Tanuljuk meg a megelégedettség titkát!

A filippi keresztényeknek küldött buzdító levelében Pál apostol ezt írta: „megtanultam, hogy bármilyen körülmények között vagyok is, meg legyek elégedve . . . Mindenben és minden körülmények között megtanultam a titkát a jóllakottságnak is, és az éhezésnek is, a bővelkedésnek is, és annak is, hogyan kell szükséget szenvedni” (Filippi 4:11, 12).

Mi volt a titka Pál megelégedettségének? Tekintettel korunk tetemes megélhetési költségeire és gazdasági bizonytalanságára, minden bizonnyal nagyon hasznos lesz az igaz keresztényeknek, ha megtanulják, miként legyenek megelégedettek, hogy így szakadatlanul Isten szolgálatára tudjanak összpontosítani.

A FILIPPIEKNEK írt levele korábbi részében Pál kifejtette, hogy azelőtt milyen sikeres életpályát tudhatott a magáénak. „Ha valakinek, akkor nekem a hústestben is van okom bizakodni — jelentette ki. — Ha bárki más azt gondolja, hogy van oka a hústestben bizakodni, akkor nekem még inkább: körülmetélve a nyolcadik napon, Izrael nemzetségéből, Benjámin törzséből való, héberektől született héber; törvényre nézve farizeus; buzgalomra nézve a gyülekezetet üldöző; törvény általi igazságosságra nézve olyasvalaki, aki kifogástalannak bizonyult” (Filippi 3:4–6). Ráadásul mint buzgó zsidó férfi, Pál megbízást kapott a jeruzsálemi papi fejedelmektől, és a támogatásukat élvezte. Ezzel politikai meg vallási hatalom és tekintély várományosává vált a zsidó rendszerben, és persze az anyagi előnyök sem maradtak volna el (Cselekedetek 26:10, 12).

Amikor azonban Pál buzgó keresztény szolgája lett Istennek, a helyzete gyökeresen megváltozott. A jó hírért kész volt feladni sikeres életét, és mindent, amit korábban fontosnak tartott (Filippi 3:7, 8). Hogyan fog gondoskodni magáról? Kap majd fizetséget a szolgálatáért? Hogyan lesznek kielégítve személyes szükségletei?

Pál nem kapott bért a szolgálatáért. Azért tehát, hogy ne rakjon terhet azokra, akiknek szolgált, Korintusban csatlakozott Akvilához és Priszcillához, és együtt végezte velük a sátorkészítő munkát, és nem vetett meg más munkákat sem, csakhogy el tudja tartani magát (Cselekedetek 18:1–3; 1Tesszalonika 2:9; 2Tesszalonika 3:8–10). Pál három kiterjedt misszionáriusi utat tett meg, és olyan gyülekezetekhez is elutazott, melyekre ráfért a buzdítás. Mivel teljesen elfoglalta magát Isten szolgálatával, nem dúskált az anyagiakban. Általában a testvérek gondoskodtak  a szükségleteiről. A kedvezőtlen körülmények miatt olykor mégis szűkölködött és nélkülözött (2Korintus 11:27; Filippi 4:15–18). Ám Pál sohasem panaszkodott, és nem kívánta mások javait. Készségesen, boldogan és keményen dolgozott keresztény hittársaiért. És éppen Pál volt az, aki idézte Jézus jól ismert szavait: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni.” Milyen kiváló példa mindannyiunknak! (Cselekedetek 20:33–35).

Mit jelent a megelégedettség?

Pál boldogságához nagyban hozzájárult a megelégedettsége. Ámde mit jelent a megelégedettség? Egyszerűen szólva azt, hogy valaki elégedett a legszükségesebb dolgokkal. Ezzel kapcsolatban Pál ezt írta szolgatársának, Timóteusnak: „Az biztos, hogy az Isten iránti odaadás megelégedettséggel nagy nyereség eszköze. Mert semmit sem hoztunk a világba, és ki sem vihetünk semmit. Így hát, ha van élelmünk és ruházatunk meg hajlékunk, elégedettek leszünk ezekkel” (1Timóteus 6:6–8).

Megfigyelhető, hogy Pál összekapcsolta a megelégedettséget az Isten iránti odaadással. Felismerte, hogy az igazi boldogság az Isten iránti odaadás eredménye, vagyis akkor leszünk boldogok, ha Isten szolgálatát tesszük az első helyre, és nem az anyagi javak, illetve a vagyon megszerzését tartjuk a legfontosabbnak. Az ’élelem, ruházat és hajlék’ arra szolgált, hogy továbbra is Isten iránti odaadásban tudjon élni. Leszögezhetjük, hogy Pál megelégedettségének a titka az volt, hogy minden körülmények között Jehovára támaszkodott.

Manapság se szeri, se száma azoknak, akik aggodalmaskodva és boldogtalanságban élik életüket, mivel nincsenek tudatában ennek a titoknak, vagy mert nem vesznek róla tudomást. Ők nem törekszenek rá, hogy megelégedettek legyenek, hanem inkább a pénzbe vagy a pénzen megvásárolható dolgokba vetik  bizalmukat. A reklámipar és a tömegtájékoztató eszközök azt éreztetik az emberekkel, hogy nem lehetnek boldogok, csak ha most azonnal mennek, és megvásárolják a legújabb, legjobb termékeket és készülékeket. Ennek következtében sokan csapdába esnek, és a pénz, illetve az anyagi javak hajszolásának kezdenek élni. Így viszont nem lelnek boldogságra és megelégedésre, hanem „kísértésbe, csapdába, sok értelmetlen és káros kívánságba esnek, amelyek pusztulásba és romlásba döntik az embereket” (1Timóteus 6:9, 10).

