Utánozd Jehovát, pártatlan Istenünket!
Utánozd Jehovát, pártatlan Istenünket!
„Nincs részrehajlás az Istennél” (RÓMA 2:11).
1—2. a) Mi volt Jehova szándéka a kánaánitákkal? b) Mit tett Jehova, és milyen kérdéseket vet ez föl?
AZ IZRAELITÁK, akik i. e. 1473-ban Moáb mezőségén táboroztak, figyelmesen hallgatták Mózest. A Jordán túlpartján nehéz feladat várt rájuk. Mózes kihirdette Jehovának azt a szándékát, hogy az izraelitáknak az Ígéret földjén győzedelmeskedniük kell hét erős kánaáni nemzet fölött. Mennyire megnyugtatóak voltak Mózes szavai: „adja őket az Úr, a te Istened a te hatalmadba, és megvered őket.” Izraelnek nem volt szabad szövetséget kötnie ezekkel az országokkal, melyek nem érdemeltek könyörületet (5Mózes 1:1; 7:1, 2).
2 Jehova azonban az első megtámadott városban megkímélt egy családot. Négy másik város lakói szintén isteni védelemben részesültek. Miért? Mit tanítanak Jehováról azok a jelentős események, melyek összefüggésben voltak ezeknek a kánaánitáknak a megmenekülésével? És hogyan utánozhatjuk Jehovát?
Jehova hírneve tettekre indítja őket
3—4. Milyen hatással voltak az izraeliták győzelmeiről szóló hírek Kánaán néhány lakójára?
3 Mielőtt Izrael belépett az Ígéret földjére, 40 éven át vándorolt a pusztában. Ez idő alatt Jehova megvédte a népét, és harcolt érte. Az Ígéret földjének déli része felől Arad kánaánita királya támadt rájuk. Jehova segítségével az izraeliták Hormánál legyőzték őt és a népét (4Mózes 21:1–3). Ezután Izrael megkerülte Edom földjét, és észak felé vette az irányt, a Holt-tenger északkeleti partja felé. Ez a terület, melyet korábban moabiták laktak, most az emoreusoké volt. Az emoreus király, Szíhon nem engedte, hogy Izrael áthaladjon a területén. Harc tört ki Jahácznál, mely az Arnon pataktól nyilvánvalóan északra fekszik, és Szíhon ott lelte halálát (4Mózes 21:23, 24; 5Mózes 2:30–33). Északabbra Óg uralkodott a básáni emoreus törzsek fölött. Bár Óg hatalmas termetű volt, nem vetekedhetett Jehovával; életét Edreiben oltották ki (4Mózes 21:33–35; 5Mózes 3:1–3, 11). Ezeknek a győzelmeknek a híre, valamint az Izrael Egyiptomból való kivonulásáról szóló beszámolók nagy hatással voltak néhány kánaáni személyre. *
4 Miután Izrael átkelt a Jordánon, és először hatolt be Kánaánba, Gilgálban ütött tábort (Józsué 4:9–19). Nem sokkal távolabb feküdt a falakkal körbekerített város, Jerikó. A kánaánita Ráháb hallott Jehova tetteiről, és arra érzett indíttatást, hogy hittel cselekedjen. Ezért amikor Jehova pusztulást hozott Jerikóra, őt és a házában lévőket megkímélte (Józsué 2:1–13; 6:17, 18; Jakab 2:25).
