Keresztényi semlegesség az utolsó napokban
Keresztényi semlegesség az utolsó napokban
„Ők nem része a világnak, mint ahogy én sem vagyok része a világnak” (JÁNOS 17:16).
1—2. Jézus szavai szerint a követői milyen kapcsolatban vannak a világgal, és milyen kérdések merülnek föl ezzel összefüggésben?
UTOLSÓ éjszakáján a tökéletes ember, Jézus, hosszú imát mondott tanítványai füle hallatára. Ebben az imában megemlített valamit, ami az összes igaz keresztény életét jellemzi. A tanítványairól szólva ezt jelentette ki: „Nekik adtam a szavadat, de a világ gyűlölte őket, mert ők nem része a világnak, mint ahogy én sem vagyok része a világnak. Nem arra kérlek, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrködj felettük a gonosz miatt. Ők nem része a világnak, mint ahogy én sem vagyok része a világnak” (János 17:14–16).
2 Jézus kétszer is utalt rá, hogy a követői nem része a világnak. Ez az elkülönülés feszültségekhez vezet, hiszen a világ gyűlölni fogja őket. A keresztényeknek mégsem kell rettegniük, hiszen Jehova őrködik felettük (Példabeszédek 18:10; Máté 24:9, 13). Jézus szavaival kapcsolatban felmerülhet bennünk a kérdés, hogy az igaz keresztények miért nem alkotják a világ részét. És egyáltalán mit jelent az, hogy valaki nem része a világnak? Hogyan tekintenek a keresztények a világra, ha az gyűlöli őket? Főképpen pedig hogyan viszonyulnak az emberi kormányzatokhoz? Mivel mindannyian érintve vagyunk, fontos, hogy bibliai választ kapjunk ezekre a kérdésekre.
„Az Istentől származunk”
3. a) Mi különít el minket a világtól? b) Mi bizonyítja azt, hogy a világ „a gonosz hatalmában van”?
3 A Jehovával ápolt szoros kapcsolatunk az egyik oka annak, hogy nem vagyunk része a világnak. „Tudjuk, hogy az Istentől származunk, de az egész világ a gonosz hatalmában van” — írta János apostol (1János 5:19). János szavai kétségtelenül ráillenek a világra. Nem Isten, hanem Sátán befolyását bizonyítja az, hogy napjainkban másról sem hallunk, csak háborúkról, bűnözésről, kegyetlenkedésről, elnyomásról, becstelenségről és erkölcstelenségről (János 12:31; 2Korintus 4:4; Efézus 6:12). Amikor valaki Jehova Tanúja lesz, nem gyakorol többé effajta helytelenségeket, sőt, nem is helyesli az ilyesmit, s emiatt már nem része a világnak (Róma 12:2; 13:12–14; 1Korintus 6:9–11; 1János 3:10–12).
4. Hogyan mutatjuk ki, hogy Jehova tulajdonai vagyunk?
4 János azt mondta, hogy a világgal ellentétben a keresztények ’az Istentől származnak’. Mindazok, akik átadják magukat Jehovának, hozzá tartoznak. „Ha élünk, Jehovának élünk, és ha meghalunk, akkor is Jehovának halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, Jehováéi vagyunk” — mondta Pál apostol (Róma 14:8; Zsoltárok 116:15). Mivel Jehova tulajdonai vagyunk, kizárólagos odaadással tartozunk neki (2Mózes 20:4–6). Az igaz keresztények emiatt nem áldozzák világi célok megvalósítására az életüket. És bár tisztelik a nemzeti jelképeket, tetteik és gondolataik azt tükrözik, hogy nem imádják őket. Nem istenítenek híres sportolókat, illetve más modern bálványokat sem. Természetesen tiszteletben tartják azt, hogy másoknak joguk van saját belátásuk szerint tenni, de ők csak a Teremtőnek mutatnak be imádatot, és ez is elkülöníti őket a világtól (Máté 4:10; Jelenések 19:10).
„Az én királyságom nem része e világnak”
5—6. Hogyan különít el minket a világtól az, hogy Isten Királyságának rendeljük alá magunkat?
