Hol találhatunk igazi vigaszt?
Hol találhatunk igazi vigaszt?
„Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak Istene és Atyja . . . megvigasztal bennünket minden nyomorúságunkban” (2KORINTUS 1:3, 4).
1. Milyen körülmények miatt érezhetik úgy az emberek, hogy nagy szükségük van vigaszra?
AMIKOR egy betegség tehetetlenné tesz valakit, az illető úgy érezheti, hogy az élete helyrehozhatatlanul tönkrement. A földrengések, viharok és az éhínség nyomorba döntik az embereket. A háborúkban családtagok halhatnak meg, otthonok válhatnak a földdel egyenlővé, illetve a lakosság arra kényszerülhet, hogy javait elhagyva meneküljön. Az igazságtalanság miatt sokan úgy érzik, sehová sem fordulhatnak segítségért. Akiket ilyen bajok sújtanak, azoknak nagy-nagy szükségük van vigaszra. Vajon hol találhatják meg?
2. Miért páratlan az a vigasz, amelyet Jehova nyújt?
2 Vannak olyan emberek és szervezetek, amelyek megpróbálnak vigaszt nyújtani. Értékelendők a kedves szavak, és a fizikai jellegű segélyek egy időre kielégítik a szükségleteket. De egyedül Jehova, az igaz Isten tudja helyrehozni az összes kárt, és csakis ő képes olyanfajta segítséget nyújtani, amelyre szükség van ahhoz, hogy soha többé ne történjenek ilyen csapások. A Biblia így ír őróla: „Áldott legyen Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak Istene és Atyja, a gyöngéd irgalmasságok Atyja és minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal bennünket minden nyomorúságunkban, hogy képesek legyünk megvigasztalni a mindenféle nyomorúságban levőket azon vigasztalás által, amellyel minket vigasztal az Isten” (2Korintus 1:3, 4). Hogyan vigasztal meg minket Jehova?
A bajok gyökerét szünteti meg
3. Miért mondhatjuk, hogy az Istentől jövő vigasz az emberiség bajainak a gyökerét szünteti meg?
3 Ádám bűne miatt az egész emberi család tökéletlenséget örökölt, és ez számos bajt hoz magával, melyek végül halálhoz vezetnek (Róma 5:12). A helyzetet az is súlyosbítja, hogy Sátán, az Ördög ’e világ uralkodója’ (János 12:31; 1János 5:19). Jehova nem csupán annyit tett, hogy sajnálkozott az emberiség szomorú sorsán. Elküldte váltságul egyetlen-nemzett Fiát, hogy szabadulásról gondoskodjon, és felvilágosított minket arról, hogy megszabadulhatunk az ádámi bűn következményeitől, ha hitet gyakorlunk a Fiában (János 3:16; 1János 4:10). Isten azt is megjövendölte, hogy Jézus Krisztus, aki minden hatalmat megkapott az égben és a földön, el fogja pusztítani Sátánt és annak egész gonosz rendszerét (Máté 28:18; 1János 3:8; Jelenések 6:2; 20:10).
4. a) Miről gondoskodott Jehova, hogy megszilárdítsa a szabadulásról szóló ígéreteibe vetett bizalmunkat? b) Hogyan segít nekünk Jehova felismerni, hogy mikor jön el a szabadulás?
4 Isten szeretné megszilárdítani az ígéreteibe vetett bizalmunkat. Ezért gondoskodott arról, hogy bőséges írott bizonyítékunk legyen arra, hogy amit mond, az feltétlenül beteljesedik (Józsué 23:14). A Bibliában leíratta, hogy miként szabadította ki a szolgáit olyan helyzetekből, amelyekben emberi szemszögből nem volt esély a megmenekülésre (2Mózes 14:4–31; 2Királyok 18:13—19:37). Jézus Krisztus által pedig megmutatta, hogy szándékához hozzátartozik ’mindenféle fogyatékosság’ gyógyítása, sőt a halottak feltámasztása is (Máté 9:35; 11:3–6). Mikor valósul meg mindez? A válasz azokban a bibliai részekben rejlik, amelyek jellemzést adnak ennek a régi rendszernek az utolsó napjairól, melyek megelőzik Isten új egeit és új földjét. Jézus leírása ráillik a mi időnkre (Máté 24:3–14; 2Timóteus 3:1–5).
