A keresztényeknek szükségük van egymásra
A keresztényeknek szükségük van egymásra
„Egymáshoz tartozó tagok vagyunk” (EFÉZUS 4:25).
1. Mit ír egy enciklopédia az emberi testről?
AZ EMBERI test a teremtés csodája! „Az emberek néha azt mondják, hogy az emberi test a valaha létrehozott legcsodálatosabb gépezet — írja egy enciklopédia. — Ez a hasonlat persze sántít, de sok szempontból találó. A géphez hasonlóan az emberi test is sok részből tevődik össze, és mindegyik, mint ahogy az a gépeknél is lenni szokott, sajátságos feladatokat lát el. De a részek között összhang van, és ez lehetővé teszi, hogy a test, vagyis a gépezet akadálytalanul működjön” (The World Book Encyclopedia).
2. Milyen hasonlóság van az emberi test és a keresztény gyülekezet között?
2 Az emberi testnek valóban sok része vagy tagja van, és valamennyinek megvan a maga feladata. Nincs az az ér, izom, amelynek ne lenne valamilyen szerepe, és ez igaz a testünk más részeire is. Ugyanígy a keresztény gyülekezet szellemi egészségéhez és szépségéhez is hozzájárulhat minden tag (1Korintus 12:14–26). Bár a gyülekezet egyetlen tagja sem gondolhatja magát felsőbbrendűnek a többinél, senkinek sem szabad jelentéktelennek éreznie magát (Róma 12:3).
3. Hogyan mutat rá az Efézus 4:25, hogy a keresztényeknek szükségük van egymásra?
3 Éppúgy, ahogy a testrészek függnek egymástól, a keresztényeknek is szükségük van egymásra. Pál apostol ezt mondta szellemmel felkent hívőtársainak: „most, hogy levetettétek a hamisságot, igazságot szóljon mindegyikőtök a felebarátjával, mivel egymáshoz tartozó tagok vagyunk” (Efézus 4:25). „A Krisztus testét” alkotó szellemi Izrael tagjai ’egymáshoz tartoznak’. Ezért őszinte gondolatcsere és teljes együttműködés van közöttük. Igen, mindannyian összetartoznak (Efézus 4:11–13). Boldogan csatlakoznak hozzájuk a földi reménységű őszinte, együttműködő keresztények.
4. Hogyan tudunk segíteni az újaknak?
4 Minden évben ezrek keresztelkednek meg, akiknek az a reménységük, hogy a földi paradicsomban fognak élni. A gyülekezet többi tagja örömmel segít nekik ’előretörni az érettség felé’ (Héberek 6:1–3). Ehhez hozzátartozhat az is, hogy válaszolnak a Bibliával kapcsolatos kérdéseikre, vagy gyakorlatias segítséget nyújtanak nekik a szolgálatban. Mindannyian támogathatjuk az újakat azáltal, hogy rendszeresen részt véve a keresztény összejöveteleken, jó példát mutatunk nekik. Amikor másokat bajok sújtanak, buzdíthatjuk vagy éppenséggel vigasztalhatjuk őket (1Tesszalonika 5:14, 15). Keresnünk kell a módját, hogy segítsünk másoknak ’az igazságban járni’ (3János 4). Akár fiatalok vagyunk, akár idősek, akár csak most kezdtünk el az igazság ösvényén járni, akár már évek óta járunk azon, hozzájárulhatunk a hívőtársaink szellemi egészségéhez, tudva azt, hogy nekik szükségük van ránk.
Egy segítőkész házaspár
5. Hogyan volt Akvila és Priszcilla Pál segítségére?
5 A keresztény házaspárok is megelégedettséget találnak abban, hogy segítenek a hívőtársaiknak. Akvila és felesége, Priszcilla (Priszka) például Pált vette szárnya alá. Befogadták őt az otthonukba, együtt dolgoztak vele mint sátorkészítők, és segítettek neki gyülekezetet alapítani Korintusban (Cselekedetek 18:1–4). Nem tudjuk pontosan, hogyan, de még az életüket is kockára tették Pálért. A házaspár Rómában élt, amikor Pál ezt írta az ottani keresztényeknek: „Adjátok át üdvözletemet Priszkának és Akvilának, akik munkatársaim Krisztus Jézusban, akik a saját nyakukat kockáztatták lelkemért, és akiknek nemcsak én mondok köszönetet, hanem a nemzetek gyülekezetei is mind” (Róma 16:3, 4). Akvilához és Priszcillához hasonlóan néhány mai keresztény is gyülekezeteket alapít, és különféle módokon segíti hívőtársait. Sőt vannak olyanok is, akik ha úgy adódik, még az életüket is hajlandók kockáztatni, csak hogy megakadályozzák, hogy szolgatársaik az üldözők kezére jussanak, és embertelen bánásmódban részesüljenek, vagy elveszítsék életüket.
