Szelídség — Nélkülözhetetlen keresztényi tulajdonság

„Öltsétek magatokra . . . a szelídséget” (KOLOSSZÉ 3:12).

1. Mitől rendkívüli tulajdonság a szelídség?

HA EGY személyre azt mondjuk, hogy szelíd, vagy mondhatni jámbor, akkor öröm vele lenni. Ellenben „a szelíd beszéd megtöri a csontot” — jegyezte meg a bölcs király, Salamon (Példabeszédek 25:15). A szelídség tehát rendkívüli tulajdonság, melyben ötvöződik a kellemesség az erővel.

2—3. Milyen kapcsolat van a szelídség és a szent szellem között, valamint mit fogunk megvizsgálni ebben a cikkben?

² Pál apostol a szelídséget belefoglalta a „szellem gyümölcsének” a Galácia 5:22, 23-ban található leírásába. A 23. versben az Új világ fordítás szerint „szelídség”-nek fordított görög szóra nehéz pontos megfelelőt találni, mivel az eredeti kifejezés nem külső gyengédséget vagy szerénységet, hanem belső szelídséget és kedvességet fejez ki, azaz nem valakinek a viselkedését, hanem az elme- és szívállapotát mutatja.

³ Ahhoz, hogy jobban megértsük a szelídség jelentését és értékét, vizsgáljunk meg most négy bibliai példát (Róma 15:4). Eközben nemcsak magát a tulajdonságot fogjuk megismerni, hanem azt is, hogy miként sajátíthatjuk el, és hogyan tudjuk kimutatni az életünk minden területén.

„Nagy értéke van az Isten szemében”

4. Honnan tudjuk, hogy Jehova értékeli a szelídséget?

⁴ Mivel a szelídség Isten szelleme gyümölcsének a része, ezért ésszerű, hogy szoros kapcsolatban kell lennie Isten csodálatos személyiségével. Péter apostol azt írta, hogy „a csendes és szelíd . . . szellemnek nagy értéke van az Isten szemében” (1Péter 3:4). Tehát leszögezhetjük, hogy a szelídség Jehova egyik vonása, és ezért ő nagyra értékeli. Ez már önmagában is mindenképpen elegendő indok arra, hogy Isten valamennyi szolgája ápolja a szelídséget. De hogyan mutatja ki ezt a tulajdonságot a mindenható Isten, aki a legfelső hatalom az egész világegyetemben?

5. Jehova szelídségének köszönhetően milyen lehetőségünk van?

⁵ Amikor az első emberpár, Ádám és Éva nem engedelmeskedett Isten egyértelmű parancsának — hogy nem szabad enniük a jó és gonosz tudásának fájáról —, akkor ők készakarva tették ezt (1Mózes 2:16, 17). Ennek a szándékos engedetlenségnek bűn és halál lett a következménye, valamint ahhoz vezetett, hogy elidegenedtek Istentől, és ez várt jövőbeli leszármazottaikra is (Róma 5:12). Bár Jehova teljesen jogosan hajtotta végre rajtuk az ítéletet, mégsem mondott le az emberi családról, mintha az abszolút javíthatatlan és menthetetlen lenne (Zsoltárok 130:3). Jehova ehelyett gondoskodott arról, hogy a bűnös emberiség közeledhessen hozzá, és elnyerhesse a tetszését, szelídséget mutatva ki a kedvessége és arra való készsége által, hogy ne legyen szigorú és követelőző. Így Fiának, Jézus Krisztusnak a váltságáldozati ajándéka által Jehova lehetővé teszi, hogy félelem vagy rettegés nélkül járulhassunk magasztos trónja elé (Róma 6:23; Héberek 4:14–16; 1János 4:9, 10, 18).