5. Mi indította a gibeonitákat arra, hogy ravaszul cselekedjenek?
5 Izrael ezután a folyóvidéki, alacsonyan fekvő területekről fölfelé haladt, a térség belsejében lévő hegyekbe. Jehova utasítására Józsué lesből támadott Ai városára (Józsué könyvének 8. fejezete). Ai vereségének hírére több kánaáni király harcra gyűlt össze (Józsué 9:1, 2). A közeli khivveus város, Gibeon lakói más lépésre szánták el magukat. „Ők . . . ravaszul cselekedének” — derül ki a Józsué 9:4-ből. Csakúgy, mint Ráháb, ők is hallottak arról, hogyan szabadította ki Jehova a népét Egyiptomból, és hogyan segítette őket győzelemre Szíhon és Óg ellen (Józsué 9:6–10). A gibeoniták felismerték, hogy kár ellenállni, ezért a maguk és három szomszédos város — Kefira, Beéróth és Kirjáth-Jeárim — érdekében messzi földről érkezett követeknek álcázott képviselőket küldtek Józsuéhoz Gilgálba. Ravasz tervük bevált: Józsué szövetséget kötött velük, garantálva azt, hogy nem pusztítja el városaikat. Három nappal később Józsué és az izraeliták rájöttek, hogy becsapták őket. Ám Jehovára esküdve köttetett a szövetség, ezért ragaszkodtak hozzá (Józsué 9:16–19). Vajon Jehova is jónak látta ezt?
6. Hogyan viseltetett Jehova az iránt a szövetség iránt, melyet Józsué kötött a gibeonitákkal?
6 A gibeonitáknak megengedték, hogy favágással és vízhordással szolgálják az izraelitákat, sőt Jehovának a hajlékban levő oltára körül is elláthattak ilyen feladatokat (Józsué 9:21–27). Mi több, amikor öt emoreus király és a csapataik fenyegették a gibeonitákat, Jehova csodát téve közbelépett. A jégeső több ellenséget ölt meg, mint Józsué csapatai. Jehova még Józsuénak azt a kérését is teljesítette, hogy a nap és a hold álljon meg, lehetővé téve Józsué teljes győzelmét. „Nem volt olyan nap, mint ez, sem annakelőtte, sem annakutána, hogy ember szavának engedett volna az Úr, mert az Úr hadakozik vala Izráelért” — jegyezte meg Józsué (Józsué 10:1–14).
7. Milyen igazságot ismert fel Péter, amely igazolódott bizonyos kánaániták esetében?
7 A kánaánita Ráháb, a családja, valamint a gibeoniták félték Jehovát, és ez megmutatkozott a tetteikben is. A velük történtek olyan igazságra világítanak rá, melyet a keresztény Péter apostol a későbbiekben így fogalmazott meg: „nem részrehajló az Isten, hanem minden nemzetben elfogadható előtte, aki féli őt, és igazságosságot cselekszik” (Cselekedetek 10:34, 35).
Hogyan bánt Jehova Ábrahámmal és Izraellel?
8—9. Hogyan mutatkozott meg Jehova pártatlansága abban, ahogy Ábrahámmal és Izrael nemzetével bánt?
8 Jakab tanítvány felhívta a figyelmet arra, hogy miként mutatkozott meg Isten ki nem érdemelt kedvessége abban, ahogy Ábrahámmal és annak leszármazottaival bánt. Ábrahámot a hite, nem pedig a hovatartozása tette ’Jehova barátjává’ (Jakab 2:23). Ábrahám hitt Jehovában, szerette őt, és ez hozott áldást a leszármazottaira (2Krónika 20:7). Jehova ezt ígérte Ábrahámnak: „megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van.” De figyeljük meg, hogy milyen ígéretet tartalmaz a következő vers: „megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei” (1Mózes 22:17, 18; Róma 4:1–8).
9 Jehovának az Izraellel való bánásmódja egyáltalán nem részrehajlásról tanúskodott, hanem arra világított rá, hogy mi mindent tud megtenni azokért, akik engedelmeskednek neki. Bemutatja nekünk, hogy miként mutat lojális szeretetet hűséges szolgái iránt. Bár Izrael Jehova ’különleges tulajdona’ volt, ez nem jelentette azt, hogy mások nem élvezhették Isten kegyét (2Mózes 19:5, Katolikus fordítás; 5Mózes 7:6–8). Jóllehet Jehova kiváltotta az izraelitákat az egyiptomi rabszolgaságból, és azt követően kijelentette, hogy ’a föld nemzetségei közül nem ismert mást, csak őket’, Ámosz próféta és mások által csodálatos kilátást helyezett ’minden nemzet’ elé (Ámosz 3:2, Kat.; 9:11, 12, Kat.; Ézsaiás 2:2–4).
