Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Továbbra is gyakoroljuk azokat, amiket tanulunk!

Továbbra is gyakoroljuk azokat, amiket tanulunk!

Továbbra is gyakoroljuk azokat, amiket tanulunk!

„Amiket tanultatok, el is fogadtatok, hallottatok is, és láttatok is velem kapcsolatban, azokat gyakoroljátok; és a békének Istene veletek lesz” (FILIPPI 4:9).

1—2. Általánosságban hatással van-e a Biblia azoknak az embereknek az életére, akik vallásosnak tekintik magukat? Magyarázd meg!

„A VALLÁS tért hódít, de az erkölcs összeomlik”. Ezzel a címmel jelent meg egy hírlevél, amely az Egyesült Államokban végzett egyik országos felmérés eredményeit közölte (Emerging Trends). Ebben az országban egyre többen járnak templomba, és vallják, hogy a vallás fontos szerepet játszik az életükben. Ám a beszámoló megjegyzi: „A lenyűgöző számadatok ellenére sok amerikai kétségbe vonja, hogy maga a vallás hatással lenne a magánéletére és a társadalom egészére.”

2 Ez persze nemcsak ebben az országban van így. Világszerte sokan mondják azt, hogy elfogadják a Bibliát és vallásosak, mégsem engedik, hogy a Szentírás igazán hatással legyen az életükre (2Timóteus 3:5). „Még mindig nagyra tartjuk a Bibliát — jelenti ki egy kutatócsoport vezetője —, de ha arra gondolunk, hogy mennyi időt szentelünk az olvasására, tanulmányozására és alkalmazására, akkor azt kell mondanunk, hogy mindez a múlté.”

3. a) Milyen hatással van a Biblia azokra, akik igaz keresztények lesznek? b) Hogyan alkalmazzák Jézus követői Pálnak a Filippi 4:9-ben feljegyzett tanácsát?

3 Az igaz keresztényeknél azonban más a helyzet. Az Isten Szavában levő tanácsok alkalmazásának köszönhetően megváltoztatják gondolkodásukat és viselkedésüket. Az általuk felöltött új egyéniséget könnyen észreveszik mások (Kolosszé 3:5–10). Jézus követőinek a Biblia nem olyan könyv, amelyet kézbe sem vesznek, és csak porfogónak jó a polcon. Éppen ellenkezőleg, Pál apostol ezt mondta a Filippiben élő keresztényeknek: „Amiket tanultatok, el is fogadtatok, hallottatok is, és láttatok is velem kapcsolatban, azokat gyakoroljátok; és a békének Istene veletek lesz” (Filippi 4:9). A keresztények nem csupán elfogadják Isten Szavának igazságát. Azzal összhangban cselekszenek, amit tanulnak, és folyamatosan alkalmazzák a Biblia tanácsait a családban, a munkahelyen, a gyülekezetben és az élet minden egyéb területén.

4. Miért nehéz feladat, hogy a gyakorlatban alkalmazzuk Isten törvényeit?

4 Nem könnyű a gyakorlatban alkalmazni Isten törvényeit és alapelveit. Olyan világban élünk, amely Sátán, az Ördög hatalmában van, akit a Biblia ’a dolgok ezen rendszere istenének’ hív (2Korintus 4:4; 1János 5:19). Ezért létfontosságú, hogy minden olyat kerüljünk, ami akadályozna abban, hogy feddhetetlenül járjunk Jehova Isten előtt. Hogyan őrizhetjük meg a feddhetetlenségünket?

Tartsuk meg „az egészséges szavak mintáját”!

5. Mire utalt Jézus azzal a kijelentéssel, hogy „állandóan kövessen engem”?

5 A tanultak gyakorlása egyebek közt szükségessé teszi, hogy lojálisan ragaszkodjunk az igaz imádathoz annak ellenére, hogy a nem hívőktől jövő ellenállással kell szembenéznünk. A kitartáshoz erőfeszítés kell. „Ha valaki utánam akar jönni — mondta Jézus —, tagadja meg magát, vegye fel a kínoszlopát, és állandóan kövessen engem” (Máté 16:24). Jézus nem mondta, hogy csak egy hétig, egy hónapig vagy egy évig kell követnünk őt. Nem, ő ezt mondta: „állandóan kövessen engem.” Szavai rámutatnak, hogy a tanítványi mivoltunk nemcsak életünk egy időszakára vonatkozik, és nem is egy múló rajongás, amely ma még fűti az embert, de másnapra már feledésbe merül. Lojálisan kiállni az igaz imádat mellett azt jelenti, hogy hűségesen kitartunk azon az úton, amelyet választottunk, bármi történik is. Hogyan tehetjük ezt meg?

