Kitartásának meglett a gyümölcse

Sok helyes szívállapotú ember örülne neki, ha a szerettei megismernék Isten szándékait, és ez boldogabbá tenné az életüket. Amikor valaki átadja az életét Istennek, szinte biztosra vehetjük, hogy voltak olyanok — fiatalok és idősek egyaránt —, akik jó viselkedésükkel hozzájárultak, hogy az illető meghozza ezt a bölcs döntést. Ez történt Jeariméknál is. Ő egy mexikói tizenéves lány, és a következő levélkét adta át a testvéreknek Jehova Tanúi egyik különleges kongresszusi napján:

„Szeretném megosztani veletek az örömömet és a boldogságomat. Elmondom, miért örülök annyira. Tizennyolc évvel ezelőtt, amikor még meg sem születtem, a szüleim megismerték az igazságot. Az anyukám szépen haladt előre, később pedig az öcsém és én is. Mi hárman azért imádkoztunk Jehovához, hogy apukám is az élet útjára lépjen. Azóta tizennyolc év telt el, és a mai nap nagyon különleges nekünk. Az apukám megkeresztelkedik! Hálát adok Jehovának, hogy nem hozta el a véget, mielőtt eljött ez a várva várt pillanat. Köszönöm, Jehova!”

Az évek során ennek a lánynak a családja minden bizonnyal figyelembe vette az 1Péter 3:1, 2-ben található ihletett tanácsban rejlő alapelveket. Ez a szövegrész így szól: „ti feleségek, rendeljétek alá magatokat a saját férjeteknek, hogy ha vannak olyanok, akik nem engedelmeskednek a szónak, ők a feleségük viselkedése által szó nélkül is megnyeressenek, miután szemtanúi voltak mélységes megbecsüléssel párosult tiszta viselkedéseteknek.” Jearim ezenkívül kétségtelenül megfogadta az 5Mózes 5:16-ban feljegyzett szavakat: „Tiszteld atyádat és anyádat, a mint megparancsolta néked az Úr, a te Istened.” Mivel alkalmazták ezeket az alapelveket, és türelmesen Jehovára vártak, Jearim és a családja áldásban részesült.