Szolgáljunk vállvetve!

„Tisztává változtatom a népek nyelvét, hogy mindannyian segítségül hívják Jehova nevét, hogy vállvetve szolgálják őt” (SOFÓNIÁS 3:9, NW).

1. Hogyan teljesedik be a Sofóniás 3:9?

A VILÁGON jelenleg körülbelül 6000 beszélt nyelv van. Ezenfelül vannak még különféle dialektusok, azaz nyelvjárások is. De függetlenül attól, hogy az emberek mennyire eltérő nyelveken beszélnek, mondjuk arab vagy zulu nyelven, Isten valami igen figyelemreméltót valósított meg. Lehetővé tette, hogy az emberek mindenhol megtanulhassák és beszélhessék az egyedüli tiszta nyelvet, beteljesítve ezzel a Sofóniás próféta által lejegyzett ígéretet: Én, Jehova Isten „tisztává változtatom a népek nyelvét, hogy mindannyian segítségül hívják Jehova nevét, hogy vállvetve szolgálják őt” (Sofóniás 3:9, NW).

2. Mi a ’tiszta nyelv’, és mit tesz lehetővé?

² A ’tiszta nyelv’ Isten igazsága, mely a Szavában, a Bibliában található. Leginkább az Isten Királyságáról szóló igazságra utalunk ezzel a kifejezéssel, mely Királyság megszenteli Jehova nevét, igazolja szuverenitását, és áldásokat hoz az emberiségre (Máté 6:9, 10). Minden nemzetben és népben vannak olyanok, akik beszélik ezt a szellemi értelemben vett egyedüli tiszta nyelvet. Ez teszi képessé őket arra, hogy egységesen, „vállvetve” vagy ahogy a Károli-fordítás írja, „egy akarattal” szolgálják Jehovát.

Nincs helye a részrehajlásnak

3. Mit tesz képessé minket arra, hogy egységben szolgáljuk Jehovát?

³ Keresztényekként hálásak vagyunk azért az összhangért, mely soknyelvűségünk ellenére van közöttünk. Bár sok-sok nyelven prédikáljuk a Királyság jó hírét, mégis egységben szolgáljuk Istent (Zsoltárok 133:1). Ez azért lehetséges,  mert bárhol éljünk is a földön, a Jehovát dicsérő egyedüli tiszta nyelvet beszéljük.

4. Miért nem szabad részrehajlásnak lennie Isten népe között?

⁴ Isten népe között nem szabad részrehajlásnak lennie. Ezt Péter apostol is nyilvánvalóvá tette, amikor i. sz. 36-ban a nem zsidó katonatiszt, Kornéliusz házában prédikált, és a következő kijelentésre érzett indíttatást: „Bizonyosan látom, hogy nem részrehajló az Isten, hanem minden nemzetben elfogadható előtte, aki féli őt, és igazságosságot cselekszik” (Cselekedetek 10:34, 35). Mivel ez így van, a keresztény gyülekezetben nincs helye a részrehajlásnak, klikkesedésnek vagy kivételezésnek.

5. Miért helytelen pártoskodást szítani a gyülekezetben?

⁵ Egy főiskolai hallgató ezt mondta a Királyság-terembe tett látogatásáról: „Az egyházak általában egy bizonyos nép vagy etnikai csoport tagjait vonzzák . . . Jehova Tanúi ellenben mindannyian együtt ültek, és nem alkottak klikkeket.” Ám az ókori korintusi gyülekezet némelyik tagja széthúzást idézett elő. Az emiatt keletkezett viszály akadályozta Isten szent szellemének a működését, hiszen amúgy ez a szellem az egység és a béke előmozdítója (Galácia 5:22). Ha a gyülekezetben pártoskodást szítanánk, akkor az ellen munkálkodnánk, hogy a szellem irányítson minket. Tartsuk hát elménkben azt, amit Pált apostol írt a korintusiaknak: „Buzdítalak . . . titeket, testvérek, Jézus Krisztus, a mi Urunk neve által, hogy mindnyájan egyetértésben beszéljetek, és ne legyenek köztetek meghasonlások, hanem legyetek teljesen egyesültek ugyanabban a gondolkodásban és ugyanabban a felfogásban” (1Korintus 1:10). Pál az efézusiaknak írt levelében is az egységet hangsúlyozta (Efézus 4:1–6, 16).

