Van helye a füstölőszernek az igaz imádatban?

„AZ ISTENEK szeretik az illatokat” — mondták az ókorban az egyiptomiak. Náluk a füstölőszert főleg az imádatban használták. Mivel azt gondolták, hogy az istenek közel vannak, naponta égettek füstölőszert a templomaikban és a házi oltárokon, de még üzletkötéskor is. Más nemzeteknek is hasonló szokásaik voltak.

Mi is a füstölőszer? Fák nedvéből, illatos gyantákból készítik, például tömjénből és balzsamból. Ezeket porrá zúzzák, és gyakran többféle anyaggal, fűszerekkel, fakéreggel és virágokkal keverik, hogy a különféle használatra különféle illatokat állítsanak elő.

A füstölőszer keresett és ebből adódóan értékes portéka volt az ókorban, így fontos kereskedelmi cikké váltak az alapanyagai. Ezeket kereskedelmi útvonalakon járó karavánok szállították messzi földről. Bizonyára emlékszel rá, hogy Jákob fiát, a fiatal Józsefet is ismáelita kereskedőknek adták el, akiknek a karavánja „jő vala Gileádból, és azoknak tevéi visznek vala fűszerszámot, balzsamot és mirhát, menvén, hogy alávigyék Égyiptomba” (1Mózes 37:25). Oly nagy lett a füstölőszerek iránti kereslet, hogy nyilván a kereskedők kezdeményezésére, egy kereskedelmi útvonal jött létre Ázsia és Európa között.

Sok vallás mind a mai napig ajánl fel füstölőszereket a ceremóniáin és szertartásain. Sőt, egyre többen a saját otthonukban is gyújtanak füstölőszert, hogy élvezzék kellemes illatát. Hogyan tekintsék a keresztények a füstölőszerek égetését? Vajon elfogadható Istennek, ha ezt az imádat részeként tesszük? Vizsgáljuk meg, mit mond erről a Biblia!

„Az Úrnak szentelt”

Az ókori izraelitáknál a füstölőszer égetésének fontos szerepe volt a papok szolgálatában, melyet a hajléknál végeztek. A McClintock és Strong-féle enciklopédia ezt mondja: „A hébereknél olyannyira az imádat részének, illetve szent felajánlásnak tartották a füstölőszerek égetését, hogy egyetlen olyan esetről sem olvashatunk, amikor közülük bárki is más célra használta volna a füstölőszereket.”

Jehova Isten meghatározta, hogy négyféle alapanyagból állítsák össze a füstölőszert, és azt égessék a hajléknál: „Végy fűszereket, csepegő gyantát, onyxot, galbánt, e fűszereket és tiszta temjént, egyenlő mértékkel. És csinálj belőlök füstölő szert, a fűszercsináló elegyítése szerint; tiszta és szent legyen az. És abból törj apróra, és tégy belőle a bizonyság ládája elé a gyülekezet sátorában” (2Mózes 30:34–36). A tudósok szerint a rabbinikus zsidó hagyomány más fűszereket is tett a templomi használatra szánt füstölőszerbe.

A hajléknál égetett füstölőszer szent volt, és kizárólag Isten imádatában használták. Jehova megparancsolta: „a füstölő szer, a melyet  készítesz, az Úrnak szentelt legyen előtted; annak mértéke szerint magatoknak ne csináljatok. Mindaz, a ki hasonló füstölőt csinál ehhez, hogy azt illatoztassa, irtassék ki az ő népe közül” (2Mózes 30:37, 38). Egy erre a célra készült oltáron a papok naponta kétszer égettek füstölőszert (2Krónika 13:11). Az engesztelésnapon pedig a főpap a szentek szentjében égetett füstölőszert (3Mózes 16:12, 13).

Ám nem volt minden felajánlás elfogadható Istennek, amit a füstölőszerrel végeztek. Megbüntette azokat, akik noha nem voltak papok, önhittségből mégis égettek füstölőszert (4Mózes 16:16–18, 35–40; 2Krónika 26:16–20). Jehovának sértő volt, amikor a zsidó nemzet úgy ajánlotta fel neki a füstölőszert, hogy ugyanakkor hamis vallásos szokásokat is követett, és keze vérontással volt tele. Képmutatásuk miatt Jehova kijelentette: „Füstölőszer — utálatosság az előttem” (Ézsaiás 1:13, 15, NW). Az izraeliták olyannyira elhanyagolták mindazt, amit Jehova imádata előírt, hogy bezárták a templomot, és más oltárokon égettek füstölőszert (2Krónika 28:24, 25). Sőt, évekkel később hamis istenek lealacsonyító imádatában használták a szent füstölőszert. Az ilyen szokásokat felháborítónak tartotta Jehova! (Ezékiel 16:2, 17, 18).

