Miért ünnepeljük meg az Úr Vacsoráját?

„Én az Úrtól kaptam, amit tovább is adtam nektek” (1KORINTUS 11:23).

1—2. Mit tett Jézus i. sz. 33-ban a pászka estéjén?

JEHOVA egyetlen-nemzett Fia és tizenegy olyan férfi volt jelen i. sz. 33. március 31-én csütörtökön este, akik ’kitartottak mellette a próbáiban’ (Lukács 22:28). A telihold minden bizonnyal felékesítette az eget Jeruzsálemben. Jézus Krisztus és az apostolai éppen végére értek a pászka megünneplésének. Az áruló Iskariót Júdás el lett küldve, de annak az ideje még nem jött el, hogy a többiek távozzanak. Vajon miért? Azért, mert Jézus valami nagyon fontos cselekedetre készült. Mi lehetett az?

² Mivel az evangéliumíró Máté jelen volt akkor, hadd mondja el ő. „Jézus vett egy kenyeret — írta Máté —, és miután áldást mondott, megtörte, és odaadva azt a tanítványoknak, ezt mondta: »Vegyétek, egyétek. Ez jelenti a testemet.« Vett egy poharat is, és miután hálát adott, odaadta nekik, és ezt mondta: »Igyatok belőle, mindnyájan; mert ez jelenti a véremet, ,a szövetség vérét’, amely kiontatik sokakért a bűnök megbocsátása végett«” (Máté 26:26–28). Vajon ez csupán egyszeri alkalom volt? Mit jelentett mindez? Jelent valamit nekünk is, akik ma élünk?

„Ezt tegyétek továbbra is”

3. Miért volt jelentőségteljes az, amit Jézus i. sz. 33. niszán hó 14 estéjén tett?

³ Az, amit Jézus Krisztus tett i. sz. 33. niszán hó 14 estéjén, jóval több volt holmi véletlennél. Pál apostol beszélt erről az eseményről, amikor a Korintusban élő felkent keresztényeknek írt. Ebben a városban még mindig követték azt a mintát, amelyet Jézus felállított, pedig már több mint húsz év telt el azóta. Noha Pál nem volt jelen i. sz. 33-ban Jézussal és a tizenegy apostollal, de bizonyára értesült az akkor történtekről az apostolok némelyikétől. Emellett Pált nyilvánvalóan ihletett  kijelentés erősítette meg az esemény részleteiről. Ezt mondta: „én az Úrtól kaptam, amit tovább is adtam nektek, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen át is adták, vett egy kenyeret, és miután hálát adott, megtörte, és ezt mondta: »Ez jelenti a testemet, amely értetek van. Ezt tegyétek továbbra is a rólam való megemlékezésül.« Hasonlóképpen tett a pohárral is, miután megvacsorázott, ezt mondva: »Ez a pohár jelenti a véremen alapuló új szövetséget. Ezt tegyétek továbbra is, valahányszor isszátok, a rólam való megemlékezésül«” (1Korintus 11:23–25).

4. Miért ünnepeljék meg a keresztények az Úr Vacsoráját?

⁴ Lukács evangéliumíró megerősíti, hogy Jézus mit parancsolt: „Ezt tegyétek továbbra is a rólam való megemlékezésül” (Lukács 22:19). Ezeket a szavakat másképp is fordítják: „ezt cselekedjétek az én emlékezetemre” (Károli-fordítás). A megemlékezést sokszor úgy is hívják, hogy Krisztus halálának emlékünnepe. Pál ezenkívül az Úr Vacsorájának is mondja, amely helyénvaló elnevezés, hiszen este lett bevezetve (1Korintus 11:20). A keresztények azt a parancsot kapják, hogy ünnepeljék meg az Úr Vacsoráját. De miért lett bevezetve ez az ünnep?

Bevezetésének miértje

5—6. a) Mi az egyik oka annak, hogy Jézus bevezette az Emlékünnepet? b) Mondd el az Úr Vacsorája bevezetésének egy másik okát!