6. Mi az egészséges szavak mintája, amelyet az első századi keresztények Páltól tanultak?

6 Pál erre ösztönözte munkatársát, Timóteust: „Továbbra is tartsd meg az egészséges szavak mintáját, melyeket tőlem hallottál, a Krisztus Jézussal kapcsolatos hittel és szeretettel” (2Timóteus 1:13). Mit értett ezen Pál? Az a görög kifejezés, amelyet itt „mintának” fordítottak, szó szerint egy művész vázlatára utal. Bár egy ilyen vázlat nincs részletesen kidolgozva, mégis jól kivehetők a vonalak, formák és árnyalatok, hogy egy hozzáértő néző megérthesse az egész képet. Ehhez hasonlóan a Pál által Timóteusnak és másoknak tanított igazság mintája nem azt a célt szolgálja, hogy határozott választ adjon minden lehetséges kérdésre. A tanítások ezen összessége mégis elegendő irányítást nyújt — mondhatni olyan vázlattal szolgál —, hogy a tiszta szívű emberek megérthessék, mit kíván meg tőlük Jehova. Természetesen ahhoz, hogy megörvendeztessék Istent, továbbra is meg kell tartaniuk az igazságnak ezt a mintáját azáltal, hogy gyakorolják a tanultakat.

7. Hogyan tudnak ragaszkodni a keresztények az egészséges szavak mintájához?

7 Az első században olyanok, mint Himéneusz, Alexander és Filétusz, nem „az egészséges szavak mintájával” egybehangzó gondolatokat tanítottak (1Timóteus 1:18–20; 2Timóteus 2:16, 17). Hogyan tudták a korai keresztények elkerülni, hogy a hitehagyottak tévútra vigyék őket? Az ihletett írások szorgalmas tanulmányozása által, és azáltal, hogy alkalmazták a tanultakat az életükben. Azok, akik Pál és a többi hűséges példáját követték, fel tudtak ismerni és el tudtak vetni mindent, ami nem egyezett meg az igazság általuk tanult mintájával (Filippi 3:17; Héberek 5:14). Ők nem lettek ’a kérdések felőli viták és a szavak körüli csatározások betegei az elméjükben’, hanem továbbra is előrehaladtak az Isten iránti odaadás hibátlan útján (1Timóteus 6:3–6). Mi is ugyanezt tesszük, amikor átvisszük a gyakorlatba az általunk tanult igazságokat. Mennyire hiterősítő látni, hogy milliók szolgálják Jehovát világszerte, és szilárdan ragaszkodnak a megtanult bibliai igazság mintájához (1Tesszalonika 1:2–5).

Vessük el a „valótlan történeteket”!

8. a) Hogyan igyekszik Sátán lerombolni a hitünket napjainkban? b) Milyen figyelmeztetést adott Pál a 2Timóteus 4:3, 4-ben?

8 Sátán azáltal igyekszik megtörni a feddhetetlenségünket, hogy kételyeket hint el bennünk azokkal kapcsolatban, amiket tanulunk. Ma, csakúgy, mint az első században, a hitehagyottak és mások azon vannak, hogy lerombolják a gyanútlan személyek hitét (Galácia 2:4; 5:7, 8). Időnként a médiát használják fel, hogy elferdített tájékoztatást vagy akár nyílt hazugságokat terjesszenek Jehova népének módszereiről és indítékairól. Pál figyelmeztetett arra, hogy némelyek elfordulnak az igazságtól. „Lesz időszak — írta —, amikor az egészséges tanítást nem fogják elviselni, hanem a saját kívánságaikkal összhangban gyűjtenek össze maguknak tanítókat, hogy csiklandoztassák a fülüket; és az igazságtól elfordítják fülüket, a valótlan történetekhez ellenben odafordulnak” (2Timóteus 4:3, 4).