6. Milyen segítséget kapott Apollós?
6 Akvila és Priszcilla segített az ékesszóló kereszténynek, Apollósnak is, aki Efézus lakosait tanította Jézus Krisztusról. Akkoriban Apollós csak János keresztségét ismerte, mely a Törvényszövetség ellen elkövetett bűnök megbánását jelképezte. Felismerve, hogy Apollósnak további segítségre van szüksége, Akvila és Priszcilla „még pontosabban kifejtették neki az Isten útját”. Valószínűleg elmagyarázták neki, hogy a keresztényként való megkeresztelkedés magában foglalja a vízbe való bemerítést, és azt, hogy az egyén utána megkapja a szent szellemet. Apollós jó tanítványnak bizonyult. Később Akhájában „nagy segítségére volt azoknak, akik hívőkké lettek, az Isten ki nem érdemelt kedvessége által; mert erőteljesen és alapossággal bizonyította nyilvánosan, hogy a zsidóknak nincs igazuk, kimutatva az Írások által, hogy Jézus a Krisztus” (Cselekedetek 18:24–28). Azok a hozzászólások, amelyek a hívőtársaink szájából hangzanak el, gyakran segítenek, hogy jobban megértsük Isten Szavát. Ebben az értelemben is szükségünk van egymásra.
Anyagi segítség
7. Mit tettek a filippiek, amikor keresztény hittársaiknak anyagi segítségre volt szükségük?
7 A filippibeli keresztény gyülekezet tagjai szívből szerették Pált, és amikor Tesszalonikában volt, anyagi támogatást küldtek neki (Filippi 4:15, 16). Amikor a jeruzsálemi testvéreknek anyagi segítségre volt szükségük, a filippiek készségesen, sőt erejükön felül adakoztak. Pál annyira értékelte filippibeli testvérei és testvérnői nagyszerű szellemét, hogy példaként utalt rájuk más testvérek előtt (2Korintus 8:1–6).
8. Milyen szellemet mutatott Epafroditusz?
8 Amikor Pál rabbilincsekben volt, a filippiek nemcsak anyagi támogatást juttattak el neki, hanem elküldték hozzá megbízottjukat, Epafrodituszt is. Epafroditusz „az Úr munkája miatt egészen közel került a halálhoz — jelentette ki Pál —, veszélynek téve ki a lelkét, hogy teljesen pótolja azt, hogy ti nem vagytok itt személyes szolgálatomra” (Filippi 2:25–30; 4:18). Nem tudjuk, hogy Epafroditusz vén volt-e, vagy kisegítőszolga. Az viszont kétségtelen, hogy önfeláldozó, szolgálatkész keresztény volt, és Pálnak nagy szüksége volt rá. Van a te gyülekezetedben is valaki, aki hasonlít Epafrodituszhoz?
„Erősítő segítséggé” lettek
9. Miben mutatott példát Arisztarkusz?
9 Mindegyik gyülekezetben óriási értéke van az olyan szerető testvéreknek és testvérnőknek, amilyen Akvila, Priszcilla és Epafroditusz volt. Némelyik hívőtársunk nagyon hasonlíthat az első századi keresztényre, Arisztarkuszra. Ő és mások „erősítő segítséggé” lettek, talán vigaszt vagy segítséget nyújtottak az élet mindennapi helyzeteiben (Kolosszé 4:10, 11). Amikor Arisztarkusz segített Pálnak, igaz barátnak bizonyult a szükség idején. Olyan személy volt, amilyenről a Példabeszédek 17:17-ben beszél a Biblia: „Minden időben szeret, a ki igaz barát, és testvérül születik a nyomorúság idejére.” Vajon nem kellene mindannyiunknak arra törekednünk, hogy „erősítő segítséggé” legyünk keresztény hittársainknak? Legfőképpen pedig azoknak kellene segédkezet nyújtanunk, akiket szerencsétlenség ért.
