Hogyan segíthetnek nekünk a valódi szentek?

A BIBLIÁBAN kire utal a „szent”-nek fordított görög szó? Az An Expository Dictionary of New Testament Words című szótár szerint „többes számban, amikor hívőkre használják, akkor minden hívőt érteni alatta, nem csupán a különlegesen szent embereket, vagy azokat, akik rendkívüli szent cselekedeteket hajtottak végre, de már elhunytak”.

Pál apostol éppen ezért minden korai keresztényt valódi szentnek nevezett. Az i. sz. első században például levelet írt „az Isten Korintusban levő gyülekezetének, mindazokkal a szentekkel együtt, akik egész Akhájában [a római provinciában] vannak” (2Korintus 1:1). Később pedig Pál írt „mindazoknak, akik Rómában vannak mint Isten szerettei, s akiket elhívtak, hogy szentek legyenek” (Róma 1:7). Ezek a szentek nyilvánvalóan éltek még, és azt sem lehetett mondani, hogy kiemelkedő erényeik miatt meg lettek volna különböztetve, mint akik a többi hívő felett állnak. Milyen alapon nevezték akkor őket szenteknek?

Isten általi megszentelés

Isten Szava rámutat, hogy nem emberek és nem is egy szervezet által válik valaki szentté. A Szentírás kijelenti, hogy Isten „megmentett minket, és elhívott bennünket szent elhívással, nem a mi cselekedeteink miatt, hanem saját szándéka és ki nem érdemelt kedvessége miatt” (2Timóteus 1:9). Tehát Jehova elhívásával lesz valaki megszentelve az Ő ki nem érdemelt kedvessége miatt, és az Ő szándékával összhangban.

A keresztény gyülekezet szentjei részesei „egy új szövetségnek”. Jézus Krisztus kiontott vére teszi érvényessé ezt a szövetséget, és szenteli meg a szövetség alá tartozókat (Héberek 9:15; 10:29; 13:20, 24). Mivel tiszták Isten szemében, ezért „szent papságot” alkotnak, és ’Jézus Krisztus által Isten előtt elfogadható szellemi áldozatokat ajánljanak fel’ (1Péter 2:5, 9).

A szentek segítségül hívása és közbenjárása

Abban a reményben, hogy a „szentek” különleges erőt tudnak árasztani a hívőkre, milliók tisztelik őket azzal, hogy használják a dolgaikat, vagy azt kérik tőlük, hogy járjanak közben az érdekükben. Ez vajon bibliai tanítás? Jézus a hegyi beszédben megtanította a követőinek, hogy miként kell  Isten elé járulni, amikor ezt mondta: „Nektek tehát így kell imádkoznotok: »Atyánk az egekben, szenteltessék meg a neved«” (Máté 6:9). Az imákat helyénvalóan csakis Jehova Istenhez szabad intézni.

Néhány teológus a Róma 15:30-at idézve próbálja alátámasztani, hogy a „szentekhez” lehet fordulni közbenjárásért. Ez a vers így szól: „Buzdítalak pedig titeket, testvérek, Jézus Krisztus, a mi Urunk által és a szellem szeretete által, hogy küzdjetek velem együtt az Istenhez intézett, értem mondott imákban.” Pál vajon itt arra ösztönözte a hívőket, hogy hozzá imádkozzanak, vagy hogy az ő nevében járuljanak Isten elé? Nem. Bár arra kapunk buzdítást a Bibliában, hogy imádkozzunk a valódi szentekért, az sehol sincs a Szentírásban, hogy Isten megparancsolja, hogy imádkozzunk az ilyen szentekhez vagy szentek által (Filippi 1:1, 3, 4).

