A legfelsőbb bíróság kiáll az igaz imádat mellett az „Ararát földjén”

Egy ősz hajú, háromgyermekes örmény apa az ország legfelsőbb bírósága előtt áll. A tét: saját és hívőtársai szabadsága. A bíróság végighallgatja, amint a Bibliából idézve kifejti hitnézeteit. Vizsgáljuk meg a fejleményeket, amelyek ide vezettek, és akkor megértjük, hogyan eredményezett e tárgyalás óriási győzelmet az igaz imádatnak ebben az országban.

ÖRMÉNYORSZÁG Törökországtól keletre, a kiterjedt Kaukázustól közvetlenül délre fekszik. Lakossága több mint hárommillió főt számlál, és az ország fővárosa Jereván, ahonnan lélegzetelállító látványt nyújt az Ararát hegy — pontosabban annak kettős csúcsa —, ahol a hagyomány szerint Noé bárkája megfeneklett a világméretű Vízözön után (1Mózes 8:4). *

Jehova Tanúi 1975 óta végzik a keresztény tevékenységüket Örményországban. Miután 1991-ben az ország kivívta függetlenségét a  volt Szovjetuniótól, megalakult a vallási ügyekkel foglalkozó államtanács, amelynek feladata a vallásszervezetek bejegyzése volt. Ez a tanács azonban ismételten elutasította Jehova Tanúi bejegyzési kérelmét, főleg a keresztény semlegesség kérdése miatt. Ezért aztán a katonai szolgálattal kapcsolatos, Biblián alapuló álláspontjuk miatt 1991 óta több mint száz fiatal örmény Tanút ítéltek el, és a legtöbb esetben bebörtönözték őket.

A tanács ezenkívül arra kérte a kormányzat ügyészi hivatalát, hogy indítson vizsgálatot Leva Margarjan vallásos tevékenységével kapcsolatban, aki keresztény vén, és a helyi atomerőműnél keményen dolgozik mint ügyvéd. Margarjan testvér ellen végül a 244. cikkely alapján vádat emeltek. Ez a cikkely amolyan örökség a szovjet törvénykezésből még a Hruscsov-korszakból, és azt a célt szolgálja, hogy akadályozza és teljességgel felszámolja Jehova Tanúi szervezetét, illetve más vallási csoportokat.

A törvény értelmében bűncselekménynek számít, ha valaki vallási csoportot alakít vagy vezet, ha a vallási nézetek prédikálása ürügyén arra csábít fiatalokat, hogy vegyenek részt egy hivatalosan nem bejegyzett vallás összejövetelén, valamint ha befolyásolja tagjait, hogy ne tegyenek eleget állampolgári kötelességeiknek. Az ügyész az állítása alátámasztására kiemelte, hogy a Margarjan testvér által Mecamor városában vezetett összejöveteleken kiskorúak is jelen voltak. Továbbá azt hozta fel, hogy Margarjan testvér kényszerítette a gyülekezet fiatal tagjait a katonai szolgálat megtagadására.

Kezdetét veszi a tárgyalás

Az armaviri kerületi bíróságon, Manvel Szimonján bíró elnöklésével 2001. július 20-án, pénteken kezdetét vette a tárgyalás, és augusztus második feléig elhúzódott. Vallomásukban a vád tanúi végül beismerték, hogy a KGB utódjának tekinthető Szövetségi Biztonsági Szolgálat ügynökei diktálták a Margarjan testvér ellen szóló írásos nyilatkozatok egy részét, és kényszerítették őket ezek aláírására. Például egy asszony bevallotta, hogy a Biztonsági Szolgálat egyik tisztviselője vette rá, hogy azt állítsa, „Jehova Tanúi ellene vannak a kormányunknak és a vallásunknak”. Az asszony a vallomásában elmondta, hogy ő személy szerint egy Jehova Tanúját sem ismer, csak az állami tévécsatornán hallott ellenük felhozott vádakat.

