„Jöjjetek hozzám . . . , és én felüdítelek benneteket”

„Terelgessétek az Isten . . . nyáját”

„Ti mindig meghallgattok bennünket és buzdító bibliai gondolatokat osztotok meg velünk” (Pamela).

„Köszönjük mindazt, amit értünk tesztek. Nagy hatással van ránk” (Róbert).

PAMELA és Róbert a saját gyülekezetében szolgáló keresztény véneknek írta ezeket az értékelő szavakat. Isten szolgái közül a világ minden részén mások is hálásak azért az állandó segítségért és törődésért, amelyet azoktól kapnak, akik ’Isten nyáját terelgetik’ (1Péter 5:2). Igen, Jehova népe hálás azért a sok mindenért, amelyet a vének tesznek értük, és azért, amilyen módon teszik ezt.

„Bőven legyen tennivalótok”

A keresztény véneknek számos felelősségük van (Lukács 12:48). Előadásokat készítenek a gyülekezeti összejövetelekre, és nyilvánosan prédikálják Isten Királyságának jó hírét. Feladataikhoz tartozik az, hogy pásztori látogatásokat tegyenek a hívőtársaiknál. A vének időt fordítanak azokra, akiknek különleges figyelemre van szükségük — az idősekre és másokra. Mindezt úgy teszik, hogy nem hanyagolják el a saját családjuk szellemi és fizikai jólétét (Jób 29:12–15; 1Timóteus 3:4, 5; 5:8). Néhány vén a Királyság-termek építésénél segédkezik. Mások a kórházi összekötő bizottságokban, vagy beteglátogató csoportokban szolgálnak. Sokan közülük a kongresszusokon végeznek önkéntes munkát. Igen, a véneknek ’bőven van tennivalójuk az Úr munkájában’ (1Korintus 15:58). Nem csoda, hogy nagyra értékelik a keményen dolgozó véneket azok, akik a gondjaikra vannak bízva! (1Tesszalonika 5:12, 13).

A buzdítás forrásai azok a vének, akik rendszeresen meglátogatják a keresztény hittársaikat az otthonaikban, vagy máshol, hogy megerősítsék őket szellemileg. „Ha nem kaptam volna meg ezt a szerető támogatást és buzdítást a vénektől, nem hiszem, hogy ma teljes időben szolgálnám Jehovát” — mondja Tom, aki apa nélkül nőtt fel. Sok fiatal, aki egyszülős családban nevelkedett elismeri, hogy a vénektől kapott figyelem segített neki abban, hogy személyes kapcsolatot fejlesszen ki Istennel.

A pásztori látogatásokat a gyülekezet idősebb tagjai is nagyra értékelik. Miután egy 80-as évei közepén járó misszionárius házaspárt meglátogatott két vén, ezt írta a házaspár: „Szeretnénk kifejezni, hogy nagyra értékeljük látogatásotokat, mely nagy örömet szerzett nekünk. Miután elmentetek, újra átolvastuk  az írásszövegeket, amelyeket megvizsgáltatok velünk. Sohasem fogjuk elfelejteni buzdító szavaitokat.” Egy 70 éves özvegy ezt írta a véneknek: „Jehovához imádkoztam segítségért, és benneteket küldött ide az otthonomba. A látogatásotok áldás volt Jehovától!” Te is hasznot merítettél a közelmúltban abból, hogy meglátogattak a gyülekezeted vénei? Biztosan mindannyian nagyra értékeljük erőfeszítéseiket, amelyeket azért tesznek, hogy terelgessék a gondjaikra bízott nyájat!

Pásztorok, akik Istent és Krisztust utánozzák

Jehova szerető pásztor (Zsoltárok 23:1–4; Jeremiás 31:10; 1Péter 2:25). Jézus Krisztus is kimagasló szellemi pásztor. A Biblia valójában „kiváló pásztornak”, ’nagy pásztornak’ és „főpásztornak” nevezi (János 10:11; Héberek 13:20; 1Péter 5:4). Hogyan bánt Jézus azokkal, akik a tanítványai szerettek volna lenni? Ezt a kedves meghívást intézte hozzájuk: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtok és meg vagytok terhelve, és én felüdítelek benneteket” (Máté 11:28).

