„Edzd magad”

CITIUS, altius, fortius — gyorsabban, magasabbra, erősebben! Ezeknek a céloknak az elérésére törekedtek az atléták az ókori Görögországban és Rómában. Évszázadokon át Olümpiában, Delphoiban, Nemeában és a korinthoszi földszoroson, azaz Iszthmoszon lenyűgöző atlétikai eseményeket rendeztek az istenek „áldásával”, valamint ezrek fürkész tekintete előtt. Sokévi kemény munka előzte meg azt a kiváltságot, hogy valaki részt vehessen ezeken a játékokon. A győzelem nemcsak a győztesnek, hanem a szülővárosának is dicsőséget szerzett.

Ilyen kulturális háttér mellett nem meglepő, hogy a Keresztény Görög Iratok írói a keresztények szellemi versenyét atlétikai eseményekhez hasonlították. Péter és Pál apostol ügyesen használtak ezekre a játékokra épülő szemléltetéseket, hogy általuk kiemelkedő gondolatokat domborítsanak ki tanításukból. Napjainkban is tart még ugyanez a megfeszített keresztény verseny. Az első századi keresztényeknek a dolgok zsidó rendszerével kellett küszködniük, nekünk ma egy pusztulás szélén álló, világméretű rendszerrel kell ’küzdenünk’ (2Timóteus 2:5; 3:1–5). Egyesek talán azt tapasztalják, hogy elszántan küzdenek „hitük versenyén”, és ez kimeríti őket (1Timóteus 6:12, The New English Bible). Sok hasznot meríthetünk abból, ha most megvizsgáljuk az atlétikai és a keresztény verseny közötti hasonlóságok némelyikét a Bibliából.

A legkiválóbb edző

Egy atléta sikere nagymértékben függ az edzőtől. Az ókori játékokról az Archaeologia Graeca című könyv a következőket írja: „A versenyzők kötelesek voltak megesküdni, hogy részt vettek a tíz teljes hónapon át tartó felkészítő gyakorlatokban.” A keresztényeknek is szigorú edzésre van szükségük. Pál ezt tanácsolta Timóteusnak, egy keresztény vénnek: „edzd magad az Isten iránti odaadást tekintve célodnak” (1Timóteus 4:7). Ki az edzője egy keresztény „atlétának”? Nem más, mint maga Jehova Isten! Péter apostol ezt írta erről: „a minden ki nem érdemelt kedvesség Istene . . . maga fogja bevégezni a képzéseteket, megszilárdít, erőssé tesz benneteket” (1Péter 5:10).

A Theological Lexicon of the New Testament szerint az a kifejezés, hogy „bevégzi a képzést”, egy görög igéből származik, mely alapvetően azt jelenti, hogy ’valamit vagy valakit a célnak megfelelővé tesz, felkészít, a használathoz igazít’. Liddell és Scott műve, az A Greek-English Lexicon is azt írja erről az igéről, hogy úgy határozható meg, mint ’felkészít, edz vagy alaposan felszerel’. Milyen módokon készít fel, edz vagy szerel fel alaposan minket Jehova a megerőltető keresztényi versenyre? Ahhoz, hogy megértsük a hasonlatot, nézzünk most meg néhányat az edzők módszerei közül.

A The Olympic Games in Ancient Greece című könyv ezt írja: „Azok, akiknek a gondjaira bízták a fiatalokat, két fő módszert alkalmaztak; az egyiknek az volt a célja, hogy ösztönözze a tanítványt, hogy tegye meg a lehető legnagyobb erőfeszítést a legjobb eredmény eléréséért, a másiknak pedig az, hogy javítson a technikáján és a stílusán.”

Ehhez hasonlóan Jehova is ösztönöz és erősít bennünket, hogy a legtöbbet hozzuk ki magunkból, és javítsunk a képességeinken a szolgálatban. Istenünk a Biblia, a földi szervezete és az érett keresztény hittársaink által ad erőt nekünk. Az edzés olykor fegyelmezést jelent (Héberek 12:6). Máskor talán Jehova megengedi, hogy különféle próbákat és nehézségeket éljünk át, hogy fejleszteni tudjuk a kitartásunkat (Jakab 1:2–4). De emellett megadja az ehhez szükséges erőt. Ézsaiás próféta kijelenti:  „a kik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!” (Ézsaiás 40:31).

Mindenekelőtt Isten bőségesen áraszt ránk szent szelleméből, amely megerősít bennünket, hogy továbbra is elfogadhatóan tudjuk őt szolgálni (Lukács 11:13). Sok esetben Isten szolgái hosszú időn át súlyos hitpróbákat éltek át. Ezek a személyek átlagos férfiak és nők voltak, akárcsak mi. Az tette őket képessé a kitartásra, hogy teljesen Istenre támaszkodtak. Vagyis igazából ’a szokásosnál nagyobb erő az Istené, és nem magunkból való’ (2Korintus 4:7).

