Mindenki a fügefája alatt nyugszik majd

A FORRÓ, közel-keleti nyarakon kivételes ajándék az árnyék. Bármilyen fának örülnek az ott élők, amely védelmet nyújt a nap sugaraival szemben, kivált, ha a házuk közelében van ilyen fa. A vidék szinte összes fája közül a fügefa adja a legjobb árnyékot, mivel nagy levelei és szélesen elterülő ágai vannak.

Egy könyv szerint a fügefa „árnyéka hűsítőbb, mint egy sátoré” (Plants of the Bible). Az ókori Izraelben a szőlőskertek szélén álló fügefák remek lehetőséget adtak a munkásoknak egy rövidke pihenőre.

Egy hosszú, tikkasztó nap után a családtagok leülhettek a fügefájuk alá, és élvezhették egymás kellemes társaságát. Sőt, a fügefa bőséges, tápláló gyümölccsel jutalmazza meg a tulajdonosát. Ez a magyarázat arra, hogy Salamon király idejétől kezdve a békét, a jómódot és a bőséget jelképezte az, hogy valaki a fügefája alatt ül (1Királyok 4:24, 25).

Évszázadokkal korábban Mózes próféta úgy utalt az Ígéret földjére, mint ’fügetermő földre’ (5Mózes 8:8). Tizenkét kém bizonyítékot is mutatott a vidék termékenységére: fügét és más gyümölcsöket vittek onnan az izraeliták táborába (4Mózes 13:22–24). Egy XIX. századi utazó, aki a bibliai tájakon járt, arról számolt be, hogy arrafelé a fügefa a legelterjedtebb fák között van. Nem csoda, hogy a Szentírás olyan gyakran említi a fügét és a fügefát!

Kétszer szüretelik

A fügefa szinte minden talajtípushoz alkalmazkodik, és kiterjedt gyökérrendszerének köszönhetően kibírja a hosszú, száraz közel-keleti nyarat. A fügefának az a különlegessége, hogy korai termést is hoz júniusban, de a fő idénye általában augusztustól kezdődik (Ézsaiás 28:4). Az izraeliták a korai termést többnyire frissen fogyasztották, a késői termést pedig megaszalták, így egész évben felhasználható  volt. Az aszalt fügét összepréselve kerek lepényt készítettek, amelyhez néha mandulát is adtak. A fügesütemény könnyen elkészíthető, tápláló és finom volt.

Az okos Abigail kétszáz aszaltfüge-lepényt adott Dávidnak, mert bizonyára úgy vélte, hogy ez megfelelő étel a menekülőknek (1Sámuel 25:18, 27). A fügelepény orvosságként is bevált. Például aszaltfüge-lepényes borogatást * tettek arra a kelésre, amely Ezékiás király életét veszélyeztette. Meg is gyógyult, de tudjuk, hogy ezt elsősorban Istennek köszönhette (2Királyok 20:4–7).

Az ókorban a mediterrán vidékeken mindenütt nagy becsben tartották az aszalt fügét. Cato, az államférfi egy fügét lóbálva győzte meg a római szenátust arról, hogy neki kell vágni a Karthágó elleni harmadik pun háborúnak. A legjobb aszalt füge, amelyet Rómában kapni lehetett, a kis-ázsiai Cariából származott. Innen ered az aszalt füge latin neve, a carica. Ugyanazon a vidéken, a mai Törökország területén még most is kiváló minőségű aszalt fügét készítenek.

Az izraelita földművesek gyakran ültettek fügefákat a szőlőkben, de a terméketlen fákat kivágták. A jó földből túl kevés volt ahhoz, hogy terméketlen fákra pazarolják. Jézusnak a terméketlen fügefáról szóló szemléltetésében a tulajdonos ezt mondta a vincellérnek: „Három éve immár, hogy idejárok, és gyümölcsöt keresek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki! Miért is foglalja a földet hasztalan?” (Lukács 13:6, 7). Jézus idejében adózni kellett a gyümölcsfák után, ezért a terméketlen fák fölösleges kiadást is jelentettek.

