Noé hajónaplója — Van jelentősége számunkra?

JÉZUS, amikor a jelenlétének, valamint a dolgok rendszere befejezésének a jeléről prófétált, ezt mondta: „amilyenek a Noé napjai voltak, olyan lesz az Emberfiának jelenléte is” (Máté 24:3, 37). Jézus világosan megjövendölte, hogy az, ami napjainkban történik, párhuzamba állítható Noé idejének eseményeivel. Így hát értékes kincsnek tekinthető egy megbízható és pontos beszámoló Noé napjairól.

Csakugyan ilyen kincs Noé hajónaplója? Magán hordozza a valódi történelmi dokumentumok azonosító jegyeit? Meghatározható-e egyáltalán, hogy mikor következett be az Özönvíz?

Mikor következett be az Özönvíz?

A Biblia tartalmaz olyan kronológiai információt, melynek alapján egészen az emberi történelem kezdetéig kiszámolható, hogy mi mikor történt. Az 1Mózes 5:1–29-ben találunk egy leszármazási vonalat az első ember, Ádám megteremtésétől fogva Noé születéséig. A Vízözön „Noé életének hatszázadik esztendejében” kezdődött (1Mózes 7:11).

Hogy meghatározzuk az Özönvíz időpontját, szükséges egy kulcsévszám. Vagyis egy olyan időpontot kell támpontul vennünk, melyet a történelem is elfogad, és amely kötődik egy bizonyos bibliai eseményhez. A rögzített időpont alapján számításokat végezhetünk, és meghatározhatjuk, hogy a ma közhasználatban lévő Gergely-naptár szerint mikor következett be az Özönvíz.

Egy ilyen kulcsévszám i. e. 539, amikor is a perzsa Czírus (azaz Kürosz) király megdöntötte Babilon uralmát. A Biblián kívül babiloni emléktáblák, Diodórosz, Africanus, Euszebiosz és Ptolemaiosz említik még meg ennek a királynak az uralkodási idejét. Czírus rendeletére egy zsidó maradék elhagyta Babilont, és i. e. 537-ben hazatért. Ezzel véget ért Júda 70 éven át tartó pusztán hagyatása, mely a Biblia szerint i. e. 607-ben kezdődött. Ha beszámítjuk a bírák és az Izraelben uralkodó királyok idejét, megállapíthatjuk, hogy az izraeliták i. e. 1513-ban hagyták el Egyiptomot. A bibliai időszámítás alapján további 430 évet visszaszámolva eljutunk az ábrahámi szövetség megkötésének időpontjához, i. e. 1943-hoz. Számoljuk ehhez még hozzá Táré, Náhor, Szerug, Reu, Peleg, Éber és Selah születését és éveinek számát, valamint Arpaksádét, aki „két esztendővel az özönvíz után” született (1Mózes 11:10–32). Így az Özönvíz kezdetének a dátumát i. e. 2370-re tehető. *

Ömleni kezd az eső

Mielőtt rátérnénk Noé napjainak az eseményeire, talán jó lenne elolvasni a Mózes első könyve 7. fejezetének 11. versétől a 8. fejezet 4. verséig terjedő részt. A heves esőzésről ezt olvashatjuk: „Noé életének hatszázadik esztendejében [i. e. 2370-ben], a második hónapban, e hónap tizenhetedik napján, felfakadának ezen a napon a nagy mélység minden forrásai, és az ég csatornái megnyilatkozának” (1Mózes 7:11).

 Noé 12, egyenként 30 napos hónapra osztotta az évet. Az ókorban az első hónap a mi szeptember hónapunknak körülbelül a közepén kezdődött. Az eső „a második hónapban, e hónap tizenhetedik napján” kezdett ömleni, és i. e. 2370 novemberében és decemberében 40 nap és 40 éjjel esett.