5 Minthogy a keresztények Krisztus Jézus követői, és Isten Királyságának alattvalói, ez is elhatárolja őket a világtól. Jézus a kihallgatásakor ezt mondta Poncius Pilátusnak: „Az én királyságom nem része e világnak. Ha a királyságom része volna e világnak, szolgáim harcoltak volna, hogy ne szolgáltassanak ki a zsidóknak. Így azonban a királyságom nem innen való” (János 18:36). Jehova a Királyság által szenteli meg a nevét és igazolja szuverenitását, és ezáltal valósítja meg az akaratát úgy a földön, mint ahogy az égben (Máté 6:9, 10). Jézus a szolgálata során a Királyság jó hírét prédikálta, és azt mondta, hogy a követőinek is ez a feladatuk a dolgok rendszere befejezéséig (Máté 4:23; 24:14). A Jelenések 11:15-ben feljegyzett prófétai szavak 1914-ben teljesedtek: „A világ királysága a mi Urunknak és az ő Krisztusának királysága lett, és ő királyként fog uralkodni örökkön-örökké.” Rövidesen az égi Királyság lesz az emberiség fölött uralkodó egyedüli kormányzat (Dániel 2:44). Eljön az idő, amikor ezt még a világ uralkodóinak is el kell ismerniük (Zsoltárok 2:6–12).
6 A mai igaz keresztények elméjükben tartva ezt, Isten Királyságának vetik alá magukat, és megszívlelik Jézus tanácsát: „továbbra is keressétek először a királyságot és [Isten] igazságosságát” (Máté 6:33). Ettől még nem válnak hűtlenné az országhoz, amelyben élnek, szellemileg viszont elkülönülnek a világtól. Manapság az első századi keresztényekhez hasonlóan a legfőbb feladatuk az, hogy „alapos tanúságot” tegyenek „az Isten királyságáról” (Cselekedetek 28:23). Egyetlen emberi kormányzatnak sincs joga, hogy hátráltassa ezt az Istentől kapott munkát.
7. Miért semlegesek az igaz keresztények, és hogyan mutatják ezt ki?
7 Jehova Tanúi — mivel Jehovához tartoznak, Jézus követői és Isten Királyságának az alattvalói — a XX. században semlegesek maradtak a nemzeti és nemzetközi konfliktusokban, és ezt szeretnék tenni a XXI. században is. Nem foglalnak állást az összetűzésekben, nem fognak fegyvert, és nem mozdítanak elő semmiféle világi törekvést. Amikor úgy tűnt, hogy semmi sem állhat ellen a náci gépezet által indított támadásnak, a Tanúk lenyűgözően mutatták ki a hitüket. Követték azokat az alapelveket, melyeket 1934-ben ismertettek a náci Németország kormányával: „Nekünk nincsenek politikai érdekeltségeink, hanem teljesen odaszenteltük magunkat Isten Királyságának Isten Királya, Krisztus alatt. Mi nem fogunk bántalmazni vagy megkárosítani senkit sem. Örömünket leljük abban, hogy békében lakozzunk, és jót tegyünk minden emberrel, amikor lehetőségünkben áll.”
Krisztus nagykövetei és küldöttei
8—9. Milyen értelemben nagykövetek és küldöttek Jehova Tanúi, és hogyan érinti ez a nemzetekhez fűződő kapcsolatukat?
8 Pál ezt jelentette ki magáról és a többi felkent keresztényről: „nagykövetek vagyunk Krisztust helyettesítve, mintha az Isten kérne kérlelőn általunk” (2Korintus 5:20; Efézus 6:20). 1914 óta helyénvaló a szellemmel felkent keresztényeket — vagyis a Királyság „fiait” — Isten Királysága nagyköveteinek mondani (Máté 13:38; Filippi 3:20; Jelenések 5:9, 10). Jehova ezenkívül előhozta a nemzetekből a földi reménységű „más juhok” „nagy sokaságát”, hogy támogassák a felkent fiak nagyköveti munkáját (János 10:16; Jelenések 7:9). Ezeket a „más juhokat” méltán nevezhetjük Isten Királysága „küldötteinek”.