6. Hogyan nyilvánult meg a szelídség abban, ahogy Isten Káinnal bánt?

⁶ Jóval azelőtt, hogy Jézus a földre jött, Jehova szelídsége akkor is megnyilvánult, amikor Káin és Ábel, Ádám két fia áldozatot mutatott be Istennek. Jehova megfigyelte a szívállapotukat, és elvetette Káin felajánlását, Ábelre és a felajánlására viszont „tetszéssel tekintett” (NW).  Káinból ellenséges magatartást váltott ki az, hogy Isten jóindulattal nézett a hűséges Ábelre és annak áldozatára. A Biblia így számol be erről: „Kain haragra gerjede és fejét lecsüggeszté.” Hogyan reagált erre Jehova? Vajon megsértődött Káin helytelen magatartása miatt? Nem, hanem szelíden megkérdezte Káintól, hogy miért annyira mérges. Sőt, Jehova azt is elmondta, hogy Káin hogyan tudja elérni, hogy „emelt fővel” járhasson (1Mózes 4:3–7). Jehováról igazán elmondható, hogy a szelídség megtestesítője (2Mózes 34:6).

A szelídség vonzó és felüdítő

7—8. a) Hogyan érthetjük meg Jehova szelídségét? b) Mit tárnak fel a Máté 11:27–29 szavai Jehováról és Jézusról?

⁷ Egyebek között úgy tudjuk legjobban megérteni Jehova páratlan tulajdonságait, ha tanulmányozzuk Jézus Krisztus életét és szolgálatát (János 1:18; 14:6–9). Jézus a prédikálószolgálatának második évében, amikor Galileában tartózkodott, sok hatalmas cselekedetet vitt véghez Korazinban, Betsaidában, Kapernaumban és a közeli területeken. A legtöbb ember azonban büszke és közönyös volt, nem akart hinni. Hogyan reagált Jézus? Jóllehet határozottan emlékeztette őket hűtlenségük következményeire, szánalomra indult a köztük lévő ʽam ha·ʼaʹrec, vagyis az egyszerű átlagemberek kétségbeejtő szellemi állapota láttán (Máté 9:35, 36; 11:20–24).

⁸ Jézus ezt követő tettei azt mutatták, hogy ő ’teljesen ismeri az Atyát’, és utánozza is őt. Jézus a következő meleg hangú meghívást közölte az egyszerű emberekkel: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtok és meg vagytok terhelve, és én felüdítelek benneteket. Vegyétek magatokra az igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd érzületű és alázatos szívű vagyok, és felüdülést találtok lelketeknek.” Mennyire vigasztalóak és felüdítőek voltak e szavak ezeknek az elnyomott és eltiport embereknek! Még ránk is így hatnak, napjainkban. Ha komolyan felöltjük magunkra a szelídséget, akkor azok között leszünk, akiknek „a Fiú ki akarja [az Atyját] nyilatkoztatni” (Máté 11:27–29).

9. Mely tulajdonság függ össze a szelídséggel, és miért mondhatjuk, hogy Jézus nagyszerű példa ezen a téren?

⁹ A szelídséggel szorosan összefügg az alázatosság, vagyis az, amikor valaki „alázatos szívű”. A büszkeség ellenben ahhoz vezet, hogy az ember túlzottan nagyra tartja magát, és sokszor durván és érzéketlenül bánik másokkal (Példabeszédek 16:18, 19). Jézus a földi szolgálata alatt végig alázatos volt. Még amikor hat nappal a halála előtt Jeruzsálembe utazott, és a nép a zsidók Királyaként üdvözölte őt, akkor is merőben másként viselkedett, mint a világ uralkodói. Beteljesítette Zakariás messiási próféciáját: „Íme! Királyod jön hozzád, szelíd érzülettel, és szamárháton, igen, csikón, málhás állat ivadékán” (Máté 21:5; Zakariás 9:9, Katolikus fordítás). A hűséges Dániel próféta látomást látott, amelyben Jehova uralkodói hatalmat ad Fiának. Egy korábbi próféciában viszont úgy mutatta be Jézust, mint aki „az emberek közül a legalacsonyabb rangú”. A szelídség és az alázatosság, vagyis az  alacsony rang valóban kéz a kézben járnak (Dániel 4:17, NW [4:14]; 7:13, 14).

