Vigaszt meríthetünk az Istenről szóló pontos ismeretből

NÉHÁNY emberben nyugtalanító kérdések fogalmazódnak meg, amikor hallanak arról, hogy mit mond a Biblia Isten szeretetéről és könyörületéről. „Ha Isten meg akarja semmisíteni a gonoszságot, tudja is, hogyan tegye meg, és hatalma is van hozzá, akkor miért növekszik mégis a gonoszság?” — kérdezhetik. Nem tudnak összefüggést találni három állítás között: 1. Istennek mindenre van hatalma, 2. Isten szeretetteljes és jó, valamint 3. továbbra is történnek szerencsétlenségek. Úgy érvelnek, hogy mivel a harmadik állítás tagadhatatlanul igaz, ezért a másik kettő közül legalább az egyiknek hamisnak kell lennie. Mint mondják, Isten vagy képtelen megszüntetni a sok rosszat, vagy nem is érdekli, hogy ilyenek történnek.

Napokkal a New York-i Világkereskedelmi Központ romba dőlése után az Egyesült Államokban egy közismert vallási vezető kijelentette: „Az életben számtalanszor megkérdezték tőlem, hogy Isten miért engedi meg, hogy tragédiák történjenek és szenvedjünk. Be kell vallanom, hogy igazából én sem tudok erre olyan választ, amellyel magam is megelégednék.”

Egy teológusprofesszor erre reagálva megjegyezte, hogy rá nagy hatással volt az a „józan teológia”, amelyet ez a vallási vezető prédikált, és csatlakozott egy tudós véleményéhez is, aki ezt írta: „A szenvedés éppoly felfoghatatlan, mint Isten.” De csakugyan lehetetlen felfogni, hogy Isten miért engedi meg a gonoszságot?

A gonoszság eredete

Ellentétben azzal, amit a vallási vezetők mondanak, a Biblia szerint nem felfoghatatlan az, hogy Isten megengedi a gonoszságot. E kérdés megértésének a kulcsa az, hogy elismerjük, Jehova nem teremtett gonosz világot. Ő az első emberpárt tökéletesnek, bűn nélkülinek teremtette. Amikor Jehova végignézett teremtési munkáján, azt állapította meg, hogy az „igen jó” (1Mózes 1:26, 31). Az volt a szándéka, hogy Ádám és Éva terjesszék ki az édeni Paradicsom határát az egész földre, és népesítsék be azt boldog emberekkel, miközben szeretetteljes szuverenitása védelmezi őket (Ézsaiás 45:18).

A gonoszság egy szellemteremtménnyel kezdődött, aki bár eredetileg hűséges volt Istenhez, később vágyat fejlesztett ki arra, hogy imádják őt (Jakab 1:14, 15). Lázadása abban mutatkozott meg a földön, hogy befolyásolta az első emberpárt, hogy csatlakozzon hozzá az Istennel szembeni ellenállásában. Ádám és Éva ahelyett, hogy alárendelték volna magukat Isten világos utasításának, hogy ne nyúljanak a jó és gonosz tudásának fáján lévő gyümölcshöz, és ne egyenek arról, ők vettek belőle, és meg is ették (1Mózes 3:1–6). Ezzel a tettükkel nemcsak hogy engedetlenek voltak Istennel szemben, hanem azt is kimutatták, hogy tőle függetlenül szeretnének élni.

 Felvetődik egy erkölcsi vitakérdés

Ez az Édenben lejátszódó lázadás felvetett egy erkölcsi vitakérdést, mely az egész világegyetemre nézve lényeges kihívás volt. Az emberi lázadók kétségbe vonták, hogy Jehova megfelelően gyakorolja teremtményei felett az uralmát. Vajon volt joga a Teremtőnek teljes engedelmességet elvárni az emberektől? Vagy jobban járnak az emberek, ha függetlenítik magukat?

Jehova úgy rendezte ezt az uralkodását érintő kihívást, hogy az szeretetének, igazságosságának, bölcsességének és hatalmának tökéletes egyensúlyáról tanúskodott. Arra is felhasználhatta volna a hatalmát, hogy azon nyomban elpusztítsa a lázadókat. Ez igazságosnak tűnt volna, hiszen Istennek joga van ehhez, de akkor nem kaptunk volna választ a felmerült erkölcsi kérdésekre. Vagy vegyünk egy másik lehetőséget: Isten egyszerűen szemet hunyhatott volna a bűn fölött. Ez egyeseknek ma szeretetteljes döntésnek tűnne, viszont nem adna választ Sátán azon állítására, hogy az emberek jobban járnak, ha magukat irányítják. Meg aztán ez az eljárás vajon nem ösztönözne másokat is arra, hogy térjenek el Jehova útjától? Akkor aztán nem lenne vége a szenvedésnek.

