Rendkívül emlékezetes prédikálás

„A nap csak úgy tűz ránk. A hegyi ösvény végeláthatatlanul kanyarog előttünk. Számos akadályt leküzdve végre megérkezünk úti célunkhoz, a legtávolabbi faluba. A fáradtságunkat elfelejtve nagyon örülünk, amikor bekopogunk az első ajtón, és barátságosan fogadnak bennünket. A nap végére egyetlen kiadvány sem marad nálunk, és több bibliatanulmányozást is sikerül elkezdenünk. Az itteni emberekben nagy a tudásszomj. Most már indulnunk kell, de megígérjük nekik, hogy visszajövünk.”

MEXIKÓBAN egy úttörőkből álló csoportnak gyakran vannak ilyen élményei. Istennek ezek a szolgái elhatározták, hogy buzgón részt vesznek annak a munkának a végzésében, amellyel Jézus Krisztus megbízta a tanítványait. Ezt mondta: „tanúim lesztek . . . a föld legtávolabbi részéig” (Cselekedetek 1:8). Mexikóban különleges prédikálókampányokat szoktak szervezni, melyeket úttörőkörutaknak neveznek. A cél az, hogy olyan területekre is eljussanak, amelyek egy gyülekezetnek sincsenek kiutalva, így az ott élők nem hallanak rendszeresen Isten Királyságának a jó híréről. Ezek rendszerint távoli, nehezen elérhető vidékek. Elszigetelt gyülekezetek is kapnak így segítséget nagy területük bemunkálásához.

Jehova Tanúi fiókhivatala felméri az egyes területek szükségleteit, és ez alapján határozza meg, hogy az országnak mely vidékeire szervezzenek úttörőkörutakat. * Aztán különleges úttörőkből álló csoportokat küldenek az adott terület bemunkálására. Olyan járművekről gondoskodnak, amelyekkel a göröngyös földutakon is tudnak közlekedni. Az úttörők a kiadványokat a járművekben tárolják, melyeket ha kell, lakókocsiként is használnak.

Készségesen vállalkoznak

1996 októbere óta a jó hír más prédikálóit is meghívják, hogy vegyenek részt ebben a munkában a különleges úttörőkkel. Azok a Királyság-hírnökök és általános úttörők, akik szívesen szolgálnak ott, ahol nagyobb a szükség, a kampány különböző szakaszaiban bekapcsolódnak a munkába. Némelyiküket a körúthoz tartozó gyülekezetekbe jelölik ki, hogy munkálják be a területet, és ápolják a kapcsolatot az érdeklődőkkel. Sok fiatal hírnök és úttörő elfogadta a meghívást, és nagyon buzdító élményekkel gazdagodott.

Például Abimael, egy fiatal keresztény, akinek jövedelmező állása volt egy mobiltelefon-társaságnál, úgy döntött, hogy elmegy prédikálni ezekre a félreeső vidékekre. Amikor a főnökei megtudták, hogy fel akar mondani, előléptetést és fizetésemelést ajánlottak neki. A munkatársai győzködték, hogy ostobaság lenne, ha nem ragadná meg ezt a soha vissza nem térő alkalmat. Abimael azonban eltökélte, hogy három hónapig részt fog venni a különleges prédikálókampányban. El is ment, és a három hónap leteltével úgy határozott, hogy végleg egy elszigetelt gyülekezetben marad, ahol nagy szükség van Királyság-hírnökökre. Most kevesebbet keres, és megtanult egyszerűbb életet élni.

Egy testvérnőnek, Julissának huszonkét órát kellett buszoznia, hogy eljusson a neki kiutalt területre. Az utazás vége felé lekéste az  aznapi utolsó buszt. De közben arra ment egy kisteherautó, amely munkásokat szállított. Julissa összeszedte a bátorságát, és felkéredzkedett. Persze nagyon zavarban volt, hiszen csupa férfi közé csöppent! Elkezdett prédikálni egy fiatal férfinak, és kiderült, hogy a férfi is Jehova Tanúja. „Sőt, azt is megtudtam, hogy a sofőr abban a gyülekezetben szolgál vénként, ahová kijelöltek!” — emlékszik vissza Julissa.

Idősebbek is nekivágnak

Ne gondoljuk, hogy csak fiatalok vállalkoznak erre a feladatra. Egy idősebb testvérnő, Adela mindig is szeretett volna több időt fordítani a prédikálómunkára. Lehetősége nyílt erre, amikor meghívták, hogy vegyen részt ebben a különleges prédikálásban. Így beszél az érzéseiről: „Annyira tetszett a megbízatásom, hogy megkértem a gyülekezetben szolgáló véneket, hadd maradjak végleg. Boldog vagyok, mert a korom ellenére Jehova még mindig fel tud használni.”

