Boáz és Ruth nem várt egybekelése

A BETLEHEMHEZ közeli szérűn lázas tevékenység folyik. A munkások mögött hosszú nap áll. A frissen pörkölt gabona illata az éhes aratóknak azt jelzi, hogy eljött az evés ideje. Mindannyian keményen dolgoztak, s ennek most megvan a jutalma.

Boáz, aki vagyonos földtulajdonos, annyit eszik és iszik, amennyi jólesik neki, majd lepihen egy nagy gabonahalom mellett. Később, ahogy az aratási nap a vége felé közeledik, minden férfi kényelmes alvóhely után néz. Boáz megelégedetten betakaródzik, és elalszik.

Titkos találkozás

Éjfélkor Boáz dideregve felriad. A lába ki van takarva, és ott fekszik valaki! A sötétben nem ismerve fel, hogy ki az, ezt kérdezi: „Ki vagy te?” Egy női hang felel neki: „Ruth vagyok, a te rabszolgád. Terítsd rabszolgádra ruhádat, hiszen kiváltónk vagy” (Ruth 3:1–9, NW).

Kettesben beszélgetnek a sötétben. Nem szokás, hogy a nők ilyesmit csináljanak a szérűn (Ruth 3:14). Ám Boáz kérésére Ruth pirkadat előttig a férfi lábánál fekszik, ekkor felkel és elmegy, így nem teszi ki magát alaptalan rosszallásnak.

„Pásztoróráról” volt itt szó? Vajon ezt a gazdag, idős férfit ravaszul rászedte az idegen országból származó, szegény, fiatal özvegyasszony, Ruth? Vagy Boáz használta ki Ruth helyzetét, és azt, hogy egyedül volt akkor éjjel? Egyáltalán nem, és ebben az igencsak megindító történetben olyan embereket ismerünk meg, akik a lojalitás és az Isten iránti szeretet szép példái.

De ki is az a Ruth? Mi az indítéka? És ki ez a gazdag férfi, Boáz?

„Derék asszony”

Évekkel korábban éhség sújtotta Júdát, és egy négytagú izraelita család — Elimélek és felesége, Naómi, valamint két fiuk, Mahlon és Kiljon — Moáb termékeny földjére költözött. Mahlon és Kiljon moabita nőket vett feleségül, Ruthot és Orpát. Miután a három férfi meghalt Moábban, az asszonyokhoz eljutott a hír, hogy a körülmények jobbra fordultak Izraelben. A megözvegyült Naómi megkeseredve, gyermekek és unokák nélkül, úgy döntött, hogy visszatér a szülőföldjére (Ruth 1:1–14).

Az Izrael felé vezető úton Naómi meggyőzte Orpát, hogy térjen haza népéhez, majd ezt mondta Ruthnak: „Ímé a te sógorasszonyod visszatért az ő népéhez, és az ő isteneihez, térj vissza te is a te sógorasszonyod után.” Ruth erre így szólt: „Ne unszolj, hogy  elhagyjalak . . . Mert a hova te mégy, oda megyek . . . ; néped az én népem, és Istened az én Istenem. A hol te meghalsz, ott halok meg, ott temessenek el engem is” (Ruth 1:15–17). A két, nyomorúságos helyzetben lévő özvegyasszony visszatért hát Betlehembe. Az ottani szomszédokra olyannyira nagy hatással volt az a szeretet és gondoskodás, mellyel Ruth körülvette anyósát, hogy úgy beszéltek Ruthról, mint aki „többet ér [Naóminak] hét fiúnál”. Mások „derék asszonynak” nevezték (Ruth 3:11; 4:15).

Betlehemben, az árpaaratás kezdetén Ruth ezt mondta Naóminak: „Hadd menjek, kérlek, a mezőre, hogy kalászokat szedegessek az után, a kinek szemei előtt kedvességet találok” (Ruth 2:2).

Történetesen éppen arra a mezőre jut, mely Boázé, apósának, Eliméleknek a rokonáé. Az aratók felügyelőjétől engedélyt kér a tallózásra. Ég a keze alatt a munka, és a felügyelő megdicséri őt a szorgalmáért Boáz előtt (Ruth 1:22—2:7).