⁵ Az Emlékünnep bevezetésének egyik oka kapcsolatban áll Jézus halálának egyik céljával. Krisztus az égi Atyja szuverenitásának védelmezőjeként halt meg. Ezzel hazugnak bizonyította Sátánt, az Ördögöt, aki azt a hamis vádat hozta fel, hogy az emberek csak önző indítékokból szolgálják Istent (Jób 2:1–5). Jézus hűségben halt meg, s így igazolta, hogy ez az állítás valótlan, és egyúttal Jehova szívét is megvidámította (Példabeszédek 27:11).

⁶ Az Úr Vacsorája bevezetésének egy másik oka az, hogy emlékeztessen minket arra, hogy mivel Jézus tökéletes, bűntelen emberként halt meg, ’lelkét váltságul adta cserébe sokakért’ (Máté 20:28). Amikor az első ember vétkezett Isten ellen, elveszítette tökéletes emberi életét, és az azzal járó kilátásokat. Jézus azonban ezt mondta: „az Isten annyira szerette a világot, hogy az ő egyetlen-nemzett Fiát adta, hogy mindaz, aki hitet gyakorol benne, el ne pusztuljon, hanem örök élete legyen” (János 3:16). Ez így igaz, hiszen „a bér, amellyel a bűn fizet, a halál, az ajándék pedig, amelyet az Isten ad, örök élet Krisztus Jézus, a mi Urunk által” (Róma 6:23). Az Úr Vacsorájának megünneplése emlékezetünkbe idézi, hogy Jézus áldozati halála által milyen nagy szeretetet mutatott ki Jehova és a Fia. Bizony nagyra kell értékelnünk ezt a szeretetet!

Mikor kell megünnepelni?

7. Hogy értsük azt, hogy „valahányszor” a felkent keresztények magukhoz veszik az emlékjegyeket, mindegyre az Úr halálát hirdetik?

⁷ Pál a következőket mondta az Úr Vacsorájáról: „valahányszor eszitek e kenyeret és isszátok e poharat, mindegyre az Úr halálát hirdetitek, míg meg nem érkezik” (1Korintus 11:26). A felkent keresztényeknek mint egyéneknek egészen a halálukig magukhoz kell venniük az emlékjegyeket. Így Jehova Isten és a világ előtt ismételten hirdetik, hogy hisznek Isten gondoskodásában, amely Jézus váltságáldozatában nyilvánult meg.

8. Meddig kell megünnepelniük az Úr Vacsoráját a felkenteknek mint csoportnak?

⁸ Meddig kell megünnepelniük Krisztus halálának emlékünnepét a felkent keresztényeknek mint csoportnak? Pál azt mondta, hogy „míg meg nem érkezik” Jézus. Ez kétségtelenül azt jelenti, hogy egészen Jézus eljöveteléig kell megtartaniuk ezt az ünnepet, amikor is elviszi felkent követőit az égbe azáltal, hogy feltámadnak a „jelenléte” idején (1Tesszalonika 4:14–17). Ez összhangban van azzal, amit Jézus a tizenegy lojális apostolnak mondott: „ha elmegyek, és helyet készítek nektek, ismét eljövök, és magamhoz fogadlak titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek” (János 14:3).

9. Mit jelentenek Jézusnak a Márk 14:25-ben feljegyzett szavai?

 ⁹ Jézus az Emlékünnep bevezetésekor a pohár borra utalva kijelentette a hűséges apostolok előtt: „semmiképpen nem iszom többé a szőlőtő terméséből addig a napig, amelyen újan iszom azt az Isten királyságában” (Márk 14:25). Mivel Jézus az égben nem iszik szó szerinti bort, ezért egyértelmű, hogy az örömre gondolt, melyet sokszor a bor jelképez (Zsoltárok 104:15; Prédikátor 10:16). A Királyságban való együttlétük örömteli élmény, amelyre Jézus és nyomdokainak követői mindig is sóvárogva vágytak (Róma 8:23; 2Korintus 5:2).

