Az Úr Vacsorájának nagy jelentősége van számunkra!

VAJON a mi életünkre erőteljes és hosszú távú hatással van az Úr Vacsorája? A válaszhoz először vizsgáljuk meg azt, hogy milyen jelentőséggel ruházta fel Jézus Krisztus ezt a különleges eseményt.

Időszámításunk szerint 33. niszán hó 14-e estéjén Jézus összejött 12 apostolával egy jeruzsálemi felső szobában, hogy megünnepelje az évenkénti pászkát. Miután elfogyasztották a pászkát, a hűtlen Júdás elment, hogy elárulja Jézust (János 13:21, 26–30). Az ott maradt 11 apostol jelenlétében Jézus bevezette „az Úr vacsoráját” (1Korintus 11:20). Emlékünnepként is szoktak utalni erre az eseményre, mivel Jézus a következőket parancsolta követőinek: „ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.” Ez az egyedüli esemény, melyről a keresztények kötelesek megemlékezni (1Korintus 11:24, Újfordítású revideált Biblia).

Az emberek sok helyen emlékművet állítanak, vagy meghatároznak egy napot, hogy megemlékezzenek egy fontos eseményről vagy személyről. Ebben az esetben Jézus vezetett be egy olyan vacsorát, amely segít a tanítványainak emlékezetükben tartani annak a nevezetes napnak a kiemelkedően fontos eseményeit. Az elkövetkező nemzedékeket ez az emlékvacsora emlékezteti Jézus akkor este végrehajtott tetteinek, kivált pedig az általa használt emlékjegyeknek a jelentőségére. De milyen emlékjegyeket használt Jézus, és mit szemléltetnek ezek? Vizsgáljuk meg most azt a bibliai beszámolót, amely leírja, hogy mi is történt azon az estén i. sz. 33-ban.

Tiszteletre méltó jelképek

„Vett egy kenyeret, hálát adott, megtörte, és odaadta nekik, ezt mondva: »Ez jelenti a testemet, amely értetek adatik. Ezt tegyétek továbbra is a rólam való megemlékezésül«” (Lukács 22:19).

Amikor Jézus vett egy kenyeret, és azt mondta, hogy „ez jelenti a testemet”, akkor arra utalt, hogy a kovásztalan kenyér a saját, bűn nélküli, szó szerinti testét jelképezi, amelyet „a világ életéért” adott (János 6:51). Bár néhány bibliafordítás úgy adja vissza ezt a verset, hogy „ez az [görögül es·tinʹ] én testem”, Thayer a Greek-English Lexicon of the New Testament című művében azt mondja, hogy ez az ige gyakran egyenértékű a „megjelölni, jelenteni, sejtetni” igékkel. A jelentésében benne van az, hogy valamit jelképez vagy képvisel (Máté 26:26).

 Ugyanez igaz a pohár borra is. Jézus ezt mondta: „Ez a pohár jelenti a véremen alapuló új szövetséget; és ez a vér kiontatik értetek” (Lukács 22:20).

Máté beszámolója szerint Jézus ezt mondta a pohár borról: „ez jelenti a véremet, »a szövetség vérét«, amely kiontatik sokakért a bűnök megbocsátása végett” (Máté 26:28). Jézus a pohár borral jelképezte a saját vérét. A kiontott vére adott alapot egy „új szövetségre” a szellemmel felkent tanítványok részére, akik majd vele együtt uralkodnak királyokként és papokként az égben (Jeremiás 31:31–33; János 14:2, 3; 2Korintus 5:5; Jelenések 1:5, 6; 5:9, 10; 20:4, 6).

A pohárban lévő bor arra is emlékeztet, hogy Jézus kiontott vére ad alapot „a bűnök megbocsátására”, és ezáltal megnyitja az utat az égi életre Krisztus társörököseiként azoknak, akik fogyasztanak belőle. Érthető módon csak az égi elhívású személyek fogyasztanak a borból és a kenyérből az Emlékünnepen. Az ő számuk korlátozott (Lukács 12:32; Efézus 1:13, 14; Héberek 9:22; 1Péter 1:3, 4).

De mi a helyzet Jézus azon követőivel, akik nem tartoznak az új szövetségbe? Ők az Úr „más juhai”, akik nem fognak Krisztussal uralkodni az égben, hanem az a reménységük, hogy örökké élhetnek majd a paradicsomi földön (János 10:16; Lukács 23:43; Jelenések 21:3, 4). A hűséges keresztények ’nagy sokaságaként’ „éjjel-nappal szent szolgálatot végeznek” Istennek, és nagyon boldogok, hogy hálás megfigyelőkként jelen lehetnek az Úr Vacsoráján. Szavaik és tetteik valóban azt mutatják, hogy komolyan gondolják a következő kijelentésüket: „A megmentést a mi Istenünknek köszönhetjük, aki a trónon ül, és a Báránynak!” (Jelenések 7:9, 10, 14, 15).

