Keressük a jót mindenkiben!
Keressük a jót mindenkiben!
„Emlékezzél meg én Istenem az én javamra!” (NEHÉMIÁS 13:31).
1. Milyen értelemben jóságos Jehova mindenkivel?
SOK felhős, borongós nap után a napsütés kellemes változással kecsegtet. Az emberek jobb kedvre derülnek, jobban érzik magukat a bőrükben. Ha viszont hosszú időszakon át perzselő napsütést és szárazságot kell elviselniük, az eső — még egy felhőszakadás is — felfrissülést és megkönnyebbülést hoz. Szerető Teremtőnknek, Jehovának köszönhetjük, hogy légkörünk ilyen csodás időjárási jelenségekre képes. Jézus ezt tanította Isten bőkezűségéről: „folyton szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket; hogy fiainak bizonyuljatok a ti Atyátoknak, aki az egekben van, mivel ő felhozza a napját gonoszokra is, jókra is, és esőt ad igazságosakra is, és igazságtalanokra is” (Máté 5:43–45). Igen, Jehova jóságos mindenkivel, és szolgáinak törekedniük kell rá, hogy utánozzák őt, mégpedig azáltal, hogy keresik a jót mindenkiben.
2. a) Milyen alapja van Jehova jóságának? b) Miből méri le Jehova, hogy miként viszonyulunk a jóságához?
2 Milyen alapja van Jehova jóságának? Jehova azóta is a jót keresi az emberekben, amióta Ádám bűnbe esett (Zsoltárok 130:3, 4). Az a szándéka, hogy a Paradicsomban az engedelmes emberek újra valódi életnek örvendhessenek (Efézus 1:9, 10). Ki nem érdemelt kedvességének köszönhetően abban reménykedhetünk, hogy a megígért Mag által megszabadulunk a bűntől és a tökéletlenségtől (1Mózes 3:15; Róma 5:12, 15). Ha elfogadjuk a váltságáldozati elrendezést, az utat nyit afelé, hogy végül újra tökéletességre jussunk. Jehova most egyebek között azt figyeli mindannyiunkban, hogy miként viszonyulunk nagylelkűségéhez (1János 3:16). Mindent észrevesz, amivel értékelésünket fejezzük ki a jósága iránt. „Nem igazságtalan az Isten, hogy elfelejtkezzen a munkátokról és a szeretetről, amelyet neve iránt tanúsítottatok” — írta Pál apostol (Héberek 6:10).
3. Milyen kérdés érdemli meg a figyelmünket?
3 Jehovát utánozva, hogyan kereshetjük a jót másokban? Négy területre, 1. a keresztény szolgálatunkra, 2. a családunkra, 3. a gyülekezetre, és 4. általában véve a másokkal ápolt kapcsolatunkra kitérve vizsgáljuk meg a választ erre a kérdésre.
A prédikálás és a tanítványképzés
4. Hogyan mutatjuk ki a keresztény szolgálatunkkal, hogy keressük a jót másokban?
4 „A szántóföld a világ” — magyarázta Jézus a tanítványainak, amikor a búzáról és gyomról szóló példázat jelentéséről kérdezték. Krisztus mai tanítványaiként mi is felismerjük ezt az igazságot, amikor részt veszünk a szolgálatban (Máté 13:36–38; 28:19, 20). A szántóföldi szolgálat magában foglalja a hitünk nyilvános kijelentését. Az, hogy Jehova Tanúi jól ismertek a házról házra, valamint az utcán végzett szolgálatukról, bizonyítja, hogy szorgalmasan keresik azokat, akik méltók a Királyság-üzenetre. Jézus arra utasított, hogy ’amely városba vagy faluba csak bemegyünk, járjunk utána, ki méltó abban’ (Máté 10:11; Cselekedetek 17:17; 20:20).
5—6. Miért látogatjuk meg újra és újra az embereket az otthonaikban?
