A korai keresztények és a Mózesi Törvény

„A Törvény . . . Krisztushoz vezető nevelőnk lett” (GALÁCIA 3:24).

1—2. Egyebek közt hogyan szolgálta a Mózesi Törvény a javát azoknak az izraelitáknak, akik gondosan betartották?

JEHOVA i. e. 1513-ban egy törvénygyűjteményt adott az izraelitáknak. Azt mondta a népnek, hogy ha hallgatnak a szavára, akkor megáldja őket, és boldog, kielégítő életük lesz (2Mózes 19:5, 6).

² Ez a Mózesi Törvénynek vagy egyszerűen „a Törvénynek” nevezett törvénygyűjtemény „szent, igazságos és jó” volt (Róma 7:12). Olyan kiváló tulajdonságokat erősített, mint amilyen a kedvesség, a becsületesség, az erkölcsösség és a felebarátokkal való törődés (2Mózes 23:4, 5; 3Mózes 19:14; 5Mózes 15:13–15; 22:10, 22). A Törvény ezenkívül arra ösztönözte a zsidókat, hogy szeressék egymást (3Mózes 19:18). Továbbá nem volt szabad barátkozniuk a nem zsidókkal, akikre nem volt érvényes a Törvény, és feleséget sem vehettek maguknak közülük (5Mózes 7:3, 4). A Mózesi Törvény a zsidók és nem zsidók közötti „válaszfal” gyanánt megóvta Isten népét attól, hogy a pogány gondolkodásmód és szokások beszennyezzék őket (Efézus 2:14, 15; János 18:28).

3. Milyen hatása volt annak, hogy senki sem tudta tökéletesen betartani a Törvényt?

³ De még a leglelkiismeretesebb zsidók sem tudták tökéletesen betartani Isten Törvényét. Vajon túl sokat várt el tőlük Jehova? Nem, nem erről van szó. A Törvényt többek között „a törvényszegések nyilvánvalóvá tétele végett adták” Izraelnek (Galácia 3:19). A Törvény ráébresztette  az őszinte zsidókat, hogy milyen nagy szükségük van egy Megváltóra. Amikor ez a Megváltó megérkezett, a hűséges zsidók örültek neki, hiszen közel volt a bűn és a halál átkától való megszabadulásuk (János 1:29).

4. Milyen értelemben volt a Törvény ’Krisztushoz vezető nevelő’?

⁴ A Mózesi Törvény ideiglenes elrendezés volt. Pál apostol azt írta róla keresztény hittársainak, hogy ’Krisztushoz vezető nevelő’ volt (Galácia 3:24). Az ókorban a nevelő kísérte el az iskolába a gyerekeket. Rendszerint nem ő volt a tanító, hanem csak elvezette a gyerekeket a tanítóhoz. Ehhez hasonlóan a Mózesi Törvénynek az volt a célja, hogy az istenfélő zsidókat elvezesse Krisztushoz. Jézus megígérte, hogy a követőivel lesz „minden napon a dolgok rendszerének befejezéséig” (Máté 28:20). Ezért amikor megalakult a keresztény gyülekezet, már nem volt további szerepe a ’nevelőnek’, vagyis a Törvénynek (Róma 10:4; Galácia 3:25). A zsidókból lett keresztények közül némelyek azonban nem fogták fel rögtön ezt a fontos igazságot. Ebből adódott az, hogy továbbra is eleget tettek a Törvény némelyik követelményének, még Jézus feltámadása után is. Mások viszont kiigazították a gondolkodásmódjukat. Ezáltal jó példával jártak előttünk. Nézzük csak, hogyan.

Izgalmas fejlemények a keresztény tanításban

5. Milyen utasítást kapott Péter látomásban, és miért döbbent meg?

⁵ Péter, a keresztény apostol i. sz. 36-ban rendkívüli látomást kapott. Egy égi hang azt parancsolta neki, hogy vágjon le és egyen meg olyan állatokat, amelyek a Törvény értelmében tisztátalanok voltak. Péter döbbenten állt, hiszen még soha nem evett „semmi beszennyezettet és tisztátalant”. A hang azonban felszólította: „Amit az Isten megtisztított, azt te ne hívd többé beszennyezettnek” (Cselekedetek 10:9–15). Péter ezután már nem ragaszkodott mereven a Törvényhez, hanem kiigazította a gondolkodásmódját. Ennek köszönhetően bámulatos felismerésre juthatott Isten szándékát illetően.