A hatvanéves Martha is felajánlotta, hogy részt vesz a kampányban, mivel hálás Jehovának, és szereti embertársait. Látta, hogy a távolságok és a terepviszonyok miatt a csoportja nem tud eljutni minden emberhez, ezért vett egy autót, hogy azzal közlekedjenek az úttörők. A testvérnő adományának köszönhetően nagyobb területet tudtak bemunkálni, és több emberrel tudták megosztani a bibliai igazságot.

Megindító fogadtatás

A különleges prédikálókampányok résztvevőinek az a céljuk, hogy ’tanítvánnyá tegyenek’ embereket. Kiváló eredményekről számolhatnak be. Az elszigetelt helyeken élő emberekhez eljutottak a Biblia életadó igazságai (Máté 28:19, 20). Számtalan bibliatanulmányozás kezdődött. Ezeket most a közelben lakó hírnökök vagy azok az evangéliumhirdetők vezetik, akik a területen maradtak. Bizonyos esetekben hírnökökből álló csoportok szerveződtek, sőt, olyan is volt, hogy kis gyülekezetek alakultak.

Magdaleno és a társai tömegközlekedési eszközökkel utaztak a nekik kiutalt, elszigetelt területre. Útközben megragadták az alkalmat, hogy prédikáljanak a sofőrnek. „A férfi elmondta, hogy az előző héten Tanúk jártak náluk, csak ő éppen nem volt otthon. Amikor hazament, a családja elmesélte, mit hallott tőlük. Mondtuk, hogy mi nem azon a vidéken lakunk, hanem az ország különböző szövetségi államaiból jöttünk, hogy támogassuk ezt a  különleges prédikálókampányt, és mindannyian a magunk költségén utazunk. Ez olyan nagy hatással volt rá, hogy megígérte, még azon a héten elkezdi tanulmányozni a Bibliát a családjával együtt. Ráadásul támogatta a munkánkat azzal, hogy nem számolt fel útiköltséget.”

Magdalenót az is nagyon meghatotta, ahogyan a Chiapas hegyvidékein élő őslakosok fogadták őket. „A feleségemnek és nekem abban az élményben volt részünk, hogy megoszthattuk a Királyság-üzenetet huszonhat fiatallal, akik a presbiteriánus egyház istentiszteleteire jártak. Mindannyian figyelmesen hallgattak minket fél órán keresztül. Elővették a Bibliájukat, és alaposan tudtunk nekik tanúskodni Jehova szándékairól. Az emberek többségének van celtál nyelvű Bibliája.” Jó néhány bibliatanulmányozás kezdődött, amely azóta szépen halad előre.

Enyhül az ellenállás

Chiapas egyik falujában már több mint két éve nem jártak Tanúk a bibliai üzenettel az ott lakók ellenállása miatt. Teresának, aki teljes idejű evangéliumhirdető, feltűnt, hogy némelyik Tanú fél abban a faluban prédikálni. „Mindannyian meglepődtünk, amikor az emberek hajlandóak voltak szóba állni velünk. Amikor befejeztük a prédikálást, zuhogni kezdett az eső. Meg akartunk húzódni valahol, és egy vendégszerető férfi, Sebastián beengedett a házába, hogy ne ázzunk el. Odabenn megkérdeztem, hogy jártak-e már nála Tanúk. Azt felelte, hogy nem, mire tanúskodni kezdtem neki, és bevezettem a bibliatanulmányozást az Ismeret, amely örök élethez vezet * című könyv alapján. A beszélgetésünk végén Sebastián könnyes szemmel kérlelt minket, hogy újra menjünk el hozzá tanulmányozni.”

Egy másik úttörőcsoport, amely ugyanide jött prédikálni, így számol be a tapasztalatairól: „Hála Jehovának, szép eredményeket értünk el. Az első héten bevezettünk huszonhét tanulmányozást, a második héten pedig meghívtuk az embereket A Biblia — Az életünkre gyakorolt hatása című videofilm vetítésére. Hatvanan nézték meg a filmet, és mindenkinek nagyon tetszett. A végén felvetettük, hogy csoportos bibliatanulmányozást indíthatnánk. Meglepő módon két tanulmányozó csoport is alakult abban a faluban.

Miután bemunkáltuk a nekünk kiutalt területeket, visszatértünk ebbe a faluba, hogy erősítsük az érdeklődőket, és megnézzük, hogyan boldogul a két megszervezett bibliatanulmányozó  csoport. Meghívtuk őket egy nyilvános összejövetelre és Őrtorony-tanulmányozásra, de nem volt olyan hely, ahol mind elfértünk volna. Akinek az otthonában a tanulmányozó csoport összejárt, az udvarára mutatott, és azt mondta, hogy ott tarthatnánk az összejöveteleket.”