6—7. Mit tanácsolt Jakab a kivételezéssel kapcsolatban, és hogyan lehet alkalmazni a szavait?

⁶ Isten mindig is elvárta, hogy a keresztények ne legyenek részrehajlók (Róma 2:11).  Mivel az első századi keresztény gyülekezetben néhányan kivételeztek a gazdag személyekkel, Jakab tanítvány ezt írta: „Testvéreim, csak nem úgy van meg nálatok Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak, a mi dicsőségünknek hite, hogy közben kivételezések vannak? Mert ha egy férfi belép egy összejöveteletekre aranygyűrűkkel az ujjain és pompás öltözékben, de belép egy szegény is, szennyes öltözékben, és ti kedvezéssel tekintetek arra, aki a pompás öltözéket viseli, és azt mondjátok: »Te itt foglalj helyet, e kiváló helyen«, a szegénynek meg azt mondjátok: »Te maradj állva«, vagy: »Ott foglalj helyet, lenn, a lábzsámolyomnál«, akkor osztályokat különböztettek meg magatok között, és gonosz döntéseket hozó bírákká lettetek, nem így van?” (Jakab 2:1–4).

⁷ Ha a keresztény összejövetelre elment egy nem hívő személy pompás öltözetben, aranygyűrűkkel az ujjain, valamint egy szegény is, szennyes öltözékben, a gazdag részesült kitüntetett figyelemben. A gazdagot „kiváló helyen” ültették le, a szegénynek viszont azt mondták, hogy álljon, vagy leültették a földre valakinek a lábához. De Isten részrehajlás nélkül gondoskodott mindenki számára Jézus váltságáldozatáról, és nem tett különbséget gazdagok és szegények között (Jób 34:19; 2Korintus 5:14). Vagyis ha szeretnénk tetszeni Istennek, és másokkal vállvetve szolgálni őt, nem szabad kivételeznünk senkivel, vagy ’egyéniségeket csodálnunk haszonlesésből’ (Júdás 4, 16).

Ne zúgolódjunk!

8. Mi lett a következménye annak, hogy az izraeliták zúgolódtak?

⁸ Ahhoz, hogy megmaradjon az egységünk, és továbbra is Isten kegyének örvendjünk, meg kell szívlelnünk Pál tanácsát: „Továbbra is zúgolódások . . . nélkül tegyetek mindent” (Filippi 2:14, 15). Az egyiptomi rabszolgaságból kiszabadult hűtlen izraeliták zúgolódtak Mózes és Áron ellen, s ezzel Jehova Isten ellen is. Emiatt a 20 év fölötti férfiak — a hűséges Józsué, Káleb és a léviták kivételével — nem léptek be az Ígéret földjére, mert meghaltak Izrael 40 évi pusztai vándorlása során (4Mózes 14:2, 3, 26–30; 1Korintus 10:10). Milyen súlyos árat fizettek a zúgolódásukért!

9. Mit történt Miriámmal a zúgolódása miatt?

⁹ Ez a példa jól szemlélteti, hogy mi történhet akár egy egész nemzettel is a zúgolódása miatt. De mi a helyzet a zúgolódó egyénekkel? Mózes nővére, Miriám és bátyja, Áron így elégedetlenkedett: „csak Mózes által szólott-é az Úr? avagy nem szólott-é mi általunk is?” Majd a beszámoló hozzáteszi: „meghallá az Úr” (4Mózes 12:1, 2). Mi lett ennek a kimenetele? Miriámot, aki nyilvánvalóan a hangadó volt, megalázta Isten. Hogyan? Leprával sújtotta őt. Emiatt kiűzték a táboron kívülre, és hét napig ott kellett maradnia, amíg meg nem tisztult (4Mózes 12:9–15).

10—11. Milyen következménye lehet annak, ha a keresztények nem tesznek semmit a zúgolódás ellen? Szemléltesd!

¹⁰ A zúgolódás nem pusztán azt jelenti, hogy panaszkodunk valamilyen helytelenség miatt. Az örökös zúgolódók túl nagy jelentőséget tulajdonítanak az érzéseiknek vagy a tisztségüknek, és Isten helyett magukra irányítják a figyelmet. Ha a keresztények nem tesznek ez ellen a magatartás ellen semmit, akkor viszály alakul ki közöttük, és meghiúsul az az erőfeszítésük, hogy vállvetve szolgálják Jehovát. Ez azért van így, mert a zúgolódók állandóan hangot adnak a panaszaiknak,  minden bizonnyal abban reménykedve, hogy sikerül másokat is a maguk oldalára állítaniuk.