A füstölőszerek és a korai keresztények

A Törvényszövetség, mely elrendelte, hogy a papok ajánljanak fel szent füstölőszert, véget ért, amikor Krisztus i. sz. 33-ban bevezette az új szövetséget (Kolosszé 2:14). Nincs róla feljegyzés, hogy a korai keresztények égettek volna füstölőszert vallási célból. A McClintock és Strong-féle enciklopédia ezt írja erre vonatkozóan: „Egészen biztos, hogy [a korai keresztények] nem használtak füstölőszert. Sőt, annak használata a pogányokra volt jellemző . . . Már az is imádatnak számított, ha egy vakbuzgó ember egy csipetnyi füstölőszert hintett egy pogány oltárra.”

A korai keresztények nem voltak hajlandók füstölőszert égetni a római császár „istenségének” elismeréseként sem, jóllehet ez az életükbe kerülhetett (Lukács 4:8; 1Korintus 10:14, 20). Figyelembe véve, hogy azokban az időkben a bálványimádatban volt használatos a füstölőszer, nem meglepő, hogy a korai keresztények még a füstölőszerrel való kereskedésben sem akartak részt venni.

Füstölőszerek napjainkban

Hogyan használják napjainkban a füstölőszereket? A kereszténység sok egyházában füstölőszereket égetnek a szertartásokon és liturgiákon. Sok ázsiai család éget füstölőszert a templomokban vagy a házi oltárok előtt isteneik tiszteletére és a halottak védelmére. A vallásokban sokféle céllal égetnek füstölőszert: hogy betöltsék füstjével a szobát, valamint gyógyításra, tisztításra és védelemként is használják.

A füstölőszer mostanában reneszánszát éli, olyanok közt is, akik nem vallásosak. Vannak,  akik meditációhoz használják. Egy leírás szerint a füstölőszerek használatával „titokzatos szintekre” juthatunk, és a fizikai világon túli „energiákhoz”. Az életben felmerülő gondok megoldására is javasolja a füstölőszerek égetésének rituáléját, amely által kapcsolatba kerülhetünk a „természetfölöttiekkel”. Vajon az ilyen szokások keresztényeknek valók?

Jehova határozottan elítéli mindazokat, akik hamis vallásos szokásokkal próbálják elegyíteni a tiszta imádatot. Pál apostol Ézsaiás próféciáját idézve a keresztényekre utalt, és arra buzdította őket, vigyázzanak, nehogy a hamis vallás tisztátalan befolyása alá kerüljenek. Ezt írta: „»menjetek ki közülük, és különítsétek el magatokat — ezt mondja Jehova —, és ne érintsétek többé a tisztátalant; és én befogadlak titeket«” (2Korintus 6:17; Ézsaiás 52:11). Az igaz keresztények gondosan kerülnek mindent, ami a hamis valláshoz vagy az okkultizmushoz kötődik (János 4:24).

Vajon az, hogy a füstölőszereket vallásos szertartásokon és a spiritizmusban használják, azt jelenti, hogy mindenféle füstölőszer égetése helytelen? Nem feltétlenül. Tegyük fel, valaki csak az illatáért szeretne füstölőszert égetni az otthonában (Példabeszédek 27:9). A keresztényeknek azonban még ebben az esetben is figyelembe kell venniük néhány tényezőt. A környezetünkben élők vajon hamis vallásos szokásokkal kötik össze a füstölőszer használatát? Közösségünkben a füstölőszer gyakran spiritiszta szertartásokhoz kapcsolódik? Vagy inkább nem vallásos célra használják?

Mielőtt valaki úgy dönt, hogy füstölőszert éget, vegye figyelembe a saját lelkiismeretét és mások érzéseit is (1Korintus 10:29). Jól illenek ide Pál apostol rómaiaknak írt szavai: „törekedjünk azokra, amik elősegítik a békét, és azokra, amik egymás épülésére vannak. Ne romboljátok le többé az Isten munkáját csupán az eledelért. Minden tiszta ugyan, de ártalmas az embernek, ha úgy eszik, hogy alkalom adódik a botránkozásra. Jó nem enni húst, se nem inni bort, se semmi olyat nem tenni, ami miatt megbotránkozik a testvéred” (Róma 14:19–21).

Ima, „mint jóillatú füst”

Az izraelitáknál használt füstölőszer jól szemlélteti azokat az imákat, amelyeket Isten meghallgat. Ezért énekelte Dávid a zsoltárában Jehovának: „Mint jóillatú füst jusson elődbe imádságom” (Zsoltárok 141:2).

A hűséges izraeliták nem csupán hiábavaló formaságnak tartották a füstölőszerek égetését. Nagy gonddal készítették és égették, úgy, ahogyan Jehova előírta. A keresztények napjainkban ma már nem használnak szó szerinti füstölőszert, hanem inkább olyan imát mondanak, amely égi Atyánk iránti mélységes hálából és tiszteletből fakad. Miként az a kellemes illatú füstölőszerrel is volt, melyet a templomban égettek a papok, Isten Szava a következőkről biztosít minket: „az igazak könyörgése . . . kedves néki” (Példabeszédek 15:8).

[Képek a 29. oldalon]

A hajlékban és a templomban égetett füstölőszer szent volt

[Kép a 30. oldalon]

Égethetnek meditációhoz használatos füstölőszert a keresztények?