5 Amikor meglátogatjuk — többnyire váratlanul — az embereket, megfigyeljük, hogyan reagálnak az üzenetünkre. Néha a család egyik tagja szívesen hallgat minket, míg egy másik bentről kikiabál, hogy „ez minket nem érdekel”, és ezzel véget ér a látogatás. Sajnáljuk, hogy az egyik személy ellenállása vagy közömbössége hatással van egy másikra. Hogyan kereshetjük hát továbbra is a jót mindenkiben?
6 A következő alkalommal, amikor ugyanazon a területen prédikálunk, talán lehetőségünk nyílik rá, hogy személyesen beszéljünk azzal, aki véget vetett az előző látogatásunknak. Segíthet felkészülnünk, ha elménkben tartjuk, hogy mi történt a korábbi alkalommal. Elképzelhető, hogy az, aki elutasított — talán tévesen értesülve a szándékainkról — jó indítékkal cselekedett, azt gondolva, hogy meg kell akadályoznia a fogékony személyt, hogy meghallgassa a Királyság-üzenetet. Ez viszont nem tart vissza minket attól, hogy annak a családnak is prédikáljuk a Királyság jó hírét, és tapintatosan megpróbáljuk tisztázni a félreértést. Szeretnénk segíteni mindenkinek, hogy Isten pontos ismeretére jusson. Előfordulhat, hogy Jehova vonzani fogja magához ezt a személyt (János 6:44; 1Timóteus 2:4).
7. Mi segíthet, hogy derűlátón közelítsük meg az embereket?
7 Jézus elmondta a tanítványainak, hogy számíthatnak a családjuktól jövő ellenállásra. „Azért jöttem, hogy meghasonlást támasszak: az ember és apja között, a leány és anyja között, a fiatal feleség és anyósa között — jelentette ki. — Az embernek bizony a saját háznépéhez tartozók lesznek ellenségei” (Máté 10:35, 36). Ennek ellenére változhatnak a körülmények, és ezzel együtt az emberek szemléletmódja is. Egy hirtelen betegség, egy hozzátartozó elvesztése, valamilyen szerencsétlenség, érzelmi hullámvölgy és számos egyéb tényező befolyásolja, hogy az emberek miként reagálnak a prédikálásunkra. Vajon tényleg keressük a jót az emberekben, ha borúlátón azt feltételezzük, hogy úgyis közömbösek maradnak, amikor prédikálunk nekik? Miért ne mennénk el örömmel újra hozzájuk egy másik alkalommal? Elképzelhető, hogy egész máshogy fognak viszonyulni a jó hírhez. Időnként nemcsak az idéz elő változást, amit mondunk, hanem az is, ahogyan mondjuk. Ha a prédikálás előtt odaadóan imádkozunk Jehovához, az biztosan segíteni fog, hogy derűlátók legyünk, és megnyerő módon tárjuk föl mindenki előtt a Királyság-üzenetet (Kolosszé 4:6; 1Tesszalonika 5:17).
8. Milyen eredménye lehet annak, ha egy keresztény keresi a jót a nem hívő rokonaiban?
8 Némelyik gyülekezetben ugyanabból a családból többen is szolgálják Jehovát. A fiatalabbakban sokszor egy idősebb családtag kitartása ébresztett csodálatot és tiszteletet, s az indított el bennük változást, hogy látták, ez a személy jó viszonyban van a családtagjaival és a házastársával. Péter apostol tanácsát megszívlelve sok keresztény feleség „szó nélkül” nyeri meg a férjét (1Péter 3:1, 2).
A családban
9—10. Hogyan kereste a jót Jákob és József a családtagjaiban?
9 A családtagok között lévő szoros kötelék szintén lehetőséget kínál arra, hogy keressük a jót másokban. Mit tanulhatunk például abból, ahogy Jákob bánt a fiaival? A Mózes első könyve 37. fejezetének a 3. és 4. versében a Biblia rámutat, hogy Jákob legjobban Józsefet szerette. József testvérei féltékenyek lettek, és összeesküvést szőttek öccsük meggyilkolására. De figyeljük meg Jákob és József későbbi viselkedését. Mindketten keresték a jót a családtagjaikban.