10. Milyen gyakran kell megtartani az Emlékünnepet?

¹⁰ Vajon havonta, hetente vagy akár naponta kell megemlékezni Jézus haláláról? Nem. Jézus a pászka napján vezette be az Úr Vacsoráját, és ezen a napon ölték meg. A pászkát „emlékeztetőül” tartották, felidézve, hogyan szabadult meg Izrael az egyiptomi rabszolgaságból i. e. 1513-ban (2Mózes 12:14, NW). Ezt évente csak egyszer ünnepelték, a zsidó hónap, niszán 14. napján (2Mózes 12:1–6; 3Mózes 23:5). Ez arra utal, hogy Jézus halálát is csak olyan gyakorisággal kell megünnepelni, mint a pászkát, vagyis évente, és nem havonta, hetente vagy naponta.

11—12. Mit tár fel a történelem a korai Emlékünnepekről?

¹¹ Helyénvaló tehát, ha niszán hó 14-én tartjuk meg évenként az Emlékünnepet. Egy forrásmű megjegyzi: „A Kis-Ázsiában élő keresztényeket quartodecimánusoknak [tizennégyeseknek] nevezték azon szokásuk miatt, hogy a paschát [az Úr Vacsoráját] mindig niszán hó 14-én ünnepelték . . . Ez a dátum eshetett péntekre vagy a hét bármely más napjára” (The New Schaff-Herzog Encyclopedia of Religious Knowledge, IV. kötet, 44. oldal).

¹² Az i. sz. második századi gyakorlatról szólva J. L. von Mosheim történész azt mondja, hogy a quartodecimánusok azért niszán hó 14-én tartották az Emlékünnepet, mert „úgy tekintették Krisztus példáját, mint ami kötelező érvényű”. Egy másik történész kijelenti: „Az ázsiai quartodecimánus egyházak a jeruzsálemi egyház szokását követték. A második században ezek az egyházak a niszán hó 14-én megtartott pászkájukon ünnepelték a megváltást, amely Krisztus halála által vált valóra” (Studia Patristica, V. kötet, 1962., 8. oldal).

A kenyér jelentése

13. Milyen kenyeret használt Jézus az Úr Vacsorájának bevezetésekor?

¹³ Jézus az Emlékünnep bevezetésekor „vett egy kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odaadta” az apostoloknak (Márk 14:22). Ez alkalommal olyan kenyerük volt, amilyet épp azelőtt használtak a pászkához (2Mózes 13:6–10). Mivel kovász nélkül készült, ezért törhető és lapos volt, törni kellett ahhoz, hogy másoknak is lehessen adni belőle. Az a kenyér is ilyen kekszhez hasonló volt, amelyet Jézus csoda által megsokszorozott, és ezreknek osztott szét, hiszen megtörte, hogy mások is kaphassanak belőle (Máté 14:19; 15:36). Nyilvánvaló tehát, hogy az emlékünnepi kenyér megtörésének nincs szellemi jelentése.

14. a) Miért mondhatjuk, hogy méltán volt kovásztalan az Emlékünnepen felhasznált kenyér? b) Milyen kenyeret lehet beszerezni vagy sütni az Úr Vacsorájának megtartásához?

¹⁴ Jézus az Emlékünnep bevezetésekor használt kenyérről ezt mondta: „Ez jelenti a testemet, amely értetek van” (1Korintus 11:24; Márk 14:22). Méltán volt kovásztalan a kenyér. Miért mondhatjuk ezt? Azért, mert a kovász rosszaságot, gonoszságot vagy bűnt jelenthet (1Korintus 5:6–8). A kenyér viszont Jézus tökéletes, bűntelen emberi testét jelképezte, amely alkalmas volt arra, hogy váltságáldozatként fel legyen ajánlva (Héberek 7:26; 10:5–10). Jehova Tanúi elméjükben tartják ezt, és követik a Jézus által felállított példát, vagyis kovásztalan kenyeret használnak az Emlékünnep megtartásához. Némely esetben fűszerezetlen zsidó maceszt használnak fel, amelyben nincs plusz hozzávaló, például hagyma vagy tojás. Egyébiránt készíteni is lehet kovásztalan kenyeret,  mégpedig egy kevéske teljes őrlésű lisztből (lehetőleg búzából) és egy kis vízből. A tésztát vékonyra ki kell nyújtani, és egy serpenyőben kevés olajon kell sütni addig, amíg ki nem szárad, és ropogós nem lesz.

