Gyermeknevelés egy idegen országban — Nehézségek és áldások

MILLIÓK hagyják el hazájukat abban a reményben, hogy egy másik országban új életet kezdhetnek. Európában jelenleg több mint 20 millió bevándorló él, az Egyesült Államokban 26 milliónál is több, Ausztrália lakosságának pedig több mint 21 százaléka született külföldön. Ezeknek a bevándorló családoknak sokszor nem kis erőfeszítésükbe kerül, hogy megtanuljanak egy új nyelvet, és alkalmazkodjanak egy új kultúrához.

A gyermekek általában gyorsan megtanulják új hazájuk nyelvét, és onnantól kezdve a gondolkodásukat az új nyelv hatja át. A szüleiknek nem megy olyan gyorsan a tanulás. Minthogy a gyermekek olyan országban nőnek fel, mely idegen a szülők számára, a nyelvi akadályok nehezen áthidalható kommunikációs szakadékot hozhatnak létre a nemzedékek között.

Nem csupán az új nyelv érinti a gyermekek gondolkodásmódját és érzéseit, hanem az ország kultúrája is. A szülők talán értetlenül állnak a gyermekeik viselkedése előtt. Azok a bevándorló szülők tehát, akik „Jehova fegyelmezésében és elmebeli szabályozásában” próbálják nevelni a gyermekeiket, egyedi nehézségekkel néznek szembe (Efézus 6:4).

Elme és szív — Miért nehéz elérni mindkettőt?

A keresztény szülőknek az a vágyuk és felelősségük, hogy a bibliai igazság ’tiszta nyelvére’ tanítsák a gyermekeiket (Sofóniás 3:9, NW). Előfordulhat azonban, hogy a gyermekek csak alapszinten ismerik a szüleik nyelvét, s a szülők nem tudják hatásosan kifejezni magukat azon a nyelven, melyhez a gyermekek hozzá vannak szokva. Hogyan tudják ebben az esetben Jehova törvényét a gyermekeik szívébe vésni? (5Mózes 6:7). A gyermekek talán megértik a szüleik által használt szavakat, de ha azok nem érik el a szívüket, akkor a fiatalok idegenekké válhatnak a saját otthonukban.

Pedro * és Sandra, akik Dél-Amerikából költöztek Ausztráliába, két tizenéves fiuk nevelése közben szembesülnek ezzel a nehézséggel. „Az ember szívét-lelkét beleadja a szellemi témákról való beszélgetésbe — mondja Pedro. — Mélyebb, jelentőségteljesebb gondolatokat kell kifejezni, és ez nagyobb szókincset kíván.” „Ha a gyermekeinknek nincs átfogó ismeretük az anyanyelvünkről, annak a szellemiségük láthatja kárát — folytatja a gondolatmenetet Sandra. — Megtörténhet, hogy nem éreznek rá az igazságra, és nem fogják fel a tanultak mögött rejlő alapelveket. Elhomályosulhat a szellemi tisztánlátásuk, és kárt szenvedhet a Jehovával ápolt kapcsolatuk.”

 Gnanapirakasam és Helen Srí Lankáról költözött Németországba, s két gyermekük van. „Nagyon fontosnak tartjuk, hogy gyermekeink, miközben németül tanulnak, használják az anyanyelvünket is — mondják egybehangzóan. — Lényeges, hogy őszintén fel tudják tárni előttünk az érzéseiket.”

Miguel és Carmen, akik Uruguayból települtek át Ausztráliába, kijelentik: „A magunkfajta szülőkre még nagyobb feladat hárul. Vagy meg kell tanulnunk olyan jól az új nyelvet, hogy megértsük és képesek legyünk elmagyarázni a szellemi témákat, vagy a gyermekeinket kell jól megtanítanunk az anyanyelvünkre.”

A család dönti el

A bevándorló család szellemi jóllétét nagyban befolyásolja az a döntése, hogy melyik nyelven lesz ’Jehovától tanítva’ (Ézsaiás 54:13, NW). Ha van a közelben olyan gyülekezet, mely a család anyanyelvén tartja az összejöveteleit, a család úgy dönthet, hogy ezt a gyülekezetet támogatja. De úgy is határozhatnak, hogy egy olyan gyülekezetbe fognak járni, melyben a befogadó ország hivatalos nyelvén tartják a programokat. Mit mérlegeljenek a döntésük meghozatalakor?

Dimítriosz és Patrúlla Ciprusról költöztek Angliába, és öt gyermeket neveltek fel ott. Mi alapján döntötték el, hogy milyen nyelvű összejövetelt látogassanak? „A családunk eleinte a görög nyelvű gyülekezetbe járt — mesélik. — Ez nagyon hasznos volt nekünk, szülőknek, a gyermekeink szellemi fejlődését azonban akadályozta. Bár értettek valamennyire görögül, a mélyebb gondolatokkal bajban voltak, ami a lassú szellemi fejlődésükből vált nyilvánvalóvá. A családunk átkérte magát egy angol nyelvű gyülekezetbe, és szinte azonnal látszottak a gyermekeinknél a jó eredmények. Megerősödtek szellemileg. Nehéz volt elszánni magunkat a gyülekezetváltásra, de a mi esetünkben ez bölcs döntés volt.”

