Miért üldöznek sokakat a vallásuk miatt?

A LEGTÖBBEN úgy gondolkodnak, hogy senkit sem lenne szabad üldözni a vallása miatt, legalábbis mindaddig, amíg nem sérti mások jogait. A vallási üldözés mégis hosszú múltra tekint vissza, és még ma is tartja magát. Például a XX. század folyamán Európában és a világ más részein számtalan Jehova Tanúját fosztottak meg jogaitól, és sokukkal kegyetlenül bántak.

Ebben az időszakban Európában mind a nemzetiszocialista, mind a kommunista diktatúra idején kíméletlenül, módszeresen és hosszú ideig üldözték Jehova Tanúit. Milyen tanulságot vonhatunk le a vallási üldözéssel kapcsolatban abból, amit ők átéltek? És mit tanulhatunk abból, ahogyan a szenvedést viselték?

„Nem része a világnak”

Jehova Tanúi igyekeznek törvénytisztelő, békés, erkölcsös életet élni. Nem helyezkednek szembe a kormányzatokkal, nem keresik velük az összeütközést, és senkit sem ingerelnek arra, hogy üldözze őket, mintha mártírszerepre vágynának. Ezek a keresztények politikailag semlegesek, összhangban azzal, amit Jézus a követőiről mondott: „Ők nem része a világnak, mint ahogy én sem vagyok része a világnak” (János 17:16). Az államok többsége elismeri a Tanúk semleges álláspontját, de a diktátorok nemigen tartják tiszteletben azt a bibliai  követelményt, hogy a keresztények nem alkothatják a világ részét.

Ennek okát fejtegették egy konferencián, melyet 2000 novemberében rendeztek meg Németországban, a heidelbergi egyetemen. A konferencia a következő téma köré összpontosult: „Elnyomás és küzdelem a jogokért — Jehova Tanúi a nemzetiszocialista és a kommunista diktatúra idején”. Dr. Clemens Vollnhals, a diktatúrákat kutató Hannah Arendt Intézet munkatársa megjegyezte: „A totalitárius rezsimek nemcsak a politikával foglalkoznak. Az ember egész lényére igényt tartanak.”

Az igaz keresztények nem vethetik alá egész lényüket egy emberi kormányzatnak, mivel egyedül Jehova Istennek fogadtak abszolút hűséget. A totális diktatúrákban a Tanúk azt tapasztalták, hogy az állam követelései és a hitük támasztotta elvárások olykor ütköznek. Hogyan oldották meg az ilyen ellentéteket? Jehova Tanúi a múltban azt az alapelvet alkalmazták, amelyet Jézus Krisztus tanítványai fogalmaztak meg: „Mint uralkodónak, Istennek kell inkább engedelmeskednünk, semmint embereknek” (Cselekedetek 5:29).

Tanúk ezrei ragaszkodtak a hitükhöz és maradtak semlegesek a politikai ügyekben, még a legkeményebb üldözés ellenére is. Hogyan tudtak kitartani? Honnan merítettek erőt? Hadd feleljenek erre ők maguk! Akár Tanúk vagyunk, akár nem, figyeljük meg, hogy mit tanulhatunk abból, ami velük történt.

[Oldalidézet a 4. oldalon]

Németországban mindkét XX. századi diktatúra uralma alatt kíméletlenül és hosszú ideig üldözték Jehova Tanúit

[Oldalidézet a 4. oldalon]

„A totalitárius rezsimek nemcsak a politikával foglalkoznak. Az ember egész lényére igényt tartanak” (dr. Clemens Vollnhals).

[Kép a 4. oldalon]

A Kusserow családot börtönbe zárták, amiért nem voltak hajlandók megalkudni hitükben

[Kép a 4. oldalon]

Johannes Harmsot egy náci koncentrációs táborban kivégezték a hitéért