10. Miben mutatott példát Péter a keresztény véneknek?
10 A keresztény véneknek kiváltképp erősítő segítségeknek kell lenniük szellemi testvéreik és testvérnőik számára. Krisztus ezt mondta Péter apostolnak: „erősítsd a testvéreidet” (Lukács 22:32). Péter azért tudott eleget tenni ennek a felszólításnak, mivel határozott és szilárd volt, különösen Jézus feltámadása után. Vének, készségesen és gyengéden ragadjatok meg minden lehetőséget arra, hogy olyanoknak bizonyuljatok, mint Péter, mivel hívőtársaitoknak szükségük van rátok! (Cselekedetek 20:28–30; 1Péter 5:2, 3).
11. Mit tanulhatunk Timóteustól?
11 Pál utazótársa, Timóteus olyan vén volt, aki szívén viselte más keresztények sorsát. Bár voltak egészségi gondjai, Timóteus rendíthetetlen hittel „szolgált [Pállal] rabszolgaként a jó hír előmozdításában”. Ezért mondhatta az apostol a filippieknek: „senki másom nincs, aki olyan lelkületű volna, mint ő, és aki igazán törődne a titeket érintő dolgokkal” (Filippi 2:20, 22; 1Timóteus 5:23; 2Timóteus 1:5). Áldás lehetünk Jehova többi imádójának, ha olyan szellemet nyilvánítunk ki, amilyet Timóteus. Igaz, el kell viselnünk saját gyarlóságainkat, és ki kell tartanunk különféle próbákban, de nekünk is erős lehet a hitünk, és szerető törődést mutathatunk szellemi testvéreink és testvérnőink iránt, és ezt meg is kell tennünk. Tartsuk mindig elménkben, hogy hívőtársainknak szükségük van ránk.
Nők, akik törődtek másokkal
12. Mit tanít nekünk Dorkász példája?
12 Dorkász azok közé az istenfélő nők közé tartozott, akik törődtek másokkal. Amikor meghalt, a tanítványok elküldtek Péterért, és felvezették egy felső helyiségbe. Ott „az özvegyek . . . mind eléje álltak, sírtak, és mutattak sok olyan alsóruhát és felsőruhát, amelyet Dorkász készített, amíg velük volt”. Dorkász feltámadt, és biztosan továbbra is „bővelkedett jótettekben és irgalmas adományokban”. Napjainkban a keresztény gyülekezetben is vannak olyan nők, mint Dorkász. Talán ők is ruhákat készítenek a szükségben lévőknek, vagy másképp mutatnak szeretetet irántuk. A jótetteik elsősorban persze a Királyság-érdekek előmozdításával és a tanítványképző munkában való részvétellel vannak kapcsolatban (Cselekedetek 9:36–42; Máté 6:33; 28:19, 20).
13. Hogyan mutatott törődést Lídia a keresztény hittársai iránt?
13 Egy másik istenfélő asszony, a tiatirai származású Lídia is törődött másokkal. Valószínűleg zsidó prozelita volt, és éppen Filippiben lakott, amikor Pál i. sz. 50 körül a városban prédikált. Úgy tűnik, hogy Filippiben kevés zsidó élt, és egyáltalán nem volt zsinagóga, ezért más istenfélő asszonyokkal egy folyó partján gyűltek össze Isten imádatára, és az apostol ott hirdette nekik a jó hírt. „Jehova szélesre tárta [Lídia] szívét, hogy odafigyeljen a Pál által mondottakra — tudjuk meg a beszámolóból. — Mikor pedig ő és a háznépe megkeresztelkedett, ezt mondta kérlelőn: »Ha úgy ítélitek meg, hogy hű vagyok Jehovához, lépjetek be a házamba, és maradjatok itt.« És valósággal kényszerített bennünket, hogy odamenjünk” (Cselekedetek 16:12–15). Mivel Lídia jót akart tenni másokkal, sikerült rávennie Pált és a társait, hogy maradjanak nála. Mennyire értékeljük, amikor kedves és szívélyes keresztények ugyanilyen vendégszeretők napjainkban! (Róma 12:13; 1Péter 4:9).
