Küzdelem egy mai görög nyelvű Bibliáért

Valószínűleg meglep, hogy Görögországban, a szabad gondolkodás bölcsőjének nevezett országban, a Biblia lefordítása a közemberek nyelvére, hosszú és nehéz küzdelemmel vált csak lehetővé. De kinek állt útjában egy könnyen érthető görög Biblia létrehozása? Miért akarta bárki is megállítani ezt a munkát?

AZT gondolhatnánk, hogy milyen jó a görögül beszélő embereknek, mert a Szentírás jelentős része az ő nyelvükön íródott eredetileg. A mai görög nyelv azonban nagyban eltér attól a görögtől, amelyet a Héber Iratok Septuaginta fordításánál használtak, és amelyen a Keresztény Görög Iratok íródtak. Az elmúlt hat évszázadban a legtöbb görögül beszélő ember olyannyira idegennek találta a bibliai görögöt, mint egy másik nyelvet. Újabb szavak váltották fel a régi kifejezéseket, és megváltozott a szókészlet, a nyelvtan, valamint a mondatok felépítése is.

A III. és a XVI. század között keletkezett a görög kéziratoknak egy gyűjteménye, amely arról tanúskodik, hogy törekedtek a Septuagintát a görög nyelv egy újabb változatára lefordítani. A harmadik században Neocaesarea püspöke, Gergely (kb. i. sz. 213 — kb. 270), lefordította a prédikátor könyvét a Septuagintából egyszerűbb görögre. Ezenkívül a XI. században egy Makedóniában élő zsidó férfi, Tobias ben Eliezer is lefordított részleteket a Mózes öt könyvének Septuaginta fordításából a mindennapi görög nyelvre. Még héber írásjegyeket is felhasznált a macedóniai zsidók érdekében, akik a görög nyelvet beszélték, de csak a héber írást tudták olvasni. 1547-ben Konstantinápolyban kiadták Mózes öt könyvének teljes egészét ilyen formában.

Fénysugár az éjszakában

Miután a Bizánci Birodalom görög nyelvű területei a XV. században török kézre kerültek, az ott élők nagy része nem kapott megfelelő oktatást. Bár a Török Birodalom szárnyai alatt kiváltságos helyzetben volt az ortodox egyház, mégis elhanyagolta a híveit, és megengedte, hogy a szegény és műveletlen parasztok sorába süllyedjenek. Tómasz Szpiliosz görög író így fogalmazott: „Az ortodox egyháznak és az oktatási rendszerének legfőbb célja az volt, hogy megvédje a híveit az iszlám és a római katolikus propaganda rohamától. Ez azt eredményezte, hogy megtorpant a görög oktatás.” Ebben a reménytelen helyzetben a Bibliát szerető személyek fontosnak tartották, hogy megnyugvást és vigaszt nyújtsanak az elcsüggedt embereknek a bibliai Zsoltárok könyvéből. 1543 és 1835 között 18 féle fordítást készítettek a Zsoltárok könyvéből a beszélt görög nyelvre.

A Keresztény Görög Iratok egészének első görög nyelvű fordítását Makszimosz Kallipolitisz, egy kallipoliszi görög szerzetes készítette el  1630-ban. Mindez Cirill Lukarisz * oltalma és vezetése alatt történt, aki konstantinápolyi pátriárka és az ortodox egyház állítólagos reformátora volt. Az egyházon belül azonban voltak Lukarisznak ellenfelei, akik semmilyen reformkísérlettel nem értettek egyet, és nem egyeztek bele abba, hogy a Bibliát lefordítsák bármilyen beszélt nyelvre. Végül árulóként megfojtották. Ám ettől függetlenül 1638-ban mintegy 1500 példány lett kinyomtatva Makszimosz fordításából. Erre reagálva 34 évvel később egy jeruzsálemi ortodox zsinaton kijelentették, hogy a Szentírást „a közembereknek nem kell olvasniuk, csak azok nyerhetnek ebbe bepillantást, akik megfelelő kutatást végeztek előtte”. Ez azt jelentette, hogy az Írásokat csak a művelt papok olvashatták.

Szerafeim, egy Leszbosz szigetéről származó görög szerzetes, 1703-ban megpróbálta kiadni Londonban a Makszimosz-féle fordítás javított változatát. Amikor az angol udvar nem adta meg a megígért pénzügyi segítséget, Szerafeim a saját költségén nyomtatta ki a javított változatot. Az előszóban lelkesen hangsúlyozta, hogy „minden istenfélő kereszténynek” olvasnia kell a Bibliát, és azzal vádolta meg a magas rangú egyházi méltóságokat, hogy „az emberek tudatlanságban tartásával próbálják meg elpalástolni rossz viselkedésüket”. Amint az várható volt, az ortodox vallású ellenzői gondoskodtak róla, hogy letartóztassák Oroszországban, és Szibériába száműzték, ahol 1735-ben meghalt.

