Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

„Csendes vizekhez terelget engem”

„Csendes vizekhez terelget engem”

„Csendes vizekhez terelget engem”

A BIBLIAI vidékek forró éghajlata megkívánja, hogy a juhok mindennap igyanak. A pásztorok egyik nagyon fontos feladata ezért az, hogy ellássák vízzel a nyájukat. Előfordul, hogy a pásztorok kútból itatják a juhokat. Ilyenkor a vizet vályúkba öntik, hogy az állatok inni tudjanak (1Mózes 29:1–3). Ám a kisebb patakok és folyók körüli területek nyugodt, „bővizű pihenőhelyek”, különösen az esős évszakban. (Zsoltárok 23:2NW).

Egy jó pásztornak tudnia kell, hogy merre találhat vizet és megfelelő legelőt a nyájának. Ha úgy ismeri a környéket, mint a tenyerét, akkor juhainak az élete biztosítva lesz. Dávid, aki évekig juhokra vigyázott a júdai hegyekben, Isten szellemi vezetését ahhoz hasonlította, ahogyan egy pásztor terelgeti a juhait a jó legelőkre és az életadó vízforrásokhoz. „Csendes vizekhez terelget engem” — mondta Dávid (Zsoltárok 23:1–3).

Évekkel később prófétája, Ezékiel által Jehova hasonló szemléltetéssel élt. Ígéretet tett, hogy miként egy pásztor a nyáját, úgy fogja egybegyűjteni ő is a népét azokról a vidékekről, ahová szét lettek szórva. „Beviszem őket az ő földjökre, és legeltetem őket Izráel hegyein, a mélységekben [folyómedrek mellett, NW]” — mondta nekik bátorításul (Ezékiel 34:13).

Jehova Isten arra is nagyon gondosan ügyel, hogy a nyája ne szomjazzon szellemileg. A Jelenések könyve beszél „az élet vizének folyójáról”, mely Isten trónjától folyik alá (Jelenések 22:1). Minden ember meghívást kapott, hogy igyon ebből a folyóból. „Aki akarja, [veheti] az élet vizét ingyen” (Jelenések 22:17).

Az életnek ez a jelképes vize szimbolizálja mindazt, amiről Isten gondoskodik azért, hogy örök életünk lehessen. Bárki ihat ebből a vízből azáltal, hogy ’ismeretet fogad magába az egyedüli igaz Istenről, és arról, akit elküldött, Jézus Krisztusról’ (János 17:3).