9 Egy nagykövet és a munkatársai nem ártják bele magukat annak az országnak az ügyeibe, amelyben szolgálnak. Ugyanígy a keresztények is semlegesek maradnak a világ nemzeteinek a politikai ügyeiben. Nem foglalnak állást semmiféle nemzeti, etnikai, társadalmi vagy gazdasági érdek mellett, de ellene sem (Cselekedetek 10:34, 35). Azon vannak inkább, hogy ’mindenkivel jót cselekedjenek’ (Galácia 6:10). Mivel Jehova Tanúi semlegesek, senki sem utasíthatja el jogosan az üzenetüket amiatt, hogy a Tanúk az ellenséges oldalon állnak etnikai, nemzeti vagy törzsi konfliktusok idején.
A szeretet azonosítja őket
10. Mennyire fontos egy kereszténynek a szeretet?
10 A keresztények a hívőtársaikkal ápolt kapcsolatuk miatt is semlegesek a világ ügyeiben. „Arról fogja tudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretet van köztetek” — mondta Jézus a követőinek (János 13:35). A testvéri szeretet a keresztényiség lényege (1János 3:14). Mivel egy kereszténynek a többiekkel ápolt kapcsolata összefügg azzal, hogy ő maga milyen kapcsolatban van Jehovával és Jézussal, igen szoros kötelék fűzi őt a hívőtársaihoz. A szeretete nem korlátozódik a gyülekezete tagjaira, hanem kiterjed ’testvérei egész közösségére a világon” (1Péter 5:9).
11. Milyen hatással van Jehova Tanúi viselkedésére az, hogy szeretik egymást?
11 Jehova Tanúi ma az Ézsaiás 2:4-et beteljesítve mutatják ki testvéri szeretetüket. Ez a vers ezt írja: „csinálnak fegyvereikből kapákat, és dárdáikból metszőkéseket, és nép népre kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanul.” Mivel az igaz keresztényeket Jehova tanítja, mind Istennel, mind pedig egymással békében élnek (Ézsaiás 54:13). Szeretik Istent és a testvéreiket, ezért elképzelhetetlen számukra, hogy fegyvert fogjanak más országokban élő keresztény hittársaik vagy bárki más ellen. Békéjük és egységük szervesen kapcsolódik imádatukhoz, és jelzi, hogy csakugyan Isten szelleme működik rajtuk (Zsoltárok 133:1; Mikeás 2:12; Máté 22:37–39; Kolosszé 3:14). ’Keresik a békességet és követik azt’, tudva, hogy „az Úr szemei az igazakon vannak” (Zsoltárok 34:15, 16).
Hogyan tekintenek a keresztények a világra?
12. Jehovának a világi emberek iránt mutatott mely tulajdonságát utánozzák Jehova Tanúi, és hogyan?
12 Bár Jehova kijelentette elmarasztaló ítéletét e világ ellen, még nem ítélkezett minden egyes személy fölött. Ezt a neki megfelelő időben, Jézus által fogja megtenni (Zsoltárok 67:4, 5; Máté 25:31–46; 2Péter 3:10). De addig is óriási szeretetet mutat az emberiség iránt, hiszen még egyetlen-nemzett Fiát is odaadta, hogy mindenkinek lehetősége legyen örökké élni (János 3:16). Mi, keresztények úgy utánozzuk Isten szeretetét, ha elmondjuk másoknak, hogy Isten miként szándékozik megmenteni az embereket. Még akkor is részt veszünk ebben a munkában, ha erőfeszítéseink sokszor nem találnak lelkes fogadtatásra.
13. Hogyan tekintsünk a világban lévő uralkodókra?
13 Hogyan tekintsünk a világban lévő uralkodókra? Pál így válaszol erre a kérdésre: „Minden lélek rendelje alá magát a felsőbb hatalmaknak, mert nincs hatalom, csak Istentől; a létező hatalmak Isten által állnak fenn a maguk viszonylagos állásában” (Róma 13:1, 2). Az emberek csak azért tölthetnek be „viszonylagos” hatalmi állást (egymáshoz képest hol magasabbat, hol alacsonyabbat, de Jehovához képest mindig alacsonyabbat), mert a Mindenható megengedi nekik. Egy keresztény azért rendeli alá magát a világi hatalmaknak, mert ezzel kimutatja, hogy engedelmeskedik Jehovának. Mi a helyzet azonban akkor, amikor Isten követelményei ellentétben vannak az emberi kormányzatok parancsaival?
