Megkérdezed, hogy „hol van Jehova”?

„Messze eltávolodtak tőlem . . . És nem mondták: »Hol van Jehova?«” (JEREMIÁS 2:5, 6, NW).

1. Mire szoktak gondolni az emberek, amikor azt kérdezik, hogy hol van Isten?

„HOL van Isten?” — kérdezik sokan. Vannak, akik egyszerűen arra kíváncsiak, hogy hol tartózkodik a Teremtő. Mások tömegeket sújtó katasztrófák után teszik fel ezt a kérdést, illetve akkor, amikor ők maguk szorult helyzetben vannak, és nem értik, miért nem lép közbe Isten. Megint mások egyáltalán nem tűnődnek el ilyesmin, mert eleve elvetik Isten létezésének a gondolatát (Zsoltárok 10:4).

2. Kiknek sikerül megtalálniuk Istent?

² Természetesen sokan elfogadják az Isten léte mellett szóló tengernyi bizonyítékot (Zsoltárok 19:2; 104:24). Vannak közöttük olyanok, akik megelégszenek azzal, hogy valamelyik valláshoz tartoznak. Az igazság iránti mélységes szeretet azonban a föld minden táján milliókat arra indít, hogy az igaz Istent keressék. Fáradozásuk nem haszontalan, mivel ő „nincs messze egyikünktől sem” (Cselekedetek 17:26–28).

3. a) Hol van Isten lakhelye? b) Mit takar az a Bibliában olvasható kérdés, hogy „hol van Jehova”?

³ Ha valaki megtalálja Jehovát, rájön, hogy „az Isten Szellem”, ezért az emberek nem láthatják (János 4:24). Jézus így utalt az igaz Istenre: „Atyám . . . , aki az égben van.” Mit jelent ez? Azt, hogy égi Atyánk lakhelye szellemi értelemben magasan van, éppen úgy, ahogy a fizikai ég magasan a föld felett helyezkedik el (Máté 12:50; Ézsaiás 63:15). De bár szó szerinti szemünkkel nem látjuk Istent, ő lehetőséget ad arra, hogy megismerjük, és sok mindent feltár a szándékairól (2Mózes 33:20; 34:6, 7). Választ ad azoknak az őszinte embereknek a kérdéseire, akik az élet értelmét keresik. Világosan a tudtunkra adja, hogy miként gondolkodik az életünket érintő különböző kérdésekről, és abban is segít, hogy meglássuk, vajon a vágyaink összhangban vannak-e az ő szándékaival. Annak örül, ha tudakozódunk ezek felől, és lelkiismeretesen kutatunk a válaszok után. Jeremiás próféta által Jehova felrótta az ókori Izraelnek, hogy nem így jártak el. Ismerték Isten nevét, de nem kérdezték meg, hogy „hol van Jehova” (Jeremiás 2:6, NW). Nem az volt nekik a legfontosabb, hogy mi Jehova szándéka, és nem keresték a vezetését. Amikor kisebb-nagyobb horderejű döntéseket kell hoznod, megkérdezed, hogy „hol van Jehova”?

Akik megkérdezték Istent

4. Hogyan válik a javunkra Dávid példája, melyet abban mutatott, hogy döntései előtt megkérdezte Jehovát?

⁴ Dávid, aki Jesse fia volt, még fiatal korában Jehovába vetett erős hitet fejlesztett ki. Úgy ismerte Jehovát, mint aki ’az élő Isten’. Első kézből tapasztalta Jehova védelmét. Hittől és a Jehova neve iránti szeretettől indíttatva Dávid végzett az állig felfegyverzett filiszteus óriással, Góliáttal (1Sámuel 17:26, 34–51). Dávid azonban nem bízta el magát a győzelme után. Nem érvelt úgy, hogy most már bármit tesz, Jehova megáldja. Az ezt követő évek során Dávid újra és újra megkérdezte Jehovát, mielőtt döntést hozott (1Sámuel 23:2; 30:8; 2Sámuel 2:1; 5:19). Imáiban ezt kérte Jehovától: „Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre  taníts meg engem. Vezess engem a te igazságodban és taníts engem, mert te vagy az én szabadító Istenem, mindennap várlak téged” (Zsoltárok 25:4, 5). Milyen kiváló példa, melyet követhetünk!