10 Az éhség sújtotta Egyiptomban József az élelmezésért felelős főtisztviselő lett. Testvérei elébe járulhattak, és bár nem azonosította rögtön magát, gondoskodott róla, hogy megfelelő ellátásban részesüljenek, és élelmet vigyenek idős apjuknak. Noha József korábban a gyűlöletük céltáblája volt, most az érdekeiket figyelembe véve cselekedett (1Mózes 41:53—42:8; 45:23). És Jákob? Ő a halálos ágyán prófétai áldást mondott mindegyik fiára. Jóllehet gonosz tetteik miatt néhány kiváltságtól megfosztották magukat, mégis mindannyian örököltek egy részt a földből (1Mózes 49:3–28). Milyen csodálatosan mutatta be Jákob ekkor, hogy mit jelent a kitartó szeretet!
11—12. a) Milyen prófétai példa emeli ki annak fontosságát, hogy keressük a jót a családtagjainkban? b) Mit tanulhatunk az apa példájából, akiről Jézus a tékozló fiúról szóló szemléltetésben beszélt?
11 Az, ahogy Jehova hosszútűrően bánt Izrael hitetlen nemzetével, további betekintést enged abba, hogy miként keresi a jót a népében. Kitartó szeretetét Hóseás próféta családi körülményeinek a felhasználásával szemléltette. Hóseás felsége, Gómer többször is házasságtörést követett el. Jehova mégis erre utasította Hóseást: „Menj el újra, szeress egy asszonyt, a kit szeret az ő társa és mégis házasságtörő; a mint az Úr is szereti Izráel fiait, bár ők idegen istenekhez fordulnak, és szeretik a szőlőskalácsokat” (Hóseás 3:1). Miért adott Jehova ilyen parancsot? Tudta, hogy a tőle elpártolt nemzetből némelyeket tettekre indít majd a türelme. Hóseás kijelentette: „Azután megtérnek Izráel fiai és keresik az Urat, az ő Istenöket, és Dávidot, az ő királyukat, és remegve folyamodnak az Úrhoz és az ő jóságához az utolsó időkben” (Hóseás 3:5). Leszögezhetjük, hogy Jehova kiváló példát mutatott, melyen érdemes elmélkedni, amikor családi nehézségekkel nézünk szembe. Ha továbbra is keressük a jót a családtagjainkban, ha mást nem is, de legalább azt sikerül majd elérnünk, hogy a türelem szép példái legyünk.
12 Jézusnak a tékozló fiúról szóló példázata még inkább kiemeli, hogy miként kereshetjük a jót a családtagjainkban. A fiatalabb fiú azután tért haza, miután felhagyott a kicsapongó élettel. Az apja irgalmasan bánt vele. Mit felelt arra a panaszra, melyet az idősebb fia emelt, aki sohasem hagyta el a családot? „Gyermekem, te mindig velem vagy, és mindenem a tiéd” — mondta neki. Ezt nem goromba elutasításnak szánta, hanem egyszerűen a szeretete megerősítésének. Majd így folytatta: „vigadoznunk és örvendeznünk kellett, mert ez a te testvéred halott volt, és életre kelt, elveszett, és megtaláltatott.” Mi is lehetünk ugyanilyen állhatatosak abban, hogy keressük a jót másokban (Lukács 15:11–32).
A keresztény gyülekezetben
13—14. Mi az egyik módja annak, ahogyan a keresztény gyülekezetben eleget tehetünk a szeretet királyi törvényének?
13 Keresztényekként eleget kívánunk tenni a szeretet királyi törvényének (Jakab 2:1–9). Lehet, hogy nem zárkózunk el a gyülekezetünk azon tagjaitól, akiknek az anyagi körülményeik eltérnek a miénktől. De vajon még így is ’osztályokat különböztetünk meg magunk között’, merthogy nem mindenki ugyanolyan származású, vagy mert nem mindenkinek ugyanaz a kulturális vagy esetleg a vallási háttere? Ha ez a helyzet, hogyan fogadhatjuk meg Jakab tanácsát?