A család nem felejtette el a szülők anyanyelvét, és ez több szempontból is igen áldásos volt. „Aranyat ér, ha az ember több nyelvet ismer — jegyzik meg a gyerekek. — Bár angolul beszélünk a legjobban, görögtudásunknak köszönhetően a családban erős, közeli kapcsolatot ápolunk egymással, különösen a nagyszüleinkkel. Ráadásul jobban bele tudjuk érezni magunkat a bevándorlók helyzetébe, és nőtt az önbizalmunk, hogy meg tudunk tanulni egy másik nyelvet. Ezért amikor idősebbek lettünk, a családunk egy albán nyelvű gyülekezetet kezdett támogatni.”

Hrisztoforosz és Margarita is Ciprusról települt Angliába, és három gyermeket neveltek fel új hazájukban. Ők úgy döntöttek, hogy a görög nyelvű gyülekezetnek lesznek a tagjai. Egyik fiuk, Nikosz, aki jelenleg egy görög nyelvű gyülekezetben szolgál vénként, erre emlékszik vissza: „Arra kaptunk buzdítást, hogy az újonnan  megalakult görög nyelvű gyülekezethez csatlakozzunk. Családunk teokratikus megbízatásnak tekintette ezt.”

„Amikor a két fiú hét-, illetve nyolcéves lett — idézi fel Margarita —, beiratkoztak a teokratikus szolgálati iskolába. Szülőkként némileg aggódtunk korlátozott görögtudásuk miatt. De mindegyik megbízatásuk családi vállalkozás volt, és órákat töltöttünk azzal, hogy segítsünk nekik felkészülni a tanulóbeszédeikre.”

„Emlékszem, hogy apa úgy tanított minket a görög nyelvre, hogy otthon felírta egy táblára az ábécét, nekünk pedig gondosan meg kellett tanulnunk — mondja a lányuk, Joanna. — Többen hosszú éveket töltenek nyelvtanulással, de mi anya és apa segítségével viszonylag rövid idő alatt sajátítottuk el a görög nyelvet.”

Néhány család azért támogatja valamelyik idegen nyelvű gyülekezetet, mert a szülők a ’szellemi megértésük’ fejlődése és az előrehaladásuk érdekében úgy látják jónak, hogy az anyanyelvükön részesüljenek oktatásban (Kolosszé 1:9, 10; 1Timóteus 4:13, 15). Másrészt a család úgy tekinti a nyelvismeretét, mint amellyel más bevándorlóknak is segíteni tud az igazság megismerésében.

Más esetekben a családtagok úgy érezhetik, hogy az válik leginkább javukra, ha egy olyan gyülekezetbe járnak, amelyben az új otthonuk hivatalos nyelvét használják (Filippi 2:4; 1Timóteus 3:5). Miután családi körben megvitatják a kérdést, a családfő feladata, hogy döntést hozzon, miután Isten irányítását kérte imában (Róma 14:4; 1Korintus 11:3; Filippi 4:6, 7). Milyen javaslatok segíthetnek ezeknek a családoknak?

 Néhány gyakorlatias javaslat

A korábban említett Pedro és Sandra ezt mondja: „Megállapodtunk abban, hogy otthon csak a spanyolt használjuk, nehogy elfelejtsük az anyanyelvünket. Nehéz ehhez ragaszkodni, mivel a fiaink tudják, hogy megértjük, amit angolul mondanak. De ha nem lennénk állhatatosak, hamar elfelejtenék a spanyolt.”

Miguel és Carmen, akiket szintén idéztünk a korábbiakban, ezt mondják: „Ha a szülők az anyanyelvüket használva rendszeres családi tanulmányozást vezetnek, és mindennap megbeszélik a gyerekekkel a napiszöveget, akkor a gyerekek nemcsak a nyelv alapjaival lesznek tisztában, hanem megtanulnak szellemi gondolatokat kifejezni az adott nyelven.”

„Tegyétek élvezetessé a tanúskodást — javasolja Miguel. — Nagyvárosban lakunk, és a területünk kiterjedt. Ezért sokat utazunk autóval, miközben felkutatjuk azokat, akik a nyelvünket beszélik. Arra használjuk ezt az időt, hogy bibliai játékokat játsszunk, és fontos kérdéseket beszéljünk meg. Próbálom úgy tervezni a tanúskodó utazásainkat, hogy több jó újralátogatás is beleférjen. Így a nap végére a gyermekek legalább egy tartalmas beszélgetésben részt vehetnek.”

Felülkerekedve a kulturális különbségeken

Isten Szava erre ösztönzi a fiatalokat: „Hallgass, fiam, apád fegyelmezésére, és anyád törvényét el ne hagyd” (Példabeszédek 1:8, NW). Ám nehézségek merülhetnek fel, amikor az apa fegyelmezési módját és az anya „törvényét” olyan kultúra határozza meg, mely eltér attól, amelyben a gyermekek élnek.