Ezt is megtudjuk a Vízözönről: „erőt vevének a vizek a földön, száz ötven napig . . . És elmenének a vizek a földről folyton fogyván, és száz ötven nap mulva megfogyatkozának a vizek. A bárka pedig a hetedik hónapban, a hónak tizenhetedik napján, megfeneklett az Ararát hegyén” (1Mózes 7:24—8:4). A föld elárasztása és a víz visszahúzódása között 150 nap, azaz öt hónap telt el. A bárka tehát i. e. 2369 áprilisában feneklett meg az Ararát hegyén.

Most olvassuk el az 1Mózes 8:5–17-et. A hegyek csúcsai körülbelül két és fél hónappal (73 nappal) később tűntek elő, „a tizedik hónap [június] első napján” (1Mózes 8:5, Újfordítású revideált Biblia). * Három hónappal (90 nappal) később, Noé ’hatszázegyedik esztendejében, az első hónak első napján’, vagyis i. e. 2369 szeptemberének a közepén, Noé eltávolította a bárka fedelét, és látta, hogy „megszikkadt a földnek színe” (1Mózes 8:13). Egy hónappal és 27 nappal (57 nappal) később, „a második hónapban . . . , a hónak huszonhetedik napján [i. e. 2369 novemberének közepén] megszárada a föld”. Noé és családja akkor kiment a bárkából a felszáradt földre, vagyis Noé és a többiek egy holdévet és tíz napot (370 napot) töltöttek a bárkában (1Mózes 8:14).

Mit bizonyít az, hogy az események, részletek és időpontok ilyen pontosan fel vannak jegyezve? Egyszerűen azt, hogy a héber próféta, Mózes — aki az általa lejegyzett első könyvet  nyilvánvalóan a hozzá eljutott feljegyzésekre alapozta — tényeket írt le, nem pedig egy mitikus példázatot. A Vízözönnek ennélfogva nagy jelentősége van napjainkban.

Hogyan tekintették más bibliaírók az Özönvizet?

A Mózes első könyvén kívül a Biblia számos további helyen is utal Noéra vagy a Vízözönre. Íme néhány példa:

1. A kutató szellemű Ezsdrás belefoglalta Noét és a fiait (Sémet, Khámot és Jáfetet) Izrael nemzetségtáblázatába (1Krónika 1:4–17).

2. Lukács, az orvos és evangéliumíró Noét is Jézus Krisztus ősei közé sorolja (Lukács 3:36).

3. Péter apostol keresztény hittársainak írva többször utal az Özönvízről szóló beszámolóra (2Péter 2:5; 3:5, 6).

4. Pál apostol beszél Noé rendkívüli hitéről, mely abban nyilvánult meg, hogy bárkát készített háznépe megmentésére (Héberek 11:7).

Lehet-e bármi kétségünk is afelől, hogy a Biblia ezen ihletett írói elfogadták Mózes első könyvének az Özönvízről szóló beszámolóját? Vitathatatlan, hogy megtörtént eseménynek tekintették.

Jézus és az Özönvíz

Jézus Krisztus már azelőtt is létezett, hogy emberként a földre jött (Példabeszédek 8:30, 31). Az Özönvíz idején szellemteremtmény volt az égben. Ezért mint szemtanú, ő szolgáltatja a leghathatósabb szentírási bizonyítékot arra, hogy Noé létezett, és volt Vízözön. „Amilyenek a Noé napjai voltak, olyan lesz az Emberfiának jelenléte is — jelentette  ki. — Mert amilyenek azokban a napokban voltak az emberek az özönvíz előtt: ettek és ittak, a férfiak nősültek, a nőket férjhez adták, addig a napig, amelyen Noé bement a bárkába, és semmit nem vettek észre, mígnem eljött az özönvíz, és elsöpörte mindnyájukat: olyan lesz az Emberfiának jelenléte is” (Máté 24:37–39).