Jehova a bölcsességétől vezéreltetve megengedte, hogy az emberek a maguk útját járják egy ideig. Bár ez azt is jelentette, hogy átmenetileg megengedi a gonoszságot, ám az embereknek így lehetőségük nyílt annak bizonyítására, hogy sikeresen tudnak-e Istentől függetlenül uralkodni egymáson, a jóról és rosszról maguk alkotta irányadó mértékek szerint élve. Mi lett ennek a következménye? Az emberi történelmet folyamatosan háború, igazságtalanság, elnyomás és szenvedés jellemezte. A Jehova elleni lázadás teljes bukása egyszer s mindenkorra rendezni fogja az Édenben felvetődött vitakérdéseket.

Időközben Isten azáltal mutatta ki szeretetét, hogy gondoskodott Fiáról, Jézus Krisztusról, aki emberi életét váltságáldozatul adta. Ezáltal az engedelmes emberiség felszabadulhat a bűn és a halál miatti ítélet alól, mely Ádám  engedetlenségéből eredt. A váltság lehetőséget teremtett az örök életre mindazok előtt, akik hitet gyakorolnak Jézusban (János 3:16).

Jehova vigasztalóan biztosít minket afelől, hogy az emberiség szenvedései csak átmenetiek. „Egy kevés idő még és nincs gonosz — írta a zsoltáríró —; nézed a helyét és nincsen ott. A szelidek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben” (Zsoltárok 37:10, 11).

Biztonságos és boldog jövő

A Biblia próféciáinak beteljesedése azt mutatja, hogy már közel van az az idő, amikor Isten véget vet a betegségeknek, a bánatnak és a halálnak. Figyeljük meg, milyen csodálatos bepillantást kapott az eljövendő dolgokba János apostol egy látomásban. „Új eget és új földet láttam — írta —, mert a korábbi ég és a korábbi föld elmúlt, és a tenger nincs többé . . . És maga az Isten lesz [az emberiséggel]. És letöröl minden könnyet a szemükről, és nem lesz többé halál, sem kesergés, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé. A korábbi dolgok elmúltak.” Ezen ígéretek megbízhatóságát hangsúlyozva a következő kijelentés hangzott el János füle hallatára: „Írd meg, mert megbízhatók és igazak ezek a szavak” (Jelenések 21:1–5).

Mit mondhatunk azoknak az ártatlan embereknek a milliárdjairól, akik az édeni lázadás óta meghaltak? Jehova ígéretet tett arra, hogy visszahozza az életbe azokat, akik most halálalvásban vannak. Pál apostol kijelentette: „reménységem van az Isten iránt . . . , hogy lesz feltámadásuk mind az igazságosaknak, mind az igazságtalanoknak” (Cselekedetek 24:15). Az a reménységük ezeknek az embereknek, hogy olyan világban élhetnek majd, ahol „igazságosság fog lakni” (2Péter 3:13).

Éppen úgy, ahogy egy szerető apa megengedi, hogy a gyermeke fájdalmas műtéten essen át, ha tudja, hogy maradandó haszon származik abból, Jehova is engedi az embereknek, hogy egy ideig szenvedjenek a gonoszság miatt a földön, de örökkön-örökké tartó áldások várnak mindazokra, akik igyekeznek Isten akaratát cselekedni. Pál ezt így magyarázta: „A teremtés ugyanis hiábavalóságnak vettetett alá, nem a maga akaratából, hanem az által, aki alávetette, reménység alapján, hogy maga a teremtés meg is fog szabadulni a romlottság rabszolgaságából az Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára” (Róma 8:20, 21).

Ez aztán az igazi hír! Nem olyan, amilyenről a televízióból értesülhetünk, vagy amilyet az újságban olvashatunk, hanem jó hír! A legjobb hír, mégpedig a „minden vigasztalás Istenétől”, aki valóban törődik velünk (2Korintus 1:3).

[Képek a 6. oldalon]

Az idő megmutatta, hogy ember az emberen nem tud sikeresen uralkodni Istentől függetlenül

[Forrásjelzések]

Szomáliai család: UN PHOTO 159849/M. GRANT; atombomba: USAF photo; koncentrációs tábor: U.S. National Archives photo