Ellenben Isten kinevezett egy Közbenjárót az imáinkért. „Én vagyok az út, az igazság és az élet — jelentette ki Jézus Krisztus. — Senki sem jut az Atyához, csakis énáltalam.” Továbbá Jézus ezt mondta: „amit csak kértek az én nevemben, meg fogom tenni, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúval kapcsolatban. Ha valamit kértek az én nevemben, meg fogom tenni” (János 14:6, 13, 14). Biztosak lehetünk abban, hogy Jehova készségesen meghallgatja a Jézus nevében mondott imákat. Jézusról a Biblia ezt írja: „arra is képes, hogy teljesen megmentse azokat, akik általa járulnak az Isten elé, mert mindenkor él, hogy szót emeljen [azaz közbenjárjon] érdekükben” (Héberek 7:25).

Ha Jézus kész közbenjárni az érdekünkben, akkor a kereszténység hívei miért folyamodnak oly gyakran a „szentekhez”, amikor imádkoznak? Will Durant történész a The Age of Faith című könyvében kifejti ennek a szokásnak az eredetét. Noha megjegyzi, hogy az emberek félték a Mindenható Istent, és Jézus elérhetőbbnek tűnt nekik, Durant kijelenti: „Az, aki következetesen figyelmen kívül hagyta [Jézusnak] a hegyi beszédben felsorolt boldogságmondásait, aligha mert közvetlenül Hozzá beszélni. Bölcsebbnek tűnt, hogy egy szentnek mondja el az imát, aki a kanonizálás miatt feltehetően az égben tartózkodik, és őt kéri meg arra, hogy  járjon közben az érdekében Krisztusnál.” Jogosak az efféle aggodalmak?

A Biblia azt tanítja nekünk, hogy Jézus által „beszédbeli nyíltságunk, és bizalommal való szabad utunk van”, amikor Istenhez imádkozunk (Efézus 3:11, 12). A Mindenható Isten nincs túl távol az emberiségtől ahhoz, hogy meghallja az imáinkat. A zsoltáríró Dávid bizalommal ezt mondta egy imájában: „Oh könyörgést meghallgató, hozzád folyamodik minden test” (Zsoltárok 65:3). Jehova ahelyett, hogy azáltal adna erőt, amit az elhunyt „szentek” hátrahagytak, inkább a szent szellemét árasztja ki azokra, akik ezt hittel kérik tőle. Jézus így érvelt ezzel kapcsolatban: „Ha . . . ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni a gyermekeiteknek, akkor az égi Atya mennyivel inkább ad szent szellemet azoknak, akik kérik őt!” (Lukács 11:13).

A szentek szerepe

Azok a szentek, akiknek Pál leveleket írt, már évszázadokkal ezelőtt meghaltak, és idővel megkapták „az élet koronáját”, vagyis feltámadtak az égbe (Jelenések 2:10). Jehova Isten imádói felismerik, hogy ezeknek a valódi szenteknek a tisztelete ellentétes a Szentírással, és nem tud védelmet biztosítani a betegségektől, természeti katasztrófáktól, bizonytalan anyagi helyzettől, idős kortól vagy a haláltól. Ezért felmerülhet bennünk a kérdés: „Valóban törődnek velünk Isten szentjei? Elvárjuk, hogy az érdekünkben tevékenykedjenek?”

A szentek kiemelkedő szerepet kaptak egy próféciában, melyet Dániel jegyzett le. Dániel i. e. a hatodik században felpezsdítő látomást kapott, melynek beteljesedése napjainkig eltart. Négy félelmetes állatot látott a tengerből feljönni, ezek emberi kormányzatokat jelképeznek, melyek képtelenek kielégíteni az emberiség valós szükségleteit. Ekkor Dániel ezt jövendölte: „De a Felségesnek a szentjei foglalják el majd a királyságot, és örökre birtokolják azt, mindörökre” (Dániel 7:17, 18, Újfordítású revideált Biblia).