Az Isten törvénye, és a császáré
14—15. a) Hogyan tudott Dániel elkerülni egy összeütközést az engedelmesség kérdésében? b) Mi volt a három héber nézőpontja, amikor elkerülhetetlenné vált a konfliktus az engedelmesség kérdésében?
14 Dániel és három társa kiváló példát mutatott abban, hogy mit jelent az egyensúly az emberi kormányzatoknak és az isteni hatalomnak való alárendeltségben. A négy héber ifjú a babiloni fogságban engedelmeskedett az ország törvényeinek, és nem telt bele sok idő, különleges képzésre választották ki őket. Dániel felismerte, hogy a képzés valószínűleg olyasmihez fog vezetni, ami nincs összhangban Jehova Törvényével, ezért megbeszélte az aggályait a felelős udvari tisztviselővel. Sikerült elérnie, hogy egy olyan különleges elrendezés lépjen életbe, mely nem bántja négyük lelkiismeretét (Dániel 1:8–17). Jehova Tanúi Dániel példáját utánozzák, amikor tapintatosan elmagyarázzák egyes tisztviselőknek az álláspontjukat, hogy elkerüljék a szükségtelen bonyodalmakat.
15 Később azonban elkerülhetetlenné vált a konfliktus az alárendeltség kérdésében. A babiloni király egy hatalmas bálványt emeltetett Dura mezején, és megparancsolta a magas rangú tisztviselőknek, ideértve a tartományok intézőit is, hogy gyűljenek össze a szobor felavatására. Abban az időben Dániel három barátja tartományi intéző volt Babilonban. Ezért rájuk is vonatkozott a határozat. Az ünnepségen eljött a pillanat, amikor minden jelenlévőnek le kellett borulnia az állókép előtt. De a három héber tudta, hogy ez ellenkezik Isten törvényével, és amikor mindenki leborult, ők állva maradtak (5Mózes 5:8–10). A királyi parancs megszegésével annak a veszélynek tették ki magukat, hogy iszonyú kínok között kell majd meghalniuk. Tudjuk, hogy csak csoda útján menekültek meg. Ők mégis inkább kockára tették az életüket, semhogy engedetlenek legyenek Jehovának (Dániel 2:49—3:29).
16—17. Mit tettek az apostolok, amikor megparancsolták nekik, hogy ne prédikáljanak, és miért?
16 Az első században a jeruzsálemi zsidó vezetők maguk elé hívatták Jézus Krisztus apostolait, és megparancsolták nekik, hogy ne prédikáljanak Jézus nevében. Mitévők legyenek? Jézus arra utasította őket, hogy minden nemzetben képezzenek tanítványokat, és ez alól Júdea sem lehetett kivétel. Azt is mondta nekik, hogy legyenek a tanúi Jeruzsálemben és a világ minden részén (Máté 28:19, 20; Cselekedetek 1:8). Az apostolok tudták, hogy Jézus parancsaiban Istennek a rájuk vonatkozó akarata nyilvánul meg (János 5:30; 8:28). Ezért ezt mondták: „Mint uralkodónak, Istennek kell inkább engedelmeskednünk, semmint embereknek” (Cselekedetek 4:19, 20; 5:29).
17 Az apostolok nem voltak lázadók (Példabeszédek 24:21). Ám amikor az emberi uralkodók megtiltották nekik, hogy Isten akaratát cselekedjék, nem mondhattak mást, mint azt, hogy ’Istennek kell engedelmeskedniük, nem embernek’. Jézus kijelentette, hogy vissza kell fizetnünk „a császárnak, ami a császáré, az Istennek pedig, ami az Istené” (Márk 12:17). Ha nem engedelmeskedünk egy isteni parancsnak az emberek miatt, akkor tulajdonképpen az embereknek adjuk azt, ami az Istené . Mi ehelyett inkább visszafizetünk mindent, ami a császáré, de tudjuk azt, hogy Jehova a legfőbb Hatalom. Ő az egyetemes Szuverén, a Teremtő, a hatalom legfelsőbb Forrása (Jelenések 4:11).
Még mindig szilárdan állunk
18—19. Milyen nagyszerű példát mutatott sok testvérünk, és hogyan utánozhatjuk őket?