Védelmező és jótevő

Boáz őszinte imádója Jehovának. Minden reggel ezekkel a szavakkal üdvözli az aratóit: „Jehova legyen veletek!” Azok pedig így felelnek: „Áldjon meg Jehova!” (Ruth 2:4, NW). Miután látja, hogy milyen szorgalmas Ruth, és megtudja, mennyire lojális Naómihoz, különleges jogokat biztosít neki. Nagyjából így összegezhetnénk Ruthhoz intézett szavait: Maradj a mezőmön, ne menj másokéra. Menj a szolgálólányaim után; biztonságban leszel. Megparancsoltam a legényeknek, hogy ne bántsanak. Ha megszomjazol, merítenek majd vizet neked (Ruth 2:8, 9).

Ruth meghajol, és ezt kérdezi: Hogy „találtam ilyen kedvességet a te szemeid előtt . . . , holott én idegen vagyok?” Boáz így felel: „elmondtak nékem mindent, amit cselekedtél a te napaddal [anyósodért, Katolikus fordítás], férjed halála után, hogy elhagytad a te atyádat és a te anyádat és a te születésednek földét, és jöttél ahhoz a néphez, a melyet nem ismertél azelőtt. Fizessen meg az Úr a te cselekedetedért, és legyen teljes a te jutalmad az Úrtól” (Ruth 2:10–12).

Boáz nem próbál vonzalmat ébreszteni benne, dicsérete őszinte. Ruth igazi alázattal megköszöni a vigasztalást. Nem érzi úgy, hogy ez kijár neki, és még keményebb munkába fog. Később, amikor eljön az evés ideje, Boáz meghívja őt: „Jer ide, és egyél a kenyérből, és mártsd be a te falatodat az eczetes lébe.” Ruth eszik jóllakásig, és hagy Naóminak is (Ruth 2:14).

A nap végére Ruthnak körülbelül húsz liter árpája van. Ezt, valamint a megmaradt ételt hazaviszi Naóminak (Ruth 2:15–18). A bőségen elámulva, Naómi ezt kérdezi: „Hol szedegettél ma . . . ? Áldott legyen, a ki rád tekintett.” Megtudva, hogy Boáz volt a jótevőjük, Naómi kijelenti: „Áldott legyen ő az Úrtól, a ki nem vonta meg irgalmasságát az élőktől és a megholtaktól! . . . Közel valónk nékünk  az a férfiú; legközelebbi rokonaink közül való ő [ő az egyik kiváltónk, NW]” (Ruth 2:19, 20).

„Nyugalmat” találva

Arra vágyva, hogy „nyugalmat”, vagyis otthont találjon menyének, Naómi megragadja a lehetőséget, és elrendezi, hogy Isten Törvényével összhangban Ruth mi módon álljon elő a kiváltásra vonatkozó kéréssel (3Mózes 25:25; 5Mózes 25:5, 6). Naómi elmondja Ruthnak a tervét, hogy miként hívhatná fel magára hatásosan, sőt kissé drámaian Boáz figyelmét. Felkészítve és jól kitanítva, Ruth az éj leple alatt Boáz szérűjére megy. A férfit alva találja, kitakarja lábát, és várja, hogy felébredjen (Ruth 3:1–7).

Amikor Boáz felébred, Ruth jelképes jelentésű tette kétségkívül segít neki megérteni Ruth kérésének a súlyát, hiszen ’rabszolgájára teríti ruháját’. Az, amit Ruth tesz, emlékezteti az idős júdai férfit felelősségére: kiváltónak kell lennie, mivel rokona Ruth elhunyt férjének, Mahlonnak (Ruth 3:9, NW).

Ruth éjjeli látogatása váratlan, ám Boáz válasza azt sejteti, hogy nem lepte meg őt teljesen Ruth kiváltásra vonatkozó kérése. Boáz kész teljesíteni azt.

Ruth hangján biztosan érződik némi feszültség, mert Boáz megpróbálja megnyugtatni őt: „Most hát édes leányom, ne félj! Mindent, a mit mondasz, megteszek néked; mert tudja az én népemnek egész kapuja, hogy derék asszony vagy” (Ruth 3:11).

Boáz szavaiból kitűnik, hogy Ruth tettét teljesen erkölcsösnek tekintette: „Áldjon meg téged Jehova, lányom! Ez utóbb még jobban kimutattad szerető-kedvességedet, mint először” (Ruth 3:10, NW). Ruth először Naómi iránt mutatott szerető-kedvességet, vagyis lojális szeretetet. Ez utóbb pedig önzetlenül felhívta magára a nála jóval idősebb Boáz figyelmét, mivel ő volt az egyik kiváltójuk. Ruth kész volt utódot nevelni meghalt férje, Mahlon nevének, és Naóminak.