Vajon utalt volna Jézus egy mendemondára, hogy figyelmeztessen minket ennek a világrendszernek a közelgő végére? Biztosan nem! Meg vagyunk győződve róla, hogy valós példát hozott fel arra, hogy Isten végrehajtotta ítéletét a gonoszokon. Igen, emberek haltak meg, de minket megvigasztalhat a tudat, hogy Noé és családja túlélte az Özönvizet.

„Noé napjai” fölöttébb fontosak azoknak, akik manapság élnek, az Emberfia, vagyis Jézus Krisztus jelenlétének az idején. Miközben olvassuk a világméretű Özönvízről szóló részletes beszámolót, melyet Noé őrzött meg, biztosak lehetünk benne, hogy egy igaz történelmi feljegyzést tartunk a kezünkben. Ráadásul a Mózes első könyvében olvasható, Vízözönről szóló ihletett beszámolónak óriási jelentősége van számunkra. Éppúgy, ahogy Noé, felesége, fiaik és azok feleségei hittek a megmentés eszközében, melyről Isten gondoskodott számukra, nekünk is hinnünk kell Jézus váltságáldozatában, mert így élvezhetjük Jehova védelmét (Máté 20:28). Azt a reménységet is tápláljuk, hogy túlélhetjük a dolgok e gonosz rendszerének a végét, ugyanúgy, ahogy Noé hajónaplója szerint ő és a családja túlélte az Özönvizet, mely véget vetett a kor istentelen világának.

[Lábjegyzetek]

[Kiemelt rész az 5. oldalon]

Olyan hosszú ideig éltek?

„VALA Noé egész életének ideje kilenczszáz ötven esztendő; és meghala” — jelenti ki a Biblia (1Mózes 9:29). Noé nagyapja, Metusélah 969 évig élt, vagyis a feljegyzések szerint ő volt a leghosszabb életű ember. Az Ádámtól Noéig terjedő időszakban tíz generáció átlagos élettartama 850 év fölött volt (1Mózes 5:5–31). Csakugyan olyan hosszú ideig éltek az emberek akkoriban?

Isten eredeti szándéka az volt, hogy az emberek örökké éljenek. Az első férfi, Ádám úgy lett megteremtve, hogy vég nélkül élhessen, ha engedelmeskedik Istennek (1Mózes 2:15–17). De Ádám engedetlenné vált, és ezzel eljátszotta ezt a lehetőséget. Miután 930 évet élt, mely végül is a haldoklás lassú folyamata volt, visszatért a földbe, melyből vétetett (1Mózes 3:19; 5:5). Az első ember átörökítette a bűnt és a halált minden utódjára (Róma 5:12).

Ám azok, akik abban az időszakban éltek, közelebb voltak Ádám kezdeti tökéletességéhez, és nyilvánvalóan emiatt éltek tovább, mint a később született emberek. Az emberek életkora, mely az Özönvizet megelőző időben megközelítette az ezer évet, a Vízözön után számottevően csökkent. Ábrahám például csak 175 évet élt (1Mózes 25:7). És mintegy 400 évvel e hűséges patriarcha halála után Mózes próféta ezt írta: „A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolczvan esztendő, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság” (Zsoltárok 90:10). Ma is ugyanez a helyzet.

[Táblázat/képek a 6., 7. oldalon]

Czírus rendeletétől, mely lehetővé tette, hogy a zsidók hazatérjenek a fogságból, visszaszámolva Noé napjainak Özönvizéig

537 Czírus rendelete *

539 A perzsa Czírus megdönti a babiloni

uralmat

68 év

607 Júda 70 évi pusztán hagyatásának

kezdete

A vezetők, bírák

és Izrael

királyainak

906 éve

1513 Izrael elhagyja Egyiptomot

430 év 430 éven át tartó időszak, amikor

Izrael fiai Egyiptom és Kánaán földjén

éltek (2Mózes 12:40, 41)

1943 Az ábrahámi szövetség életbelépése

205 év

2148 Táré születése

222 év

2370 Az Özönvíz kezdete

[Lábjegyzet]