Jehovának gondja van az egyszerű emberekre

VAJON különlegesnek, rendkívülinek kell lennünk ahhoz, hogy Isten észrevegyen bennünket? Abraham Lincolntól, az Egyesült Államok 16. elnökétől szokták idézni a következő gondolatot: „Az Úr az egyszerű embereket szereti. Ezért teremtett belőlük annyit.” Sokan egyszerű embernek érzik magukat, olyannak, aki semmi különlegeset sem tud felmutatni. Ha valakire azt mondják, hogy egyszerű, annak olyan mellékjelentése is lehet, hogy szegény, vagy alsóbb társadalmi osztályhoz tartozik. Az „átlagember” szó pedig arra utalhat, hogy valaki nem emelkedik ki az emberek többsége közül. Milyen emberekkel szeretsz együtt lenni? Olyanokkal, akik önteltek, magabiztosak, büszkék? Hát nem kellemesebb olyanok társaságát élvezni, akik barátságosak, alázatosak, szerények, és őszintén, élénken érdeklődnek mások iránt?

Sokan nehezen fogadják el, hogy Istent érdekli a személyes sorsuk, mivel a mai világban mindennapossá vált a megfélemlítés és a gúnyolódás. „Olyan családból származom, ahol nemigen volt szokás a szeretet kifejezése. Kiskoromban lebecsültek, gyötörtek és kinevettek, ezért értéktelennek éreztem magam — írta folyóiratunk egy olvasója. — Még mindig vannak bennem nehezen kiirtható érzések a múltam miatt, és ezek lesújtanak, amikor nehézségeim adódnak.” Mindezek ellenére okkal hihetünk abban, hogy Istent egyénenként is érdeklik az egyszerű emberek.

Istent érdeklik az egyszerű emberek

„Nagy az Úr és igen dicséretes, és az ő nagysága megfoghatatlan” — írta Dávid király (Zsoltárok 145:3). Jehova ennek ellenére szeretettel és könyörületesen törődik velünk (1Péter 5:7). A zsoltáríró például kijelentette: „Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket” (Zsoltárok 34:19).

Istennél nem az számít, ami a világban az emberek figyelmét felkelti, mondjuk a szépség, a tekintély vagy a gazdagság. A Törvényből, melyet Izrael Istentől kapott, jól látható, hogy Isten könyörületesen érdeklődik a szegények, az árvák, az özvegyek és a jövevények iránt. Ezt mondta az izraelitáknak, akik maguk is kegyetlenkedésnek voltak kitéve Egyiptomban: „A jövevényen ne hatalmaskodjál, és ne nyomorgasd azt . . . Egy özvegyet vagy árvát se nyomorítsatok meg. Ha nyomorgatod azt, és hozzám kiált, meghallgatom az ő kiáltását” (2Mózes 22:21–24). Ézsaiás próféta kifejezte az abban való bizalmát, hogy Isten törődik a gyöngékkel: „erőssége voltál a gyöngének, erőssége a szegénynek szorongásában; a szélvész ellen oltalom, árnyék a hévség ellen, mikor az erőszakosok haragja olyan volt, mint kőfalrontó szélvész” (Ézsaiás 25:4).

Jézus Krisztus, aki „pontos ábrázolata” Istennek, egész szolgálata alatt példát mutatott a tanítványainak abban, hogy őszintén érdeklődött az egyszerű emberek iránt (Héberek 1:3). Amikor látta a tömegeket, melyek „elcsigázottak és hányt-vetettek voltak, mint a pásztor nélküli juhok”, „szánalmat érzett irántuk” (Máté 9:36).

Az se kerülje el a figyelmünket, hogy milyen embereket választott ki Jézus, hogy az apostolai legyenek: olyanokat, akiket „iskolázatlannak és átlagosnak”, azaz egyszerűnek  mondtak (Cselekedetek 4:13). Miután Jézus meghalt, a követői mindenfajta embert meghívtak, hogy figyeljenek Isten Szavára. Pál apostol arról írt, hogy bármely ’nem hívő vagy átlagember’ elmehet egy keresztény összejövetelre, és hívővé válhat (1Korintus 14:24, 25). Isten nem csupán olyanokat választott ki a szolgálatára, akik világi szemmel nézve csodálni valók, hanem sok egyszerű, átlagos embert is. Pál apostol ezt mondta: „látjátok a tőle való elhívásotokat, testvérek, hogy nem sok olyan hívatott el, aki hústest szerint bölcs, nem sok hatalmas, nem sok előkelő származású; hanem a világ bolond dolgait választotta ki az Isten, hogy megszégyenítse a bölcs embereket, és a világ gyönge dolgait választotta ki az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket, és a világ nem előkelő dolgait és a lenézetteket választotta ki az Isten, a nem létezőket, hogy semmivé tegye a létezőket, hogy e g y hústest se dicsekedjen az Isten színe előtt” (1Korintus 1:26–29).

