Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Olvasók kérdései

Olvasók kérdései

Olvasók kérdései

Miért beszél úgy az Ézsaiás 30:21 (NW) Jehova szaváról, mint ami „mögötted” szól, holott az előző vers alapján Jehova elöl van, amikor kijelenti, hogy „szemeid látni fogják nagy Oktatódat”?

Az Ézsaiás 30:20, 21 (NW) ezt írja: „nem rejtőzik el többé nagy Oktatód, és szemeid látni fogják nagy Oktatódat. Füleid meghallják a szót, amely mögötted szól: »Ez az út. Ezen járjatok!«, ha jobbra térnétek, vagy ha balra térnétek.”

Szó szerint értelmezve a szavakat az olvasó maga előtt látja Jehovát, a nagy Oktatót, a hangját viszont a háta mögül hallja. A szavak azonban átvitt értelemben értendők, ezért a jelentésük jelképes.

A 20. versben lévő szóképet olvasva magunk elé képzelünk egy szolgát, aki minden percben készen áll arra, hogy szolgálja urát, és teljesítse annak utasításait. Éppen úgy, ahogy egy szolga éberen figyeli ura kezét, hogy észrevegye, ha jelez, mert szeretne valamit, Jehova népe ma azokra az egyre világosodó, Biblián alapuló utasításokra szegezi tekintetét, melyeket Jehova a földi szervezetén keresztül juttat el hozzájuk (Zsoltárok 123:1, 2). Tehát Jehova irányítása szerint járnak el, és éberen figyelnek arra, hogy Jehova jelez-e „a hű és értelmes rabszolga” által (Máté 24:45–47).

Mit mondhatunk akkor arról a szóról, melyet Isten szolgái a hátuk mögül hallanak? Ésszerű arra következtetni, hogy ez Isten hangja a múltból, amely írott Szavában van feljegyezve, és amelyet ’hű sáfára’ által tesz érthetővé (Lukács 12:42). Isten modern kori szolgái úgy hallják ezt a hangot, hogy szorgalmasan tanulmányozzák a Bibliát, valamint „a hű és értelmes rabszolga”, azaz „a hű sáfár” által készített kiadványokból nyert segítséggel alkalmazzák az életükben a Biblia alapelveit. Azáltal, hogy Isten szolgái figyelik és éberen tekintetbe veszik nagy Oktatójuk időszerű irányítását, valamint azáltal, hogy tanulmányozzák Istennek az évszázadokkal ezelőtt írt Szavát, jelképesen maguk előtt látják Istent, és a hátuk mögül hallják a hangját (Róma 15:4).