6—7. Hogyan tudott Péter arra a következtetésre jutni, hogy most már a nem zsidóknak is prédikálhat, és feltehetően milyen további igazságokat ismert fel?

⁶ Mi is történt? Három férfi érkezett a házba, ahol Péter tartózkodott, és arra kérték Pétert, hogy menjen el velük egy istenfélő, körülmetéletlen nem zsidónak, Kornéliusznak a házába. Péter behívta és vendégül látta őket. Mivel felfogta a látomás jelentőségét, másnap velük tartott, amikor visszatértek Kornéliuszhoz. Ott Péter alapos tanúságot tett Jézus Krisztusról. Közben kijelentette: „Bizonyosan látom, hogy nem részrehajló az Isten, hanem minden nemzetben elfogadható előtte, aki féli őt, és igazságosságot cselekszik.” Nemcsak Kornéliusz gyakorolt hitet Jézusban, hanem a rokonai és meghitt barátai is, és „a szent szellem leszállt mindazokra, akik hallgatták a szót”. Péter felismerte, hogy Jehova irányította így az eseményeket, ezért „megparancsolta nekik, hogy keresztelkedjenek meg Jézus Krisztus nevében” (Cselekedetek 10:17–48).

⁷ Hogyan jutott Péter arra a következtetésre, hogy a nem zsidók, akik nem tartották be a Mózesi Törvényt, most már Jézus Krisztus követőivé válhatnak? Úgy, hogy szellemi értelemben tisztánlátó volt. Minthogy Isten a szellemének kitöltésével kifejezte, hogy helyesli a körülmetéletlen nem zsidókat, Péter felismerte, hogy meg lehet őket keresztelni. Nyilvánvalóan azt is átlátta, hogy Isten nem várja el a nem zsidókból lett keresztényektől, hogy megtartsák Mózes Törvényét, mintha ez követelmény lenne a megkeresztelkedéshez. Ha akkor éltél volna, te is olyan készségesen kiigazítottad volna a nézőpontodat, mint Péter?

Némelyek továbbra is követték a ’nevelőt’

8. Pétertől eltérően mit vallott a körülmetélkedésről némelyik jeruzsálemi keresztény, és miért?

⁸ A Kornéliusznál tett látogatása után Péter Jeruzsálembe ment. Az ottani gyülekezet hírét vette, hogy körülmetéletlen nem zsidók „is elfogadták az Isten szavát”, és néhány zsidó tanítvány nyugtalankodni kezdett emiatt (Cselekedetek 11:1–3). A „körülmetélkedés támogatói”  elismerték ugyan, hogy nem zsidók is lehetnek Jézus követői, mégis azt bizonygatták, hogy ezek a nem zsidó nemzetekhez tartozó emberek csak úgy menekülhetnek meg, ha betartják a Törvényt. A nagyrészt nem zsidók lakta vidékeken viszont, ahol kevés zsidó keresztény élt, nem feltétlenül volt vita tárgya a körülmetélkedés. Ez a kétféle álláspont körülbelül tizenhárom évig tartotta magát (1Korintus 1:10). Micsoda próba lehetett ez a korai keresztényeknek, kivált azoknak a nem zsidóknak, akik olyan vidékeken éltek, ahol a zsidók voltak többségben!

9. Miért volt annyira fontos, hogy rendezve legyen a körülmetélkedés kérdése?

⁹ Az ügy végül i. sz. 49-ben érte el a csúcspontját, amikor jeruzsálemi keresztények a szíriai Antiókiába mentek, ahol Pál prédikált. Azt tanították, hogy a nem zsidó megtérőknek a Törvény értelmében körül kell metélkedniük. Erre Pálnak és Barnabásnak nem kis viszálya és vitája támadt velük. Ha nem rendezik a kérdést, bizonyára lettek volna olyan keresztények — zsidók és nem zsidók egyaránt —, akik megbotránkoznak. Ezért megszervezték, hogy Pál és még néhányan mások menjenek el Jeruzsálembe, és kérjék fel a keresztény vezető testületet, hogy egyszer s mindenkorra tisztázza az ügyet (Cselekedetek 15:1, 2, 24).