5—6. Hogyan kereste Josafát Jehovát az élete különböző szakaszaiban?

⁵ Josafátnak, a Dávid leszármazási vonalán uralkodó ötödik királynak a napjaiban három nemzet egyesített seregei mentek fel Júda ellen. Ebben az egész országot fenyegető helyzetben Josafát „az Urat kezdé keresni” (2Krónika 20:1–3). De nem ez volt az első alkalom, amikor Josafát Jehovát kereste. Korábban már felhagyott a Baál-imádattal, melyet Izrael hitehagyott északi királysága gyakorolt, és úgy döntött, hogy Jehova útjain fog járni (2Krónika 17:3, 4). Akkor hogyan ’kereste az Urat’ Josafát az említett válsághelyzetben?

⁶ Imája, melyet ebben a vészterhes időben a nyilvánosság előtt mondott el Jeruzsálemben, arra vall, hogy gondolt Jehova mindenek felett álló hatalmára, és mélyen elmerengett az ő szándékáról, mely nyilvánvalóvá vált abból, hogy kiűzött a földjükről népeket, és Izraelnek adta azt örökségül. Josafát király elismerte, hogy rászorul Jehova segítségére (2Krónika 20:6–12). Vajon engedte neki Jehova, hogy megtalálja őt? Igen, engedte. A lévita Jaháziel által Jehova konkrét utasításokat adott, és másnap győzelemre segítette a népét (2Krónika 20:14–28). Miért lehetünk biztosak abban, hogy Jehova nekünk is engedi, hogy megtaláljuk, amikor irányításért fordulunk hozzá?

7. Kiknek az imáit hallgatja meg Isten?

⁷ Jehova nem részrehajló. Minden nemzetben arra buzdítja az embereket, hogy keressék őt ima útján (Zsoltárok 65:3; Cselekedetek 10:34, 35). Belelát azoknak a szívébe, akik hozzá könyörögnek. Arról biztosít minket, hogy meghallgatja az igazak imáit (Példabeszédek 15:29). Hagyja, hogy megtalálják olyanok, akik azelőtt nem érdeklődtek iránta, de most alázatosan keresik a vezetését (Ézsaiás 65:1). Még azoknak az imáit is meghallgatja, akik áthágták a törvényét, azonban alázatosan megbánták bűnüket (Zsoltárok 32:5, 6; Cselekedetek 3:19). Ámde aki szívében nem rendeli alá magát Istennek, az hiába imádkozik (Márk 7:6, 7). Vegyünk szemügyre néhány példát!

Kértek, de nem kaptak

8. Miért nem voltak elfogadhatók Saul király imái Jehova előtt?

⁸ Miután Sámuel próféta megmondta Saul királynak, hogy Isten elvetette őt engedetlensége miatt, Saul leborult Jehova előtt (1Sámuel 15:30, 31, Újfordítású revideált Biblia). Ezt azonban csak a látszat kedvéért tette. Nem arra vágyott, hogy engedelmeskedjen Istennek, hanem arra, hogy megőrizze jó hírnevét a nép előtt. Később, amikor Izrael hadban állt a filiszteusokkal, Saul megszokásból megkérdezte Jehovát. De amikor nem kapott választ, egy szellemidézőhöz fordult, pedig jól tudta, hogy Jehova elítéli az ilyesmit (5Mózes 18:10–12; 1Sámuel 28:6, 7). Az 1Krónika 10:14 így összegzi Saul magatartását: „nem az Urat kérdé.” Miért mondhatjuk ezt? Azért, mert Saul imái nem hitből fakadtak, ennélfogva olyan volt, mintha nem is imádkozott volna.

