Keresztény testvéreiket szolgálják külföldi megbízatásaikban

HALLOTTÁL már „nemzetközi szolgákról” és „nemzetközi önkéntesekről”? Jehova Tanúi között ők azok, akik önkéntesen felajánlják idejüket és képességeiket arra, hogy segítsenek olyan létesítmények felépítésében, amelyekben nyomtatják a Biblia Királyság-üzenetét hirdető kiadványokat, és megszervezik a szétosztásukat. Az ilyen önkéntesek segítenek kongresszusi termek és Királyság-termek építésében is, amelyek a bibliai oktatás központjai. Jelenleg ezek az önkéntesek 34 országban dolgoznak valamilyen építkezésen, különösen olyan országokban, ahol korlátozottak az anyagi források. Milyen különleges nehézségeket és örömöket tapasztalnak, mialatt a keresztény testvériséget szolgálják külföldi megbízatásaikban? Hogyan éreznek az általuk végzett ’szent szolgálat’ iránt? (Jelenések 7:9, 15). Ahhoz, hogy válaszoljunk erre, ismerkedjünk meg néhány önkéntessel, akik Mexikóban szolgáltak.

Először 1992 májusában érkeztek külföldről önkéntesek Mexikóba. Nem sokkal azután fontos szerepük volt a Jehova Tanúi mexikói tevékenységére felügyelő fiókhivatal kibővítésében. A bővítés 14 új épület felépítését foglalta magában, ebben voltak lakóépületek a fiókhivatalban szolgáló önkénteseknek, egy nyomda és egy irodaépület.

Több mint 730 önkéntes érkezett az Egyesült Államokból, Kanadából, Nagy-Britanniából és más országokból, hogy segítsen ebben az építkezésben, és vállvetve szolgáljon azzal a több száz önkéntessel, akik Mexikó minden részéről jöttek. Ezenkívül a hétvégéken a fiókhivatal környékén levő mintegy 1600 gyülekezethez tartozó több mint 28 000 Tanú segédkezett az építkezésben. Mind készségesen és ingyen ajánlották fel képességeiket. Kiváltságnak tekintették, hogy így szolgálhatják Jehovát. Az építkezés folyamán a Zsoltárok 127:1 ihletett szavait tartották elméjükben: „Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői.”

Nehézségek, amelyekkel szembenéznek

Milyen nehézségekkel néznek szembe a nemzetközi önkéntesek külföldi megbízatásukban? Figyeljük meg észrevételeiket. Egy amerikai házaspár, Curtis és Sally segített már  indiai, mexikói, németországi, oroszországi, paraguayi, romániai, szenegáli és zambiai építkezéseken. Curtis így beszél az érzéseiről: „Legelőször az volt nehéz, hogy elhagyjuk a lányunkat, aki úttörő [teljes idejű szolga] volt, és otthagyjuk a Minnesotában levő gyülekezetünket. Feleségemmel már 24 éve tartoztunk ahhoz a gyülekezethez, és nagyon jól éreztük ott magunkat.”

Sally megjegyzi: „Az sem volt könnyű, hogy más körülmények közé kerültünk, és ez talán egy nőnek még nehezebb, mint egy férfinak, de rájöttem, hogy mindent meg lehet szokni. Még a rovarokat is megtanultam elviselni, pedig rengeteg volt belőlük!” Hozzáfűzi még: „Az egyik országban az önkéntesek közül tízen laktunk egy olyan lakásban, ahol nem volt konyha, és csak két fürdőszoba volt. Itt megtanultam, hogy türelmesebb legyek.”

Egy új nyelv elsajátítása is komoly feladat, amely erőfeszítést és alázatot követel. Sharon, aki a férjével együtt különböző országokban szolgált építkezéseken, ezt mondja: „Erőpróbát jelent, ha nem ismered annak az országnak a nyelvét, ahol szolgálsz. Kezdetben nehéz közeledni a testvérekhez, ha nem tudod szabadon kifejezni az érzéseidet. Ez nagyon elkeserítő. De azok a testvérek, akikkel a külföldi megbízatásaink során találkoztunk, nagyon türelmesek voltak velünk, és rendkívül törődtek a jólétünkkel. Nem telt bele sok idő, és valamennyire már tudtunk kommunikálni.”

