Olvasók kérdései

Milyen gyakran kell megtartani Krisztus halálának az emlékünnepét?

Arra utalva, amikor Jézus bevezette halálának az emlékünnepét, Pál ezt írta: „valahányszor eszitek e kenyeret és isszátok e poharat, mindegyre az Úr halálát hirdetitek, míg meg nem érkezik” (1Korintus 11:25, 26). Némelyek úgy vélik, hogy Krisztus haláláról gyakran meg kell emlékezni, ezért évente többször is megünneplik azt. Erre gondolt Pál?

Már csaknem 2000 év telt el azóta, hogy Jézus bevezette halálának az emlékünnepét. Ebből következik, hogy még ha évente csak egyszer tartották is meg az Emlékünnepet, i. sz. 33 óta már sokszor megülték. Az 1Korintus 11:25, 26 szövegkörnyezetéből azonban kiderül, hogy Pál nem azt taglalta, hogy milyen gyakran, hanem azt, hogy miként kell megtartani az Emlékünnepet. Nem a ’sokszor, gyakran’ jelentésű görög pol·laʹkisz szót használta, hanem a ho·szaʹkisz szót, mely azt jelenti, hogy ’amikor csak, valahányszor; mindig, amikor; ahányszor’. Lényegében ezt mondta: „Mindig, amikor ezt teszitek, mindegyre az Úr halálát hirdetitek.” *

Akkor hát milyen gyakran kell megtartani Jézus halálának az emlékünnepét? Évente csak egyszer helyes megtartani. Ez csakugyan egy emlékünnep, és az emlékünnepeket rendszerint éves gyakorisággal szokták megtartani. Továbbá Jézus a zsidó pászka napján halt meg, amelyet évente egyszer ünnepeltek. Jézus áldozati halála az élet lehetőségét adta a szellemi Izraelnek, pontosan úgy, ahogy az első pászkaáldozat a test szerinti izraeliták elsőszülötteinek az életben maradását jelentette Egyiptomban, és lehetővé tette, hogy a nemzet kiszabaduljon a rabszolgaságból. Ezért Pál találóan nevezte Jézust „Krisztusnak, a pászkaáldozatunknak” (1Korintus 5:7; Galácia 6:16). Az évenként ünnepelt zsidó pászkával való összefüggés is amellett szól, hogy Jézus halálának az emlékünnepét évente csak egyszer kell megtartani.

De ez még nem minden. Pál egy másik, évenként megtartott zsidó ünnephez, az engesztelés napjához is kapcsolta Jézus halálát. A Héberek 9:25, 26-ban ezt olvashatjuk: „Nem is azért van ez, hogy [Jézus] gyakran ajánlja fel magát, mint ahogy a főpap bizony évről évre belép a szent helyre [az engesztelés napján] olyan vérrel, amely nem a sajátja . . . De most egyszer s mindenkorra nyilvánvalóvá tette magát a dolgok rendszereinek a befejezésekor, hogy önmaga feláldozásával eltávolítsa a bűnt.” Mivelhogy Jézus áldozata az évenként felajánlott engesztelés napi áldozatot váltotta fel, úgy helyes, hogy évenként tartsuk meg halálának az emlékünnepét. Nincs szentírási alapja annak, hogy ennél gyakrabban tartsuk meg az Emlékünnepet.

Ezzel összhangban John Laurence von Mosheim történész beszámol róla, hogy a második századi kis-ázsiai keresztények körében az volt a szokás, hogy Jézus halálának az emlékünnepét „az első [zsidó] hónap [niszán] tizennegyedik napján” tartották meg. Csak később vált szokássá a kereszténységben, hogy ennél gyakrabban emlékezzenek meg Jézus haláláról.

[Lábjegyzet]