A Makszimosz-fordítás egy újabb kiadásával kapcsolatban, egy görög lelkész az akkor élő, görögül beszélő lakosság nagy szellemi étvágyáról írva a következőket jelentette ki: „A görögök és mások nagy-nagy szeretettel és vágyakozással fogadták ezt a Szent Bibliát. Elolvasták, és a bennük lévő fájdalom kezdett csillapodni, és az Istenbe vetett hitük . . . egyre erősödött.” Ám a szellemi vezetők attól tartottak, hogy ha az emberek kezdik megérteni, hogy mit ír a Biblia, akkor kiderülnek a papság Szentírással ellentétes nézetei és tettei. Ezért a konstantinápolyi pátriárka 1823-ban, majd 1836-ban újra kiadott egy rendeletet, amely szerint minden ilyen bibliafordítást el kell égetni.

Egy bátor fordító

Ebben a helyzetben, amikor az emberek nagyon vágytak a bibliai ismeretre, de heves ellenállásba ütköztek, színre lépett egy kiemelkedő személy, aki fontos szerepet játszott a Biblia mai görög nyelvre történő lefordításában. Ez a bátor férfi Neofitosz Vamvasz volt, akit kiváló nyelvészként és jó nevű bibliatudósként ismertek, valamint a „nemzet egyik tanítójaként” emlegették.

Vamvasz világosan látta, hogy az ortodox egyház felelős az emberek szellemi tudatlanságáért. Szilárdan meg volt győződve arról, hogy a Bibliát le kell fordítani a kor beszélt görög nyelvére ahhoz, hogy felkeltsék az emberekben a szellemi dolgok iránti érdeklődést. Más tudósok segítségével 1831-ben elkezdte a Bibliát az irodalmi görög nyelvre fordítani. A teljes fordítását 1850-ben adták ki. Mivel a görög ortodox egyház nem támogatta, ezért a fordítás kiadása és terjesztése érdekében összefogott a Brit és Külföldi Bibliatársasággal (BFBS). Az egyház „protestánsnak” minősítette, és hamarosan kiközösítette.

Vamvasz fordítása szorosan ragaszkodott a King James Version nevű fordításhoz, és magán viseli annak hiányosságait, mert akkoriban csak korlátozott bibliai és nyelvi ismeretek voltak elérhetőek. Éveken keresztül azonban ez volt a  legmodernebb görög nyelvű Biblia, amelyhez hozzáférhettek az emberek. Érdekes módon Isten neve négyszer fordul elő benne „Ieova” formában (1Mózes 22:14; 2Mózes 6:3; 17:15; Bírák 6:24).

Hogyan reagált a legtöbb ember erre és más könnyen érthető Bibliákra? El voltak ragadtatva! A BFBS egyik Biblia-terjesztője kikötött az egyik görög szigetnél és „olyan sok gyermek érkezett csónakkal [Bibliákért], hogy muszáj volt . . . arra utasítania a kapitányt, hogy hagyják el a kikötőt”, mert ellenkező esetben minden Bibliától megfosztják őt! Az ellenség azonban hamar a tettek mezejére lépett.

Az ortodox papok arra figyelmeztették az embereket, hogy óvakodjanak az ilyen bibliafordításoktól. Athén városában például elkobozták ezeket a Bibliákat. A krétai ortodox püspök 1833-ban elégette az „Újszövetségeket”, amelyeket egy kolostorban talált. Az egyik pap elrejtett egy példányt, és a közeli falvakban lakók is így tettek, míg a püspök el nem hagyta a szigetet.

Néhány évvel később Korfu szigetén a görög ortodox egyház szent szinódusa betiltotta a Vamvas-fordítást. Tilos volt árusítani, és megsemmisítették a fennmaradt példányokat. Íosz, Szírosz és Míkonosz szigetén a helyi papság olyannyira ellenséges volt, hogy elégették a Bibliákat. Ám ezzel még nem ért véget az ellenállás.

Egy királyné érdeklődést mutat a Biblia iránt

Az 1870-es évek alatt Olga görög királyné felismerte, hogy a görögöknek általában kevés bibliaismeretük van. Hitte, hogy a Szentírás ismerete vigaszt és felüdülést szerezhet a népnek, ezért törekedett rá, hogy a Bibliát lefordítsák a Vamvasz-fordításnál egyszerűbb nyelvezetre.

Prokopiosz, aki athéni érsek és a szent szinódus vezetője volt, nem hivatalos módon, de bátorította a királynét szándékai véghezvitelében. Ám amikor a királyné hivatalos engedélyt kért a szent szinódustól, visszautasították a kérelmét. A királyné kitartó volt és újabb kérelmet adott be, de 1899-ben ismételten visszautasították. Ettől függetlenül úgy döntött, hogy saját költségén, korlátozott példányszámban, kiadja a Bibliát. Ez 1900-ban történt.