¹¹ Előfordulhat például, hogy valaki bírálja azt, ahogyan egy bizonyos vén a programjait tartja a gyülekezetben, vagy ahogyan ellátja a felelősségeit. Ha meghallgatjuk az elégedetlenkedőt, akkor az övéihez hasonló gondolatok fogalmazódhatnak meg bennünk. Mielőtt az elégedetlenkedés magvai el lettek hintve az elménkben, egyáltalán nem ütköztünk meg azon, hogy mit csinál a vén, de most már más szemmel nézünk rá. Végül már semmit sem tartunk jónak, amit a vén tesz, és mi is panaszkodni kezdünk rá. Az effajta viselkedés nem illik egy olyan gyülekezethez, mely Jehova népéhez tartozik.

12. Milyen hatással lehet a zúgolódás az Istennel ápolt kapcsolatunkra?

¹² Szidalmazó beszédhez vezethet, ha zúgolódunk azok ellen a férfiak ellen, akiknek az a feladatuk, hogy Isten nyáját terelgessék. Az ilyen zúgolódás vagy szidalmazás tönkreteheti a Jehovával ápolt kapcsolatunkat (2Mózes 22:28). Azok a szidalmazók, akik nem gyakorolnak bűnbánatot, nem öröklik Isten Királyságát (1Korintus 5:11; 6:10). Júdás tanítvány azokról a zúgolódókról írt, akik „semmibe veszik a felsőbbséget, és becsmérlően beszélnek a dicsőségesekről”, vagyis a gyülekezet felelős férfijairól (Júdás 8). Ezek a zúgolódók nem élvezték Isten helyeslését, ezért bölcsen tesszük, ha őrizkedünk gonosz útjaiktól.

13. Miért nem helyteleníthető mindenféle panasz?

¹³ Ám Isten nem helytelenít mindenféle panaszt. Nem hagyta figyelmen kívül a Szodoma és Gomorra miatt ’tetéződött panaszt’, hanem elpusztította a két gonosz várost (1Mózes 18:20, 21, Katolikus fordítás; 19:24, 25). Nem sokkal i. sz. 33. pünkösdje után „zúgolódás támadt [Jeruzsálemben] a görögül beszélő zsidók között a héberül beszélő zsidók ellen, mivel özvegyeiket elhanyagolták az eledel naponkénti kiosztásánál”. „A tizenkettő” nem hagyta ezt annyiban, hanem kinevezett „hét, jó bizonyságot szerzett férfit” erre „a szükséges tevékenységre”, hogy ők osszák ki az ételt (Cselekedetek 6:1–6). A vének a mi időnkben sem ’dughatják be a fülüket’ a jogos panaszokra (Példabeszédek 21:13). És hívőtársaik bírálása helyett inkább arra törekszenek, hogy buzdítóak és építőek legyenek (1Korintus 8:1).

14. Legfőképpen milyen tulajdonságra van szükségünk ahhoz, hogy ne váljunk zúgolódóvá?

¹⁴ Mindannyiunknak vigyáznunk kell rá, hogy ne váljunk zúgolódóvá, mivel az állandó panaszkodás romboló szellemileg, és megbontja az egységünket. Inkább mindig engedjük, hogy a szent szellem megteremje bennünk a szeretetet (Galácia 5:22). Ha eleget teszünk ’a szeretet királyi törvényének’, az segíthet nekünk abban, hogy továbbra is vállvetve szolgáljuk Jehovát (Jakab 2:8; 1Korintus 13:4–8; 1Péter 4:8).

Ne legyünk rágalmazók!

15. Mi a különbség a pletyka és a rágalmazás között?

¹⁵ Mivel a zúgolódásnak káros pletykálkodás lehet a következménye, vigyáznunk kell rá, hogy mit mondunk. A pletyka felszínes csevegés más emberekről és a velük történt eseményekről, a rágalmazás viszont hamis hírek terjesztése. A rágalmazónak az a célja, hogy tönkretegye a másik személy jó hírnevét. Az effajta beszéd rosszindulatú és istentelen. Ezért Isten ezt mondta az izraelitáknak: „Ne járj rágalmazóként a te néped között” (3Mózes 19:16).