9. Mi volt a baj azzal, ahogy Sedékiás Jehova irányítását kérte?

 ⁹ Hasonló volt a helyzet Júda királyságának végnapjaiban. A nép többet imádkozott, és tudakozódott Jehova prófétáitól, de miközben azt vallotta, hogy tiszteli Jehovát, bálványokat imádott (Sofóniás 1:4–6). Gépiesen megkérdezték ugyan Istent, de nem vetették alá magukat szívből az akaratának. Sedékiás király arra kérte Jeremiást, hogy kérdezze meg Jehovát a nevében. Jehova korábban már tudatta a királlyal, hogy mit kell tennie, ő azonban hitetlenül, és engedve az emberektől való félelemnek, nem hallgatott Jehova szavára. Jehova pedig nem adott neki másik választ, olyat, amely inkább a kedvére való lett volna (Jeremiás 21:1–12; 38:14–19).

10. Miért mondhatjuk, hogy Jóhanán nem jól kereste Jehova útmutatását, és mit tanulhatunk a hibájából?

¹⁰ Miután Jeruzsálem elpusztult, és a babiloni seregek elhurcolták a zsidó foglyokat, Jóhanán arra készült, hogy Egyiptomba viszi a zsidók kicsiny csoportját, amely Júdában maradt. Már mindent elterveztek, de azért indulás előtt még megkérték Jeremiást, hogy imádkozzon értük, és kérjen útmutatást Jehovától. Aztán mikor nem olyan választ kaptak, amilyet szerettek volna, egyszerűen végrehajtották a tervüket (Jeremiás 41:16—43:7). Megtanuljuk-e ezekből a történetekből, hogy mit kell tennünk ahhoz, hogy amikor Jehova arcát keressük, ő engedje is, hogy megtaláljuk?

„Állandóan bizonyosodjatok meg”

11. Miért kell alkalmaznunk az Efézus 5:10-ben foglaltakat?

¹¹ Az igaz imádat nem csupán annyit jelent, hogy vízbe való bemerítkezéssel jelképezzük az önátadásunkat, eljárunk a gyülekezeti összejövetelekre, és részt veszünk a nyilvános szolgálatban. Az egész életünket magában foglalja. Nap mint nap próbák érnek bennünket — mikor burkoltak, mikor nyíltabbak —, és letéríthetnek minket arról az életútról, amely összhangban van az Isten iránti odaadással. Mit teszünk ilyenkor? Pál apostol így intette a hűséges, efézusi keresztényeket: „Állandóan bizonyosodjatok meg arról, hogy mi elfogadható az Úr előtt” (Efézus 5:10). Hogy ez mennyire bölcs dolog, azt számos bibliai példa igazolja.

12. Miért haragudott meg Jehova, amikor Dávid Jeruzsálembe vitette a szövetségládát?

¹² Miután a szövetségláda visszakerült Izraelbe, és hosszú évekig Kirjáth-Jeárimban volt, Dávid király át akarta vitetni Jeruzsálembe. Tanácskozott a nép elöljáróival, és azt mondta, hogy ha nekik tetszik, és ha az Úrtól van, akkor elszállítják a ládát. De nem járt utána kellőképpen, hogy mi Jehova akarata ebben a dologban. Ha ugyanis ezt teszi, akkor nem rakják a ládát egy szekérre, hanem a kéhátita léviták vitték volna a vállukon, Isten egyértelmű utasításának megfelelően. Noha Dávid gyakran megkérdezte Jehovát, ebben az esetben nem tudakozódott tőle megfelelő módon, és ez tragédiához vezetett. „Az Úr, a mi Istenünk csapást bocsátott reánk, mert nem kerestük őt a rendtartás szerint” — ismerte be később Dávid (1Krónika 13:1–3; 15:11–13; 4Mózes 4:4–6, 15; 7:1–9).

13. Milyen emlékeztetőt tartalmazott az a dal, amelyet a láda sikeres elszállításakor énekeltek?

 ¹³ Amikor végül a léviták elszállították a ládát Obed Edom házából Jeruzsálembe, egy dalt énekeltek, melyet Dávid szerzett. A következő őszinte emlékeztetőt is tartalmazta: „Keressétek az Urat és az ő erősségét; keressétek az ő orczáját szüntelen. Emlékezzetek meg az ő csudálatos dolgairól, a melyeket cselekedett, az ő csudáiról és az ő szájának ítéletiről” (1Krónika 16:11, 12).