9. Mire gondolhatott Pál, amikor a „valótlan történetekre” utalt?

9 Némelyek nem tartották meg az egészséges szavak mintáját, mert „valótlan történetek” keltették fel a kíváncsiságukat. Mik voltak ezek a valótlan történetek? Pál talán képzelet szülte legendákra gondolt, például azokra, amelyek Tóbiás apokrif könyvében * olvashatók. Valótlan történetek lehettek még a feltűnést keltő és félrevezető híresztelések is. Ezenkívül néhányakat — „a saját kívánságaikkal összhangban” — a gondolkodásmódjukra hatva talán megrontottak azok, akik engedékenyek voltak az Isten irányadó mértékeivel kapcsolatban, vagy akik bírálták a gyülekezetet vezető személyeket (3János 9, 10; Júdás 4). Bármilyen botláskőről legyen is szó, néhányan szemmel láthatóan jobban szerették a valótlanságokat, mint Isten Szavának igazságait. Nem telt bele sok idő, és már nem gyakorolták azt, amit tanultak, ez pedig kárt okozott a szellemiségükben (2Péter 3:15, 16).

10. Mik számítanak többek között ma valótlan történeteknek, és hogyan emelte ki János, hogy óvatosnak kell lennünk?

10 El tudjuk kerülni, hogy valótlan történetek tereljék el a figyelmünket napjainkban, ha tüzetesen megvizsgáljuk és megválogatjuk azt, hogy mit hallgatunk, és mit olvasunk. Például a média gyakran előmozdítja az erkölcstelenséget. Sokan buzdítanak agnoszticizmusra vagy nyílt ateizmusra. A történetkritikusok kicsúfolják a Biblia azon állítását, hogy isteni ihletésű. A mai hitehagyottak pedig szüntelenül igyekeznek elvetni a kétely magvait, hogy feldúlják a keresztények hitét. Az első században is ilyen veszélyt jelentettek a hamis próféták, ezért János apostol így figyelmeztetett: „Szeretteim, ne higgyetek minden ihletett kijelentésnek, hanem tegyetek próbát az ihletett kijelentésekkel, hogy lássátok, vajon az Istentől származnak-e, mert sok hamis próféta ment ki a világba” (1János 4:1). Nekünk is óvatosnak kell lennünk.

11. Mi az egyik módja annak, hogy próbára tegyük magunkat, hogy láthassuk, a hitben vagyunk-e?

11 Ezzel kapcsolatban Pál ezt írta: „Állandóan tegyétek magatokat próbára, vajon a hitben vagytok-e” (2Korintus 13:5). Az apostol arra sarkall, hogy állandóan tegyük próbára magunkat, hogy lássuk: vajon minden vonásában ragaszkodunk-e a keresztényi hitünkhöz. Ha fülünk kezdi szívesen hallgatni az elégedetlenkedők beszédét, akkor imát mondva önvizsgálatot kell tartanunk (Zsoltárok 139:23, 24). Vajon hajlunk arra, hogy hibát keressünk Jehova szolgáiban? Ha igen, mi ennek az oka? Vajon megsértett valaki a szavaival vagy a tetteivel? Ha igen, vajon helyesen ítéljük meg a dolgokat? Bármilyen nehézséggel nézünk is szembe a dolgok ezen rendszerében, az időleges (2Korintus 4:17). Még ha bizonyos megpróbáltatásokat szenvedünk is el a gyülekezetben, miért kellene abbahagynunk Isten szolgálatát? Ha elkeseredünk valami miatt, nem jobb, ha mindent megteszünk, amit tudunk, hogy megoldjuk a helyzetet, és utána Jehovára bízzuk a dolgot? (Zsoltárok 4:5; Példabeszédek 3:5, 6; Efézus 4:26).

12. Hogyan mutattak kiváló példát nekünk a bereaiak?

12 Ne legyünk bírálgatók, inkább szellemileg egészséges szemszögből tekintsünk arra az ismeretanyagra, amelyet a személyes tanulmányozás és a gyülekezeti összejövetelek által szerzünk (1Korintus 2:14, 15). Isten Szavának a kétségbe vonása helyett mennyivel bölcsebb az első századi bereaiak szemléletmódját követni, akik gondosan megvizsgálták az Írásokat! (Cselekedetek 17:10, 11). Cselekedjük hát azt, amit tanulunk, utasítsuk el a valótlan történeteket, és ragaszkodjunk az igazsághoz!