Vita után egység

10. Egyebek közt milyen szempontokat vett fontolóra a vezető testület, mielőtt döntött a nem zsidók helyzetéről?

¹⁰ Összejövetelt tartottak, amelyen némelyek kétségtelenül a körülmetélkedés mellett érveltek, míg mások az ellenkező álláspontot képviselték. Mégsem szabadultak el az indulatok. Miután alaposan megvitatták a kérdést, Péter és Pál apostol beszélt azokról a jelekről, amelyeket Jehova tett a körülmetéletlenek között. Elmondták, hogy Isten körülmetéletlen nem zsidókra is kitöltötte a szent szellemét. A mondanivalójuk lényege ez volt: „Van-e joga a keresztény gyülekezetnek elvetni azokat, akiket Isten elfogadott?” Jakab tanítvány ezután felolvasott egy részletet az Írásból, amely minden jelenlevő előtt világossá tette, hogy mi Jehova akarata ebben az ügyben (Cselekedetek 15:4–17).

11. Mi nem játszott szerepet a körülmetélkedéssel kapcsolatos döntés meghozatalánál, és miből láthatjuk, hogy Jehova áldása volt a döntésen?

¹¹ Minden tekintet a vezető testületre szegeződött. Vajon zsidó származásuk miatt elfogultan a körülmetélkedés mellett döntenek? Nem. Ezek a hűséges férfiak eltökélték magukban, hogy követik a Szentírást és Isten szent szellemének a vezetését. Az összes hozzászólás meghallgatása után a vezető testület egyhangúlag úgy döntött, hogy a nem zsidókból lett keresztényeknek nem kell körülmetélkedniük és betartaniuk a Mózesi Törvényt. Amikor a testvérek értesültek a határozatról, örvendeztek,  és a gyülekezetek „napról napra gyarapodtak számban”. Azok a keresztények, akik alávetették magukat az egyértelmű teokratikus vezetésnek, megbízható válasszal áldattak meg, mely a Szentíráson alapult (Cselekedetek 15:19–23, 28, 29; 16:1–5). Ámde megválaszolásra várt még egy fontos kérdés.

Mi a helyzet a zsidókból lett keresztényekkel?

12. Melyik kérdés maradt nyitva?

¹² A vezető testület félreérthetetlenül kijelentette, hogy a nem zsidókból lett keresztényeknek nem szükséges körülmetélkedniük. De mi a helyzet a zsidókból lett keresztényekkel? A vezető testület döntése nem foglalkozott kimondottan a kérdéskörnek ezzel a részével.

13. Miért volt téves az az állítás, hogy a megmentéshez be kell tartani a Mózesi Törvényt?

¹³ A zsidókból lett keresztények közül némelyek, akik „buzgók [voltak] a Törvényt illetően”, továbbra is körülmetélték gyermekeiket, és eleget tettek a Törvény bizonyos követelményeinek (Cselekedetek 21:20). Mások még ennél is tovább mentek, és azt bizonygatták, hogy a zsidókból lett keresztények csak úgy menekülhetnek meg, ha betartják a Törvényt. Ebben nagyon tévedtek. Például hogyan is mutathatna be állatáldozatot egy keresztény a bűnök  bocsánatáért? Krisztus áldozata eltörölte az ilyen felajánlásokat. Mit mondhatunk a Törvény azon követelményéről, hogy a zsidóknak nem szabad közeli kapcsolatot ápolniuk nem zsidókkal? Nagyon nehéz lett volna a buzgó keresztény evangéliumhirdetőknek eleget tenniük ezeknek a megszorításoknak, ha közben teljesíteni akarták a megbízást, hogy tanítsák meg a nem zsidókat mindarra, amit Jézus tanított (Máté 28:19, 20; Cselekedetek 1:8; 10:28). * Semmi sem jelzi, hogy a vezető testület összegyűlt volna ennek a kérdésnek a tisztázása végett. A gyülekezetek mégsem maradtak magukra.