Jézus, a pártatlan tanító
10. Hogyan utánozta Jézus Atyja pártatlanságát?
10 Jézus, aki Atyjának pontos ábrázolata, a földi szolgálata során utánozta Jehova pártatlanságát (Héberek 1:3). Akkoriban legfontosabb feladatának azt tartotta, hogy megtalálja „Izrael házának” elveszett juhait. De nem ódzkodott attól, hogy egy kútnál tanúskodjon egy szamáriai asszonynak (Máté 15:24; János 4:7–30). Ezenkívül egy katonatiszt kérésére, aki nyilvánvalóan nem volt zsidó, végrehajtott egy csodát (Lukács 7:1–10). Azon felül tette ezt, hogy cselekedeteivel kimutatta az Isten népe iránt érzett szeretetét. Jézus tanítványai is széles körben prédikáltak. Egyértelművé vált, hogy Jehova az embereket nem a származásuk, hanem a viselkedésük alapján áldja meg. Az alázatosak, tiszta szívűek, akik éhezték az igazságot, elfogadták a Királyság jó hírét. Ezzel ellentétben a büszke, dölyfös emberek megvetették Jézust és az üzenetét. „Nyilvánosan dicsérlek, Atyám, égnek és földnek Ura, mert gondosan elrejtetted ezeket a bölcsek és a műveltek elől, és a kiskorúaknak kinyilatkoztattad őket — jelentette ki Jézus. — Igen, ó, Atyám, mert úgy láttad végül is helyesnek, hogy így tegyél” (Lukács 10:21). Amikor a másokkal való bánásmódunkat szeretet és hit vezérli, akkor pártatlanul cselekszünk, és tudjuk, hogy Jehova ezt látja helyesnek.
11. Hogyan nyilvánult meg a pártatlanság a korai keresztény gyülekezetben?
11 A korai keresztény gyülekezetben a zsidók és a nem zsidók egyenlők voltak. „Dicsőség, tisztesség és béke mindenkinek, aki a jót cselekszi, zsidónak először, és görögnek * is. Mert nincs részrehajlás az Istennél” — fejtette ki Pál (Róma 2:10, 11). Nem a nemzetiségük döntötte el, hogy részesülnek-e Jehova ki nem érdemelt kedvességében, hanem az, hogy mit tesznek, miután Jehováról tanulnak, valamint arról a kilátásról, mely a Fiának, Jézusnak a váltságáldozata által válik elérhetővé (János 3:16, 36). Pál ezt írta: „nem az a zsidó, aki külsőleg az, és a körülmetéltség sem az, amelyik külsőleg van a hústesten, hanem az a zsidó, aki belsőleg az, és az ő körülmetéltsége a szív körülmetéltsége szellem által, nem pedig írott törvénygyűjtemény által.” Majd szójátékot alkotva a „zsidó” kifejezéssel (melynek jelentése ’Júdáé’, vagyis magasztalt vagy dicsért), hozzátette: „Az ilyennek dicsérete nem emberektől, hanem az Istentől jön” (Róma 2:28, 29). Jehova pártatlanul dicsér. Mi is?
12. A Jelenések 7:9-ben milyen lehetőség tárul fel, és kiknek?
12 Később János apostol egy látomásban 144 000 főből álló szellemi nemzetként látta a hűséges felkent keresztényeket, akik „Izrael fiainak minden törzséből [vannak] elpecsételve”. Ezután látott egy nagy sokaságot, „minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből; és a trón előtt és a Bárány előtt álltak, fehér köntösbe öltözve, és a kezükben pálmaágak voltak” (Jelenések 7:4, 9). Ezért a modern kori keresztény gyülekezetekben minden etnikai csoportból vagy nyelvből lehetnek emberek. Bármilyen legyen is valakinek a háttere, lehetősége van rá, hogy túlélje az eljövendő ’nagy nyomorúságot’, és az új világban igyon ’az élet forrásvizeiből’ (Jelenések 7:14–17).
Jótékony hatások
13—15. a) Mi segíthet áthidalnunk az eltérő származásból és kulturális háttérből fakadó különbözőségeket? b) Említs meg példákat, hogy milyen jótékony hatása lehet a barátságosságnak!