Természetesen a családfő feladata eldönteni, hogyan igazgatja a saját háznépét, és nem kell engednie, hogy más családok túlzottan befolyásolják (Galácia 6:4, 5). A szülők és a gyermekek közötti őszinte gondolatcsere azonban segíthet abban, hogy nyitottabbak legyenek az új szokásokra.

Ámde a fejlett országokban számtalan szokás és gyakorlat van, mely káros a keresztények szellemi egészségére. A közkedvelt zene és szórakozási formák gyakran a szexuális erkölcstelenséget, kapzsiságot és lázadást népszerűsítik (Róma 1:26–32). A szülők nyelvtudása  korlátozott lehet, de mivel ők keresztények, ez nem menti fel őket az alól a felelősségük alól, hogy szabályokat fektessenek le arra, hogy a gyermekeik milyen zenét és kikapcsolódást választhatnak. Egyértelmű irányelveket kell meghatározniuk, ez viszont nem mindig könnyű.

„Rendszerint nem értjük annak a zenének a szövegét, melyet a gyermekeink hallgatnak — mondja Carmen. — A dallamban talán nincs kivetnivaló, azt azonban nem tudjuk megállapítani, hogy a szavaknak nincs-e kettős értelmük, vagy a szöveg nem tartalmaz-e erkölcstelenségre utaló szleng kifejezéseket.” Hogy birkóztak meg ezzel a nehézséggel? „Sok időt fordítunk arra, hogy felhívjuk a gyermekeink figyelmét az erkölcstelen zene veszélyeire, és próbálunk segíteni nekik, hogy olyan zenét válasszanak, mely elfogadható Jehova előtt” — tudjuk meg Migueltől. Igen, óvatosságra és ésszerűségre van szükség, hogy a család felülkerekedjen a kulturális különbségeken (5Mózes 11:18, 19; Filippi 4:5).

Áldások

Kétség sem fér hozzá, hogy rengeteg időt és erőfeszítést követel az, ha valaki sikeresen akarja felnevelni a gyermekeit egy idegen országban. De mind a szülők, mind pedig a gyermekek különleges áldásban részesülhetnek a fáradozásukért.

Azzam és a felesége, Sara Törökországból költöztek Németországba, s három gyermeket neveltek föl új hazájukban. Legidősebb fiuk jelenleg Jehova Tanúi seltersi (Németország) fiókhivatalában szolgál. „Nagyon hasznos a gyermekeknek, hogy olyan tulajdonságokat fejleszthetnek ki, melyeket mindkét kultúrában erénynek tekintenek” — mondja Azzam.

Antonio és Lutonadio Angolából települtek át Németországba, és kilenc gyermeküket nevelik ott. A családtagok lingala, francia és német nyelven is beszélnek. „Az, hogy több nyelven tudunk, segít a családunknak, hogy más-más országokból származó embereknek tanúskodjon — mondja Antonio. — Ez óriási örömmel tölt el minket.”

Egy Angliában élő japán házaspár két gyermeke úgy érzi, hogy nagyon nagy előnyt jelent az, hogy japánul is, és angolul is beszél. A fiatalok ezt mondják: „A munkahelyünket annak köszönhetjük, hogy két nyelven is tudunk. Sokat nyerünk a nagy, angol nyelvű kongresszusokból, de kiváltságunkban áll, hogy a japán nyelvű gyülekezetben szolgáljunk, ahol nagy szükség van evangéliumhirdetőkre.”

Te is sikeres lehetsz!

Isten szolgáira már a bibliai idők óta az a nehéz feladat hárul, hogy olyan emberek között neveljék föl a gyermekeiket, akiknek a kultúrájukból adódóan más az értékrendjük. Mózes szüleinek sikerült ez, noha a fiuk Egyiptomban nevelkedett (2Mózes 2:9, 10). Néhány Babilonba száműzött zsidónak a gyermeke a neveltetése hatására kész volt visszatérni Jeruzsálembe, hogy helyreállítsa az igaz imádatot (Ezsdrás 2:1, 2, 64–70).

A korunkban élő keresztény szülők is sikeresek lehetnek. Abban az örömben lehet részük, hogy ugyanazt mondják majd róluk a gyermekeik, amit egy házaspár hallott a gyermekei szájából: „Anya és apa szerető törődésének köszönhetően szétszakíthatatlan család vagyunk. Mindig jó volt közöttünk a gondolatcsere. Boldogok vagyunk, hogy egy világméretű család részei lehetünk, mely Jehovát szolgálja.”

[Lábjegyzet]

[Kép a 24. oldalon]

Ha a család otthon csak az anyanyelvén beszél, a gyermekek elsajátítják a nyelv alapjait

[Kép a 24. oldalon]

A közös nyelv fenntartja a nagyszülők és az unokák közötti kapcsolatot

[Kép a 25. oldalon]

Ha tanulmányozod a Bibliát a gyermekeiddel, az fejleszti a ’szellemi megértésüket’