14. Milyen útmutatást nyújtottak Pál ihletett levelei a Törvényre nézve?

¹⁴ Ezúttal nem olyan levélben kaptak útmutatást a gyülekezetek, amely a vezető testülettől érkezett, hanem más ihletett levelekben, melyeket az apostolok írtak. Pál apostol például erőteljes üzenetet küldött a Rómában élő zsidóknak és nem zsidóknak. Nekik szóló levelében kifejtette, hogy az igazi zsidó „belsőleg az, és az ő körülmetéltsége a szív körülmetéltsége szellem által” (Róma 2:28, 29). Ugyanebben a levélben Pál egy szemléltetéssel bizonyította, hogy a keresztények már nincsenek a Törvény alatt. Azzal érvelt, hogy egy nő nem lehet egyszerre két férfinak a felesége. De ha a férje meghal, szabadon hozzámehet máshoz. Pál aztán úgy alkalmazta a szemléltetést, hogy a felkent keresztények nem lehetnek alávetve a Mózesi Törvénynek, ha egyszer Krisztushoz tartoznak.  ’Halottá kellett tétetniük a Törvénynek’, hogy egyesülhessenek Krisztussal (Róma 7:1–5).

Lassan értették meg a lényeget

15—16. Miért nem értette meg némelyik zsidóból lett keresztény a lényeget a Törvénnyel kapcsolatban, és hogyan mutatja ez, hogy szellemileg ébernek kell maradnunk?

¹⁵ Pál cáfolhatatlan érveket hozott fel a Törvénnyel kapcsolatban. Hogy lehet akkor az, hogy a zsidókból lett keresztények között voltak olyanok, akik mégsem értették a lényeget? Ennek az volt az egyik oka, hogy szellemi értelemben nem láttak tisztán. Például nem törődtek azzal, hogy szilárd szellemi eledelt fogyasszanak (Héberek 5:11–14). Továbbá rendszertelenül látogatták a keresztény összejöveteleket (Héberek 10:23–25). Hogy miért nem értették némelyek a lényeget, az a Törvény természetével is összefügghetett. A Törvény ugyanis látható, érzékelhető, tapintható dolgok köré épült, például a templom és a papság köré. Aki nem volt szellemi gondolkodású, annak könnyebb volt elfogadnia a Törvényt, mint megértenie a keresztényiség mélyebb értelmű tanításait, amelyek láthatatlan valóságokon alapulnak (2Korintus 4:18).

¹⁶ A galáciaiaknak írt levelében Pál egy másik okot is vázolt, amely miatt a magukat kereszténynek valló személyek annyira ragaszkodtak a Törvény megtartásához. Kifejtette, hogy ezek az emberek arra vágytak, hogy tiszteljék őket mint egy elfogadott vallás tagjait. Kerülve a feltűnést, szinte bármilyen megalkuvásra készek voltak, hogy beleolvadjanak a környezetükbe. Többet törődtek azzal, hogy tetsszenek az embereknek, mint azzal, hogy elnyerjék Isten helyeslését (Galácia 6:12).

17. Mikor vált teljesen világossá a Törvény betartásával kapcsolatos helyes álláspont?

¹⁷ Azok a tisztán látó keresztények, akik gondosan tanulmányozták Pál és mások ihletett írásait, helyes következtetésre jutottak a Törvényt illetően. De csak i. sz. 70-ben vált teljesen világossá minden zsidóból lett keresztény előtt a Mózesi Törvénnyel kapcsolatos helyes álláspont. Ekkor Isten megengedte, hogy elpusztuljon Jeruzsálem és a temploma, a papságot érintő feljegyzésekkel együtt. Ezután már lehetetlen volt maradéktalanul betartani a Törvényt.

Szívleljük meg a tanulságot!

18—19. a) Milyen gondolkodásmódot sajátítsunk el, és milyet kerüljünk, ha szellemileg egészségesek akarunk maradni? b) Mit tanulhatunk Pál példájából arról, hogy követnünk kell a felelős testvérektől jövő útmutatást? (Lásd a 24. oldalon található kiemelt részt.)