A füge fontos része volt az izraeliták étrendjének. Ennélfogva csapásnak számított, ha kevés füge termett, esetleg Jehova ítélete miatt (Hóseás 2:11; Ámosz 4:9). Habakuk próféta így írt: „a fügefa nem fog virágozni, a szőlőkben nem lészen gyümölcs, megcsal az olajfa termése, a szántóföldek sem teremnek eleséget . . . De én örvendezni fogok az Úrban, és vígadok az én szabadító Istenemben” (Habakuk 3:17, 18).

Egy hűtlen nemzet jelképe

A Szentírásban gyakran jelképes értelemben találkozunk a fügével, illetve a fügefával. Jeremiás például egy kosár jó fügéhez hasonlítja Júda hűséges száműzöttjeit, a korai fügéhez, amelyet frissen szoktak megenni. A hűtlen száműzötteket viszont rossz fügékhez hasonlítja, amelyek fogyasztásra alkalmatlanok, és amelyeket kidobnak (Jeremiás 24:2, 5, 8, 10).

Jézus a terméketlen fügefáról szóló szemléltetésében rámutatott, milyen türelmes a zsidó nemzettel Isten. Ahogy már említettük, egy férfiról van szó benne, akinek van egy fügefája a szőlőjében. A fa három éve terméketlen, és a  tulajdonos már majdnem kivágatja. De a vincellér ezt mondja: „Uram, hagyd még ebben az évben, míg körülásom és megtrágyázom, és ha aztán terem gyümölcsöt a jövőben, akkor jó, ha meg nem, akkor majd kivágod” (Lukács 13:8, 9).

Amikor Jézus elmondta ezt a szemléltetést, már három éve prédikált, és próbálta erősíteni a zsidó nemzet tagjainak a hitét. Fokozta a tevékenységét, úgyszólván ’megtrágyázta’ a jelképes fügefát — azaz a zsidó nemzetet —, lehetőséget adva neki arra, hogy teremjen. A halála előtti héten azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a nemzet többsége elvetette a Messiást (Máté 23:37, 38).

Jézus egy másik alkalommal is a fügefával szemléltette a nemzet gyönge szellemiségét. Négy nappal a halála előtt Betániából Jeruzsálembe tartva, meglátott egy fügefát, melyen sok levél volt, de egyetlen gyümölcsöt sem lehetett találni. Mivel a korai füge a levelekkel egy időben — sőt, néha még a levelek előtt — jelenik meg, a gyümölcsök hiánya azt mutatta, hogy a fa értéktelen (Márk 11:13, 14). *

Ahogy a terméketlen fügefa egészségesnek látszott, úgy a zsidó nemzet is megtévesztő volt külsőre, de nem termett Istennek tetsző gyümölcsöt, s végül elvetette Jehova Fiát. Jézus megátkozta a terméketlen fügefát, és másnap a tanítványok észrevették, hogy a fa már el is száradt. Az elszáradása találóan jelezte, hogy Isten később elvetette a zsidókat mint választott népét (Márk 11:20, 21).

’Tanuljatok a fügefától’

Jézus akkor is a fügefát hozta fel példaként, amikor valami fontosat akart tanítani a jelenlétéről. Ezt mondta: „Szemléltetésként pedig tanuljátok meg a fügefától a következőt: mihelyt fiatal ága lágy lesz, és leveleket hajt, tudjátok, hogy közel a nyár. Hasonlóképpen ti is, amikor látjátok mindezeket, tudjátok meg, hogy ő közel van, az ajtóknál” (Máté 24:32, 33). A fügefa világoszöld levelei észrevehetően és egyértelműen a nyár közeledtét jelzik. Jézus kiemelkedő próféciája, mely a Máté 24., Márk 13. és Lukács 21. fejezetében van feljegyezve, szintén világosan bizonyítja, hogy Jézus most jelen van égi Királyság-hatalomban (Lukács 21:29–31).

Mivel ebben a döntő fontosságú történelmi időben élünk, bizonyára szeretnénk tanulni a fügefától. Ha tanulunk tőle, és szellemileg ébren maradunk, akkor remélhetjük, hogy részünk lesz a következő ragyogó ígéret beteljesedésében: „kiki nyugszik az ő szőlője alatt és fügefája alatt, és senki meg nem rettenti őket, mert a Seregek Urának szája szólott” (Mikeás 4:4).

[Lábjegyzetek]