Milyen gyakran tartsuk meg?

„Ezt tegyétek továbbra is a rólam való megemlékezésül” (Lukács 22:19).

Milyen gyakran kell megtartani az Emlékünnepet Krisztus halálára való emlékezésül? Jézus erre nem tett közvetlen utalást. Ám mivel niszán hó 14-én vezette be az Úr Vacsoráját, a pászka estéjén, amelyet az izraeliták évenként ünnepeltek meg, kétségtelenül az volt a szándéka, hogy ehhez hasonlóan évenként tartsuk meg az Emlékünnepet. Az izraeliták évenként ünnepelték az egyiptomi rabságból való kiszabadulásukat, így a keresztények is évenként emlékeznek meg a bűntől és a haláltól való megszabadulásukról (2Mózes 12:11, 17; Róma 5:20, 21).

Nem szokatlan, hogy évente megemlékezünk egy fontos eseményről. Ilyen alkalom például, amikor egy házaspár megünnepli a házassági évfordulóját, vagy amikor egy nemzet megemlékezik egy fontos történelmi eseményről. Általában évente egyszer kerül sor a megemlékezésre, az esemény évfordulóján. Érdekes, hogy Krisztus után jó néhány évszázaddal több személyt, akik keresztényeknek vallották magukat, quartodecimánusoknak (tizennégyeseknek) neveztek el, mert évente egyszer, niszán hó 14-én emlékeztek meg Jézus haláláról.

Egyszerű, mégis jelentőségteljes ünnep

Pál apostol szerint az Úr Vacsorájának megünneplése alkalmassá teszi Jézus tanítványait arra, hogy „az Úr halálát” hirdessék (1Korintus 11:26). Ez a megemlékezés tehát Jézus azon fontos szerepére összpontosít, melyet a  halálával töltött be Isten szándékának megvalósulásában.

Jézus Krisztus hűséges maradt egészen a haláláig, és ezzel igazolta, hogy Jehova Isten bölcs és szerető Teremtő, aki egyben igazságos Szuverén. Jézus megcáfolta Sátán állítását, és Ádámmal ellentétben bebizonyította, hogy az ember még rendkívüli nyomás alatt is képes hűséges maradni Istenhez (Jób 2:4, 5).

Az Úr Vacsorája alkalmával hálatelt szívvel emlékezünk Jézus önfeláldozó szeretetére is, aki a kemény próbái ellenére mindenben engedelmeskedett Atyjának. Így képes volt a tökéletes emberi életével kiegyenlíteni az Ádám bűnével együtt járó óriási árat. Jézus maga mondta, hogy azért jött, „hogy lelkét váltságul adja cserébe sokakért” (Máté 20:28). Így tehát mindenkinek, aki hitet gyakorol Jézusban, lehetővé válik, hogy a bűnei meg legyenek bocsátva, és örökké éljen Jehovának az emberiséggel kapcsolatos eredeti szándékával összhangban (Róma 5:6, 8, 12, 18, 19; 6:23; 1Timóteus 2:5, 6). *

A váltság Jehova kimagasló jóságáról és ki nem érdemelt kedvességéről is árulkodik, hiszen gondoskodott az emberiség megmentéséről. A Biblia kijelenti: „Az Isten szeretete azáltal vált nyilvánvalóvá az esetünkben, hogy az Isten elküldte az ő egyetlen-nemzett Fiát a világba, hogy életet nyerjünk általa. A szeretet e tekintetben nem abban áll, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul a bűneinkért” (1János 4:9, 10).

Igen, az Emlékünnep valóban egy csodálatos megemlékezés! Eléggé egyszerű és kivitelezhető ahhoz, hogy a világ minden részén meg tudják tartani különböző körülmények között, mégis jelentőségteljes emlékeztető már hosszú ideje.

Hogyan érint bennünket?

Urunk, Jézus Krisztus áldozati haláláért hatalmas árat kellett fizetnie mind Jézusnak, mind az Atyjának, Jehovának. Jézus tökéletes ember volt, és velünk ellentétben nem kellett számolnia az öröklött halállal (Róma 5:12; Héberek 7:26). Örökké is élhetett volna. A hozzájárulása nélkül még erőszakkal  sem tudták volna elvenni az életét. Ezt mondta: „Senki sem vette el tőlem [az életemet], hanem a magam kezdeményezéséből adom oda” (János 10:18).