10. A keresztényi szelídség miért nem utal gyengeségre?

¹⁰ Jehova és Jézus megnyerő szelídsége segít, hogy közeledni tudjunk hozzájuk (Jakab 4:8). Természetesen a szelídség nem utal gyengeségre. De még mennyire, hogy nem! Jehova, a mindenható Isten kinyilvánítja tevékeny energiájának bőségét és erejét. Haragja lángol az igazságtalanság ellen (Ézsaiás 30:27; 40:26, NW). Jézus szintén határozott volt abban a döntésében, hogy nem alkuszik meg még a Sátántól, vagyis az Ördögtől jövő támadás közepette sem. Nem volt hajlandó eltűrni kora vallási vezetőinek a kereskedelmi üzelmeit (Máté 4:1–11; 21:12, 13; János 2:13–17). Amikor viszont a tanítványai hiányosságait tapasztalta, szelíd maradt, és türelmesen elviselte gyengeségeiket (Máté 20:20–28). Találóan jellemezte egy bibliatudós a szelídséget ilyeténképpen: „A gyengédség mögött acélerős karakter rejlik.” Mutassuk hát ki ezt a krisztusi tulajdonságot, a szelídséget!

Kora legszelídebb embere

11—12. Tekintettel Mózes neveltetésére, mitől vált olyan kiemelkedővé a szelídsége?

¹¹ A harmadik példa, amelyet meg fogunk vizsgálni, Mózesé. A Biblia úgy beszél róla, hogy „igen szelíd vala, minden embernél inkább, a kik e föld színén vannak” (4Mózes 12:3). Ez a jellemzés Isten ihletésére lett leírva. Mózes azért tudta elfogadni Jehova irányítását, mert kiemelkedő módon szelíd volt.

¹² Mózes neveltetése nem mindennapi volt. Jehova úgy rendezte, hogy a hűséges héber szülőknek ez a fia életben maradjon egy hűtlenséggel és gyilkosságokkal teli időszakban. Korai éveiben Mózesről az édesanyja gondoskodott, aki lelkiismeretesen tanította őt az igaz Istenről, Jehováról. Később Mózes elkerült otthonról egy egészen más környezetbe. „Mózest . . . oktatták az egyiptomiak minden bölcsességére — részletezi a korai keresztény vértanú, István. — Igen, hatalmas volt szavaiban és tetteiben” (Cselekedetek 7:22). Akkor került előtérbe Mózes hite, amikor felfigyelt rá, hogy a fáraó rabszolgahajcsárai sokszor igazságtalanul bánnak a  testvéreivel. Amikor megölt egy egyiptomit, mivel látta, hogy az megüt egy héber rabszolgát, akkor menekülnie kellett Egyiptomból, és Midián földjére ment (2Mózes 1:15, 16; 2:1–15; Héberek 11:24, 25).

13. Milyen hatással volt Mózesre az a negyven év, amelyet Midián földjén töltött?

¹³ Negyvenéves korában Mózesnek a pusztában kellett eltartania magát valahogy. Midián földjén találkozott Réhuel hét lányával, és segített nekik vizet húzni apjuk nagy nyája számára. Hazatérve a fiatal lányok örömmel számoltak be Réhuelnek „egy égyiptombeli férfiról”, aki kiszabadította őket bizonyos bajkeverő pásztorok kezéből. Réhuel meghívására Mózes a családdal lakott. Nem keseredett meg az addig tapasztalt viszontagságok miatt, és abban sem akadályozták őt ezek, hogy megtanuljon alkalmazkodni új környezetéhez. Sohasem ingott meg abbeli vágyában, hogy Jehova akaratát szeretné cselekedni. Negyven hosszú év alatt — miközben törődött Réhuel juhaival, feleségül vette Czipporát, és felnevelte fiait — Mózes kifejlesztette és csiszolta azt a tulajdonságot, amely később jellemzőjévé vált. Bizony, Mózes a megpróbáltatások elviselése közben sajátította el a szelídséget (2Mózes 2:16–22; Cselekedetek 7:29, 30).

