Ne maradjunk el az összejöveteleinkről!

„Összejöveteleinkről ne maradjunk el mint némelyek szoktak — mondja a Szentírás —, hanem buzdítsuk egymást annál inkább, minél közelebb érzitek a napot” (Héberek 10:25, Békés—Dalos-fordítás). Tény, hogy az igaz imádóknak kötelességük összejönni egy olyan imádati helyen, ahol figyelni tudnak „egymásra a szeretetre és kiváló cselekedetekre való ösztönzés végett” (Héberek 10:24).

PÁL APOSTOL amikor az előbb említett szavakat feljegyezte az időszámításunk szerinti első században, akkor a zsidóknak volt egy lenyűgöző templomuk Jeruzsálemben, ahol imádatot mutattak be. Zsinagógáik is voltak. Jézus ’a zsinagógában és a templomban tanított, ahol a zsidók mindnyájan összegyűltek’ (János 18:20).

Milyen helyekre gondolt Pál, amikor arra figyelmeztette a keresztényeket, hogy jöjjenek össze egymás buzdítására? Vajon a kereszténység nagy építményei kapcsolatban vannak valamilyen módon a jeruzsálemi templomi elrendezéssel? Mikor kezdték el a magukat keresztényeknek valló személyek a monumentális építészeti megoldásokat alkalmazni?

Egy ház Isten nevéért

Az első utasításokat a Bibliában az Istennek szánt imádati helyről, a Mózes második könyvében találhatjuk. Jehova Isten arra utasította kiválasztott  népét, az izraelitákat, hogy építsék fel a „hajlékot”, vagy „a gyülekezet sátorát”. Ebben a sátorban a szövetségládát és egyéb szent eszközöket tároltak. „Az Úrnak dicsősége betölté a hajlékot”, amikor az i. e. 1512-ben elkészült. Ez a hordozható sátor több mint négy évszázadon keresztül központi szerepet töltött be az Istenhez való közeledésben (2Mózes 25—27. fejezet; 40:33–38). A Biblia úgy is utal erre a sátorra, mint „az Úrnak templomára” vagy az „Úrnak házára” (1Sámuel 1:9, 24).

Később, amikor Dávid lett a király Jeruzsálemben, nagyon vágyott rá, hogy maradandó házat építsen Jehova dicsőségére. Ám mivel Dávid harcos volt, Jehova ezt mondta neki: „ne építs az én nevemnek házat.” Jehova Dávid fiát, Salamont választotta ki, hogy felépítse a templomot (1Krónika 22:6–10). A hét és fél évig tartó építkezés után Salamon i. e. 1026-ban avatta fel a templomot. Jehova áldását adta erre az épületre és ezt mondta: „Megszenteltem e házat, a melyet építettél, abba helyheztetvén az én nevemet mindörökké, és ott lesznek az én szemeim, és az én szívem mindenkor” (1Királyok 9:3). Addig, ameddig az izraeliták hűségesek maradtak, Jehova kiárasztotta áldását erre a házra. Ha azonban elfordultak Jehovától, akkor ő megvonta áldását erről a helyről, és ’romhalmazzá lett ez a ház’ (1Királyok 9:4–9, NW; 2Krónika 7:16, 19, 20).

Az izraeliták idővel valóban elfordultak az igaz imádattól (2Királyok 21:1–5). Jehova „reájok hozá a Káldeusok királyát . . . Az Isten házát meggyújták, Jeruzsálem kőfalait lerontották, palotáit mind elégeték tűzzel, és minden drágaságait elpusztították. És a kik a fegyver elől megmenekültek, azokat elhurczolta Babilóniába, és néki és fiainak szolgáivá lettek.” A Biblia szerint mindez i. e. 607-ben következett be (2Krónika 36:15–21; Jeremiás 52:12–14).

Amint azt Ézsaiás próféta megjövendölte, Isten színre léptette Perzsia királyát, Czírust, hogy kiszabadítsa a zsidókat Babilon fogságából (Ézsaiás 45:1). A 70 évi fogságot követően i. e. 537-ben visszatértek Jeruzsálembe, hogy újjáépítsék a templomot (Ezsdrás 1:1–6; 2:1, 2; Jeremiás 29:10). Az építkezés egy kicsit elhúzódott, de i. e. 515-ben elkészült a templom, és helyreállt Isten tiszta imádata. Bár ez a templom nem volt olyan pompás, mint amilyet Salamon épített, mégis majdnem 600 évig fennmaradt. Ám ez is felújításra szorult, mert az izraeliták elhanyagolták Jehova imádatát. Amikor Jézus Krisztus megjelent a földön, a templom felújítása folyamatban volt, mégpedig Heródes király parancsára. Vajon mi lesz a templom sorsa?