14. Hogyan fordíthatjuk javunkra Salamon jó példáját, és mit tanulhatunk a később elkövetett hibáiból?

¹⁴ Halála előtt Dávid ezt tanácsolta fiának, Salamonnak: „Hogyha [Jehovát] keresénded, megtalálod” (1Krónika 28:9). Trónra lépése után Salamon elment Gibeonba, a gyülekezet sátorához, és áldozatot mutatott be Jehovának. Ott Jehova így szólt Salamonhoz: „Kérj a mit akarsz, hogy adjak néked.” Salamont a kérésére Jehova bőven megáldotta bölcsességgel és ismerettel, hogy kormányozhassa Izraelt, ezenfelül gazdagságot és tisztességet is adott neki (2Krónika 1:3–12). Annak az építési tervnek az alapján, amelyet Jehova ismertetett Dáviddal, Salamon pompás templomot emeltetett. A magánéletében azonban nem kereste Jehovát. Olyan nőket vett feleségül, akik nem imádták Jehovát, és ezek az asszonyok időskorában elfordították a szívét Jehovától (1Királyok 11:1–10). Bármilyen kiválónak, bölcsnek vagy értelmesnek látszunk is, fontos, hogy ’állandóan megbizonyosodjunk arról, hogy mi elfogadható az Úr előtt’.

15. Miért bízhatott Asa abban, hogy Jehova az imájára válaszolva megszabadítja Júdát, amikor megtámadta őket az etióp Zérah?

¹⁵ Ezt emeli ki az a beszámoló is, mely Asának, Salamon egyik dédunokájának az uralkodásáról szól. Asa tizenegy éve volt király, amikor a szerecsen (etióp) Zérah egymillió fős seregével Júdára támadt. Vajon Jehova megszabadítja Júdát? Több mint 500 évvel korábban Jehova világosan kijelentette, hogy mire számíthat a népe, amennyiben hallgat rá, és megtartja a parancsolatait, továbbá hogy mi vár rájuk, ha nem ezt teszik (5Mózes 28:1, 7, 15, 25). Uralkodásának kezdetén Asa eltávolította birodalmából a hamis imádatban használt oltárokat és oszlopokat. Felszólította a népet, hogy „az Urat . . . keressék”. Ezekkel a lépésekkel nem várt addig, amíg valamilyen vészhelyzet alakult ki. Így hittel imádkozhatott Jehovához azért, hogy lépjen az érdekükben. Mit eredményezett ez? Jehova látványos győzelmet adott Júdának (2Krónika 14:2–12).

16—17. a) Mire emlékeztette Jehova Asát, noha a király győzedelmeskedett? b) Milyen segítséget kapott Asa, amikor oktalanul cselekedett, és hogyan fogadta azt? c) Hogyan meríthetünk hasznot abból, ha elgondolkodunk Asa magatartásán?

¹⁶ Jehova mégis elküldte Azáriást, hogy menjen a győztesen visszatérő Asa király elébe, és ezt mondja neki: „Hallgassatok meg engem, Asa s egész Júda és Benjámin! Az Úr van veletek, ha ti is ő vele lesztek; ha őt keresénditek, megtaláljátok; de ha őt elhagyándjátok, ő is elhágy titeket” (2Krónika 15:2). Asa megújult buzgalommal támogatta az igaz imádatot. De 24 évvel később, amikor újra háború fenyegette az országot, Asa elmulasztotta Jehovát keresni. Nem fordult Isten Szavához, és nem jutott eszébe, hogy mit tett Jehova, amikor az etióp sereg elözönlötte Júdát. Ostoba módon szövetséget kötött Szíriával (2Krónika 16:1–6).

¹⁷ Jehova emiatt megfeddte Asát Hanáni által. Asa még akkor is hasznot meríthetett volna a helyreigazításból, amikor a próféta feltárta neki, hogy miként látja Jehova a helyzetet. Ő azonban megsértődött, és fogságba vetette Hanánit (2Krónika 16:7–10). Milyen szomorú! És velünk mi a helyzet? Keressük Istent, de aztán nem fogadjuk el a tanácsot? Ha egy aggódó és törődő vén a Bibliából tanácsot ad nekünk, mert kezdünk belebonyolódni a világ dolgaiba, vajon értékeljük, hogy szeretettel segít nekünk látni, hogy „mi elfogadható az Úr előtt”?