Megértő edző

Egy ókori edző feladatai közé tartozott, hogy „ítélje meg, milyenfajta és mennyi gyakorlatra van szüksége az adott atlétának abban a bizonyos sportágban” — jegyzi meg egy tudós. Az edzőnk, vagyis Isten figyelembe veszi a személyes körülményeinket, képességeinket, felépítésünket és korlátainkat. Az edzés közben nem egyszer úgy könyörgünk Jehovához, ahogy Jób tette: „Emlékezzél, kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy készítettél engem” (Jób 10:9). Hogyan reagál ilyenkor a mi megértő edzőnk? Dávid ezt írta Jehováról: „ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk” (Zsoltárok 103:14).

Lehet, hogy súlyos betegséged miatt korlátozott mértékben tudod csak végezni a szolgálatodat, vagy azzal bajlódsz, hogy kicsi az önbecsülésed. Talán küszködsz, hogy elhagyd egy rossz szokásodat, vagy úgy érzed, hogy képtelen vagy szembeszállni a szomszédaidtól, a munkatársaidtól vagy az iskolatársaidtól jövő nyomással. Bármilyen körülmények között élj is, sohase feledd, hogy Jehova mindenki másnál jobban megérti a gondjaidat, még nálad is jobban! Mint egy törődő edző, mindig ott van melletted, hogy segítsen, ha közeledsz hozzá (Jakab 4:8).

Az ókori edzők „meg tudták állapítani, ha a kimerültség vagy a gyengeség nem a gyakorlatokból eredt, hanem más, lelki okokból,  rossz hangulatból, depresszióból vagy ilyesmiből . . . [Az edzők] hatásköre oly nagy volt, hogy az atlétáknak még a magánéletét is nyomon követték, és beleavatkoztak, ha szükségesnek találták.”

Te is úgy érzed néha, hogy kimerültél vagy elgyengültél a világ részéről jövő, szűnni nem akaró nyomásoktól és kísértésektől? Jehova mint az edződ élénken érdeklődik irántad (1Péter 5:7). Azonnal észreveszi a szellemi gyengeség vagy a fáradtság legapróbb jelét. Bár Jehova tiszteletben tartja a szabad akaratunkat és a személyes döntés jogát, bőséges segítségről és helyreigazításról gondoskodik, ha szükséges, mert aggódik az örök jólétünk miatt (Ézsaiás 30:21). Hogyan nyújt segítséget? A Biblia, a Biblián alapuló kiadványok, a gyülekezet vénei és szeretetteljes testvériségünk által.

’Gyakorolj önuralmat mindenben!’

Persze pusztán a jó edzőnél többre volt szükség a sikerhez. Sok múlott az atlétán, és azon, hogy mennyire tartja magát a kemény edzéshez. Az életmód is spártai volt, ugyanis az edzéshez hozzátartozott az önmegtartóztatás is, és a szigorú étrendi szabályozások. Horatius, az i. e. első században élt költő azt mondta a versenyzőkről, hogy „tartózkodnak az asszonyoktól és a bortól”, hogy „elérjék hőn áhított céljukat”. F. C. Cook bibliatudós szerint pedig a játékokban részt vevőknek „önmegtartóztatásban [és] sovány étrend szerint kellett élniük . . . tíz hónapon át”.

Pál ezt a hasonlóságot használta fel, amikor a Korintusban élő keresztényeknek írt, mely város nagyon híres volt a közelében folyó iszthmoszi játékokról: „mindaz, aki küzdelemben vesz részt, önuralmat gyakorol mindenben” (1Korintus 9:25). Az igaz keresztények kerülik a világ anyagias, erkölcstelen és tisztátalan életformáit (Efézus 5:3–5; 1János 2:15–17). A bűnös, Bibliával ellentétes vonásokat is le kell vetkőznünk, és fel kell váltanunk krisztusi tulajdonságokkal (Kolosszé 3:9, 10, 12).

Hogyan lehet ezt megvalósítani? Először is figyeljük meg, hogy Pál miként válaszol erre egy erőteljes szemléltetéssel: „megöklözöm testemet, és rabszolgává teszem, hogy miután másoknak prédikáltam, én magam valamiképpen alkalmatlanná ne váljak” (1Korintus 9:27).

Milyen erőteljesen fogalmaz itt Pál! Persze nem a fizikai önsanyargatást ajánlotta itt, hanem inkább elismerte, hogy harcot vív magával. Időnként azt tette, amit nem akart, és nem tette meg azt, amit szeretett volna. De küzdött, hogy a gyengeségei soha ne tudják uralmuk alá vonni őt. ’Megöklözte testét’, vagyis minden erejét latba vetve elfojtotta testi vágyait és testies vonásait (Róma 7:21–25).