Megtanulták, hogy mi a titka a megelégedettségnek

Egyáltalán lehetséges-e napjainkban Isten iránti odaadásban élni, és megelégedettségre, illetve boldogságra lelni? Igen, lehetséges, hiszen manapság több millió élő példa van erre. Ezek a személyek megtanulták a titkát annak, hogy elégedettek legyenek azzal, amijük van, átadták magukat Istennek, cselekszik az akaratát, és  mindenütt megtanítják az embereket a szándékára. Jehova Tanúiról van szó.

Gondoljunk például azokra az önkéntesekre, akik vállalták, hogy képzést kapva idegen országokba menjenek misszionáriusoknak, hogy prédikálják Isten Királyságának a jó hírét (Máté 24:14). A számukra kijelölt országokban az életkörülmények többnyire nem olyan jók, mint amilyenekhez hozzászoktak. Amikor például 1947 elején misszionáriusok érkeztek egy ázsiai országba, ott még érezhető volt a háború hatása, és csak kevés lakásban volt villanyvilágítás. Sok országban a misszionáriusoknak meg kellett barátkozniuk a gondolattal, hogy nincs mosógép, ezért egyenként kell kimosniuk a ruhájukat egy mosódeszkán vagy egy folyóban a köveken. De ők azért mentek, hogy megtanítsák az embereket a bibliai igazságra, ezért alkalmazkodtak a körülményekhez, és szorgalmasan kivették a részüket a szolgálatból.

Mások is elkezdték a teljes idejű szolgálatot, vagy olyan területre költöztek, ahová még nem jutott el a jó hír. Adulfo több mint 50 évet tevékenykedett teljes idejű szolgaként Mexikó különböző részein. „Pál apostolhoz hasonlóan a feleségemmel megtanultunk alkalmazkodni a körülményekhez — jelenti ki. — Az egyik gyülekezet például, amelyet meglátogattunk, távol volt minden várostól, illetve piactól. A testvérek megelégedtek azzal, hogy minden étkezéskor egyetlen, kevéske zsírral megkent, sóval megszórt lepényt és egy csésze kávét fogyasszanak el. Nem is ettek mást, csak három lepényt naponta. Megtanultunk úgy élni, ahogy a testvérek. Rengeteg élményben volt részem az alatt az 54 év alatt, amióta teljes időben szolgálom Jehovát.”

Florentino visszaemlékszik arra, hogy ő és a családja miként alkalmazkodtak a nehéz körülményekhez. Gyermekkoráról ezt mondja: „Édesapám jómódú kereskedő volt, számos földbirtok tulajdonosa. Még ma is emlékszem a pultra, mely az élelmiszerboltunkban állt. Volt egy fél méter széles, 20 centiméter mély fiókja, négy rekesszel. Ebbe tettük a napi bevételt. A nap végére mindig tele volt pénzérmékkel és bankjegyekkel.

Majd hirtelen csődbe mentünk, s a jómódból a szegénységbe csöppentünk. Mindent elvesztettünk, kivéve a házunkat. Ráadásul az egyik bátyám balesetet szenvedett, és mindkét lábára lebénult. Semmi sem volt ugyanaz többé. Egy ideig gyümölcsöt és húst árultam, gyapotot, szőlőt, lucernát szedtem, részt vettem a földek öntözésében. Voltak, akik ezermesternek neveztek. Anyukám gyakran vigasztalt minket azzal, hogy nálunk van az igazság, és ez olyan szellemi gazdagság, melyet nem sokan mondhatnak magukénak. Megtanultam úgy élni, hogy sok mindenem van, és úgy is, hogy alig van valamim, vagy egyáltalán nincs semmim. Most, hogy mintegy 25 éve szolgálom Jehovát teljes időben, elmondhatom, hogy nap nap után tapasztalom, milyen örömteli az a tudat, hogy a legjobb életutat választottam: azt, hogy Jehovát szolgálom teljes időben.”

A Biblia félreérthetetlenül kijelenti, hogy „változik e világ színtere”, s emiatt erre ösztönöz minket: „akik örvendeznek, [legyenek olyanok,] mint akik nem örvendeznek, és akik vesznek, mint akiknek nincs, és akik élnek a világgal, mint akik nem élnek vele teljesen” (1Korintus 7:29–31).

Most van itt az ideje, hogy megvizsgáld az életedet. Ha nem vagy tehetős, vigyázz, nehogy sértődötté, vagy akár keserűvé, iriggyé válj. Amid pedig van, arról gondolkodj kiegyensúlyozottan, nehogy az anyagi javaid uralják az életedet. Ahogy Pál apostol tanácsolta, sose a „bizonytalan gazdagságba” vesd a reményedet, „hanem Istenbe, aki gazdagon megad nekünk mindent az élvezetünkre”. Ha ezt teszed, akkor te is elmondhatod magadról, hogy megtanultad a megelégedettség titkát (1Timóteus 6:17–19).

[Kép a 9. oldalon]

Pál saját kezével dolgozott, hogy ne rakjon terhet másokra

[Képek a 10. oldalon]

Ezreket tesz boldoggá az az élet, melyet ’az Isten iránti odaadásban, megelégedetten’ élnek