14. Mondj el egy esetet abból az időből, amikor Mózes volt Izrael vezetője, és amelyből kitűnik a szelídsége!

¹⁴ Miután Jehova kinevezte Mózest Izrael nemzetének vezetőjéül, a szelídség még mindig megfigyelhető volt nála. Egy ifjú jelentette Mózesnek, hogy Eldád és Médád prófétaként tevékenykedik a táborban, holott nem is voltak jelen akkor, amikor Jehova kiöntötte szellemét arra a hetven idősebb férfira, akiknek Mózes segítőiként kellett szolgálniuk. Józsué ezt mondta: „Uram, Mózes, tiltsd meg nekik!” Mózes szelíden így válaszolt: „Féltékeny vagy értem? Én azt kívánom, bárcsak Jehova egész népe próféta lenne azáltal, hogy Jehova rájuk adja a szellemét!” (4Mózes 11:26–29, NW). A szelídség segített elsimítani ezt a feszült helyzetet.

15. Ámbár Mózes tökéletlen ember volt, miért követésre méltó a példája?

¹⁵ Úgy tűnik, hogy egy alkalommal Mózes  nem volt szelíd. Meribánál, Kádes közelében nem Jehovának adott dicsőséget, aki a csodát előidézte (4Mózes 20:1, 9–13, Kat.). Ámbár Mózes tökéletlen ember volt, mégis élete végéig megingathatatlan hittel élt, és kiemelkedő szelídsége még napjainkban is megkapó (Héberek 11:23–28).

A durvaság ellentétes a szelídséggel

16—17. Mire int minket a Nábálról és Abigailról szóló történet?

¹⁶ Intő példát találunk Dávid idejéből, nem sokkal Isten prófétájának, Sámuelnek a halála után. Egy házaspárról van szó, Nábálról és a feleségéről, Abigailról. Mekkora különbség volt e két személy között! Míg Abigail „igen eszes” volt, addig a férje „durva és rossz erkölcsű vala”. Nábál durván elutasította Dávid embereit, amikor azok némi ételt és italt kértek, mivel segítettek Nábál nagy nyájait megóvni a tolvajoktól. A joggal felháborodott Dávid egy csoport emberével kardot ragadott, és elindult, hogy megütközzön Nábállal (1Sámuel 25:2–13).

¹⁷ Amikor a történtek híre Abigail fülébe jutott, gyorsan összekészített valamennyi kenyeret, bort, húst, mazsola- és fügelepényt, majd útnak indult, hogy találkozzon Dáviddal. „Óh uram! én magam vagyok a bűnös — mondta Abigail —, mindazáltal hadd beszéljen a te szolgálóleányod te előtted, és hallgasd meg szolgálóleányodnak szavait.” Dávid szívét meglágyította Abigail szelíd esedezése. Meghallgatta a magyarázatát, majd kijelentette: „Áldott legyen az Úr, Izráelnek Istene, a ki téged ma előmbe küldött! És áldott legyen a te tanácsod, és áldott légy te magad is, hogy a mai napon megakadályoztál engem, hogy gyilkosságba ne essem” (1Sámuel 25:18, 24, 32, 33). Nábál a durvasága miatt végül meghalt, Abigail viszont nagyszerű tulajdonságainak köszönhetően abban az örömben részesülhetett, hogy Dávid feleségül vette őt. Abigail szelídsége példa mindazok előtt, akik ma Jehovát szolgálják (1Sámuel 25:36–42).

Törekedj a szelídségre!

18—19. a) Milyen változások figyelhetők meg, amikor felöltjük magunkra a szelídséget? b) Mi segíthet hatásos önvizsgálatot tartanunk?