Minden kereszténynek ugyanezt kell tennie. Pál elmondta, hogy a Korintusban élők közül néhányan mennyire megváltoztak, noha korábban paráznák, bálványimádók, homoszexuálisok, tolvajok és hasonlók voltak. Mi tette őket képessé a változásra? Isten Szavának és szent szellemének ereje, párosulva azon elhatározásukkal, hogy összhangba hozzák az életüket azzal. „De tisztára mostak, de megszenteltek, de igazságossá nyilvánítottak benneteket Jézus Krisztus, a mi Urunk nevében, és a mi Istenünk szellemével” — jelentette ki Pál (1Korintus 6:9–11). Péter hasonlóképpen írt olyanokról, akik elhagytak ilyen rossz szokásokat. Keresztényekként mindannyian jelentősen megváltoztatták az életüket (1Péter 4:3, 4).

 Átgondolt erőfeszítések

Pál a következőket mondta, amikor szemléltette céltudatosságát, és azt, hogy élesen összpontosít a szellemi célok megvalósítására: „ütéseimet úgy irányítom, hogy ne a levegőt üssem” (1Korintus 9:26). Hogyan irányította egy versenyző az ütéseit és a támadásait? A The Life of the Greeks and Romans című könyv megadja a választ: „Nem csupán féktelen erőre volt szüksége, hanem éles szemre is, hogy észrevegye az ellenfél gyenge pontjait. Nem kevésbé voltak hasznosak bizonyos jól irányzott ütések, melyeket az ökölvívó-iskolában tanult, valamint a gyorsaság, hogy túljárjon az ellenfél eszén.”

A tökéletlen testünk az egyik ellenfelünk. Azonosítottuk már saját „gyenge pontjainkat”? Készek vagyunk úgy tekinteni magunkat, ahogyan mások látnak minket, különösen ahogyan Sátán láthat minket? Ehhez őszinte önvizsgálatra van szükség, valamint arra, hogy akarjunk változni. Nagyon könnyen előfordulhat, hogy ámítjuk magunkat (Jakab 1:22). Milyen egyszerű megindokolni egy ostoba tettet! (1Sámuel 15:13–15, 20, 21). Ez felérne azzal, hogy ’a levegőt ütjük’.

Ezekben az utolsó napokban azok, akik szeretnének tetszeni Jehovának, és örökké élni, nem engedhetik meg maguknak, hogy tétovázzanak a jó és rossz, vagyis Isten gyülekezete és a korrupt világ közötti választásban. Nem bizonytalankodhatnak, nem lehetnek ’határozatlanok, minden útjukban állhatatlanok’ (Jakab 1:8). Nem szabad mihaszna törekvésekre pazarolniuk az erőfeszítéseiket. Ha valaki követi ezt az egyenes, céltudatos utat, boldog lesz, és ’előmenetele nyilvánvaló lesz mindenki előtt’ (1Timóteus 4:15).

A keresztény verseny bizony még tart. Jehova a legnagyszerűbb edző módjára szeretettel útmutatásról és támogatásról gondoskodik, hogy ki tudjunk tartani, és végül győzzünk (Ézsaiás 48:17). A régi idők atlétáihoz hasonlóan nekünk is önfegyelmet és céltudatosságot kell kifejlesztenünk a hitünkért vívott harcban. Átgondolt erőfeszítéseinket gazdag áldások kísérik majd (Héberek 11:6).

[Kiemelt rész a 31. oldalon]

’Kend meg őt olajjal!’

Az ókori Görögországban az atlétikai edzések része volt a sportolni készülő férfiak testének olajjal való bekenése. Az edzők „megfigyelték, hogy jótékony hatása van annak, ha az edzés előtt valaki ügyesen megmasszírozza az izmokat, valamint hogy a hosszú edzés után az alapos és gyengéd masszázs enyhülést hoz, és segít az atlétának új erőre kapni” — írja a The Olympic Games in Ancient Greece című könyv.

Ahogyan a szó szerinti olaj nyugtat és gyógyít, ha bedörzsölik vele a testet, úgy Isten Szavának alkalmazása is helyrehozhat, vigasztalhat és meggyógyíthat egy fáradt keresztény „atlétát”. Ezért Jehova irányítása alatt a gyülekezet idősebb férfiai azt az ösztönzést kapják, hogy imádkozzanak az ilyen ember felett, jelképesen „megkenve őt olajjal Jehova nevében”, ami fontos lépés a személy szellemi felépülésében (Jakab 5:13–15; Zsoltárok 141:5).

[Kép a 31. oldalon]

Az áldozat felajánlását követően az atléták megesküdtek, hogy tíz hónapon át edzettek

[Forrásjelzés]

Musée du Louvre, Paris

[Kép forrásának jelzése a 29. oldalon]

Copyright British Museum