Olvasók kérdései

Elfogadható-e a Biblia fényében az, hogy egy keresztény a bíróságon kezét a Bibliára téve megesküdjön rá, hogy csakis a teljes igazat mondja?

Mindenkinek magának kell döntenie ebben a kérdésben (Galácia 6:5). Mindamellett a Biblia nem tiltja, hogy megesküdjünk arra, hogy igazat mondunk a bíróságon.

Az eskütétel már régóta elterjedt szokás. Az ókorban például a görögök felemelt kézzel vagy egy oltárt megérintve tettek esküt. Rómában úgy tették ugyanezt, hogy egy követ tartottak a kezükben, és a következő szöveget mondták: „Ha szándékosan csalok, miközben Jupiter [isten] megmenti a várost és a citadellát, akkor vessen el tőlem minden jót, ahogy én most elvetem e követ” (John McClintock and James Strong: Cyclopedia of Biblical, Theological, and Ecclesiastical Literature, VII. kötet, 260. oldal).

Az effajta megnyilvánulások azt jelzik, hogy az emberek hajlanak arra, hogy elismerjék egy olyan isteni hatalom létezését, amely szemmel tartja őket, és amelynek számadással tartoznak. Jehova igaz imádói már ősidők óta tisztában vannak azzal, hogy Isten tudja, mit mondanak és mit tesznek (Példabeszédek 5:21; 15:3). Szokás volt, hogy esküt tettek Isten színe előtt, vagy úgy is fogalmazhatunk, hogy ő volt a tanú. Így tett például Boáz, Dávid, Salamon és Sedékiás (Ruth 3:13; 2Sámuel 3:35; 1Királyok 2:23, 24; Jeremiás 38:16). Az igaz Isten imádói ezenkívül megengedték, hogy mások esküt tétessenek velük. Ezt olvashatjuk Ábrahámról és Jézus Krisztusról (1Mózes 21:22–24; Máté 26:63, 64).

Előfordult, hogy aki Jehova előtt megesküdött valamire, közben egy bizonyos kézmozdulatot is tett. Ábrám (Ábrahám) ezt mondta Szodoma királyának: „Felemeltem az én kezemet az Úrhoz, a Magasságos Istenhez, ég és föld teremtőjéhez” (1Mózes 14:22). Egy angyal Dánielhez szólva „felemelé az ő jobb kezét és bal kezét az ég felé, és megesküvék az örökké élőre” (Dániel 12:7). Még Istenre is utalnak úgy, mint aki jelképesen esküre emeli a kezét (5Mózes 32:40; Ézsaiás 62:8).

Ezek szerint a Szentírás nem tiltja az eskütételt. A keresztényeknek azonban nem kell minden kijelentésüket esküvel megerősíteniük, hiszen Jézus ezt mondta: „A ti igen szavatok jelentsen csak igent, a nemetek nemet” (Máté 5:33–37). Jakab tanítvány hasonló megállapítást tett. Amikor azt mondta, hogy „ne esküdjetek többé”, arra intett, hogy ne esküdözzünk jelentéktelen dolgokkal kapcsolatban (Jakab 5:12). Sem Jézus, sem Jakab nem mondta, hogy helytelen megesküdni arra, hogy igazat fogunk mondani a bíróságon.

Mi tehát a helyzet akkor, ha egy keresztényt a bíróságon arra szólítanak fel, hogy esküdjön meg rá, hogy a tanúvallomása igaz? Valaki talán úgy érzi, hogy beleegyezhet. Lehet, hogy aki nem tudja ezt nyugodt lelkiismerettel megtenni, annak megengedik, hogy egy esküt pótló nyilatkozatban jelentse ki, hogy nem hazudik (Galácia 1:20).

Ha a perrendtartás szerint az eskütételkor a tanúnak fel kell emelnie vagy a Bibliára kell tennie a kezét, egy keresztény dönthet úgy, hogy betartja ezt az előírást. Talán azok a bibliai példák jutnak eszébe, amikor valaki kézmozdulat kíséretében tett esküt. Egy kereszténynek a kézmozdulatnál fontosabb az, hogy észben tartsa: Isten előtt megesküszik rá, hogy igazat fog mondani. Egy ilyen eskünek súlya van. Ha egy keresztény úgy érzi, hogy tud válaszolni és válaszolnia is kell egy neki feltett kérdésre, nem szabad elfelejtenie, hogy eskü kötelezi arra, hogy igazat mondjon, amire a keresztények természetesen mindig törekszenek.