Bátorság kell a szolgálatban való részvételhez

Bár az ilyen önfeláldozó önkéntesek főként az építkezések előrehaladásához járulnak hozzá, felismerik, hogy legfontosabb megbízatásuk az, hogy Isten Királyságának a jó hírét prédikálják. Ezért teljes mértékben támogatják a prédikálómunkát abban a gyülekezetben, amelyikbe beosztják őket. Åke és Ing-Mari — egy házaspár, amely Guadeloupe-on, Malawiban, Mexikóban és Nigériában segített az építkezéseken — bevallja, hogy bátorság kell  ahhoz, hogy külföldön, idegen nyelven próbáljanak részt venni a szántóföldi szolgálatban.

Ing-Mari így mesél: „Először csak keveset beszéltünk, mert mindig helyi Tanúkkal mentünk, és mivel feszengtünk, gyakran inkább hagytuk, hogy ők beszéljenek. Ám egy reggel elhatároztuk, hogy kettesben megyünk a szántóföldi szolgálatba. Remegett a lábunk, és szaporán vert a szívünk. Találkoztunk egy fiatalasszonnyal, aki meghallgatta a betanult felkínálásomat. Felolvastam egy írásszöveget, és adtam neki néhány kiadványt. Erre az asszony ezt mondta: »Áruljon el nekem valamit. Az egyik rokonom tanulmányozza a Bibliát Jehova Tanúival. Hogyan tanulmányozhatnék én is?« A meglepetéstől szólni sem tudtam. Majd összeszedtem magam, és felajánlottam neki a bibliatanulmányozást.”

Ing-Mari még hozzáfűzi: „Képzelhetitek, mennyire örültem, és mennyire hálás voltam Jehovának azért, hogy megáldotta a kezdeményezésünket, és azt a vágyunkat, hogy megosszuk másokkal az igazságot.” Ez az asszony jól előrehaladt, és megkeresztelkedett egy mexikóvárosi kerületkongresszuson, vagyis maga is Tanú lett. Åke és Ing-Mari így összegzi szolgálatát: „Igen nagyra értékeljük, hogy különböző építkezésekre kaptunk megbízást, de semmi sem múlja felül azt az örömet és megelégedést, amely abból fakad, hogy segítünk valakinek elfogadni az igazságot.”

Önfeláldozó szellem

Igaz, azok az önkéntesek, akik elhagyták családjukat és barátaikat, áldozatokat hoznak, hogy külföldön szolgálják testvéreiket, de páratlan örömökben is részük van. Mik ezek?

Howard, aki feleségével, Pamelával szolgált Angolában, Ecuadorban, Guyanában, Kolumbiában, Mexikóban, Puerto Ricón és Salvadorban, ezt mondja: „Kiváltságnak tartjuk, hogy találkozhatunk más országban élő testvérekkel, és közvetlenül érezhetjük azt a szeretetet, amely összetartja nemzetközi testvériségünket. Gyakran olvasunk róla, de amikor más kultúrájú és hátterű személyekkel élünk és szolgálunk együtt, még inkább értékeljük drága testvériségünket.”

Gary, aki segített a Costa Rica-i, ecuadori, kolumbiai, mexikói és zambiai építkezéseken, szintén úgy érzi, hogy ez a különleges szolgálat óriási áldásokkal jár. Ezt mondja: „Az évek során képzést kapok azáltal, hogy a kijelölt országok fiókhivatalában szolgáló érett testvérekkel dolgozhatok együtt. Ez segít, hogy felkészültebben nézzek szembe a megbízatásaimban felmerülő nehézségekkel. Igazán hiterősítő, mert lehetőséget kaptam, hogy tapasztaljam azt az egységet, amely Jehova világméretű szervezetét jellemzi. Olyan egység ez, mely áthidalja az eltérő nyelv, bőrszín vagy kultúra okozta szakadékokat.”

Időközben a mexikói építkezés befejeződött, és a kibővített fiókhivatali létesítményeket idén átadták. Isten iránti szeretettől indíttatva a nemzetközi szolgák és a nemzetközi önkéntesek sokban hozzájárultak az igaz imádat előmozdításához Mexikóban és máshol is. Készségesen és önfeláldozó szellemmel szolgálják keresztény testvéreiket külföldi megbízatásaikban, amit Jehova Tanúi a világ minden táján nagyra értékelnek.

[Kép a 25. oldalon]

Ecuador

[Kép a 25. oldalon]

Kolumbia

[Kép a 25. oldalon]

Angola

[Kép a 26. oldalon]

Kezdődik a munka a mexikói fiókhivatal új létesítményeinek építkezésén

[Kép a 26. oldalon]

A fiókhivatal kertje

[Kép a 26. oldalon]

Lent: Az építési osztály tagjai az új létesítmény előtt

[Kép a 27. oldalon]

Az építkezéseken dolgozó önkéntesek örömmel támogatják a prédikálómunkát a helyi gyülekezetekkel együttműködve