Olvasók kérdései

Helytelen-e kioltani egy nagyon beteg, illetve öreg házi kedvenc életét?

Az emberek többsége érdekesnek tartja a különféle állatokat, és kedvét leli bennük. Bizonyos háziállatok valósággal társaivá válnak az embernek. Tudvalevő például, hogy a kutyák feltétel nélkül engedelmeskednek a gazdájuknak, és odaadóan szeretik őt. Érthető hát, hogy miért ragaszkodnak sokan házi kedvencükhöz, főleg ha az már évek óta velük van.

De a legtöbb házi kedvenc nem él túl hosszú ideig. A fajtától függően a kutyák és macskák élettartama körülbelül 10-15 év. Öregkorukban ezek az állatok betegségekkel és gyöngeséggel küszködhetnek, ami elszomoríthatja a gazdájukat, hiszen ő még emlékszik, milyen elevenek voltak fiatalabb éveikben. Vajon helytelen lenne elaltatni őket, s ezzel véget vetni a szenvedésüknek?

A keresztények szeretnének úgy bánni az állatokkal, hogy az összhangban legyen Isten akaratával. Az állatokkal való kegyetlenkedés mindenképpen ellentétben áll Isten akaratával, mivel a Szava kijelenti: „Az igaz törődik még állatjának kívánságával is” (Példabeszédek 12:10, Újfordítású revideált Biblia [12:9]). Ez azonban nem azt jelenti, hogy Isten ugyanúgy tekint az állatokra, ahogy az emberekre. Amikor megteremtette az embereket, világossá tette, hogy nagy különbség van köztük és az állatok között. Például az embereknek megadta az örök élet reménységét, de az állatokra soha nem terjesztette ki azt (Róma 6:23; 2Péter 2:12). Teremtő lévén joga van meghatározni, hogy milyen kapcsolat legyen az emberek és az állatok között.

Az 1Mózes 1:28-ból megtudhatjuk, hogy miben áll ez a kapcsolat. Isten ezt mondta az első emberpárnak: „uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.” A Zsoltárok 8:7–9 ehhez hasonlóan Istenhez szólva kijelenti: „mindent [az ember] lábai alá vetettél; juhokat és mindenféle barmot, és még a mezőnek vadait is; az ég madarait és a tenger halait.”

Isten az emberek értésére adta, hogy nem helytelen, ha felhasználják, illetve megölik az állatokat. Például a bőrükből ruhát készíthettek. Noé napjainak Özönvize után Isten azt is megengedte az embereknek, hogy megegyék az állatok húsát, kiegészítve ezzel az eredeti, kizárólag növényekből álló étrendjüket (1Mózes 3:21; 4:4; 9:3).

Ez senkit sem jogosít fel arra, hogy szórakozásból, féktelenül öljön állatokat. Az 1Mózes 10:9 (NW) ’hatalmas vadásznak’ nevezi Nimródot. De ugyanebből a versből azt is megtudjuk, hogy emiatt „Jehovának ellenszegülő” volt.

Következésképpen elmondhatjuk, hogy az ember uralkodhat ugyan az állatokon, de nem szabad visszaélnie ezzel a hatalommal, hanem Isten Szavának alapelveivel összhangban kell uralkodnia rajtuk. Ez azt is jelentheti, hogy nem hagyja értelmetlenül szenvedni házi kedvencét, amely már nagyon öreg, súlyosan megsérült, vagy halálos betegséggel küzd. Ilyen esetben minden kereszténynek magának kell eldöntenie, hogy mit tegyen. Ha valaki úgy véli, hogy nem lenne irgalmas, ha engedné tovább szenvedni a házi kedvencét, mert nincs oka reménykedni a felépülésében, akkor úgy határozhat, hogy elaltatja.