Ellenségek, akik nem könnyen adják fel

Egy neves athéni lap a The Acropolis 1901-ben megjelentette Máté evangéliumát Alekszandrosz Pallisz, egy Liverpoolban (Anglia) dolgozó fordító fordításában, aki a beszélt görög nyelven adta vissza az evangélium szavait. Nyilvánvalóan az volt Pallisznak és munkatársainak a szándéka, hogy oktassák a görögöket  és „segítsenek a nemzetnek túljutni” a mélyponton.

Az ortodox teológusnövendékek és professzoraik „a nemzet legértékesebb ereklyéi megszégyenítésének” és a Szent Biblia kigúnyolásának nevezték a fordítást. III. Joachim konstantinápolyi pátriárka kiadott egy dokumentumot, amely helytelenítette a fordítást. A vita behálózta a politikai köröket is, és az ellenséges politikai kampányokban fondorlatos módon használták fel.

Az athéni sajtó egy befolyásos rétege kezdte támadni a Pallisz-fordítást és „ateistáknak”, „árulóknak” és „idegen erők ügynökeinek” nevezte a támogatóit, akiknek az a céljuk, hogy megrontsák a görög társadalmat. 1901. november 5—8-ig a görög ortodox egyház szélsőségesen konzervatív csoportjainak felbujtására az athéni egyetemisták lázadásokat szítottak. Megtámadták a The Acropolis irodáit, a palotához vonultak, elfoglalták az athéni egyetemet, és azt követelték, hogy mondjon le a kormány. A lázadások hevében nyolc személy halt meg a hadsereggel való összecsapások során. Másnap a király követelte Prokopiosz érsek lemondását, és két nappal később az egész kormány lemondott.

Egy hónap elteltével újra demonstrációkba kezdtek a diákok, és nyilvánosan elégették a Pallisz-fordítás egyik példányát. Kiadtak egy határozatot e fordítás terjesztése ellen, és szigorú büntetést kértek azoknak, akik erre törekszenek a jövőben. A hatóságok később ezt a határozatot használták arra, hogy megtiltsák minden olyan Biblia használatát, amely a mai görög nyelvre lett lefordítva. Nem könnyű helyzet!

„Jehova beszéde megmarad örökre”

A mai görög nyelvre fordított Bibliák használatának tilalmát 1924-ben feloldották. Azóta sorozatosan kudarcot vallanak a görög ortodox egyház erőfeszítései, melyekkel távol akarják tartani az embereket a Bibliától. Jehova Tanúi ez idő alatt élen jártak a Biblia oktatásában Görögországban, éppúgy, mint sok más országban. 1905 óta a Vamvasz-fordítást használják, hogy segítsenek a görögül beszélő emberek ezreinek a Biblia igazságának ismeretére szert tenni.

Az évek folyamán sok tudós és professzor tett dicséretes erőfeszítéseket arra, hogy a mai görög nyelvre fordítsa le a Bibliát. Ma részben vagy egészben körülbelül 30 bibliafordítás létezik, amely közérthető egy átlagos görög embernek. Igazi ékkő ezek között a fordítások között A Szentírás új világ fordításának görög nyelvű változata. Ezt 1997-ben adták ki, és hasznot merít belőle az a 16 millió személy, akik görögül beszélnek szerte a világon. Ezt a fordítást Jehova Tanúi készítették, és könnyen olvasható, érthető nyelvezettel adja vissza Isten Szavát szorosan ragaszkodva az eredeti szöveghez.

Nagyon fontos tényt bizonyít a mai görög nyelvű Bibliáért való küzdelem. Azt jelzi egyértelműen, hogy az ellenséges érzületű emberek törekvései ellenére „Jehova beszéde megmarad örökre” (1Péter 1:25).

[Lábjegyzet]

[Kép a 27. oldalon]

Cirill Lukarisz vezetésével készült el a Keresztény Görög Iratok első teljes görög fordítása 1630-ban

[Forrásjelzés]

Bib. Publ. Univ. de Genève

[Képek a 28. oldalon]

Néhány bibliafordítás a beszélt görög nyelven: A Zsoltárok könyve: 1. Ilarion fordításában (1828) 2. Vamvasz fordításában (1832) 3. Julianus fordításában (1643). 4. Az „Ószövetség” Vamvasz fordításában (1840)

Olga királyné

[Forrásjelzések]

Bibliák: National Library of Greece; Olga királyné: Culver Pictures

[Kép forrásának jelzése a 26. oldalon]

Papirusz: Reproduced by kind permission of The Trustees of the Chester Beatty Library, Dublin

[Kép forrásának jelzése a 29. oldalon]

Papirusz: Reproduced by kind permission of The Trustees of the Chester Beatty Library, Dublin