szórja bele? Az akkori törvényekből kitűnik, hogy előfordultak ilyen támadások. Hát nem kézenfekvő, hogy Jézus olyan helyzetet hozzon fel, amely ismerős a hallgatóinak? (Máté 13:1, 2, 24–30).
14. Miért érdemes megfigyelni, hogy Jézus az irgalmas szamaritánusról szóló példázatban a mondanivalója közlésekor arról az útról beszélt, amely „Jeruzsálemből Jerikóba” vitt?
14 Másodikként idézzük fel az irgalmas szamaritánusról szóló példázatot. „Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment lefelé, és rablók kezébe esett. Ezek kifosztották, ütéseket is mértek rá, és elmentek, otthagyva őt félholtan” — kezdte Jézus a történetet (Lukács 10:30). Érdemes megfigyelni, hogy Jézus a mondanivalója közlésekor arról az útról beszélt, amely „Jeruzsálemből Jerikóba” vitt. Amikor ezt a példázatot elmondta, Júdeában volt, nem messze Jeruzsálemtől; a hallgatói tehát valószínűleg ismerték a szóban forgó utat. Ez az út hírhedt volt, kivált a magányos utasoknak, ugyanis elhagyatott vidéken kanyargott, ahol sok búvóhelyet találhattak az útonállók.
15. Miért nem igazolhatja senki jogosan az irgalmas szamaritánus példázatában szereplő pap és a lévita közömbösségét?
15 Még valamit meg kell jegyeznünk azzal kapcsolatban, hogy Jézus azt az utat említette, amely „Jeruzsálemből Jerikóba” vitt. A történetben először egy pap, majd egy lévita ment ezen az úton, de egyikük sem állt meg, hogy segítsen a szerencsétlenül járt férfin (Lukács 10:31, 32). A papok a jeruzsálemi templomban végeztek szolgálatot, a léviták pedig segítettek nekik. Sok pap és lévita lakott Jerikóban, amikor éppen nem szolgált a templomban, mivel Jerikó mindössze 23 kilométerre volt Jeruzsálemtől. Ennélfogva biztosan használták ezt az utat. Figyeljük meg azt is, hogy a pap és a lévita „Jeruzsálemből” jött, vagyis a templomból tartott valahová. * Ezért senki sem igazolhatja jogosan a közömbösségüket azzal, hogy azért kerülték ki a megsebesült férfit, mert halottnak látszott, és ha megérintették volna, azzal egy időre alkalmatlanná váltak volna a templomi szolgálatra (3Mózes 21:1; 4Mózes 19:11, 16). Ugye milyen jól látszik mindebből, hogy Jézus szemléltetése olyan elemeket tartalmazott, amelyeket a hallgatói jól ismertek?
Szemléltetések a teremtésműből
16. Miért nem kell csodálkoznunk azon, hogy Jézus alaposan ismerte a teremtésművet?
16 Sok szemléltetésből és példázatból kiderül, hogy Jézus jól ismerte a növényeket, az állatokat és a természeti erőket (Máté 6:26, 28–30; 16:2, 3). Hol szerezte ezt a tudását? Galileai gyermekévei alatt bizonyára bőven volt alkalma megfigyelni Jehova teremtésművét. Ezenkívül ő „az egész teremtés elsőszülötte”, és Jehova mint „mestermunkást” használta fel őt mindennek a megteremtésénél (Kolosszé 1:15, 16; Példabeszédek 8:30, 31, NW). Nem kell hát csodálkoznunk azon, hogy Jézus alaposan ismerte a teremtésművet. Nézzük, hogyan használta fel ügyesen ezt a tudását, amikor tanított.
17—18. a) Hogyan tükrözik Jézusnak a János evangéliuma 10. fejezetében feljegyzett szavai, hogy nagyon jól ismerte a juhok tulajdonságait? b) Ami a pásztorok és a juhaik közötti páratlan kapcsolatot illeti, mit figyelhettek meg azok, akik jártak már a bibliai tájakon?
17 Jézus egyik leggyöngédebb szemléltetése János evangéliumának a 10. fejezetében van feljegyezve. Ebben Jézus a követőivel ápolt szoros kapcsolatát ahhoz a kapcsolathoz hasonlítja, amely a pásztort és a juhait összeköti. Jézus szavai azt tükrözik, hogy nagyon jól ismerte a házijuhok tulajdonságait. Arra utalt, hogy a juhok hagyják magukat vezetni, és hűségesen követik a pásztorukat (János 10:2–4). Akik jártak már a bibliai tájakon, azok megfigyelhették a pásztorok és a juhaik közötti páratlan kapcsolatot. H. B. Tristram XIX. századi természettudós megjegyezte: „Egyszer elnéztem, amint egy pásztor játszott a nyájával. Úgy tett, mintha elfutna, a juhok meg futottak utána, és körbevették . . . Végül az egész nyáj egy kört alkotott, a pásztor körül ugrándozva.”