16. Mit mondott Pál bizonyos pletykálkodókról, és hogyan kell fogadnunk a tanácsát?

¹⁶ Mivel a csip-csup dolgokról folytatott beszélgetés rágalmazáshoz vezethet, Pál rendre intett bizonyos pletykálkodókat. Miután néhány olyan özvegyről beszélt, akik méltók voltak arra, hogy a gyülekezet támogassa őket, utalt olyan özvegyekre, akik megtanulták, hogy „tétlenkedők legyenek, a házaknál kódorogva; igen, nemcsak hogy tétlenkedők, de pletykálkodók is, és mások dolgába avatkozók, olyasmikről beszélve, amikről nem kellene” (1Timóteus 5:11–15). Ha egy keresztény nő észreveszi  magán, hogy hajlamos olyan beszélgetésekbe bocsátkozni, melyek rágalmazáshoz vezethetnek, jól teszi, ha megszívlelve Pál tanácsát komolyságra törekszik, kerülve a rágalmazást (1Timóteus 3:11). Természetesen a keresztény férfiaknak is őrizkedniük kell az ártalmas pletykálkodástól (Példabeszédek 10:19).

Ne ítéljünk!

17—18. a) Mit mondott Jézus a testvéreink fölötti ítélkezésről? b) Hogyan alkalmazhatjuk Jézus tanácsát, melyet az ítélkezéssel kapcsolatban adott?

¹⁷ Még ha nem szoktunk is másokat megrágalmazni, talán akkor is erőfeszítést kell tennünk, hogy ne váljunk ítélkezővé. Jézus a következőképpen óvott ettől a szellemtől: „Ne ítéljetek többé, hogy ne ítéltessetek; mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal fognak ítélni titeket; és amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak mérni nektek. Miért is nézed a testvéred szemében levő szálkát, a saját szemedben levő gerendát pedig miért nem veszed figyelembe? Vagy hogyan mondhatod a testvérednek: »Hadd vegyem ki a szálkát a szemedből«, amikor íme, a saját szemedben gerenda van? Képmutató! Előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, és akkor tisztán fogod látni, hogyan vedd ki a szálkát a testvéred szeméből” (Máté 7:1–5).

¹⁸ Ne akarjuk segítő szándékkal felajánlani a testvérünknek azt, hogy kiveszünk egy apró „szálkát” a szeméből, amikor a mi ítélőképességünket egy jelképes „gerenda” torzítja el. Ha csakugyan értékeljük Isten irgalmát, akkor nem fogunk késztetést érezni arra, hogy ítélkezzünk szellemi testvéreink és testvérnőink felett. Hogyan is érthetnénk meg őket olyan mértékben, ahogy égi Atyánk? Nem csoda, hogy Jézus erre figyelmeztet minket: „Ne ítéljetek többé, hogy ne ítéltessetek.” Ha helyes megvilágításban látjuk a saját tökéletlenségeinket, akkor nem alkotunk majd olyan ítéletet másokról, melyet Isten igazságtalannak tart.

Törékeny, de tisztes célra való edények

19. Hogyan kell tekintenünk a hívőtársainkra?

¹⁹ Ha eltökélt szándékunk, hogy hívőtársainkkal vállvetve szolgáljuk Istent, nemcsak arra vigyázunk majd, hogy ne ítélkezzünk mások felett, hanem még meg is előzzük őket a tiszteletadásban (Róma 12:10). Mi több, az ő javukat fogjuk keresni, nem pedig a sajátunkét, és örömmel végzünk majd el értük akár még  alantas feladatokat is (János 13:12–17; 1Korintus 10:24). Hogyan lehet ilyen kiváló szemléletmódunk? Elménkben kell tartanunk, hogy Jehova mindenkit értékesnek tart, aki hisz benne, és nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy szükségünk van egymásra, éppen úgy, ahogy minden testrész függ a többitől (1Korintus 12:14–27).

20—21. Mit jelent nekünk a 2Timóteus 2:20, 21?