 Ne felejtsük el megkérdezni, hogy „hol van Jehova”

18. Hogyan meríthetünk hasznot abból, amit Elihu Jóbnak mondott?

¹⁸ Nyomás alatt még azok is kudarcot vallhatnak, akik már jó hírnevet szereztek Jehova szolgálatában. Amikor Jób utálatos betegségben szenvedett, elvesztette a gyermekeit és az anyagi javait, valamint hamis vádak érték a társai részéről, csak magával tudott foglalkozni. „Egy sem mondja: Hol van Isten, az én teremtőm?” — emlékeztette őt Elihu (Jób 35:10). Jóbnak Jehovára kellett figyelnie, és arra kellett gondolnia, hogyan tekinti Ő a helyzetet. Jób alázatosan elfogadta a tanácsot, és a példája segíthet nekünk, hogy ugyanezt tegyük.

19. Mit mulasztott el gyakran Izrael népe?

¹⁹ Izrael népe ismerte a feljegyzéseket, melyek arról tanúskodtak, hogy miként bánt Isten a nemzetükkel. De nagyon gyakran megesett, hogy nem idézték fel őket, amikor egy-egy konkrét helyzettel néztek szembe az életükben (Jeremiás 2:5, 6, 8). Amikor döntéseket kellett hozniuk, inkább a maguk tetszését keresték, mintsem hogy megkérdezték volna, hogy „hol van Jehova” (Ézsaiás 5:11, 12).

Mindig kérdezzük meg, hogy „hol van Jehova”

20—21. a) Kik tükrözik ma Elizeus szellemét abban, hogy Jehova irányítását keresik? b) Hogyan utánozhatjuk a hitüket, és hogyan fordíthatjuk javunkra a példájukat?

²⁰ Amikor befejeződött Illés nyilvános szolgálata, a szolgája, Elizeus felvette Illés leesett palástját, odament a Jordánhoz, a vízre ütött, és ezt kérdezte: „Hol van az Úr, az Illés Istene?” (2Királyok 2:14). Jehova válaszul nyilvánvalóvá tette, hogy a szelleme most már Elizeuson nyugszik. Mit tanulhatunk ebből?

 ²¹ Hasonló helyzet állt elő a mi korunkban. Jehova modern kori felkent szolgái némelyikének, akik vezető szerepet töltöttek be a prédikálómunkában, véget ért földi pályafutása. Azok, akiket utána felvigyázással bíztak meg, vizsgálták a Szentírást, és Jehovához imádkoztak irányításért. Mindig megkérdezték, hogy „hol van Jehova”. Jehova pedig folyamatosan vezette népét, és megáldotta a munkáját. Vajon mi utánozzuk az előbb említett személyek hitét? (Héberek 13:7). Ha igen, akkor közel maradunk Jehova szervezetéhez, követjük annak vezetését, és teljes mértékben részt veszünk abban a munkában, amelyet ez a szervezet Jézus Krisztus irányítása alatt végez (Zakariás 8:23).

Hogyan válaszolnál?

• Milyen szándékkal kérdezzük meg, hogy „hol van Jehova”?

• Hogyan tudhatjuk meg napjainkban, hogy „hol van Jehova”?

• Miért nem hallgat meg Isten bizonyos imákat, amelyekben az irányítását kérik?

• Milyen bibliai példák igazolják, hogy fontos ’állandóan megbizonyosodni arról, hogy mi elfogadható az Úr előtt’?

[Tanulmányozási kérdések]

[Kép a 9. oldalon]

Hogyan kereste Jehovát Josafát király?

[Kép a 10. oldalon]

Miért fordult Saul egy szellemidézőhöz?

[Képek a 12. oldalon]

Imádkozzunk, tanulmányozzunk és elmélkedjünk, hogy meggyőződjünk róla, „hol van Jehova”