18 Miért követik a juhok a pásztorukat? „Mert ismerik a hangját” — mondta Jézus (János 10:4). Valóban így van ez? George A. Smith így ír személyes tapasztalatairól: „Déli pihenőnket némelykor az egyik ilyen júdeai kút mellett töltöttük el, amelyhez három-négy pásztor hozta oda a nyáját. A nyájak összekeveredtek, és nem tudtuk, hogyan fogják őket újra szétválasztani a pásztorok. De miután a juhok eleget ittak, és kijátszották magukat, a pásztorok felmentek a völgy különböző pontjaira, és külön-külön sajátos hívójelet adtak; a juhok pedig a tömegből kiválva a saját pásztorukhoz mentek, és éppolyan rendben, ahogy érkeztek, elmentek a maguk útjára” (The Historical Geography of the Holy Land). Jézus nemigen szemléltethette volna találóbban, amit mondani akart. Ha megismerjük a tanításait, és azok szerint élünk, valamint ha követjük a vezetését, akkor „a kiváló pásztor” gyöngéd és szerető törődését fogjuk élvezni (János 10:11).
Ismert események mint a szemléltetések alapjai
19. Hogyan cáfolt meg egy téves elképzelést Jézus azáltal, hogy ügyesen egy közelben történt tragédiát hozott fel példaként?
19 Hatásos szemléltetések olyan megtörtént esetek vagy példák is lehetnek, amelyekből tanulságot lehet levonni. Egyszer Jézus egy akkor nemrég történt eseményt hozott fel példaként, hogy cáfolja azt a téves elképzelést, miszerint azokkal történnek tragikus dolgok, akik megérdemlik. „Az a tizennyolc, akire rádőlt a torony Siloámban, és megölte őket, azt hiszitek, hogy nagyobb adósnak [bűnösnek] bizonyult minden más embernél, aki Jeruzsálemben lakik?” — kérdezte (Lukács 13:4). Jézus sokatmondóan érvelt a végzetben hívő gondolkodás ellen. Ez a tizennyolc lélek nem azért veszett el, mert valamilyen bűnével kihívta Isten haragját. Tragikus haláluk inkább az időnek és az előre nem látható eseményeknek tudható be (Prédikátor 9:11, NW [9:13]). Jézus így megcáfolt egy hamis tanítást, olyan eseményre utalva, melyről a hallgatóinak tudomásuk volt.
20—21. a) Miért rótták meg a farizeusok Jézus tanítványait? b) Melyik bibliai történettel szemléltette Jézus, hogy Jehova soha nem akarta, hogy a sabbatról szóló törvényét mereven alkalmazzák? c) Miről lesz szó a következő cikkben?
20 Jézus, amikor tanított, szentírási példákat is említett. Emlékezzünk vissza arra az esetre, amikor a farizeusok megrótták a tanítványokat, amiért azok sabbaton gabonát tépdestek, és megették. A tanítványok valójában nem Isten Törvényét szegték meg, hanem a farizeusok szigorú értelmezését azt illetően, hogy mi számít törvénybe ütköző munkavégzésnek sabbaton. Jézus az 1Sámuel 21:3–6-ban feljegyzett esetre utalva szemléltette, hogy Isten soha nem akarta, hogy a sabbatról szóló törvényét ilyen ésszerűtlenül mereven alkalmazzák. Dávid és az emberei megéhezve megálltak a sátortemplomnál, és megették a bemutatott kenyereket, amelyeknek a helyére frissek kerültek. A régi kenyerek általában a papoknak voltak félretéve, hogy megegyék. Az adott körülmények között azonban Dávidot és az embereit nem marasztalták el azért, mert megették a kenyereket. Érdekes, hogy a Bibliában egyedül itt olvashatunk arról, hogy a régi kenyereket olyanok ették meg, akik nem voltak papok. Jézus pontosan tudta, hogy melyik történetet lenne helyes felhozni, zsidó hallgatói pedig kétségtelenül ismerték is ezt a történetet (Máté 12:1–8).
21 Tagadhatatlan, hogy Jézus nagy Tanító volt! Csak csodálni tudjuk azt a páratlan képességét, ahogyan fontos igazságokat a hallgatói számára érthető módon tudott átadni. De hogyan tudjuk utánozni őt, amikor tanítunk? Erről lesz szó a következő cikkben.
[Lábjegyzetek]
^ 2. bek. Jézus a szemléltetésnek több formáját használta, beleértve a példákat, összehasonlításokat, hasonlatokat és metaforákat. Híres a példázatairól, melyek egy meghatározás szerint rövid, általában kitalált történetek, melyekből erkölcsi vagy szellemi tanulság vonható le.
^ 15. bek. Jeruzsálem magasabban feküdt, mint Jerikó. Ezért aki „Jeruzsálemből Jerikóba” tartott, ahogy a példázat mondja, az valóban „lefelé” ment.
Emlékszel rá?
• Miért tanított Jézus szemléltetésekkel?
• Milyen példa mutatja, hogy Jézus olyan szemléltetéseket mondott, amelyeket első századi hallgatói megértettek?
• Miből látszik, hogy Jézus ötletesen élt a teremtésműről szerzett ismereteivel a szemléltetéseiben?
• Hogyan használt fel alapul Jézus a hallgatói által ismert eseményeket?
[Tanulmányozási kérdések]
[Képek a 15. oldalon]
Jézus beszélt egy rabszolgáról, aki nem engedett el egy viszonylag kis tartozást, valamint egy apáról, aki megbocsátott az egész örökségét eltékozló fiának
[Kép a 16. oldalon]
Mi a mondanivalója Jézus példázatának, mely az irgalmas szamaritánusról szól?
[Kép a 17. oldalon]
Valóban ismerik a juhok a pásztoruk hangját?