Azon a hétvégén az ott tartózkodó úttörők és az érdeklődők azon iparkodtak, hogy alkalmassá tegyék az udvart az összejövetelek megtartására. Az első összejövetelen 103-an vettek részt. Most negyven emberrel folytatnak bibliatanulmányozást a Tanúk abban a faluban.

„Csodálatos élmény”

Azok, akik részt vállaltak ebből az evangéliumhirdető munkából, nemcsak kitűnő eredményeket értek el a prédikálásban, hanem maguk is sok áldással gazdagodtak. Egy fiatal úttörő, María, aki részt vett az egyik kampányban, így fejezi ki az érzéseit: „Két okból is csodálatos élmény volt. Fokozódott az örömöm a prédikálómunkában, és szorosabb lett a kapcsolatom Jehovával. Egyszer, amikor egy hegyre kellett felmásznunk, teljesen kimerültünk. Jehovához fordultunk segítségért, és a saját bőrünkön tapasztaltuk, amit az Ézsaiás 40:29–31 ír: »a kik az Úrban bíznak, erejök megújul.« Így hát elértük úti célunkat, és többekkel tanulmányoztunk. Az emberek nagyon szívélyesen fogadtak bennünket.”

Egy másik fiatal úttörő, a 17 éves Claudia így nyilatkozik: „Nagyon hasznos volt nekem ez a munka. Ügyesebb lettem a szolgálatban, így sok örömöm volt, és ennek hatására szellemi célokat tűztem ki. Szellemileg érettebbé váltam. Otthon anyu mindent megtett, hogy támogasson. Most, hogy tapasztalatokat gyűjtöttem, a felelősségérzetem is elmélyült. Például azelőtt nagyon válogatós voltam, most viszont különböző körülményekhez kellett alkalmazkodnom, ezért leszoktam arról, hogy fitymáljam az ételt. Ez a fajta szolgálat hozzájárult ahhoz, hogy nagyon jó barátokat szerezzek. Mindent megosztunk, és segítünk egymásnak.”

Örömteli aratás

Mit eredményezett ez a sok-sok fáradozás? 2002 elejére hozzávetőleg 28 300 úttörő vett részt ezeken az úttörőkörutakon. Több mint 140 000 bibliatanulmányozást vezettek, és az az idő, amelyet a prédikálómunkára szántak, meghaladta a kétmillió órát. Csaknem 121 000 könyvet és közel 730 000 folyóiratot terjesztettek el, hogy segítsenek az embereknek megismerni a Biblia igazságát. Nem egy úttörő húsz, vagy annál is több bibliatanulmányozást vezet.

Azok az emberek, akik a kedvességükben részesültek, nagyon hálásak azért, hogy az úttörők külön erőfeszítést tettek, hogy hozzájuk is eljuttassák a Biblia üzenetét. Sokan a szegénységük ellenére ragaszkodnak hozzá, hogy a hírnökök fogadják el az adományukat. Egy nagyon szerény körülmények között élő, hetvenéves hölgy mindig megkínálja valamivel az úttörőket, akik meglátogatják. Ha nem fogadják el, sírva fakad. Egy szűkölködő család azt mondja a teljes idejű evangéliumhirdetőknek, hogy a tyúkja kimondottan nekik tojt néhány tojást, és unszolja őket, hogy fogadják el.

Az azonban még fontosabb, hogy ezek az őszinte emberek igazán értékelik a szellemi dolgokat. Például egy fiatal hölgy három és fél órát gyalogol egyedül, hogy ott lehessen a keresztény összejöveteleken, és egyszer sem hiányzik. Egy idős érdeklődő asszonynak fáj a térde, mégis két órát utazott, hogy bibliai oktatást kapjon az utazófelvigyázó látogatásakor. Néhány írástudatlan személy szeretett volna megtanulni írni és olvasni, hogy több hasznot meríthessen a bibliai oktatásból. Igyekezetük gazdag áldást hozott nekik.

A Cselekedetek könyvében Lukács így beszéli el, milyen látomást látott Pál apostol: „egy makedón férfi állt ott, és kérlelte őt, és ezt mondta: »Jöjj át Makedóniába, és segíts nekünk!«” Pál készségesen eleget tett a kérésnek. Ma Mexikó eldugott vidékein sokan ugyanilyen felfogással cselekszenek, és rendelkezésre bocsátják magukat, hogy „a föld legtávolabbi részéig” hirdessék a jó hírt (Cselekedetek 1:8; 16:9, 10).

[Lábjegyzetek]

[Kép a 9. oldalon]

Számos mexikói Tanú vett részt a különleges prédikálókampányokban