13 Jehova jól ismer minket, mint egy szerető apa a gyermekeit. Ha mi is megismerünk másokat azáltal, hogy érdeklődünk a kultúrájuk és hátterük iránt, akkor azt vesszük majd észre, hogy nem is olyan áthidalhatatlanok a különbözőségek. Eltűnnek az etnikai korlátok, és megerősödik a barátság, a szeretet és az egység (1Korintus 9:19–23). Ezt jól szemlélteti azoknak a misszionáriusoknak a tevékenysége, akik külföldi megbízatásokat fogadtak el. Ezek a misszionáriusok személyes érdeklődést mutatnak a helyiek iránt, és ennek köszönhetően hamarosan szoros kapcsolatot ápolnak a gyülekezetük tagjaival (Filippi 2:4).
14 A pártatlanság jótékony hatásai sok országban megnyilvánulnak. Az etióp Aklilu egyedül élt Nagy-Britannia fővárosában, Londonban. Nagyon magányosnak érezte magát, mert úgy tűnt neki, hogy a más országokból valókkal nem valami barátságosak az emberek, ami manapság sok európai nagyvárosra jellemző. Mennyire másként bántak vele a Jehova Tanúi Királyság-termében tartott keresztény összejövetelen! A jelenlévők szívesen fogadták, és nem telt bele hosszú idő, máris otthon érezte magát. Ennek a férfinak gyorsan elmélyült az értékelése a Teremtő iránt. Hamarosan kereste a lehetőséget, hogy a kerületben másokkal is megoszthassa a Királyság jó hírét. Egyszer, amikor a prédikálótársa a céljairól kérdezte Aklilut, ő habozás nélkül azt mondta, hogy reméli, egy nap olyan gyülekezetbe járhat, mely az ő nyelvét, az amhara nyelvet használja. Amikor a helyi, angol nyelvű gyülekezet vénei megtudták ezt, örömmel megszervezték, hogy legyen egy bibliai nyilvános előadás Aklilu anyanyelvén. A meghívás számos külföldi és helyi lakost összevezérelt erre a Nagy-Britanniában első ízben megtartott amhara nyelvű nyilvános összejövetelre. Ma a környékbeli etiópiaiak és mások egyesülten szolgálnak együtt egy virágzó amhara gyülekezetben, és több olyan személy is van, aki felismerte, hogy semmi sem tartja vissza attól, hogy kiálljon Jehova mellett, és ezt megkeresztelkedéssel jelképezze (Cselekedetek 8:26–36).
15 A jellemvonásaink és a hátterünk különböznek, de senki sem felsőbbrendű vagy alsóbbrendű, egyszerűen csak különbözőségekről van szó. Máltán Jehova újonnan önátadott szolgáinak a keresztelkedését a helyi Tanúk kitörő örömmel figyelték, a Nagy-Britanniából érkezett látogatók pedig örömkönnyeket hullattak. Mind a máltai, mind pedig a brit testvérek kifejezték az érzéseiket, csak másként. A Jehova iránt érzett forró szeretetük megerősítette a keresztényi kötelékeket (Zsoltárok 133:1; Kolosszé 3:14).
Győzzük le az előítéletet!
16—18. Mondj el egy esetet, mely jól szemlélteti, miként lehet legyőzni az előítéletet a keresztény gyülekezetben!
16 Minél jobban elmélyül a Jehova és a keresztény testvéreink iránt érzett szeretetünk, annál inkább utánozni tudjuk azt, ahogy Jehova tekint másokra. Bármilyen előítélet élt is bennünk korábban valakinek a nemzetisége, bőrszíne vagy kulturális háttere miatt, legyőzhetjük azt. Vegyük például Albert esetét, aki a II. világháború alatt a brit hadseregben szolgált, és Szingapúr 1942-es elestekor japán hadifogságba került. Később úgy három éven át dolgozott a „halálvasút” építésén, nem messze a Kwai-folyó fölött átívelő hídtól. Amikor a háború végén szabadon engedték, 32 kilogrammot nyomott, el volt törve az állkapcsa és az orra, ótvaros volt, vérhasban és maláriában szenvedett. Több ezer rabtársa nála is rosszabb állapotban volt, sokan meg is haltak. Albert a látott és átélt szörnyűségek hatására megkeseredett emberként tért haza 1945-ben, és hallani sem akart többé sem Istenről, sem a vallásról.