A másik kiváltó visszalép

Másnap reggel Boáz odahívja magához a rokont, aki közelebbi hozzátartozója Naóminak, mint ő, és akit a Biblia nem nevez meg. A város lakosai és vénei előtt Boáz lényegében ezt mondja: Gondoltam, felhívom a figyelmedet arra a jogodra, hogy kiválthatod Naómitól azt a földet, mely férjéé, Eliméleké volt, és amelyet el kell adnia. Ki fogod váltani? Ha nem, akkor majd megteszem én. Ekkor a rokon kijelenti, hogy él a kiváltókénti jogával (Ruth 4:1–4).

De ekkor meglepő dolog jut a rokon tudomására! Boáz most minden tanú előtt bejelenti: „A mely napon megveszed a szántóföldet Naómi kezéből, akkor a Moábita Ruthtól, a megholtnak feleségétől veszed meg, hogy nevet támaszsz a megholtnak az ő örökségében.” Attól félve, hogy emiatt kárt szenved  az öröksége, a legközelebbi hozzátartozó lemond a kiváltás jogáról: „nem válthatom meg” (Ruth 4:5, 6).

A szokás szerint annak a férfinak, aki nem él a kiváltás jogával, le kell húznia a saruját, és oda kell adnia felebarátjának. Tehát amikor a kiváltó azt mondja Boáznak, hogy „vedd meg magadnak”, nekifog levetni a saruját. Boáz a vének és mindenki füle hallatára kijelenti: „Ti vagytok tanui ma, hogy megvettem mindent, a mi Eliméleké volt, és mindent, a mi Kiljoné és Mahloné volt, Naómi kezéből; sőt a Moábita Ruthot is, Mahlonnak feleségét feleségül vettem, hogy nevet támaszszak a megholtnak az ő örökségében . . . Tanuk vagytok ma” (Ruth 4:7–10).

A kapuban lévő egész nép ezt mondja Boáznak: „Tegye az Úr az asszonyt, a ki a te házadba megy, olyanná, mint Rákhel és Lea, a kik ketten építették fel Izráel házát, és gyűjts vagyont Efratában és szerezz nevet Bethlehemben” (Ruth 4:11, 12).

A nép áldásával Boáz feleségül veszi Ruthot. Az asszony fiút szül, Obedet, így Ruth és Boáz Dávid király ősei lesznek, és ebből következően Jézus Krisztuséi (Ruth 4:13–17; Máté 1:5, 6, 16).

’Teljes jutalom’

A történetből — attól kezdve, hogy kedvesen üdvözölte a munkásait, egészen odáig, hogy vállalta a felelősséget, hogy nevet támasszon Eliméleknek — kiváló embert ismertünk meg Boáz személyében, a tettek emberét, egy tekintélyes férfit. Ugyanakkor kitűnt önuralma, hite és feddhetetlensége. Ezenkívül nagylelkű, kedves és erkölcsös volt, és teljes mértékben engedelmeskedett Jehova parancsainak.

Ruthnak a Jehova iránti szeretete, valamint a Naómi iránt érzett lojális vonzalma, illetve a szorgalma és az alázatossága példaértékű. Nem csoda, hogy az emberek „derék asszonynak” tekintették őt. Nem ette „a restségnek étkét”, és kemény munkájának köszönhetően volt mit adnia szűkölködő anyósának (Példabeszédek 31:27, 31). Miután elvállalta a felelősséget, hogy gondoskodjon Naómiról, Ruth biztosan érezte azt a boldogságot, mely abból fakadt, hogy adhatott (Cselekedetek 20:35; 1Timóteus 5:4, 8).

Milyen nagyszerű emberekről olvashatunk Ruth könyvében! Naómiról megemlékezett Jehova, Ruth ’teljes jutalmat’ kapott Jézus Krisztus őseként, Boáz pedig egy „derék asszonnyal” áldatott meg. S ami minket illet, ezek a személyek a hitükkel példát mutattak nekünk.

[Kiemelt rész a 26. oldalon]

Reménysugár

Ha bármikor úgy érzed, hogy elszomorító időkben élünk, Ruth története reményt csöpögtethet beléd. Ez a könyv fontos utószava a Bírák könyvének. Elmondja, hogy Jehova miként használt fel egy idegen nemzetből, Moábból való alázatos özvegyasszonyt arra, hogy királyt támasszon Izraelnek. A Bírák könyvében írtak ismeretében Ruth hite fénylik, és beragyogja azt az időszakot.

Ruth történetét olvasva megerősödhet benned a bizalom, hogy bármilyen szörnyű is egy időszak, Isten mindig törődik a népével, és véghezviszi a szándékát.