A bor jelentése

15. Mi volt abban a pohárban, amelyet Krisztus akkor használt fel, amikor bevezette halálának emlékünnepét?

¹⁵ Miután Jézus körbeadta a kovásztalan kenyeret, vette az egyik poharat, „hálát adott, odaadta [az apostoloknak], és mindnyájan ittak belőle”. Jézus kifejtette: „Ez jelenti a véremet, »a szövetség vérét«, amely kiontatik sokakért” (Márk 14:23, 24). Mi volt abban a pohárban? Erjesztett bor, és nem erjesztetlen szőlőlé. Amikor a Szentírás a bort említi, nem erjesztetlen szőlőlét kell érteni alatta. Például nem a szőlőlé repeszti szét a „régi bortömlőket”, melyekről Jézus beszélt, hanem az erjesztett bor. Vagy amikor Krisztust azzal vádolták az ellenségei, hogy „a borivás rabja”, nem lett volna értelme a vádnak, ha a boron csupán szőlőlét értettek volna (Máté 9:17; 11:19). A pászka ünnepén bort ittak, és Krisztus ezt használta fel akkor, amikor bevezette halálának emlékünnepét.

16—17. Milyen bor felel meg az Emlékünnep megtartásához, és miért?

¹⁶ Kizárólag vörösbor felel meg Jézus kiontott vérének, amelyet a pohár tartalma szemléltet. Maga Jézus mondta: „Ez jelenti a véremet, »a szövetség vérét«, amely kiontatik sokakért.” Péter apostol pedig ezt írta a felkent keresztényeknek: „tudjátok, hogy nem romlandó dolgokon, ezüstön vagy aranyon szabadítottak meg titeket az ősatyáitoktól hagyományként kapott, gyümölcstelen viselkedésformátoktól, hanem értékes véren, mint egy szeplőtlen és szennyfolt nélküli bárányén, igen, Krisztusén” (1Péter 1:18, 19).

¹⁷ Az Emlékünnep bevezetésekor Jézus kétségtelenül piros szőlőből készült bort használt. Néhány mai vörösbor azonban nem elfogadható, mivel szesszel vagy valamilyen borpárlattal felerősítik, valamint növényi kivonatokkal és fűszerekkel ízesítik őket. Jézus vére elegendő volt önmagában, nem kellett azt semmivel sem kiegészíteni. Ezért egyebek között a portói bor, a sherry és a vermut nem megfelelő e tekintetben. Az emlékünnepi pohárban olyan vörösbornak kell lennie, amely nincsen édesítve és felerősítve. Lehet ez házilag készített, édesítés nélküli, piros szőlőből készült bor, vagy olyan borok, mint mondjuk a burgundi és a bordói vörösbor.

18. Miért nem hajtott végre csodát Jézus az emlékünnepi kenyérre és borra vonatkozóan?

¹⁸ Jézus ennél az alkalomnál nem hajtott végre csodát, szó szerint a testévé és vérévé változtatva az emlékjegyeket. Az emberi test és vér fogyasztása kannibalizmus lenne, és ez sérti Isten törvényét (1Mózes 9:3, 4; 3Mózes 17:10). Jézus akkor nem veszített semennyit a testéből és a véréből. Testét tökéletes áldozatként ajánlotta fel, vére pedig másnap délután, a zsidó naptár szerint még ugyanaznap, niszán hó 14-én lett kiontva. Ezért az emlékünnepi kenyér és bor jelkép, amely Krisztus testét és vérét szemlélteti. *