„Nem marad itt kő kövön”

Jézus ezt mondta a jeruzsálemi templomról a tanítványainak: „semmiképpen nem marad itt kő kövön, melyet le ne rombolnának” (Máté 24:1, 2). E szavak valóra váltak, amikor a római csapatok, melyek a zsidók felkelését jöttek leverni, i. sz. 70-ben lerombolták azt a helyet, amelyet évszázadokon keresztül Isten imádatának központjaként ismertek. * Ezt a templomot sohasem építették újjá. A hetedik században elkészült a Sziklamecset néven ismert muszlim szenthely, amely az egykori zsidó imádat központja helyén áll a mai napig.

 Milyen keretek között kellett Jézus követőinek imádatot bemutatniuk? Vajon a zsidó hátterű korai keresztényeknek továbbra is egy olyan templomban kellett imádatot bemutatniuk Istennek, amely hamarosan elpusztul? Hol kell a nem zsidó keresztényeknek imádniuk Istent? A kereszténység vallási épületei váltják fel a templomot? Jézusnak a szamáriai asszonnyal folytatott beszélgetése fényt derít erre a kérdésre.

A szamáriaiak évszázadokon át Szamáriában, a Garizim-hegyen lévő nagy templomban imádták Istent. „Ősatyáink ezen a hegyen mutattak be imádatot — mondta a szamáriai asszony Jézusnak —; ti azonban azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol imádatot kell bemutatni.” Jézus így válaszolt: „Hidd el nekem, asszony: eljön az óra, amikor se nem ezen a hegyen, se nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát.” Nem volt többé szükség egy kézzel fogható templomra Jehova imádatához, mert Jézus a következő magyarázatot adta: „Az Isten Szellem, és akik imádják, azoknak szellemmel és igazsággal kell imádatot bemutatniuk” (János 4:20, 21, 24). Pál apostol később ezt mondta az athéniaknak: „Az Isten, aki alkotta a világot, és mindent, ami abban van, mivel ő égnek és földnek Ura, kézzel készített templomokban nem lakik” (Cselekedetek 17:24).

Igen, a kereszténység vallási épületeinek semmi közük sincs a keresztény kor előtti templomi elrendezéshez. Az első századi keresztényeknek sem volt okuk rá, hogy ilyen épületeket építsenek. Az apostolok halála után azonban a jövendölésnek megfelelően elkezdődött az igaz tanításoktól való elhajlás, a hitehagyás (Cselekedetek 20:29, 30). A magukat keresztényeknek valló személyek már évekkel azelőtt kezdtek elfordulni Jézus tanításaitól, hogy Konstantin római császár állítólag i. sz. 313-ban áttért a keresztény hitre.

Konstantin hozzájárult ahhoz, hogy a „keresztényiség” összemosódjon a pogány római vallással. Az Encyclopædia Britannica ezt írja: „Konstantin adott utasítást arra, hogy három hatalmas bazilikát építsenek Rómában: a Szent Péter-bazilikát, a Falakon kívüli Szent Pál-bazilikát és a Lateráni Szent János-bazilikát. Ő . . . hozta létre a kereszt alakú épületformákat, amelyek jellemzőek lettek a középkori nyugat-európai templomokra.” A felújított római Szent Péter-bazilikát még ma is a római katolikus egyház központjának tekintik.

Will Durant történész a következőket mondja: „Az egyház átvett bizonyos vallási szokásokat és imádati formákat, amelyek a keresztény kor előtti Rómában voltak elterjedtek.” Ebbe beletartozott a „bazilikák építészeti stílusa is”. A X. és XV. század között ugrásszerűen megnőtt a templom- és katedrálisépítések száma, ahol nagy hangsúlyt fektettek az építészeti stílusra. Ekkortájt építették fel a kereszténység azon díszes épületeit, amelyeket napjainkban műemlékeknek tekintenek.

Az emberek vajon mindig szellemi felüdülésre és buzdításra lelnek, ha egy templomban mutatnak be imádatot? „Számomra a templom egyenértékű volt a vallás unalmas és fárasztó jellegzetességeivel — mondja a brazíliai Francisco. — A mise tartalmatlan, ismétlődő szertartás volt, amely egyáltalán nem elégítette  ki a valódi szükségleteimet. Alig vártam, hogy vége legyen.” Ám az igazi hívők azt a parancsot kapták, hogy gyűljenek össze. Milyen elrendezés keretei között tegyék ezt meg?

„A házukban levő gyülekezet”

Ahhoz, hogy megtudjuk, milyen módon kell a keresztényeknek összejönniük, vizsgáljuk meg azt, hogy miként gyűltek össze az első századi hívők. Az Írások rámutatnak, hogy általában magánlakásokban találkoztak. Pál apostol például ezt írta: „Adjátok át üdvözletemet Priszkának és Akvilának, akik munkatársaim Krisztus Jézusban, és üdvözöljétek a házukban levő gyülekezetet” (Róma 16:3, 5; Kolosszé 4:15; Filemon 2). Az igaz keresztények által bemutatott imádathoz nincs szükség túldíszített vallási épületekre.