Pál megerősítette, hogy ez az ’örökség a szentek számára’, ami abból áll, hogy Krisztus társörökösei lesznek az égben (Efézus 1:18–21). Jézus vére 144 000 szentnek adta meg a lehetőséget arra, hogy feltámadjon égi dicsőségre. „Boldog és szent, akinek része van az első feltámadásban; ezek fölött nincs hatalma a második halálnak, hanem az Isten és a Krisztus papjai lesznek, és királyokként fognak uralkodni vele az ezer év alatt” — jelentette ki János apostol (Jelenések 20:4, 6; 14:1, 3). János hallotta, amint egy látomásban az égi teremtmények serege a következőket énekli a megdicsőített Jézus előtt: „véreddel embereket vettél meg az Istennek minden törzsből, nyelvből, népből és nemzetből, és királysággá és papokká tetted őket a mi Istenünknek, és királyokként fognak uralkodni a föld felett” (Jelenések 5:9, 10). Milyen biztató! Maga Jehova Isten választotta ki gondosan ezeket a férfiakat és nőket, és ezek a személyek hűségesen szolgáltak a földön, szinte minden olyan gonddal megküzdve, amelyet ember tapasztalhat (1Korintus 10:13). Ezért biztosak lehetünk abban, hogy ezek a feltámasztott szentek könyörületes és megértő uralkodók lesznek, akik figyelembe veszik a gyengeségeinket és korlátainkat.

Áldások a Királyság-uralom alatt

A Királyság-kormányzat hamarosan cselekedni kezd, hogy eltörölje a földről az összes gonoszságot és szenvedést. Akkor az emberek minden eddiginél közelebb kerülhetnek Istenhez. János ezt írta: „Erre harsány hangot hallottam a trón felől, mely ezt mondta: »Íme! Az Isten sátora az emberekkel van, és ő velük  fog lakozni, azok pedig az ő népei lesznek. És maga az Isten lesz velük.«” Ez megszámlálhatatlan áldást hoz majd az emberiségre, hiszen a prófécia így folytatódik: „És letöröl minden könnyet a szemükről, és nem lesz többé halál, sem kesergés, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé. A korábbi dolgok elmúltak” (Jelenések 21:3, 4).

Micsoda idő lesz az! Krisztus Jézus és a 144 000 szent tökéletes uralkodásának eredményeit még tovább ecsetelik a Mikeás 4:3, 4-ben feljegyzett szavak: Jehova „sok népek között ítéletet tészen, és megfedd erős nemzeteket nagy messze földig és fegyvereiket kapákká kovácsolják, dárdáikat pedig sarlókká; nép népre fegyvert nem emel, és hadakozást többé nem tanulnak. És kiki nyugszik az ő szőlője alatt és fügefája alatt, és senki meg nem rettenti őket, mert a Seregek Urának szája szólott.”

A szentek kiterjesztik a meghívást, hogy mások is részesüljenek ezekben az áldásokban. A valódi szentek, akiket menyasszonyként ábrázol a Biblia, szüntelenül ezt mondják: „Jöjj!” Majd így folytatódik a leírás: „És aki hallja, mondja: »Jöjj!« És aki szomjazik, jöjjön; aki akarja, vegye az élet vizét ingyen” (Jelenések 22:17). Mit foglal magában az „élet vize”? Egyebek között Isten szándékainak pontos ismeretét. Jézus ezt mondta egyszer, amikor Istenhez imádkozott: „Az jelenti az örök életet, hogy ismeretet fogadjanak magukba rólad, az egyedüli igaz Istenről, és arról, akit elküldtél, Jézus Krisztusról” (János 17:3). Ezt az ismeretet a Biblia rendszeres tanulmányozása által lehet megszerezni. Milyen boldogok lehetünk, hogy Isten Szavából felismerhetjük, hogy kik a valódi szentek, és megtudhatjuk, hogyan fogja felhasználni őket Isten az emberiség örök javára!

[Kép a 4. oldalon]

Pál ihletett leveleket írt a valódi szenteknek

[Kép a 4., 5. oldalon]

Jézus hűséges apostolai valódi szentekké lettek

[Kép a 6. oldalon]

Bizalommal imádkozhatunk Istenhez Jézus Krisztus által

[Kép a 7. oldalon]

A feltámasztott szentek könyörületes uralkodók lesznek a föld felett