Adni vagy nem adni

MIUTÁN New Yorkot és Washingtont 2001. szeptember 11-én támadás érte, bámulatos volt az emberek összefogása a tragédiában érintettek megsegítésére. A jótékonysági szervezetekhez csak úgy dőlt a pénz: 2,7 milliárd dollárnyi adomány folyt be, melyet az adományozók az áldozatok családtagjainak szántak. Az embereket annyira megrendítette a pusztítás, hogy mindenütt segíteni akartak.

Némelyek jó szándékát azonban hamar lelohasztotta, amikor napvilágra került, hogy ismert jótékonysági szervezetek hűtlenül kezelték az adományokat. Nagy port kavart az a riport, mely arról számolt be, hogy egy nagy jótékonysági szervezetnek az volt a terve, hogy visszatartja a hozzá eljuttatott 546 millió dollárnyi adománynak csaknem a felét, és más célokra használja. Bár a szervezet a későbbiekben megváltoztatta a döntését, és bocsánatot kért, egy riporternő a következőt jegyezte meg: „Noha az események ilyen fordulatot vettek, azok, akik kritikus szemmel figyelték a helyzetet, azt mondják, hogy késő bánat, azt a bizalmat nem lehet visszaszerezni”, melyet a szervezet a terrortámadások előtt élvezett. Elemezhetjük a saját érzéseinket is, például azt, hogy nem rendült-e meg a bizalmunk az utóbbi időben a jótékonysági szervezetekben.

Hasznos vagy kárba vész?

A jótékony célra való adakozást általában dicséretesnek tartják, ám vannak ellenvélemények is. Több mint 200 évvel ezelőtt egy angol esszéíró, Samuel Johnson ezt írta: „Az ember biztosabb lehet benne, hogy valami nemes dolgot visz véghez, ha kifizeti valakinek a munkáját, mint ha csak adományt ad.” Némelyek ma hasonlóan gondolkodnak. És az is biztos, hogy nemigen növeli a bizalmunkat, amikor arról hallunk híreket, hogy jótékonysági szervezetek rosszul használják fel az adományokat, illetve rosszul gazdálkodnak. Figyeljünk meg két nemrégiben történt esetet.

Egy San Franciscó-i egyházi jótékonysági szervezet igazgatóját megfosztották a pozíciójától, miután állítólag olyan számlát számoltatott el, melyet a plasztikai műtétjéről állítottak ki, és két éven át kifizettette heti 500 dolláros éttermi számláját. Nagy-Britanniában egy nagyobb televíziós jótékonysági akció szervezői megszégyenültek, amikor kiderült, hogy csupán 12 ócska ház épült abból a 6,5 millió fontból (körülbelül 2,4 milliárd forintból), melyet romániai árvaházak építésére kaptak, és több százezer fonttal nem tudnak elszámolni. Az effajta kedvezőtlen beszámolók  méltán indítottak arra néhány adományozót, hogy jobban meggondolja, kinek és mennyi adományt ad.

Adni vagy nem adni

Kár lenne azonban, ha hagynánk, hogy néhány személy vagy szervezet elnyomja bennünk azt a vágyat, hogy őszintén törődjünk másokkal, és ha engednénk, hogy kiöljék belőlünk a könyörületet. A Biblia ezt mondja: „Istenünk és Atyánk álláspontja szerint a tiszta és beszennyezetlen imádati forma ez: gondot viselni az árvákra és az özvegyekre nyomorúságukban” (Jakab 1:27). Igen, a szegényekkel és a hátrányos helyzetűekkel való tevékeny törődés a keresztényiség egyik alapeleme.

Mégis talán felmerül az emberben a kérdés: „Továbbra is jótékonysági szervezeteknek adjak adományt, vagy egyszerűen próbáljak meg személyesen segíteni egyes embereken?” Vajon Isten milyen adakozást vár el? A következő cikk segít, hogy tisztán lássunk ebben.