18 Jelenleg a legtöbb világi kormányzat elismeri Jehova Tanúi semleges álláspontját, amiért mi hálásak vagyunk. Ámde néhány országban a Tanúk ádáz üldözéssel néznek szembe. A XX. században néhány testvérünk és testvérnőnk erejét megfeszítve küzdött, és szellemi értelemben megharcolta „a hit kiváló harcát”, s ez napjainkban sincs másként (1Timóteus 6:12).
19 Hogyan állhatunk olyan szilárdan, mint ők? Először is észben tartjuk azt, hogy üldözésre kell számítanunk. Nem kell kétségbeesnünk vagy meglepődnünk, amikor ez bekövetkezik. Pál így figyelmeztette Timóteust: „mindazokat, akik Isten iránti odaadással kívánnak élni Krisztus Jézussal kapcsolatban, üldözni is fogják” (2Timóteus 3:12; 1Péter 4:12). Hogyan is fordulhatna elő ebben a Sátán uralta világban, hogy ne találjuk magunkat szembe üldözéssel? (Jelenések 12:17). Addig, amíg hűségesek vagyunk, mindig lesznek néhányan, akik „össze vannak zavarodva, és folyton becsmérlően beszélnek” rólunk (1Péter 4:4).
20. Milyen hiterősítő igazságra jó emlékeznünk?
20 Másodszor pedig meg vagyunk győződve róla, hogy Jehova és az angyalai támogatnak minket. Ahogy a régmúltban élt Elizeus mondta, „többen vannak, a kik velünk vannak, mint a kik ő velök” (2Királyok 6:16; Zsoltárok 34:8). Előfordulhat, hogy Jehova jó okkal megengedi, hogy ellenségeink egy ideig nyomást gyakoroljanak ránk. Ám mindig megadja a kitartáshoz szükséges erőt (Ézsaiás 41:9, 10). Néhányan életüket vesztették, de ez nem rémít meg minket. „Ne ijedjetek meg azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni; hanem inkább azt féljétek, aki a lelket is, a testet is el tudja pusztítani a gyehennában” — mondta Jézus (Máté 10:16–23, 28). A dolgok e rendszerében csupán „ideiglenes lakosok” vagyunk. Arra használjuk az itt töltött időnket, hogy ’szilárdan megragadjuk a valódi életet’, vagyis az örökké tartó életet Isten új világában (1Péter 2:11; 1Timóteus 6:19). Ameddig hűségesek maradunk Istenhez, senki emberfia nem veheti el tőlünk ezt az ajándékot.
21. Mit tartsunk mindig az elménkben?
21 Tartsuk hát elménkben, hogy milyen kiváltságos kapcsolatunk lehet Jehova Istennel. Tekintsünk mindig értékeléssel az abból fakadó áldásokra, hogy Krisztus követői és a Királyság alattvalói lehetünk. Szeressük szívből a testvéreinket, és mindig legyen gyönyörűségünkre az a szeretet, amelyet tőlük kapunk. Mindenekfölött pedig szívleljük meg a zsoltáríró szavait: „Várjad az Urat, légy erős; bátorodjék szíved és várjad az Urat” (Zsoltárok 27:14; Ézsaiás 54:17). Ha így teszünk, akkor az előttünk élt számtalan keresztényhez hasonlóan mi is szilárdan állunk majd, biztos reménységet táplálva. Hűséges keresztények leszünk, akik semlegesek, és nem alkotják részét a világnak.
Meg tudod magyarázni?
• Hogyan különít el minket a világtól a Jehovával ápolt kapcsolatunk?
• Isten Királyságának alattvalóiként hogyan őrizzük meg a világban a semlegességünket?
• Hogyan segít nekünk a testvéreink iránt érzett szeretet abban, hogy semlegesek, a világtól elkülönültek maradjunk?
[Tanulmányozási kérdések]
[Kép a 15. oldalon]
Hogyan érinti a világgal való kapcsolatunkat az, hogy Isten Királyságának rendeljük alá magunkat?
[Kép a 16. oldalon]
Egy hutu és egy tuszi keresztény testvér boldogan dolgozik együtt
[Kép a 17. oldalon]
Zsidó és arab keresztény testvérek
[Kép a 17. oldalon]
Szerb, boszniai és horvát keresztények élvezik egymás társaságát
[Kép a 18. oldalon]
Mit kell tennünk, amikor bizonyos uralkodók azt parancsolják nekünk, hogy hágjuk át Isten törvényét?