 Az Emlékünnep közös étkezés

19. Miért lehet egynél több tányért és poharat használni az Úr Vacsorájának megünneplésekor?

¹⁹ Amikor Jézus bevezette az Emlékünnepet, arra buzdította hűséges apostolait, hogy egy közös pohárból igyanak. Máté evangéliumában ezt olvashatjuk: „[Jézus] vett egy poharat is, és miután hálát adott, odaadta nekik, és ezt mondta: »Igyatok belőle, mindnyájan«” (Máté 26:27). Nem okozott gondot, hogy csupán „egy poharat” vett, és nem többet, hiszen minden bizonnyal csakis egy asztal volt, és mindössze tizenegy olyan személy, aki fogyasztott a borból, és könnyűszerrel tovább tudta adni a poharat egyik a másiknak. Idén világszerte milliók gyűlnek össze az Úr Vacsorájára Jehova Tanúi több mint 94 000 gyülekezetében. Mivel azon az estén ilyen sokan jönnek össze az ünnepre, valószínű, hogy egyetlen poharat nem lehetne körbeadni mindenkinek. Az alapelvet viszont a nagy gyülekezetekben is követik, és több poharat használnak, hogy ésszerű időn belül körbe tudják adni őket a hallgatóság körében. Ehhez hasonlóan több tányért lehet használni a kenyérhez is. A Szentírásban semmi sem utal arra, hogy a pohárnak vagy a serlegnek valamilyen konkrét formájúnak kell lennie. Ám a pohárnak és a tányérnak tükröznie kell az alkalom méltóságát. Bölcs lenne, ha nem lenne színültig töltve a pohár, nehogy kilöttyenjen a bor a továbbadáskor.

20—21. Miért mondhatjuk azt, hogy az Emlékünnep közös étkezés?

²⁰ Bár egynél több tányérban és pohárban kínálható fel a kenyér és bor, az Emlékünnep mégis közös étkezés. Az ókori Izraelben is volt közös étkezés, amikor valaki Isten szentélyébe vitt egy állatot, melyet aztán ott leöltek. Az állat egy részét elégették az oltáron, egy részét a felajánlást végző pap és Áron papi fiai kapták meg, majd az áldozatot felajánló személy a családjával együtt szintén fogyasztott az ételből (3Mózes 3:1–16; 7:28–36). Az Emlékünnep is közös étkezés, hiszen többen vesznek részt rajta.

²¹ Jehova oly módon vesz részt a közös étkezésen, hogy ő ennek az elrendezésnek a Szerzője. Jézus az áldozat, a felkent keresztények pedig társrésztvevőkként fogyasztanak az emlékjegyekből. Jehova asztalánál esznek, ami azt jelképezi, hogy békében vannak vele. Ezért írta Pál: „Az áldás pohara, melyet megáldunk, vajon nem a Krisztus vérében való részesség? A kenyér, melyet megtörünk, vajon nem a Krisztus testében való részesség? Mivelhogy e g y kenyér van, mi, noha sokan vagyunk, e g y test vagyunk, mert mindnyájan abból az e g y kenyérből részesedünk” (1Korintus 10:16, 17).

22. Milyen kérdések várnak még megvizsgálásra az Emlékünneppel kapcsolatban?

²² Az Úr Vacsorája az egyetlen vallásos ünnep Jehova Tanúi között, és ezt évente tartják meg. Így is van rendjén, mivel Jézus a következőt parancsolta a követőinek: „Ezt tegyétek továbbra is a rólam való megemlékezésül.” Az Emlékünnepen Jézus haláláról emlékezünk meg, arról a halálról, amely támogatta Jehova szuverenitását. Amint láthattuk, ezen a közös étkezésen a kenyér Krisztus feláldozott emberi testét jelképezi, a bor pedig az ő kiontott vérét. Nagyon kevesen vannak viszont azok, akik fogyasztanak a kenyérből és borból mint jelképekből. Mi ennek az oka? Tartogat az Emlékünnep komoly mondanivalót azoknak a millióknak, akik nem fogyasztanak az emlékjegyekből? Mit jelentsen neked az Úr Vacsorája?

[Lábjegyzet]

Mi a válaszod?

• Miért vezette be Jézus az Úr Vacsoráját?

• Milyen gyakran kell megtartani az Emlékünnepet?

• Mit jelent az Emlékünnepen használt kovásztalan kenyér?

• Mit jelképez az emlékünnepi bor?

[Tanulmányozási kérdések]

[Kép a 15. oldalon]

Jézus bevezette az Úr Vacsoráját