Hozzá hasonlóan ma a vének is buzgón törekszenek rá, hogy felüdítsék és megvédjék a nyájat. Ezek a férfiak olyanok, „mint a rejtek szél ellen, mint oltalom zivatar ellen, mint patakok száraz vidéken, mint nagy kőszál árnyéka a szomjúhozó földön” (Ézsaiás 32:2). Az ilyen kedves védelmezők felüdítik a nyájat, kiérdemlik a tiszteletet és elnyerik Isten helyeslését (Filippi 2:29; 1Timóteus 5:17).

A feleségeiktől kapott értékes támogatás

Isten népe nagyon hálás a keresztény vénekért, és azért, hogy a feleségeik szerető módon támogatják ezeket a férfiakat. Az ilyen feleségeknek gyakran áldozatokat kell hozniuk azért, hogy támogassák férjüket. Időnként otthon maradnak, amikor a férjük távol van gyülekezeti ügyek vagy pásztori látogatások miatt. Előfordul, hogy gondosan előkészített családi terveket kell félretenni valamilyen sürgősen felmerülő gyülekezeti gond miatt. „Mindezek mellett — jegyzi meg Michelle —, amikor látom, hogy milyen elfoglalt a férjem az összejövetelekre való felkészüléssel, vagy a pásztori látogatásokkal, elmémben tartom, hogy Jehova munkáját végzi, és igyekszem a tőlem telhető legnagyobb mértékben támogatni.”

Cheryl, aki szintén egy vénnek a felesége, ezt mondja: „Tudom, hogy a testvéreknek és testvérnőknek a gyülekezetben szükségük van rá, hogy beszélgessenek a vénekkel, és én szeretném, ha éreznék, hogy bármikor odamehetnek a férjemhez, ha arra van szükségük.” Az olyan támogatást nyújtó nők, mint Michelle és Cheryl, önként hoznak áldozatokat, hogy a férjeik gondot tudjanak viselni Isten nyájára. Nagyra értékeljük a vének feleségeinek a jó hozzáállását!

Egy elfoglalt vénnek azonban nem szabad figyelmen kívül hagynia a felesége és gyermekei szellemi és egyéb szükségleteit. Egy házas vénnek „vádtól mentesnek, egyfeleségű férjnek” kell lennie, „kinek hívő gyermekei vannak, akiket nem vádolnak kicsapongással, és nem is nyakasak” (Titusz 1:6). Istennek tetsző módon kell bánnia családjával, amit a Szentírás megkövetel a keresztény felvigyázóktól (1Timóteus 3:1–7).

Egy elfoglalt vénnek felbecsülhetetlen kincset ér egy támogatást nyújtó feleség! A meggondolt házas vének úgy vélekednek, ahogyan a Biblia írja: „Aki jó feleséget talált, kincset talált” (Példabeszédek 18:22, Újfordítású revideált Biblia). Az ilyen vének szavaikkal és tetteikkel is kinyilvánítják feleségeiknek nagyfokú értékelésüket. A szívből jövő közös imák és élvezetes tanulmányozások mellett ezek a keresztény házaspárok időt szentelnek arra, hogy például együtt sétáljanak a vízparton, az erdőben vagy egy parkban. Igen, a vének örömüket lelik abban, hogy szerető módon törődjenek a feleségükkel (1Péter 3:7).

Azok a vének, akik önzetlenül terelgetik Isten nyáját, szellemileg felüdítik Jehova népét. Ők valóban ’ajándékok emberek formájában’, igazi áldások a gyülekezetnek! (Efézus 4:8, 11–13).