14 A szívélyességünket bizonyítjuk, ha mindenkit szeretettel üdvözlünk a keresztény összejöveteleinken. Ha a Királyság-teremben odamegyünk beszélgetni az újakhoz, a kezdeti idegességük és zavaruk minden bizonnyal tovaszáll. Ez olyannyira igaz, hogy némelyek, miután először vettek részt keresztény összejövetelünkön, ezt mondják: „Mindenki annyira barátságos volt. Mintha már mindenki ismert volna. Kellemesen éreztem magam.”
15. Hogyan lehet segíteni a gyülekezetben lévő fiataloknak, hogy érdeklődjenek az idősebbek iránt?
15 Egyik-másik gyülekezetben az összejövetelek végén néhány fiatal egybegyűlik a Királyság-teremben vagy odakint, és kerülik az idősebbek társaságát. Mit lehetne tenni ez ellen? Az első lépés természetesen az, hogy a szülők otthon tanítsák a gyermekeiket, felkészítve őket az összejövetelekre (Példabeszédek 22:6). Meg lehet bízni a fiatalokat azzal, hogy készítsék elő a különféle kiadványokat, hogy a család minden tagja magával tudja vinni azokat az összejövetelre. A szülők vannak a legjobb helyzetben ahhoz is, hogy buzdítsák gyermekeiket, hogy váltsanak néhány szót az idősebbekkel és a betegekkel a Királyság-teremben. A gyermekeknek a megelégedettség érzését nyújthatja, ha valamilyen jelentőségteljes gondolatot mondhatnak az ilyen személyeknek.
16—17. Hogyan kereshetik a jót a felnőttek a gyülekezetben lévő fiatalokban?
16 A gyülekezetben az idősebb testvéreknek érdeklődést kell mutatniuk a fiatalok iránt, méghozzá úgy, hogy buzdító beszélgetést kezdeményeznek velük (Filippi 2:4). Általában az összejöveteleken elhangzik néhány kiemelkedő gondolat. A fiatalokat meg lehet kérdezni, hogy élvezték-e az összejövetelt, és voltak-e olyan pontok, amelyek különösen tetszettek nekik, és amelyeket alkalmazni szeretnének. Mivel a fiatalok fontos részét alkotják a gyülekezetnek, ki kell fejeznünk az elismerésünket azért, ha figyelnek, és meg kell dicsérnünk őket az összejöveteleken elhangzott hozzászólásaikért, vagy azért, ha bármilyen módon közreműködnek a programrészekben. Ahogyan a fiatalok kapcsolatot ápolnak az idősebbekkel a gyülekezetben, és ahogyan eleget tesznek az egyszerűbb otthoni feladataiknak, az jelzi, hogy a későbbiekben alkalmasak lesznek-e nagyobb felelősségek ellátására (Lukács 16:10).
17 A felelősségek elvállalásával néhány fiatal olyan, Istennek tetsző tulajdonságokat fejleszt ki, melyek alkalmassá teszik őket komolyabb megbízatások teljesítésére. Azonkívül, ha a fiataloknak van tennivalójuk, az abban is segíthet nekik, hogy ne kövessenek el ostobaságokat (2Timóteus 2:22). Továbbá az ilyen megbízatások teljesítésekor ’alkalmasság tekintetében kipróbálhatók’ azok a testvérek, akik kisegítőszolgai tisztségre törekszenek (1Timóteus 3:10). Ha egy fiatal lelkesen közreműködik az összejöveteleken, buzgó a szolgálatban, és törődik mindenkivel a gyülekezetben, akkor a vének látják, hogy mi minden rejlik benne, amikor azt mérlegelik, hogy milyen további feladatokkal bízhatnák meg őt.