13. Hogyan terjeszthetünk akaratlanul valótlan történeteket?

13 A valótlan történeteknek van egy másik fajtájuk is, amelytől óvakodnunk kell. Sok feltűnést keltő történetet mondanak egymásnak az emberek, gyakran e-mailen. Bölcs lenne, ha óvatosak lennénk az ilyen történetekkel, különösen akkor, ha nem tudjuk, hogy kitől származnak. Még ha egy jó hírű kereszténytől kaptunk is egy tapasztalatot vagy történetet, talán nem ismeri közvetlenül a tényeket. Ezért fontos, hogy vigyázzunk a bizonytalan eredetű beszámolók továbbküldésével. Semmiképpen nem akarunk „szentségtelen . . . meséket” (Károli-fordítás), azaz „valótlan történeteket” továbbadni, „amelyek sértik azt, ami szent” (1Timóteus 4:7). Mivel igazat kell mondanunk egymásnak, bölcsen tesszük, ha minden olyat kerülünk, amely arra vihet, hogy akár akaratlanul is valótlanságokat terjesszünk (Efézus 4:25).

Az igazság gyakorlásából fakadó áldások

14. Milyen áldások származnak abból, ha gyakoroljuk az Isten Szavából tanultakat?

14 Sok áldással jár az, ha gyakoroljuk, amit a személyes bibliatanulmányozásunk és a keresztény összejövetelek alatt tanulunk. Például tapasztalhatjuk majd, hogy jobb lesz a kapcsolatunk azokkal, akik hozzánk tartoznak a hitben (Galácia 6:10). Szemléletmódunk javulni fog, amikor alkalmazzuk a bibliai alapelveket (Zsoltárok 19:9). Továbbá, ha gyakoroljuk a tanultakat, akkor ’Isten tanítását ékesítjük’, és valószínűleg vonzani fogunk másokat az igaz imádathoz (Titusz 2:6–10).

15. a) Hogyan szedte össze egy fiatal a bátorságát, hogy tanúskodjon az iskolában? b) Mit tanulhatunk ebből a történetből?

15 Jehova Tanúi között sok olyan fiatal van, aki gyakorolja azt, amit a Biblia és a keresztény kiadványok személyes tanulmányozása, valamint a gyülekezeti összejövetelek rendszeres látogatása által tanul. Kiváló viselkedésükkel hatékonyan tanúskodnak az iskolában a tanároknak és az osztálytársaiknak (1Péter 2:12). Figyeljük meg egy tizenhárom éves amerikai kislány esetét, akit Leslie-nek hívnak. Elmondása szerint korábban nehéz volt beszélgetnie az osztálytársaival a hitéről, de egyik nap ez megváltozott. „Az osztály arról beszélgetett, hogy miként próbálnak meg az emberek eladni bizonyos dolgokat másoknak. Az egyik kislány jelentkezett, és megemlítette Jehova Tanúit.” Mit tett erre Leslie, aki maga is Tanú? „Megvédtem a hitemet — mondja —, ezzel pedig mindenkit megleptem, mert általában nem beszélek túl sokat az iskolában.” Mi lett Leslie bátorságának az eredménye? „Az osztálytársam elfogadott egy füzetet és egy traktátust, mivel más kérdései is voltak” — meséli Leslie. Mennyire örülhet Jehova, amikor azok a fiatalok, akik gyakorolják a tanultakat, összeszedik a bátorságukat, hogy tanúskodjanak az iskolában (Példabeszédek 27:11; Héberek 6:10).

16. Hogyan fordította javára a teokratikus szolgálati iskolát egy fiatal Tanú?

16 Most figyeljük meg Elizabeth esetét. Hétéves korától kezdve, egészen addig, míg általános iskolába járt, ez a kislány meghívta a tanárait a Királyság-terembe, amikor csak feladatot kapott a teokratikus szolgálati iskolán. Ha egy tanár nem tudott eljönni, Elizabeth ott maradt az iskolában a tanítás után, és bemutatta a tanárnak az előadást. A középiskola utolsó évében Elizabeth egy tízoldalas beszámolót írt arról, mennyire hasznos a teokratikus szolgálati iskola, és tartott egy bemutatót négy tanár jelenlétében. Arra is megkérték, hogy tartson egy olyan előadást, mint amilyet a teokratikus szolgálati iskolán szokott, ő pedig a következő témát választotta: „Miért engedi meg Isten a gonoszságot?” Elizabeth javára fordította azt az oktató programot, amelyet Jehova Tanúi valósítanak meg a teokratikus szolgálati iskolán. Ő csak az egyik a közül a sok keresztény fiatal közül, aki dicsőséget hoz Jehovának azáltal, hogy gyakorolja mindazt, amit a Szavából tanul.

