A „szentek” vonzereje napjainkban

„Emlékeznek arra az időre, amikor már agyunkra mentek a hősök? Úgy látszik, hogy az a 4,2 millió amerikai, aki szept. 13-án Teréz anya temetését szemlélte, nem érzett így. Teréz anya szept. 5-én bekövetkezett halála óta azzal a kéréssel bombázták az emberek a Vatikánt, hogy hivatalosan is nyilvánítsák őt szentnek. Alig akadt olyan személy, aki kételkedett abban, hogy ez meg is történik” (1997. OKTÓBER 3., SUN-SENTINEL, EGYESÜLT ÁLLAMOK).

SOKAN a katolikus misszionárius, Teréz anya humanitárius és jótékonysági tevékenységében látják az igazi szentség megnyilvánulását. Más vallásokban is vannak hősök, de a római katolikus egyház kanonizált * személyeitől eltérően őket talán sohasem ismerik el hivatalosan.

II. János Pál pápa több mint 450 személyt kanonizált, vagyis avatott szentté pápai munkássága folyamán, ami meghaladja a XX. század összes pápája által szentté avatott személyek együttes számát. Miért ez a szűnni nem akaró odaadás a „szentek” iránt, holott sokukat általánosságban a katolikusok is alig ismerik?

Lawrence Cunningham, az amerikai Notre Dame-i Egyetem teológusa kifejti: „Az embereket érdekli az a gondolat, hogy valahol a világban létezik szentség. A szenteknél megvan a lehetősége annak, hogy valami emberfölöttit tettek az életükben, ráadásul napjainkban.” Ezenkívül azt mondják, hogy a „szenteknek” különleges bejárásuk van Istenhez, így kellőképpen közben tudnak járni nála az élőkért. Amikor rátalálnak egy „szent” hátrahagyott dolgaira vagy földi maradványaira, akkor ezeket abban a hiszemben tisztelik, hogy erőt sugároznak.

A tridenti zsinat XVI. században közzétett katekizmusában, melynek az volt a célja, hogy megerősítsék a katolikus tantételek érvényességét, kijelentették: „Joggal vonhatjuk le azt a következtetést, hogy azzal, ha »az Úrban elaludt« szenteket tiszteljük, közbenjárásukat igénybe vesszük, valamint hátrahagyott szent dolgaikat és hamvaikat tiszteljük, egyáltalán nem csorbítjuk Isten dicsőségét, hanem inkább jelentősen növeljük azt, arányosan azzal, ahogy a keresztény remény megelevenedik és megerősödik, és azzal, ahogy a szentek közbenjárásáért folyamodó személy indíttatást érez arra, hogy utánozza erényeiket” (The Catechism of the Council of Trent, 1905). Az igaz keresztények minden bizonnyal szeretnének erényes életet élni, megfelelően közeledni Istenhez, valamint segítséget kapni tőle (Jakab 4:7, 8). De ki lehet valódi szent Isten Szava alapján? És milyen szerepük van a szenteknek?

[Lábjegyzet]