17 Albert felesége, Irene Jehova Tanúja lett. Albert, hogy kedveskedjen neki, néhányszor elment vele Jehova Tanúi helyi gyülekezetének az összejöveteleire. Egy fiatal teljes idejű szolga, Paul meglátogatta őt, hogy tanulmányozza vele a Bibliát. Albert nemsokára felismerte, hogy Jehova a szívállapotuk alapján ítéli meg az embereket. Átadta az életét Jehovának, és megkeresztelkedett.
18 Paul később Londonba költözött, megtanult japánul, és csatlakozott egy japán nyelvű gyülekezethez. Amikor előállt azzal, hogy elvisz néhány vendégségbe érkezett japán Tanút a korábbi gyülekezetébe, az ottani Tanúknak eszébe jutott, hogy Albert milyen előítélettel volt az ilyen hátterű személyekkel szemben. Amióta visszatért Nagy-Britanniába, kerülte a kapcsolatot a japánokkal, ezért a testvérek kíváncsiak voltak rá, hogy mit fog tenni. De nem kellett sokáig aggódniuk, mivel Albert feltétel nélküli testvéri szeretettel fogadta a látogatókat (1Péter 3:8, 9).
Tárjuk ki a szívünket!
19. Pál apostol mely tanácsa segíthet nekünk, ha hajlamosak vagyunk rá, hogy részrehajlók legyünk?
19 „Nem jó az elfogult részrehajlás” — írta a bölcs Salamon király (Példabeszédek 28:21, Kat.). Könnyű közel érezni magunkat olyanokhoz, akiket jól ismerünk, olykor azonban hajlamosak lehetünk rá, hogy csekély érdeklődést mutassunk olyanok iránt, akikkel nem vagyunk közeli kapcsolatban. Az ilyen részrehajlás nem méltó Jehova szolgáihoz. Minden bizonnyal jól tesszük, ha Pál egyértelmű tanácsát megszívlelve kitárjuk a szívünket. Igen, terjesszük ki a szeretetünket különböző hátterű hittársaink iránt (2Korintus 6:13).
20. Életünk mely területein utánozzuk pártatlan Istenünket, Jehovát?
20 Akár abban a megtiszteltetésben van részünk, hogy égi elhívásunk van, akár arra van kilátásunk, hogy örökké éljünk a földön, a pártatlanság képessé tesz majd arra, hogy élvezzük az egységet, mely abból fakad, hogy egy nyájhoz, és egy Pásztorhoz tartozunk (Efézus 4:4, 5, 16). Ha igyekszünk utánozni pártatlan Istenünket, Jehovát, az segíthet a keresztény szolgálatunkban, a családunkban, a gyülekezetünkben, és valójában az életünk minden területén. Hogyan? A következő cikk ezzel a témával foglalkozik.
[Lábjegyzetek]
^ 3. bek. Azok a történetek, melyek hírnevessé tették Jehovát, később szent énekek témái lettek (Zsoltárok 135:8–11; 136:11–20).
^ 11. bek. A „görög” szó itt általánosságban véve a nem zsidókra utal.
Hogyan válaszolnál?
• Hogyan tanúsított Jehova pártatlanságot Ráháb és a gibeoniták iránt?
• Hogyan mutatott Jézus pártatlanságot, amikor tanította az embereket?
• Mi segíthet nekünk, hogy legyőzzük magunkban a kulturális különbözőség vagy a mások származása miatt érzett előítéletet?
[Tanulmányozási kérdések]
[Kép a 13. oldalon]
Megkezdődik Kánaán elfoglalása
[Kép a 15. oldalon]
Jézus nem ódzkodott attól, hogy tanúskodjon egy szamáriai asszonynak
[Kép a 16. oldalon]
Amhara nyelvű nyilvános összejövetel Nagy-Britanniában
[Kép a 16. oldalon]
A Jehova iránt érzett szeretete segített Albertnak, hogy legyőzze az előítéletét