¹⁸ A szelídség tehát elengedhetetlen. Több annál, hogy pusztán gyengédek vagyunk; olyan vonzó jellembeli tulajdonság, amely felüdít másokat. Lehet, hogy a múltban hozzá voltunk szokva ahhoz, hogy durván beszéljünk másokkal, és barátságtalanul bánjunk velük. A Biblia igazságának megismerése után azonban megváltoztunk, és megnyerőbbek, barátságosabbak lettünk. Pál erről a változásról beszélt, amikor ösztönözte keresztény hittársait: „öltsétek magatokra a könyörület gyöngéd vonzalmát, a kedvességet, az elmebeli alázatosságot, a szelídséget és a hosszútűrést” (Kolosszé 3:12). A Biblia ezt a fajta átváltozást egy hasonlattal szemlélteti: dühödt vadállatok — farkas, párduc, oroszlán, medve és vipera — viselkedéséről ír, amely a békés háziállatok — például bárány, kecske, borjú és tehén — viselkedéséhez válik hasonlóvá (Ézsaiás 11:6–9; 65:25). Az efféle személyiségbeli változások annyira szembeötlőek, hogy akik ezt megfigyelik, elcsodálkoznak. Mi azonban Isten szelleme működésének tulajdonítjuk ezt a változást, hiszen a szellem igazán felülmúlhatatlan gyümölcsébe a szelídség is beletartozik.

¹⁹ Vajon ez azt jelenti, hogy ha egyszer megtettük a szükséges változtatásokat, és átadtuk az életünket Jehovának, akkor már nem kell dolgoznunk azon, hogy szelídek legyünk? Egyáltalán nem erről van szó. Elvégre az új ruhára is  folyton vigyázni kell, hogy tiszta és illendő maradjon. Ha beletekintünk Isten Szavába, és elmélkedünk a benne található példákon, az segít új megvilágításban és tárgyilagosan látni magunkat. Mi tárul fel rólad Isten ihletett Szavának tükrében? (Jakab 1:23–25).

20. Hogyan lehetünk sikeresek a szelídség kimutatásában?

²⁰ Természetünknél fogva mindannyian más és más vérmérsékletűek vagyunk. Isten egyes szolgáinak könnyebb kimutatniuk a szelídséget, mint másoknak. Bárhogy legyen is, minden kereszténynek ápolnia kell Isten szellemének a gyümölcsét, így a szelídséget is. Pál szeretetből fakadóan ezt tanácsolta Timóteusnak: „Törekedj pedig az igazságosságra, az Isten iránti odaadásra, a hitre, a szeretetre, a kitartásra, az érzületbeli szelídségre” (1Timóteus 6:11). A „törekszik” szó erőfeszítést sejtet. Az egyik bibliafordítás úgy adja vissza ezt az ösztönzést, hogy „tedd ki a lelkedet” érte (J. B. Phillips: New Testament in Modern English). Ha erőfeszítést teszel arra, hogy elmélkedni tudj az Isten Szavában található nagyszerű példákon, akkor olyannyira a részeddé válhatnak, mint amikor beültetnek valamit egy ember szervezetébe. Formálni fognak, és vezetni (Jakab 1:21).

21. a) Miért törekedjünk szelídségre? b) Mit fogunk megvizsgálni a következő cikkben?

²¹ Abból látható, hogy hol tartunk ezen a téren, ahogyan másokkal bánunk. „Kicsoda bölcs és értelmes köztetek? — teszi fel a kérdést Jakab tanítvány. — Mutassa meg kiváló viselkedéséből a cselekedeteit bölcsességnek szelídségével” (Jakab 3:13). Hogyan mutathatjuk ki ezt a keresztényi tulajdonságot otthon, a keresztény szolgálatunkban és a gyülekezetben? A következő cikk hasznos útmutatást ad ebben.

Áttekintésként

• Mit tanultál a szelídségről:

• Jehova példájából?

• Jézus példájából?

• Mózes példájából?

• Abigail példájából?

• Miért kell törekednünk a szelídségre?

[Tanulmányozási kérdések]

[Kép a 16. oldalon]

Miért tekintett Jehova tetszéssel Ábel felajánlására?

[Kép a 17. oldalon]

Jézus megmutatta, hogy a szelídség és az alázatosság kéz a kézben járnak

[Kép a 18. oldalon]

Mózes kiváló példa a szelídség kimutatásában