Amikor Margarjan testvéren volt a sor, ő kijelentette, hogy a Jehova Tanúi összejövetelein részt vevő kiskorúak a szüleik engedélyével vannak jelen. Azt is elmondta, hogy a katonai szolgálat kérdésében mindenkinek magának kell döntenie. Az ügyész több napon át keresztkérdéseknek vetette őt alá. Margarjan testvér a Bibliát használva nyugodtan válaszolt a hitnézeteire vonatkozó kérdésekre, miközben az ügyész a saját Bibliájában ellenőrizte a szentírási utalásokat.

2001. szeptember 18-án a bíró kijelentette, hogy Margarjan testvér „nem bűnös”, és a tevékenységét illetően „bűncselekménynek semmi nyoma sem látható”. Az Associated Press hírügynökség sokatmondó beszámolót közölt a perről. A cikkben ez volt olvasható: „Jehova Tanúi egy örményországi vezetőjét ma felmentették a vád alól, miszerint térítői  munkát végzett, és arra kényszerített fiatalokat, hogy vonják ki magukat a katonai szolgálat alól. Két hónapon át folyó tárgyalás után a bíróság azt mondta, hogy nincs elegendő bizonyíték Leva Margarjan vezető ellen. Ötévi börtönbüntetés volt a tét . . . Bár Örményország alkotmánya vallásszabadságot biztosít, új csoportok nehezen tudják bejegyeztetni magukat, és a törvények a domináns örmény apostoli egyháznak kedveznek.” Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) 2001. szeptember 18-i sajtóközleményében kijelentette: „Bár az EBESZ örömmel fogadja ezt az ítéletet, továbbra is sajnálja, hogy egyáltalán elindult a bűnvádi eljárás.”

A bűnvádi eljárás folytatódik

Az ügyészek fellebbeztek, és a fellebbezési eljárás további négy hónapot vett igénybe. A tárgyalás elején, amikor Margarjan testvér vallomásán volt a sor, és a bíróság egyik tagja feltette az első kérdést Margarjan testvér beszélni kezdett, ám a bíróság elnöke félbeszakította, és elutasította őt. Ezután Margarjan testvér egyetlen kérdésre sem tudta befejezni a válaszát, mivel a bíróság elnöke nem engedte neki. Ezenkívül minden indok nélkül kihagyatta a jegyzőkönyvből a legtöbb kérdést, amelyet a védelem intézett a testvérhez. A tárgyalás során a tárgyalótermet megtöltő Tanú-ellenes vallásos fanatikusok újra és újra sértéseket vágtak Margarjan testvér fejéhez. Az ülés után számos hamis és elferdített hírt közölt a televízió a tárgyalásról, például azt állították, hogy Margarjan testvér valójában beismerte a bűnösségét.

Körülbelül a tárgyalás felénél a háromtagú bíróság elnöke meglepte a jelenlévőket, amikor bemutatta a vallási ügyekkel foglalkozó államtanács egyik levelét, melyben az a követelés állt, hogy az ügyészség lépjen fel Margarjan testvér ellen. Ez döbbenetet keltett a tárgyaláson jelen levő, több országból érkezett megfigyelőkben, hiszen amikor Örményország az Európa Tanácsba való felvételét kérte, kötelezettséget vállalt arra, hogy „minden egyháznak vagy vallási közösségnek, különösen a »nem hagyományos« felekezeteknek  biztosítja vallásuk megkülönböztetés nélküli gyakorlását”.

Ahogy a következő hetekben folytatódott a tárgyalás, egyre feszültebbé vált a légkör. Az ellenséges érzületű emberek továbbra is zaklatták a Tanúkat, illetve meg is támadták őket a bíróság épületében vagy azon kívül. A nőket sípcsonton rúgták. Amikor az egyik Tanúra rátámadtak, és ő nem volt hajlandó visszavágni, hátulról megütötték a gerincénél, ami miatt kórházi ápolásra szorult.

Időközben mást jelöltek ki az ügyet tárgyaló bíróság elnökének. Bár a jelenlévők közül néhányan meg akarták félemlíteni a védőügyvédet, ez az új elnök ura maradt a helyzetnek; még azt is elrendelte, hogy a rendőrök kísérjenek ki a tárgyalóteremből egy asszonyt, aki hangosan megfenyegette a védőügyvédet.