Hogyan vezették le az összejöveteleket a korai keresztény gyülekezetekben? Jakab tanítvány a szü·na·gó·génʹ görög szónak használja az egyik formáját, amikor egy keresztény összejövetelre utal (Jakab 2:2). Ez a görög szó azt jelenti, hogy ’összegyűlés’ és felváltva használatos az ek·kle·sziʹa szóval. Ám idővel a „zsinagóga” szó jelentése kezdett az összejöveteli helyre vagy épületre utalni. Az első zsidó származású keresztények tudták, hogy mi történik egy zsinagógában. *

A zsidók a jeruzsálemi templomban jöttek össze az évenkénti ünnepeikre, ám a helyi zsinagógákban lehetett Jehováról tanulni és ismeretet szerezni a Törvényről. A zsinagógákban imádkoztak és olvasták az Írásokat, megbeszélték azokat, valamint buzdították, figyelmeztették egymást. Amikor Pál és társai az antiókiai zsinagógába mentek, „a zsinagógai elöljárók hozzájuk küldtek, ezt mondva: »Férfiak, testvérek, ha van valami bátorító szavatok a nép számára, mondjátok el!«” (Cselekedetek 13:15). Amikor az első zsidó származású keresztények magánlakásokban jöttek össze, kétségtelenül hasonlóan jártak el. Összejöveteleik a Szentíráson alapultak, szellemileg építőek voltak, és tanulni lehetett ott.

 Gyülekezetek, melyeknek a buzdítás a céljuk

A korai keresztényekhez hasonlóan Jehova Tanúi ma egyszerű imádati helyeken tartják összejöveteleiket, hogy Biblián alapuló oktatásban és építő társaságban legyen részük. Hosszú éveken keresztül csakis magánlakásokban jöttek össze, és néhány helyen még ma is így tesznek. A gyülekezetek száma napjainkban már meghaladja a 90 000-et, és a legtöbben Királyság-termeknek nevezett épületekben tartják összejöveteleiket. Ezek az épületek nem hivalkodóak és nem hasonlítanak a templomokra. Célszerűen berendezett egyszerű termek, amelyekben lehetőség van arra, hogy a 100-200 fős gyülekezetek hetente megtarthassák az összejöveteleiket, hogy Isten Szavára figyeljenek és tanuljanak belőle.

Jehova Tanúi legtöbb gyülekezete hetente háromszor találkozik. Az egyik összejövetelükön egy nyilvános előadást hallgatnak meg, amely érdeklődést keltő aktuális témára épül. Ezt követi egy bibliai gondolaton vagy prófécián alapuló tanulmányozás az Őrtorony folyóiratból. A következő összejövetel egy iskola, melynek az a célja, hogy képzést adjon a Biblia üzenetének felkínálásához. Az iskola után olyan oktatás következik, amely gyakorlati javaslatokat ad a keresztény szolgálat végzéséhez. A Tanúk hetente egyszer magánlakásokban is összegyűlnek, hogy kis csoportokban tanulmányozzák a Bibliát. Ezeket az összejöveteleket bárki meglátogathatja, és sohasem rendeznek gyűjtést.

Francisco, akit korábban említettünk, nagyon hasznosnak találta a Királyság-termekben megtartott összejöveteleket. Ezt mondja: „Az első összejöveteli hely, amelyet meglátogattam, egy kényelmes terem volt a belvárosban, és nagyon jó véleménnyel távoztam. A jelenlévők barátságosak voltak, és éreztem, hogy szeretet van közöttük. Alig vártam, hogy újra ott legyek velük együtt. Azóta egyetlen összejövetelről sem hiányoztam. Ezek a keresztény összejövetelek érdekesek és kielégítik a szellemi szükségleteimet. Még ha valami miatt lehangolt vagyok is, elmegyek a Királyság-terembe, és biztos, hogy felbátorodva térek haza.”

Jehova Tanúi keresztény összejövetelein Ön is kaphat bibliai oktatást, építő társaságban lehet, és dicsőítheti Istent. Őszinte szeretettel hívjuk meg, hogy vegyen részt az Önhöz legközelebb eső Királyság-teremben megtartott összejövetelen. Biztosak vagyunk benne, hogy jól fogja magát érezni.

[Lábjegyzetek]

[Képek a 4., 5. oldalon]

Először a hajlék, majd a templom szolgált Jehova imádatának megfelelő központjául

[Kép a 6. oldalon]

A római Szent Péter-bazilika

[Kép a 7. oldalon]

A korai keresztények magánlakásokban jöttek össze

 [Képek a 8., 9. oldalon]

Jehova Tanúi keresztény összejöveteleiket magánlakásokban és Királyság-termekben tartják