Fiatalok, rátok is szükségünk van!
14. Hogyan bánt Jézus Krisztus a fiatalokkal?
14 A keresztény gyülekezetet Isten kedves és melegszívű Fia, Jézus Krisztus alapította meg. Mivel szeretetteljes és könyörületes volt, az emberek nem feszengtek a társaságában. Egy alkalommal, amikor néhányan kezdték hozzá vinni a kisgyermekeiket, a tanítványai megpróbálták elküldeni őket. Jézus viszont ezt mondta: „Hagyjátok hozzám jönni a kisgyermekeket; ne próbáljátok gátolni őket, mert ilyeneké az Isten királysága. Bizony mondom nektek: aki nem úgy fogadja az Isten királyságát, mint egy kisgyermek, semmiképpen nem megy be abba” (Márk 10:13–15). Ahhoz, hogy a Királyság áldásaiban részesüljünk, olyan alázatosnak és taníthatónak kell lennünk, mint amilyenek a kisgyermekek. Jézus úgy mutatta ki a gyermekek iránti szeretetét, hogy karjába vette és megáldotta őket (Márk 10:16). Mi a helyzet veletek, fiatalokkal? Biztosak lehettek benne, hogy a gyülekezetben lévők szeretnek titeket, és szükségük van rátok.
15. Jézus életének mely mozzanatairól olvashatunk a Lukács 2:40–52-ben, és milyen példát mutatott Jézus a fiataloknak?
15 Jézus már fiatalkorában is szeretetet mutatott Isten és a Szentírás iránt. Amikor 12 éves volt, a szüleivel, Józseffel és Máriával együtt elutaztak a lakóhelyükről, Názáretből Jeruzsálembe, hogy megünnepeljék a pászkát. Hazafelé Jézus szülei észrevették, hogy Jézus nincs az útitársaságban. Végül az egyik templomcsarnokban találtak rá, ott ült a zsidó tanítók körében, figyelt rájuk, és kérdezgette őket. Meglepődve azon, hogy József és Mária nem tudták, hol keressék őt, Jézus ezt kérdezte tőlük: „Nem tudtátok, hogy nekem az Atyám házában kell lennem?” Ezután hazatért a szüleivel, továbbra is alárendelte magát nekik, és növekedett bölcsességben és termetében (Lukács 2:40–52). Milyen nagyszerű példát mutatott Jézus a fiataloknak! Nekik is mindenképp engedelmeskedniük kell a szüleiknek, és érdeklődést kell mutatniuk a szellemi dolgok iránt (5Mózes 5:16; Efézus 6:1–3).
16. a) Mit kiáltott néhány fiú, amikor Jézus a templomban tanúskodott? b) Milyen kiváltságuk van a mai fiatal keresztényeknek?
16 Fiatalként talán te is tanúskodsz Jehováról az iskolában, vagy a szüleiddel együtt részt veszel a házról házra végzett munkában (Ézsaiás 43:10–12; Cselekedetek 20:20, 21). Amikor Jézus nem sokkal a halála előtt tanúskodott és gyógyított a templomban, néhány fiú így kiáltott: „Mentsd meg, kérünk, a Dávid Fiát!” Feldühödve ezen a papi fejedelmek és az írástudók így tiltakoztak: „Hallod, mit mondanak ezek?” „Igen — válaszolta Jézus. — Hát soha nem olvastátok ezt: »Kiskorúak és csecsemők szájából szereztél dicséretet«” (Máté 21:15–17). Csakúgy, mint azoknak a gyermekeknek, a gyülekezetünkben lévő mai fiataloknak is abban a páratlan kiváltságban van részük, hogy dicsérhetik Istent és a Fiát. Szeretnénk, ha velünk együtt ti is Királyság-hirdetők lennétek, és szükségünk is van rátok ebben a munkában.
Amikor csapás sújt
17—18. a) Miért szervezett Pál gyűjtést a júdeai keresztények javára? b) Milyen hatásuk volt a júdeai hívőknek eljuttatott önkéntes adományoknak a zsidó és nem zsidó keresztényekre?
