Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Miért olyan nehéz bocsánatot kérni?

Miért olyan nehéz bocsánatot kérni?

Miért olyan nehéz bocsánatot kérni?

KALIFORNIA törvényhozó testülete 2000 júliusában elfogadott egy olyan törvényt, mely felmenti a felelősség alól azt, akinek balesete volt, és együttérzést tanúsított az iránt, aki a balesetben megsérült. Vajon miért hoztak ilyen törvényt? Megfigyelhető, hogy amikor egy balesetben valaki megsérül, a másik fél gyakran vonakodik bocsánatot kérni, mert attól tart, hogy a bíróságon ezt majd a vétkessége beismeréseként értelmezik. Azok pedig, akik úgy érzik, hogy azonnali bocsánatkéréssel tartoznak nekik, elveszíthetik a nyugalmukat, és egy kisebb balesetből nagy vita kerekedhet.

Természetesen senkinek sem kell bocsánatot kérnie, ha nem ő volt a hibás egy balesetben. Vannak olyan helyzetek, amikor az ember bölcsen teszi, ha meggondolja, mit mond. „A sok beszédben elmaradhatatlan a vétek; a ki pedig megtartóztatja ajkait, az értelmes” — mondja egy régi példabeszéd (Példabeszédek 10:19; 27:12). Az udvariasság és a segítőkészség azonban még ilyenkor is kívánatos.

Vajon nem azt tapasztaljuk, hogy sokan elfelejtenek bocsánatot kérni akkor is, amikor szó sincs bírósági perről? „A férjem soha semmiért nem kér bocsánatot” — panaszolhatná egy feleség. „Az embereim nem ismerik be, ha hibáznak, és szinte sosem kérnek bocsánatot” — mondhatná egy csoportvezető. Egy tanár pedig így számolhatna be arról, amit lát: „A gyerekeket nem tanítják meg arra, hogy elnézést kérjenek.”

Ha valaki vonakodik bocsánatot kérni, annak az lehet az egyik oka, hogy fél a visszautasítástól. Mivel megriad attól a gondolattól, hogy hidegen fognak bánni vele, talán nem fejezi ki őszintén az érzéseit. Az is előfordulhat, hogy a sértett személy minden kapcsolatot kerül azzal, aki megsértette, így módfelett megnehezíti a kibékülést.

Egyesek talán azért húzódoznak a bocsánatkéréstől, mert nincsenek tekintettel mások érzéseire. „Bocsánatkéréssel már úgysem tudom jóvátenni a baklövésemet” — érvelhetnek. Másokat a lehetséges következmények tartanak vissza attól, hogy kimondják: „Bocsánatot kérek!” Arra gondolnak, hogy talán felelősségre vonják őket, és kártérítést kell fizetniük. A hibák beismerésének a legnagyobb akadálya mégis a büszkeség. Aki túl büszke ahhoz, hogy bocsánatot kérjen, lényegében így gondolkodik: „Nem akarok csorbát ejteni a tekintélyemen azzal, hogy beismerem a hibámat. Ez gyengítené a helyzetemet.”

Bármi legyen is az oka, tény, hogy sok embernek nehezére esik bocsánatot kérni. De csakugyan fontos bocsánatot kérni? Milyen előnyökkel jár az, ha megtesszük?

[Kép a 3. oldalon]

„A gyerekeket nem tanítják meg arra, hogy elnézést kérjenek”

[Kép a 3. oldalon]

„Az embereim nem ismerik be, ha hibáznak”

[Kép a 3. oldalon]

„A férjem soha semmiért nem kér bocsánatot”