Vigasz egy bajban levő népnek
5. Mire hívta fel az ókori Izrael figyelmét Jehova, amikor vigasztalta?
5 Ahogyan Jehova az ókori Izraellel bánt, abból megtudhatjuk, miként vigasztalta meg őket a nehéz időkben. Emlékezetükbe idézte, hogy milyen Isten ő, s ezzel megerősítette az ígéreteibe vetett bizalmukat. Prófétáit arra indította, hogy érzékeltessék, milyen éles ellentét van közte, az igaz, élő Isten és a bálványok között, amelyek sem önmagukon, sem az imádóikon nem tudnak segíteni (Ézsaiás 41:10; 46:1; Jeremiás 10:2–15). Amikor Jehova azt mondta Ézsiásnak, hogy ’vigasztald, vigasztald népemet’, arra ösztönözte prófétáját, hogy szemléltetésekkel és a teremtésmű ecsetelésével emelje ki Jehovának, az egyedüli igaz Istennek a nagyságát (Ézsaiás 40:1–31).
6. Hogyan jelezte Jehova időnként, hogy mikor jön el a szabadulás?
6 Jehova némelykor úgy vigasztalta népét, hogy meghatározta szabadulásuk időpontját, amely lehetett közeli is, távoli is. Amikor elközeledett az Egyiptomból való szabadulás, ezt mondta az elnyomott izraelitáknak: „Még egy csapást hozok a Faraóra és Égyiptomra; azután elbocsát titeket innen” (2Mózes 11:1). Josafát király napjaiban három szövetséges nemzet támadta meg Júdát. Jehova azt mondta népének, hogy másnap közbelép értük (2Krónika 20:1–4, 14–17). A Babilonból való szabadulásukat azonban csaknem 200 évvel előre írta meg Ézsaiás, Jeremiás pedig közel 100 évvel a szabadulás előtt közölt további részleteket. Milyen bátorítóak voltak ezek a próféciák Isten szolgáinak, amikor már közel volt a szabadulásuk! (Ézsaiás 44:26—45:3; Jeremiás 25:11–14).
7. Mit foglaltak magukban gyakran a szabadulásról szóló ígéretek, és hogyan érintette ez a hűséges embereket Izraelben?
7 Figyelemre méltó, hogy azok az ígéretek, amelyekben Isten népe vigaszra lelt, gyakran közöltek felvilágosítást a Messiásról (Ézsaiás 53:1–12). Ez nemzedékről nemzedékre reménységet adott a hűséges embereknek, amikor különféle próbákkal néztek szembe. A Lukács 2:25-ben ezt olvashatjuk: „íme, volt egy Simeon nevű ember Jeruzsálemben, és ez az ember igazságos és istentisztelő volt, aki várta Izrael vigaszát [tulajdonképpen a Messiás eljövetelét], és szent szellem nyugodott rajta.” Simeon ismerte az Írásokban feljegyzett messiási reménységet, és az, hogy várta annak beteljesedését, hatással volt az életére. Nem tudta, hogyan válik majd valóra, és nem érte meg a megjövendölt szabadulást, de örvendezett, amikor azonosította azt, aki Isten ’megmentő eszköze’ lesz (Lukács 2:30).
Krisztus általi vigasz
8. Vajon Jézus mindig úgy segített az embereken, ahogy várták volna?
8 Jézus Krisztus a földi szolgálata végzése közben nem mindig úgy segített az embereken, ahogy várták volna. Voltak, akik olyan Messiás után sóvárogtak, aki megszabadítja őket a gyűlölt római igától. Jézus azonban nem hirdetett forradalmat. Ezt az utasítást adta: „Fizessétek . . . vissza a császárnak, ami a császáré” (Máté 22:21). Isten szándéka sokkal többet foglalt magában, mint pusztán azt, hogy felszabadítsa az embereket egy politikai hatalom uralma alól. Az emberek királlyá akarták tenni Jézust, de ő azt mondta, hogy a „lelkét váltságul adja cserébe sokakért” (Máté 20:28; János 6:15). Még nem jött el az ideje, hogy király legyen, és arra várt, hogy majd Jehovától kap hatalmat az uralkodásra, nem pedig az elégedetlen tömegektől.