17—18. a) Milyen tanácsot ad a Biblia a becsületesség kérdésében? b) Hogyan nyűgözött le egy embert Jehova egyik Tanújának a becsületessége?

17 A Biblia arra inti a keresztényeket, hogy becsületesen viselkedjenek mindenben (Héberek 13:18). A becstelenség tönkreteheti a kapcsolatunkat másokkal, és — ami még szörnyűbb — magával Jehovával is (Példabeszédek 12:21). Megbízhatóságunk bizonyítja, hogy gyakoroljuk a tanultakat, és arra indít sokakat, hogy jobban tiszteljék Jehova Tanúit.

18 Figyeljük meg egy katona, Phillip tapasztalatát. Elvesztett egy kitöltetlen, aláírt csekket, és észre sem vette addig, amíg vissza nem küldték neki postán. A csekket Jehova egyik Tanúja találta meg. Egy kis levél volt a csekkhez csatolva, amelyből kiderült, hogy a megtaláló a vallási nézetei miatt juttatta vissza a csekket. Phillip megdöbbent. „Akár kilencezer dollárral is szegényebb lehetnék!” — mondta. Nem sokkal azelőtt nagyot csalódott, amikor a templomban ellopták a kalapját. Nyilvánvalóan egyik ismerőse lopta el a kalapját, míg egy idegen visszajuttatott egy akár több ezer dollárt érő csekket! A becsületes keresztények csakugyan dicsőséget hoznak Jehova Istenre!

Továbbra is gyakoroljuk azokat, amiket tanulunk!

19—20. Milyen áldásokban részesülünk, ha összhangban élünk a Szentírásból tanultakkal?

19 Azok, akik gyakorolják, amiket Isten Szavából tanultak, rengeteg áldásban részesülnek. Jakab tanítvány ezt írta: „aki beletekint a szabadság tökéletes törvényébe, és megmarad abban, az az ember, minthogy nem feledékeny hallgatóvá, hanem a munka cselekvőjévé lett, boldog lesz annak cselekvésében” (Jakab 1:25). Igen, ha összhangban élünk a Szentírásból tanultakkal, akkor valóban boldogok leszünk, és jobban meg tudunk küzdeni az életben tapasztalható gondokkal. Mindenekelőtt elnyerjük Jehova áldását és az örökké tartó élet kilátását! (Példabeszédek 10:22; 1Timóteus 6:6).

20 Továbbra is mindenképpen szorgalmasan tanulmányozzuk Isten Szavát. Rendszeresen jöjjünk össze Jehova imádóival, és figyeljünk a keresztény összejöveteleken megvizsgált anyagra. Alkalmazzuk és állandóan gyakoroljuk a tanultakat, és ’a békének Istene velünk lesz’ (Filippi 4:9).

[Lábjegyzet]

^ 9. bek. Tóbiás könyve, amelyet valószínűleg az i. e. III. században írtak, tartalmaz egy babonákkal teli történetet egy Tóbiás nevű zsidóról. Azt mondták róla, hogy egy nagy hal szívével, epéjével és májával képes volt gyógyítani és démonokat kiűzni.

Emlékszel rá?

• Mi „az egészséges szavak mintája”, és hogyan tarthatjuk meg?

• Milyen „valótlan történeteket” kell elvetnünk?

• Milyen áldásokban részesülnek azok, akik gyakorolják az Isten Szavából tanultakat?

[Tanulmányozási kérdések]

[Kép a 17. oldalon]

Hogyan tudták a korai keresztények elkerülni, hogy a hitehagyottak tévútra vigyék őket?

[Képek a 18. oldalon]

A média és a mai hitehagyottak a kétely magvait hinthetik el, és az internet is hasonló veszélyforrás lehet

[Kép a 19. oldalon]

Nem bölcs dolog bizonytalan eredetű beszámolókat terjeszteni

[Képek a 20. oldalon]

A munkahelyen, az iskolában és máshol Jehova Tanúi alkalmazzák, amit Isten Szavában olvasnak