Isten ma ugyanígy szívből érdeklődik irántunk. „Az az akarata, hogy mindenfajta ember megmentésben részesüljön, és az igazság pontos ismeretére jusson” (1Timóteus 2:4). Ha ő annyira szerette az emberiséget, hogy a földre küldte a Fiát, hogy meghaljon értünk, nincs okunk azt érezni, hogy nem lehet szeretni minket, vagy hogy értéktelenek vagyunk (János 3:16). Jézus Krisztus a követői értésére adta, hogy milyen fontos még a legkisebb szellemi testvérével is úgy bánniuk, mintha magával Jézussal tennék. „Amit megtettetek e testvéreim legkisebbjeinek egyikével, azt velem tettétek meg” — jelentette ki (Máté 25:40). Bárhogy tekintsen is ránk a világ, ha szeretjük az igazságot, akkor Isten szemében különlegesek vagyunk.

Egy brazil apátlan fiú, Francisco * is ezt érezte, miután személyes kapcsolatot alakított ki Istennel. Ezt mondja: „Az, hogy ismerem Jehovát és a szervezetét, segített megküzdenem a bizonytalanság érzésével és a félénkséggel. Megtanultam, hogy Jehovát mindannyiunk élete érdekli.” Francisco most igazi Atyjának érzi Jehovát.

Törődik a fiatalokkal

Jehovát őszintén érdeklik a fiatalok, de nemcsak mint csoport, hanem az egyéni sorsuk is. Persze akár fiatalok vagyunk, akár idősek, nem szeretnénk túl nagyra tartani magunkat. De lehetnek olyan adottságaink és tulajdonságaink, amelyekre Isten építhet a jövőben. Jehova tudja, hogy milyen csiszolásra és képzésre van szükségünk ahhoz, hogy teljesen kibontakoztathassuk a képességeinket. Erre példa a Sámuel 1. könyvének 16. fejezetében olvasható beszámoló. Nézzük csak, mi történt! Jehova elmagyarázta Sámuelnek, hogy miért éppen Dávidra, Jesse (Isai) legkisebb fiára esett a választása, hogy majd ő legyen Izrael királya, ugyanis a próféta úgy vélte, hogy más jelöltek rátermettebbek lennének az Izrael fölötti uralkodásra: „Ne nézd az ő külsőjét, se  termetének nagyságát, mert megvetettem őt [Dávid egyik bátyját]. Mert az Úr nem azt nézi, a mit az ember; mert az ember azt nézi, a mi szeme előtt van, de az Úr azt nézi, mi a szívben van” (1Sámuel 16:7).

Biztosak lehetnek-e a ma élő fiatalok abban, hogy Jehova őszintén érdeklődik irántuk? Vegyük például Ana esetét, aki Brazíliában él. Mint sok más fiatalt, ezt a lányt is zavarta a züllöttség és az igazságtalanság, melyet maga körül látott. Az apukája rendszeresen elvitte magával őt és a másik két lányát a keresztény összejövetelekre. Anának egy idő után megtetszett, amit Isten Szaváról tanult. Szokásává tette, hogy a keresztény kiadványokkal együtt olvassa a Bibliát, és imádkozzon Jehova Istenhez. Fokozatosan közelebb került Istenhez. „Szerettem kibiciklizni egy dombhoz, nem messze tőlünk, és megcsodálni a gyönyörű naplementéket — meséli. — Imádkoztam Jehovához, és megköszöntem neki a kedvességét és bőkezűségét. Megpróbáltam szavakba önteni, hogy mennyire szeretem őt. Nyugalom és biztonságérzet költözött a lelkembe, amióta ismerem Jehova Istent és a szándékait.” Te is igyekszel időt szakítani rá, hogy elmélkedj arról, hogy milyen szeretetteljesen törődik veled Jehova?

Ami igaz, az igaz, a múltunk nagyon megnehezítheti, hogy szoros kapcsolatba kerüljünk Jehovával. Ott van például Lídia. Amikor elmondott valamit az apukájának, ami nagyon bántotta, ő kurtán visszautasította, és csak ennyit mondott: „Butaság.” Bár Lídia tudja, hogy az apukája csak azt akarta, hogy ne foglalkozzon a gonddal, ezt mondja: „A Biblia tanulmányozása révén mindent megkaptam, amire vágytam, sőt, még többet is. Jehovának olyan vonzó a személyisége, hogy ő lett a legjobb barátom. Most már szerető, megértő Atyám van, akinek kiönthetem a szívemet, és akivel a legbensőbb félelmeimet is megoszthatom. Akár órákig is beszélgethetek Azzal, aki a legfontosabb az egész világon, és biztos lehetek benne, hogy meghallgat.” Lídiának az olyan bibliaversek, mint a Filippi 4:6, 7, segítettek átérezni, hogy milyen szeretettel törődik vele Jehova. Ebben a részben a következőket olvashatjuk: „Semmi miatt ne aggódjatok, hanem mindenben az ima és a könyörgés által hálaadással együtt ismertessétek kéréseiteket az Istennel; és az Isten békéje, amely felette áll minden gondolkodásnak, meg fogja őrizni szíveteket és gondolkodási képességeteket Krisztus Jézus által.”