Örményország legfelsőbb bíróságához kerül az ügy

Végül 2002. március 7-én a fellebbviteli bíróság helybenhagyta az elsőfokú bíróság döntését. Furcsa módon az ítélet kihirdetése előtti napon feloszlatták a vallási ügyekkel foglalkozó államtanácsot. Az ügyészség megint csak fellebbezett a döntés ellen, ezúttal Örményország Legfelsőbb Bíróságához, a Semmítőszékhez. Az ügyészek ekkor azt kérték a bíróságtól, hogy rendelje el az ügy újratárgyalását, hogy „kimondják a bűnösséget megállapító ítéletet”.

A hattagú bíróság — melynek elnöke Meher Hacsaturján bíró volt — 2002. április 19-én, délelőtt 11 órakor ült össze. Nyitó szavaiban az egyik ügyész elmondta, hogy nagyon felháborítónak tartja, hogy a két korábbi bíróság nem találta bűnösnek Margarjan testvért. Ez alkalommal azonban az ügyészt szakították félbe, és ő került négy bíró kérdéseinek kereszttüzébe. Egyikük szigorúan bírálta az ügyészt azért, mert előítéletet próbál kelteni a bíróságban azzal, hogy a Margarjan testvér ellen szóló előterjesztésébe belevonta Jehova Tanúi prédikálómunkáját és be nem jegyzett státusát, noha ezek egyikét sem minősíti bűncselekménynek a 244. cikkely. A bíró ezek után úgy jellemezte az ügyész eljárását, mint ami Margarjan testvér „büntetőper általi üldözése”. Egy másik bíró az Európai Bíróság több esetét hozta fel, amelyekben Jehova Tanúit „ismert vallásnak” fogadták el, akik jogosultak arra, hogy az Emberi Jogok Európai Egyezményének védelmét élvezzék. Ekkor egy pap a tárgyalóteremben torkaszakadtából azt kiabálta, hogy Jehova Tanúi megosztják a nemzetet. A bíróság elrendelte, hogy maradjon csendben.

A bírók ezek után szólították Leva Margarjant, hogy lépjen ki a hallgatóság soraiból. Ilyen még soha nem fordult elő ennél a legfelsőbb bíróságnál! Margarjan testvér számos témában nagyszerűen tanúskodott Jehova Tanúi keresztény álláspontjáról (Márk 13:9). Rövid tanácskozás után a bíróság visszatért, és egyhangúlag megerősítette a korábbi ítéletet, mely szerint a testvér „nem bűnös”. Margarjan testvér szemmel láthatóan megkönnyebbült. A bíróság az írásos döntésben kijelentette: Leva Margarjan „tevékenysége a jelenlegi törvények értelmében nem minősül bűncselekménynek, és az effajta vád ellentétben áll az örmény alkotmány 23. cikkelyével, valamint az Európai Egyezmény 9. cikkelyével”.

A döntés hatása

Ha az ügyészség sikerrel járt volna, az utat nyitott volna Örményország-szerte más, Jehova Tanúihoz tartozó gyülekezeti vének elleni jogi eljárások előtt. Remélhetőleg a bíróság egyértelmű döntése elejét veszi az ilyen irányú zaklatásoknak. A kedvezőtlen kimenetelű határozat ezenkívül ürügy lehetett volna arra, hogy továbbra is megtagadják Jehova Tanúitól a bejegyzésre szóló engedélyt. Hálásak vagyunk azért, hogy a bíróság mostani döntésének köszönhetően már nem élhetnek ezzel a kifogással.

A jövő titka még, hogy az országban élő több mint hétezer Jehova Tanúját számláló közösség megkapja-e a bejegyzésre az engedélyt. Addig is az igaz imádat él és virul az „Ararát földjén”.

[Lábjegyzet]

[Kép a 12. oldalon]

Leva Margarjan a tárgyaláson

[Kép a 13. oldalon]

Margarjan testvér és a családja