¹⁸ Miután megvizsgáltuk ezeket a réges-régen történt eseményeket, talán így tűnődsz: „Ha akkor éltem volna, hogyan fogadtam volna Isten akaratának a fokozatos feltárulását? Mereven ragaszkodtam volna a hagyományos állásponthoz? Vagy türelmesen kivártam volna, míg világossá válik a helyes álláspont? És amikor világossá vált, vajon szívből elsajátítottam volna?”

¹⁹ Természetesen nem mondhatjuk meg teljes bizonyossággal, hogy miként viselkedtünk volna, ha abban az időben élünk. De feltehetjük magunknak a következő kérdéseket: „Hogyan fogadom azt, ha most tisztáznak valamilyen bibliai kérdést? (Máté 24:45). Ha útmutatást kapok a Szentírás alapján, igyekszem követni azt, és nemcsak a törvény betűjét tartom be, hanem a szellemét is? (1Korintus 14:20). Türelmesen várok Jehovára, amikor látszólag késik a válasz bizonyos kérdésekre?” Létfontosságú, hogy a javunkra fordítsuk azt a szellemi táplálékot, amelyet most kapunk, hogy „soha el ne sodródjunk” (Héberek 2:1). Amikor Jehova a Szava, a szelleme és a földi szervezete által irányít minket, jól figyeljünk oda. Akkor Jehova örök élettel áld meg minket, mely boldog és kielégítő lesz.

[Lábjegyzet]

Hogyan válaszolnál?

• Milyen értelemben volt a Mózesi Törvény ’Krisztushoz vezető nevelő’?

• Hogyan magyaráznád meg, hogy miért fogadta másként Péter az igazság megértésében való kiigazításokat, mint a „körülmetélkedés támogatói”?

• Mit tanultál arról, ahogyan Jehova feltárja ma az igazságot?

[Tanulmányozási kérdések]

[Kiemelt rész/kép a 24. oldalon]

Pál alázatosan kiállja a lojalitás próbáját

Egy sikeres misszionáriusi útját befejezve, Pál i. sz. 56-ban Jeruzsálembe érkezett. Ott próba várt rá. A gyülekezet tudomására jutott, hogy Pál azt tanította, hogy a Törvény már nincs érvényben. Az idősebb férfiak féltek, hogy az újonnan megtért, zsidókból lett keresztények megbotránkoznak azon, hogy Pál milyen nyíltan beszél a Törvényről, és esetleg azt fogják gondolni, hogy a keresztények nem tisztelik Jehova elrendezéseit. A gyülekezetben négy zsidóból lett keresztény fogadalmat tett, talán nazireusit. Meg kellett jelenniük a templomban, hogy eleget tegyenek a fogadalommal járó kötelezettségeknek.

Az idősebb férfiak arra kérték Pált, hogy kísérje el ezt a négy férfit a templomba, és fedezze a költségeiket. Pál már legalább két ihletett levelében érveket sorakoztatott fel amellett, hogy a megmentéshez nem szükséges megtartani a Törvényt. Mindazonáltal tekintettel volt mások lelkiismeretére. Korábban ezt írta: „a törvény alatt levőknek olyanná lettem, mint aki törvény alatt van . . . , hogy megnyerjem a törvény alatt levőket” (1Korintus 9:20–23). Pál soha nem alkudott meg a fontos bibliai alapelvekben, de ebben az esetben úgy érezte, hogy elfogadhatja az idősebb férfiak javaslatát (Cselekedetek 21:15–26). Ezzel semmi helytelent nem követett el. A fogadalmi rendszer nem állt ellentétben az Írásokkal, és a templomot nem bálványimádásra használták, hanem igaz imádat bemutatására. Így hát Pál a tanács szerint járt el, hogy senkinek se adjon okot a botránkozásra (1Korintus 8:13). Ehhez kétségkívül nagyon alázatosnak kellett lennie, és ezért még jobban értékeljük őt.

[Kép a 22., 23. oldalon]

A keresztények között néhány évig különböző álláspontok tartották magukat a Mózesi Törvényről