9. a) Milyen vigasztaló üzenetet hirdetett Jézus? b) Hogyan mutatta be Jézus, hogy az üzenete összefügg az emberek személyes gondjaival? c) Mit alapozott meg Jézus szolgálata?
9 A Jézus nyújtotta vigasz szorosan összefüggött ’az Isten királyságának jó hírével’. Jézus mindenhol, amerre járt, ezt az üzenetet hirdette (Lukács 4:43). Úgy domborította ki, hogy miként függ össze ez az üzenet az emberek mindennapi gondjaival, hogy bemutatta, mit fog tenni messiási Uralkodóként az emberekért. Megújította a szenvedőkben az élni akarást, amikor visszaadta látásukat és beszédképességüket (Máté 12:22; Márk 10:51, 52), meggyógyította nyomorék végtagjaikat (Márk 2:3–12), visszataszító betegségekből gyógyította ki izraelita társait (Lukács 5:12, 13), és más, súlyos rendellenességektől is megszabadította őket (Márk 5:25–29). Nagy megkönnyebbülést hozott bánkódó szülőknek azzal, hogy feltámasztotta gyermeküket (Lukács 7:11–15; 8:49–56). Bebizonyította, hogy képes lecsillapítani vad viharokat, és élelemmel ellátni hatalmas embertömegeket (Márk 4:37–41; 8:2–9). Azonkívül olyan gyakorlatias alapelveket tanított az embereknek, amelyeket alkalmazva úrrá tudtak lenni a gondjaikon, és amelyek megtöltötték szívüket a Messiás igazságos uralmába vetett reménységgel. Jézus tehát a szolgálata során nem csupán megvigasztalta azokat, akik hittel odafigyeltek rá, hanem azt is megalapozta, hogy az emberek bátorítást kaphassanak az elkövetkezendő évezredekben.
10. Mi mindent tesz lehetővé Jézus áldozata?
10 Több mint 60 évvel azután, hogy Jézus feláldozta emberi életét, és feltámadt az égi életre, János apostol a következő gondolat megírására kapott ihletést: „Kicsiny gyermekeim, ezeket azért írom nektek, hogy ne kövessetek el bűnt. És ha valaki mégis bűnt követ el, van segítőnk az Atyánál: Jézus Krisztus, aki igazságos. És ő engesztelő áldozat a bűneinkért, de nemcsak a mieinkért, hanem az egész világéiért is” (1János 2:1, 2). A Jézus tökéletes áldozatából fakadó áldások nagyon megvigasztalnak minket. Tudjuk, hogy megbocsáttatnak bűneink, tiszta lehet a lelkiismeretünk, elfogadható állapotban lehetünk Isten előtt, és örök életre van kilátásunk (János 14:6; Róma 6:23; Héberek 9:24–28; 1Péter 3:21).
A szent szellem mint vigasztaló
11. Mit ígért Jézus a halála előtt, hogy milyen további módja lesz a vigasztalásnak?
11 Jézus az áldozati halála előtti utolsó estén, melyet az apostolaival töltött, valami másról is beszélt, ami által égi Atyja gondoskodik a vigasztalásukról. „Kérni fogom az Atyát, és másik segítőt [vigasztalót; görögül: pa·raʹklé·tosz] ad nektek, hogy az örökre veletek legyen, az igazság szellemét” — mondta Jézus. Majd a következőkről biztosította őket: „a segítő, a szent szellem . . . mindenre megtanít titeket, és eszetekbe juttatja mindazt, amit mondtam nektek” (János 14:16, 17, 26). Hogyan vigasztalta őket a szent szellem a gyakorlatban?