Keressük a jót mindenkiben
18. Milyen csapdát kell kerülni az ítélkezéskor, és miért?
18 „Nem jó részrehajlóan ítélkezni” — jelenti ki a Példabeszédek 24:23 (NW). Az égi bölcsesség azt kívánja, hogy a vének kerüljék a részrehajlást, amikor gyülekezeti ügyekben ítélkeznek. Jakab ezt írja: „A felülről való bölcsesség . . . mindenekelőtt tiszta, azután békés, ésszerű, engedelmességre kész, telve irgalmassággal és jó gyümölcsökkel, nem tesz különbséget részrehajlóan, nem képmutató” (Jakab 3:17). Egyértelmű, hogy amikor a vének keresik a jót másokban, ítélőképességüket nem torzíthatja el semmiféle személyes kapcsolat vagy érzelem. „Isten ott áll az isteni Fenség gyülekezetében — jelentette ki a zsoltáríró Aszáf —, az istenek [istenszerű emberek, vagyis emberi bírók] között ítél: »Meddig ítéltek még igazságtalanul, és bántok részrehajlóan a gonosszal?«” (Zsoltárok 82:1, 2, NW). Ezzel összhangban a keresztény véneknek még a kivételezés látszatát is kerülniük kell, amikor olyan ügyben járnak el, amelyben egy barátjuk vagy rokonuk is érintve van. Ily módon megőrzik a gyülekezet egységét, és lehetővé teszik, hogy Jehova szelleme szabadon áramolhasson (1Tesszalonika 5:23).
19. Milyen módokon kereshetjük a jót másokban?
19 Amikor a jót keressük testvéreinkben, Pált utánozzuk. Ő ezt írta a tesszalonikai gyülekezetnek: „Ezenfelül bizalmunk van az Úrban rátok nézve, hogy amiket elrendelünk, azokat megteszitek, és ezután is meg fogjátok tenni” (2Tesszalonika 3:4). Ha keressük a jót másokban, nagyobb késztetést fogunk érezni, hogy elnézzük hiányosságaikat. Keresni fogjuk, hogy mit dicsérhetünk meg testvéreinkben, és bizonyára nem leszünk bíráló szelleműek. „A sáfárokban . . . azt keresik, hogy az illetőt hűnek találják” — írta Pál (1Korintus 4:2). Nemcsak a gyülekezet sáfárai hűek, hanem minden keresztény is, és ez kedvessé teszi őket a szemünkben, közelebb vonz hozzájuk, és megerősíti közöttünk a keresztényi barátság szálait. Elsajátítjuk azt a szemléletmódot, amellyel a múltban Pál volt testvérei iránt. Úgy fogunk gondolni rájuk, mint ’munkatársainkra az Isten királyságáért’, akik „erősítő segítséggé” lettek nekünk (Kolosszé 4:11). Ezzel visszatükrözzük Jehova gondolkodását.
20. Milyen áldások várnak azokra, akik keresik a jót mindenkiben?
20 Kétségkívül mi is visszhangozzuk Nehémiás imáját: „Emlékezzél meg én Istenem az én javamra!” (Nehémiás 13:31). Mennyire boldogok vagyunk, hogy Jehova keresi a jót az emberekben! (1Királyok 14:13). Utánozzuk mi is őt. Ha így teszünk, akkor kilátásunk nyílik rá, hogy a megszabadítottak közé tartozzunk, és örökké tartó életünk legyen az új világban, mely nincs már messze (Zsoltárok 130:3–8).
Hogyan válaszolnál?
• Milyen alapja van Jehova jóságának, melyet mindenki felé kinyilvánít?
• Hogyan kereshetjük a jót másokban
• a szolgálatunkban?
• a családunkban?
• a gyülekezetben?
• általában véve a másokkal ápolt kapcsolatunkban?
[Tanulmányozási kérdések]
[Kép a 18. oldalon]
Bár Józsefet korábban gyűlölték a testvérei, mégis kereste a jót bennük
[Kép a 19. oldalon]
Az ellenségeskedés nem akadályoz meg minket abban, hogy megpróbáljunk segíteni mindenkinek
[Kép a 20. oldalon]
Akármi történt is a múltban, Jákob minden fiára áldást mondott
[Kép a 21. oldalon]
Mindenkit szeretettel üdvözlünk a keresztény összejöveteleinken