²⁰ Tudjuk, hogy a keresztények törékeny cserépedények, akikre dicsőséges kincs bízatott, vagyis az a szolgálat, melyet Istennek végezhetnek (2Korintus 4:7). Ha úgy szeretnénk ebben a szent tevékenységben részt venni, hogy az Jehova dicséretére váljon, akkor tiszteletre méltónak kell maradnunk előtte és a Fia előtt. Csak úgy leszünk Isten által felhasználható, tisztes célra való edények, ha erkölcsileg és szellemileg tiszták maradunk. Pál ezt írta erről: „Egy nagy házban . . . nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fából meg cserépből valók is, és némelyek tisztes célra, mások pedig tisztességet nélkülöző célra valók. Ha tehát valaki tisztán tartja magát az utóbbiaktól, tisztes célra való edény lesz, megszentelt, hasznos a tulajdonosának, minden jó cselekedetre felkészített” (2Timóteus 2:20, 21).

²¹ Azok, akiknek a cselekedeteik nincsenek összhangban Isten követelményeivel, ’tisztességet nélkülöző célra való edények’. Ha viszont Isten útjain járunk, ’tisztes célra való edények leszünk, megszenteltek’, vagyis elkülönítettek Jehova szolgálatára, és ’minden jó cselekedetre felkészítettek’. Jól tesszük, ha megkérdezzük magunktól: „»Tisztes célra való edény« vagyok? Jó hatással vagyok a hívőtársaimra? Olyan tagja vagyok a gyülekezetnek, aki vállvetve dolgozik a többiekkel?”

Továbbra is szolgáljunk vállvetve

22. Mihez lehet hasonlítani a keresztény gyülekezetet?

²² A keresztény gyülekezet egy családszerű elrendezés. Ha egy család minden tagja Jehova imádója, akkor szeretetteljes, kellemes légkör van közöttük, és számíthatnak egymás segítségére. Bár a család is több, más-más egyéniségű tagból áll, mégis mindegyiknek megvan a maga tiszteletre méltó helye. Ugyanez a helyzet a gyülekezetben. Bár mindannyian különbözőek — és tökéletlenek — vagyunk, Isten magához vonzott minket Krisztus által (János 6:44; 14:6). Jehova és Jézus szeret minket, és mint egy egységes családban, nekünk is szeretetet kell mutatnunk egymás iránt (1János 4:7–11).

23. Mit kell elménkben tartanunk, és mit kell elhatároznunk?

²³ A családszerű keresztény gyülekezet ezenkívül olyan hely, ahol jogosan számíthatunk lojalitásra. Pál apostol ezt írta: „Azt kívánom tehát, hogy a férfiak minden helyen kitartóan imádkozzanak, lojális kezeket emelve fel harag és vitatkozások nélkül” (1Timóteus 2:8). Pál itt a lojalitást a közösség előtt mondott imákkal kötötte össze, melyek „minden helyen” elhangzanak, ahol keresztények gyűlnek egybe. Csak lojális férfiaknak szabad a gyülekezetet mások előtt imában képviselniük. Isten természetesen elvárja, hogy mindannyian lojálisak legyünk hozzá és egymáshoz (Prédikátor 12:15, 16). Határozzuk hát el, hogy nem engedjük, hogy bármi is megrontsa köztünk a harmonikus kapcsolatot, miközben együtt dolgozunk, mintha egy testnek lennénk a részei. Szolgáljunk egységesen a Jehova családját alkotó többi imádóval. Legfőképpen pedig tartsuk elménkben, hogy szükségünk van egymásra, és úgy nyerhetjük el Jehova helyeslését és áldásait, ha továbbra is vállvetve szolgáljuk őt.

Hogyan válaszolnál?

• Mi teszi képessé Jehova népét arra, hogy vállvetve szolgálja őt?

• Miért törekszenek rá a keresztények, hogy ne legyenek részrehajlók?

• Miért helytelen zúgolódni?

• Miért kell tisztelnünk hívőtársainkat?

[Tanulmányozási kérdések]

[Kép a 15. oldalon]

Péter látta, hogy „nem részrehajló az Isten”

[Kép a 16. oldalon]

Tudod, hogy miért alázta meg Isten Miriámot?

[Kép a 18. oldalon]

A lojális keresztényeket örömmel tölti el, hogy vállvetve szolgálják Jehovát