Segít a szükségleteid kielégítésében

Jehova egyénenként is törődést mutat a szolgái iránt, és világméretű gyülekezetének a jóléte is foglalkoztatja őt. Úgy mutathatjuk ki égi Atyánk iránti szeretetünket, ha szakítunk rá időt, hogy beszélgessünk vele. Soha ne vegyük természetesnek a vele ápolt kapcsolatunkat. Dávid mindig gondolt a Jehovához fűződő kapcsolatára. Ezt kérte: „Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem. Vezess engem a te igazságodban és taníts engem, mert te vagy az én szabadító Istenem, mindennap várlak téged” (Zsoltárok 25:4, 5).

Talán újszerűnek érzed azt a gondolatot, hogy közeli kapcsolatot ápolhatsz Istennel. Bármi gondod van, mindig bízhatsz abban, hogy a Legfelségesebb képes neked segíteni, az akaratával összhangban (1János 5:14, 15). Ezért hát igyekezz konkrétan fogalmazni az imáidban, miután átgondoltad a körülményeidet, és azt, hogy mire van szükséged.

 Salamon király templomszentelési imájában hangsúlyt kap, hogy milyen fontos felismernünk a szükségleteinket: „Éhség ha lesz a földön, ha döghalál, aszály, ragya, sáska, cserebogár; ha az ő ellensége szorongatja az ő birodalmának földében; ha bármiféle csapás és nyomorúság jövend reájok: A ki akkor könyörög és imádkozik, legyen az bárki; vagy a te néped, az Izráel, ha elismeri kiki az ő csapását és fájdalmát . . . : Te hallgasd meg a mennyből . . . , és légy kegyelmes, és kinek-kinek fizess az ő útai szerint” (2Krónika 6:28–30). Igen, egyedül mi ’ismerjük a csapásunkat és fájdalmunkat’. Nagyon fontos tehát, hogy felismerjük valódi szükségleteinket és vágyainkat. Akkor Jehova ’megadja nékünk szívünk kéréseit’ (Zsoltárok 37:4).

Fűzd szorosabbra a Jehovával ápolt kapcsolatodat!

Jehova szívesen megengedi az egyszerű embereknek, hogy szoros kapcsolatot ápoljanak vele. A Szava erről biztosít bennünket: „»én atya leszek nektek, ti pedig fiak és leányok lesztek nekem« — ezt mondja Jehova, a Mindenható” (2Korintus 6:18). Jehova és a Fia igazán azt szeretnék, hogy sikeresek legyünk, és elnyerjük az örök életet. Milyen bátorító az a tudat, hogy Jehova segít nekünk, hogy el tudjuk látni a felelősségeinket a családban, a munkahelyünkön és a keresztény gyülekezetben!

Még így is mindannyiunk életében vannak hullámvölgyek. Szenvedést okozhat nekünk az, hogy gyenge az egészségünk, családi nehézségekkel küszködünk, alacsony a jövedelmünk, vagy valami más gonddal kell szembenéznünk. Lehet, hogy nem tudjuk, mit tegyünk egy próbateljes helyzetben. A megnövekedett terheket közvetlenül vagy közvetetten a gonosz vádló, Sátán, az Ördög okozza, aki szellemi háborút folytat Isten népe ellen. De van valaki, aki megért minket, és segít, hogy megőrizhessük a Jehovával ápolt jó kapcsolatunkat. Ez a valaki nem más, mint Jézus Krisztus, méghozzá magas, égi pozíciójában. Ezt olvassuk: „nem olyan főpapunk van, aki nem tud együtt érezni gyengeségeinkkel, hanem olyan, aki minden tekintetben próbára lett téve, mint mi magunk, de bűn nélkül. Járuljunk tehát beszédbeli nyíltsággal a ki nem érdemelt kedvesség trónjához, hogy irgalmasságot nyerjünk, és ki nem érdemelt kedvességet találjunk megfelelő időben jövő segítségül” (Héberek 4:15, 16).

Mennyire megnyugtató az a gondolat, hogy nem kell híresnek vagy gazdagnak lennünk ahhoz, hogy Isten kegyét élvezzük! Még szorult helyzetben is legyünk olyanok, mint a zsoltáríró, aki így imádkozott: „Rólam is, noha én szegény és nyomorult vagyok, az én Uram visel gondot. Te vagy segítségem, szabadítóm” (Zsoltárok 31:10–15; 40:18). Biztosak lehetünk benne, hogy Jehova szereti az alázatos, egyszerű embereket. Igen, ’minden aggodalmunkat őrá vethetjük, mert ő törődik velünk’ (1Péter 5:7).

[Lábjegyzet]

[Képek a 29. oldalon]

Jézus követői közül sokan iskolázatlan és egyszerű emberek voltak

[Kép a 30. oldalon]

A keresztények igyekeznek erős hitre szert tenni

[Képek a 31. oldalon]

Nem kell kiemelkedőnek lennünk ahhoz, hogy Isten kegyét élvezzük