12. Hogyan járult hozzá sokak vigasztalásához az, hogy a szent szellem segített Jézus tanítványainak felidézni az emlékeiket?
12 Jézus nagyon sok mindent tanított az apostoloknak. Az élményt bizonyára soha nem felejtik el, de vajon emlékezni fognak magukra a szavakra is? Esetleg feledésbe merülhetnek fontos utasítások amiatt, hogy tökéletlen az emlékezőképességük? Jézus megígérte nekik, hogy a szent szellem ’eszükbe juttatja mindazt, amit mondott nekik’. Így vált lehetővé, hogy Máté mintegy nyolc évvel Jézus halála után megírja az első evangéliumot, amelyben megörökítette Jézus nagy hatású hegyi beszédét, a Királyságról szóló sok szemléltetését, valamint a jelenléte jelének részleteit. Több mint 50 évvel később János apostol képes volt lejegyezni egy megbízható beszámolót, mely aprólékos pontossággal ecseteli Jézus földi életének utolsó néhány napját. Milyen bátorítóak ezek az ihletett írások mind a mai napig!
13. Hogyan tanította a szent szellem a korai keresztényeket?
13 A szent szellem nem csupán a szavakra való visszaemlékezésben segített a tanítványoknak, hanem tanította is, és Isten szándékának a teljesebb megértésére vezette őket. Amikor Jézus még a tanítványaival volt, tett olyan kijelentéseket, amelyeket akkor nem értettek kristálytisztán. De a későbbiekben János, Péter, Jakab, Júdás és Pál a szent szellemtől indíttatva írásaikban felvilágosítást közöltek Isten szándékának a kibontakozásáról. A szent szellem tehát tanította a korai keresztényeket, és ezáltal értékes biztosítékkal szolgált nekik arról, hogy Isten vezeti őket.
14. Milyen módokon volt a szent szellem Jehova népének segítségére?
14 A szellem természetfölötti ajándékai szintén nyilvánvalóvá tették, hogy Isten kegye már nem a testi Izraelen nyugszik, hanem a keresztény gyülekezeten (Héberek 2:4). Azonkívül ennek a szellemnek az egyének életében megfigyelhető gyümölcse fontos szempont volt annak megállapításában, hogy igazából kik Jézus követői (János 13:35; Galácia 5:22–24). A szellem továbbá megerősítette a gyülekezet tagjait, hogy bátran, félelem nélkül tanúskodjanak (Cselekedetek 4:31).
Segítség a rendkívüli nehézségek idején
15. a) Milyen nehézségekkel néztek szembe a keresztények a múltban, és miket tapasztalnak most? b) Miért mondhatjuk, hogy néha az is bátorításra szorul, aki másokat bátorít?
15 Akik Jehova iránti odaadással élnek, és lojálisak őhozzá, azok valamilyen formában mind üldöztetést szenvednek el (2Timóteus 3:12). De sok keresztény rendkívüli nehézségeket kénytelen elviselni. A modern korban némelyeket csőcselék zaklatott, másokat koncentrációs táborba, börtönbe vagy munkatáborba vetettek, embertelen körülmények közé. Sokszor maguk a kormányzatok üldözik a keresztényeket, vagy elnézik, hogy törvénytelen elemek büntetlenül erőszakot alkalmazzanak velük szemben. Némelyik keresztény komoly betegségekkel vagy súlyos családi válsággal küzd. Aztán előfordul, hogy érett keresztények azt a terhet hordozzák, hogy folyton segíteniük kell hívőtársaiknak a nehézségeik megoldásában. Ilyenkor lehet, hogy az is bátorításra szorul, aki másokat bátorít.
16. Hogyan kapott segítséget Dávid egy igen szorult helyzetben?
16 Amikor Saul király Dávid nyomában volt, mert meg akarta ölni, Dávid Istenhez fordult mint segítőjéhez. „Isten, hallgasd meg az én imádságomat” — könyörgött. „Szárnyaid árnyékába menekülök” (Zsoltárok 54:4, 6; 57:2). Kapott segítséget Dávid? Igen, kapott. Abban az időszakban Jehova Gád próféta és Abjatár pap révén útmutatást adott az ifjú Dávidnak, és Saul fia, Jonathán által megerősítette őt (1Sámuel 22:1, 5; 23:9–13, 16–18). Sőt, megengedte a filiszteusoknak, hogy betörjenek az országba, így Saul kénytelen volt felhagyni Dávid üldözésével (1Sámuel 23:27, 28).