Igen, Jézus önként felajánlotta áldozatul tökéletes emberi életét, hogy „halála által semmivé tegye azt, akinek megvannak az eszközei, hogy halált okozzon, vagyis az Ördögöt; és hogy felszabadítsa mindazokat, akik a haláltól való félelem miatt rabszolgaságnak voltak alávetve egész életükben” (Héberek 2:14, 15). Krisztus önfeláldozó szeretete abból is kitűnik, hogy milyen halálnak vetette alá magát. Teljesen tudatában volt annak, hogy milyen szenvedések várnak rá, és miként kell meghalnia (Máté 17:22; 20:17–19).

Az Emlékünnep égi Atyánk, Jehova szeretetének legnagyobb megnyilvánulására is emlékeztet minket. Mennyire fájdalmas lehetett a „nagyon gyöngéd vonzalmú és irgalmas” Istenünknek hallania és látnia Jézus ’erős kiáltásait és könnyeit’ a Gecsemáné-kertben, valamint végignéznie, amint könyörtelenül megkorbácsolják, oszlopra szegezik, majd lassan, óriási kínok között meghal (Jakab 5:11; Héberek 5:7; János 3:16; 1János 4:7, 8). Sokaknak még ma, több évszázaddal később is elszorul a szívük, ha Jézus halálára gondolnak.

Gondoljunk csak bele, hogy micsoda árat fizetett Jehova Isten és Jézus Krisztus érettünk, bűnös emberekért! (Róma 3:23). Nap mint nap szembetaláljuk magunkat a bűnös mivoltunk és tökéletlenségeink szomorú valóságával. Ám Jézus váltságáldozata alapján kérhetjük Istent, hogy bocsássa meg a vétkeinket, bűneinket (1János 2:1, 2). Ezáltal lehetővé válik, hogy szabadon közeledjünk Istenhez, és tiszta legyen a lelkiismeretünk (Héberek 4:14–16; 9:13, 14). Sőt mi több, dédelgethetjük magunkban azt a kilátást, hogy örökké élhetünk a paradicsomi földön (János 17:3; Jelenések 21:3, 4). Ezek és még sok más áldás is mind Jézus legnagyobb önfeláldozó tette által válik lehetővé.

Értékeljük az Úr Vacsoráját!

Az Úr Vacsorája kétségtelenül csodálatos megnyilvánulása az Isten „kimagasló ki nem érdemelt kedvességének”, és a váltságáldozat elrendezése, amely Jézus önfeláldozó szeretete által vált lehetővé, valóban ’leírhatatlan ingyenajándék’ Jehova Istentől (2Korintus 9:14, 15). Vajon nem érzünk mélyről fakadó és maradandó hálát és értékelést Isten jóságának ezen megnyilvánulásaiért, amelyek Jézus Krisztus által váltak lehetővé?

Minden bizonnyal Ön is így érez. Ezért hát sok szeretettel meghívjuk, hogy Jehova Tanúival együtt Ön is vegyen részt Jézus halálának emlékünnepén. Ebben az évben április 16-án, szerdán, naplemente után fogjuk megtartani az Emlékünnepet. A környezetében élő Jehova Tanúi örömmel tájékoztatják ennek a kiemelkedően fontos eseménynek a pontos időpontjáról és helyszínéről.

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész/képek a 6. oldalon]

„EZ AZ ÉN TESTEM” AVAGY „EZ JELENTI A TESTEMET”?

Amikor Jézus azt mondta, hogy „én vagyok a juhok ajtaja” és „én vagyok az igazi szőlőtő”, senki sem gondolt arra, hogy ő szó szerinti ajtó vagy szőlőtő lenne (János 10:7; 15:1). Ehhez hasonlóan, amikor a Károli-fordítás azt írja, hogy ez a „pohár amaz új szövetség”, nem gondoljuk azt, hogy maga a pohár lenne az új szövetség szó szerint. Továbbá, amikor Jézus azt mondta, hogy a kenyér az ő teste, egyértelmű, hogy arra utalt, hogy a kenyér az ő testét jelképezi. Ezért a Charles B. Williams fordítás így adja vissza ezt a verset: „Ez jelenti a testemet” (Lukács 22:19, 20).

[Kép az 5. oldalon]

A kovásztalan kenyér és a bor jól jelképezi Jézus bűntelen testét és a kiontott vérét

[Kép a 7. oldalon]

Az Emlékünnep Jehova Isten és Jézus Krisztus kimagasló szeretetére emlékeztet bennünket