17 Bármilyenek legyenek is a körülményeink, a szeretet arra indít minket, hogy segítsünk a szükségben lévő keresztény hittársainkon (János 13:34, 35; Jakab 2:14–17). A Júdeában lakó testvérei és testvérnői iránt érzett szeretete arra indította Pált, hogy gyűjtést szervezzen javukra az Akhájában, Galáciában, Makedóniában és az Ázsia tartományban lévő gyülekezetek bevonásával. A jeruzsálemi tanítványok üldözést álltak ki, éheztek, és kénytelenek voltak zavargások közepette élni a mindennapjaikat. Feltehetően ez vezetett a „szenvedésekhez”, „nyomorúságokhoz” és ’javaik elrablásához’, amiről Pál is beszélt (Héberek 10:32–34; Cselekedetek 11:27—12:1). Pál tehát kezébe vette a Júdeában élő nincstelen keresztények javára rendezett gyűjtés irányítását (1Korintus 16:1–3; 2Korintus 8:1–4, 13–15; 9:1, 2, 7).
18 A júdeai szentek javára adott önkéntes adományok bizonyították, hogy testvéri kötelék fűzi egybe Jehova zsidó és nem zsidó származású imádóit. Az adományok eljuttatása is lehetőséget nyújtott a nem zsidó keresztényeknek arra, hogy kimutassák a júdeai hívőtársaik iránt érzett hálájukat a tőlük kapott szellemi gazdagságért. Tehát az osztozkodás anyagi és szellemi természetű is volt (Róma 15:26, 27). Ma is önkéntesen, a szeretettől indíttatva támogatjuk a szükségben lévő hívőtársainkat (Márk 12:28–31). E tekintetben is szükségünk van egymásra, hogy kiegyenlítődés történjen, ’és akinek kevés van, annak se legyen túl kevés’ (2Korintus 8:15).
19—20. Mondj példát arra, hogy Jehova népe miként nyújt segítséget, amikor katasztrófa sújt!
19 Tudva, hogy a keresztényeknek szükségük van egymásra, készségesen sietünk szellemi testvéreink és testvérnőink segítségére. Gondoljunk például arra, hogy mi történt, amikor 2001 elején pusztító földrengések és hegycsuszamlások sújtották Salvadort. Egy beszámolóból a következőt tudjuk meg: „A testvérek Salvador minden részén segélyakciókat szerveztek. Guatemalai, amerikai és kanadai testvérek csoportjai jöttek a segítségünkre . . . Rövid idő leforgása alatt több mint 500 ház és 3 takaros Királyság-terem épült. Ezeknek az önfeláldozó testvéreknek a kemény munkája és együttműködése kiváló tanúskodás volt.”
20 Egy jelentés, mely a Dél-afrikai Köztársaságból érkezett, így szól: „Mozambik hatalmas területeit sújtották borzalmas áradások, és ezt számos keresztény testvérünk megsínylette. A mozambiki fiókhivatal megszervezte, hogy legtöbbjük szükségletei ki legyenek elégítve. De kérték, hogy a szükségben lévő testvérek támogatására küldjünk jó minőségű használt ruhákat. Egy 12 méteres konténer telt meg ruhákkal, és ezt elküldtük mozambiki testvéreinknek.” Igen, ilyen esetekben is szükségünk van egymásra.
21. Miről lesz szó a következő cikkben?
21 Ahogy korábban megjegyeztük, az emberi test minden része fontos. Ez minden bizonnyal igaz a keresztény gyülekezetre is, ahol mindegyik tagnak szüksége van a többire, és az is elengedhetetlen, hogy továbbra is egységesen szolgálják Istent. A következő cikkben arról lesz szó, hogy mi teszi ezt lehetővé.
Hogyan válaszolnál?
• Milyen hasonlóság van az emberi test és a keresztény gyülekezet között?
• Mit tettek a korai keresztények, amikor hívőtársaiknak segítségre volt szükségük?
• Milyen szentírási példák mutatják, hogy a keresztényeknek szükségük van egymásra, és segítenek is egymáson?
[Tanulmányozási kérdések]
[Kép a 10. oldalon]
Akvila és Priszcilla törődött másokkal
[Képek a 12. oldalon]
Jehova Tanúi segítenek egymásnak és másoknak, amikor csapás sújt