17. Hová fordult segítségért Jézus, amikor igen erős nyomás nehezedett rá?
17 Magára Jézus Krisztusra is igen erős nyomás nehezedett, ahogy közeledett földi életének a vége. Tökéletesen tudatában volt, hogy milyen hatással lehet a viselkedése égi Atyja nevére, és mit jelenthet az egész emberiség jövőjére nézve. Buzgón imádkozott, mi több, „gyötrődni kezdett”. Isten gondoskodott róla, hogy Jézus megkapja a szükséges támogatást ezekben a nehéz pillanatokban (Lukács 22:41–44).
18. Hogyan vigasztalta Isten a korai keresztényeket, akiket kegyetlenül üldöztek?
18 Az első századi gyülekezet megalakulása után olyan könyörtelenül üldözték a keresztényeket, hogy az apostolok kivételével mindannyian elmenekültek Jeruzsálemből, és szétszóródtak. A férfiakat és a nőket szó szerint elhurcolták otthonukból. Milyen vigaszt biztosított nekik Isten? Kezeskedett róla a Szavában, hogy ’jobb és maradandó tulajdonuk van’, biztos örökségük az égben Krisztussal (Héberek 10:34; Efézus 1:18–20). Amint folytatták a prédikálást, bizonyítva látták, hogy Isten szelleme velük van, és a tapasztalataik szintén okot adtak nekik az örömre (Máté 5:11, 12; Cselekedetek 8:1–40).
19. Milyen érzésekkel gondolt Pál az Istentől kapott vigasztalásra, noha heves üldözést kellett kiállnia?
19 Saul (Pál), aki erőszakos üldöző volt, később maga is üldözötté vált, mivel keresztény lett. Ciprus szigetén élt egy varázsló, aki csalással és az igazság meghamisításával akadályozni próbálta Pál szolgálatát. Galáciában Pált megkövezték, és magára hagyták abban a hiszemben, hogy halott (Cselekedetek 13:8–10; 14:19). Makedóniában megvesszőzték (Cselekedetek 16:22, 23). Miután Efézusban rátámadt egy csőcselék, ezt írta: „erőnket meghaladó, rendkívüli nyomás nehezedett ránk, úgyhogy még életünk felől is igen bizonytalanok voltunk. Bizony, úgy éreztük magunkban, hogy megkaptuk a halálos ítéletet” (2Korintus 1:8, 9). De ugyanebben a levélben írta Pál azokat a vigasztaló szavakat is, amelyeket ennek a cikknek a 2. bekezdésében idéztünk (2Korintus 1:3, 4).
20. Mit tárgyalunk meg a következő cikkben?
20 Hogyan nyújthatunk mi is ilyen vigaszt másoknak? Mostanában sokan rászorulnak a vigasztalásra, amikor egy tömegeket sújtó katasztrófa vagy egy személyes csapás miatt bánkódnak. A következő cikkben megtárgyaljuk, hogy miként lehetünk a vigasz forrásai az ilyen helyzetekben.
Emlékszel?
• Miért az a legértékesebb vigasztalás, amely Istentől jön?
• Milyen vigasz vált elérhetővé Krisztus által?
• Hogyan töltötte be a szent szellem a vigasztaló szerepét?
• Mondj példákat arra, hogy Isten megvigasztalta szolgáit rendkívüli nehézségek idején!
[Tanulmányozási kérdések]
[Képek a 15. oldalon]
A Bibliából megtudhatjuk, hogy Jehova szabadítás által vigasztalta meg a népét
[Képek a 16. oldalon]
Jézus vigaszt nyújtott, amikor tanított, gyógyított és halottakat támasztott fel
[Kép a 18. oldalon]
Jézus felülről kapott segítséget