Hogyan fejleszthető ki a valódi szeretet?

„A szeretet gyógyír az élet bajaira, a szeretet maga az élet” (Joseph Johnson: Living to Purpose, 1871).

HOGYAN tanulnak meg az emberek szeretni? Vajon úgy, hogy elmélyítik lélektani ismereteiket, vagy „segíts magadon” könyveket olvasnak, netán úgy, hogy romantikus filmeket néznek? Biztosan nem. Az emberek elsősorban a szüleik példájából, illetve a tőlük kapott nevelésnek köszönhetően tanulnak meg szeretni. A gyermekek úgy sajátítják el, hogy mit is jelent a szeretet, ha melegségtől áthatott légkörben tapasztalják, hogy a szüleik táplálják és védelmezik őket, beszélgetnek velük, és mélységesen érdeklődnek irántuk. Olyankor is szeretni tanulnak, amikor a szüleik józan alapelvekre oktatják őket, arra, hogy mi helyes, és mi helytelen.

A valódi szeretet nem csupán érzés. Az, akiben szeretet van, mások érdekeit keresi. Az sem tántorítja el, ha mások pillanatnyilag nem veszik jó néven azt, amit értük tesz, ami például gyakran megesik, amikor a szülők szeretettel fegyelmezik gyermekeiket. A Teremtőnk tökéletesen bemutatja, hogy milyen az önzetlen szeretet. Pál apostol ezt írta: „Fiam, ne kicsinyeld le a Jehovától jövő fegyelmezést, se el ne lankadj, ha rendreutasít; mert akit szeret Jehova, azt megfegyelmezi” (Héberek 12:5, 6).

Hogyan mutathatnak a szülők Jehovát utánozva szeretetet a családjukban lévők iránt? És mennyire van jelentősége annak, hogy a férj és a feleség milyen kapcsolatban van egymással?

A szeretet tanítása példamutatás által

A férjek megkérdezhetik maguktól, hogy értékelik-e, nagyra becsülik-e a feleségüket, és tisztelettel bánnak-e vele, a feleségek pedig végiggondolhatják, hogy szerető és támogató társuk-e a férjüknek. A Biblia azt mondja, hogy a férjeknek és a feleségeknek szeretniük és tisztelniük kell egymást (Efézus 5:28; Titusz 2:4). Amikor így tesznek, gyermekeik első kézből tapasztalják, hogy mit jelent a tettekre váltott keresztényi szeretet. Mennyire hathatós és értékes leckét tanulnak ilyenkor!

A szülők azzal is előmozdítják a szeretetet az otthonukban, ha ragaszkodnak a családban felállított magas irányadó mértékekhez a szórakozás, erkölcs, célok és fontossági sorrend tekintetében. A világon mindenütt tapasztalják az emberek, hogy a Biblia óriási segítség abban, hogy a családnak ilyen irányadó mértékei legyenek. Ezek a családok élő bizonyítékai annak, hogy a Biblia csakugyan „Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a dolgok kiigazítására, az igazságosságban való fegyelmezésre” (2Timóteus 3:16). Széles körben elfogadott az a nézet, hogy a hegyi beszédben Jézus felülmúlhatatlan  erkölcsi tanításokat és gyakorlatias irányelveket fogalmazott meg (Máté 5—7. fejezet).

Amikor az egész család Istenre tekint útmutatásért, és ragaszkodik az irányadó mértékeihez, minden családtag nagyobb biztonságban érzi magát, a gyermekek pedig nagyobb valószínűséggel tanulják meg szeretni és tisztelni a szüleiket. Azokban az otthonokban viszont, amelyekben kettős, helytelen vagy engedékeny irányadó mértékek szerint élnek, a gyermekek ingerültekké, dühössé vagy lázadóvá válhatnak (Róma 2:21; Kolosszé 3:21).

Mi a helyzet az egyedülálló szülőkkel? Vajon ők behozhatatlan hátránnyal indulnak abban, hogy szeretni tanítsák a kisgyermekeiket? Nem szükségszerűen. Bár semmi sem helyettesítheti azt, amikor az anya és az apa harmonikusan együtt tevékenykedik, a tapasztalatok azt mutatják, hogy a családtagok közötti kapcsolat minősége némileg ellensúlyozhatja az egyik szülő hiányát. Az egyedülálló szülők jól teszik, ha a családjukban igyekeznek alkalmazni a bibliai alapelveket. Ahogy egy példabeszéd mondja: „Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál. Minden te útaidban megismered őt; akkor ő igazgatja a te útaidat”, vagyis a gyermeknevelés útjait is (Példabeszédek 3:5, 6; Jakab 1:5).

Számos kiváló fiatal nőtt fel egyszülős családban, és most hűségesen szolgálják Istent Jehova Tanúi világszerte lévő több ezer keresztény gyülekezetének valamelyikében. Ez azt bizonyítja, hogy az egyedülálló szülőknek is sikerülhet elérni azt, hogy a gyermekeik megtanulják, mi az a szeretet.

Hogyan ápolhatunk mindannyian szeretetet?

A Biblia megjövendölte, hogy ’az utolsó napokat’ a „természetes vonzalom” hiánya fogja jellemezni, vagyis a családtagok között nem lesz meg az a szeretet, melynek természetszerűleg lennie kellene (2Timóteus 3:1, 3). Ám még azok is megtanulhatnak szeretetet ápolni, akik szeretetlen környezetben nőttek fel. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy Jehovától, a szeretet Forrásától tanulnak. Ő szeretettel és vonzalommal van mindazok iránt, akik teljes szívvel hozzá fordulnak (1János 4:7, 8). „Ha atyám és anyám elhagynának is, az Úr magához vesz engem” — mondta egy zsoltáríró (Zsoltárok 27:10).

Jehova számtalan módon kimutatja az irántunk érzett szeretetét. Például atyai útmutatást ad a Bibliában, lehetővé teszi, hogy igénybe vegyük a szent szellem segítségét, és hogy élvezhessük keresztény testvéreink szerető támogatását (Zsoltárok 119:97–105; Lukács 11:13; Héberek 10:24, 25). Vizsgáljuk meg, hogy ez a három gondoskodás miként segíthet abban, hogy növekedjen az Isten és a felebarátaink iránti szeretetünk.

Ihletett atyai útmutatás

Ahhoz, hogy bensőséges kapcsolatban legyünk valakivel, jól kell ismernünk őt. Jehova bemutatja magát a Biblia lapjain, és ezzel arra ösztönöz, hogy közeledjünk hozzá. Ámde nem elég az, ha csupán olvassuk a Bibliát, alkalmaznunk is kell az életünkben a tanításait, és tapasztalnunk kell az ebből fakadó áldásokat (Zsoltárok 19:8–11). „Én vagyok az Úr, Istened, ki tanítlak hasznosra, és vezetlek oly úton, a melyen járnod kell” — mondja az Ézsaiás 48:17. Igen, Jehova, a szeretet megtestesítője, a mi érdekünkben tanít minket, és nem az a célja, hogy szükségtelen szabályokkal korlátozza a szabadságunkat.

A Biblia pontos ismerete is segít, hogy növekedjen az embertársaink iránt érzett szeretetünk. Ennek az az oka, hogy a bibliai igazság megtanít arra, hogy Isten hogyan tekint az emberekre, és rávilágít azokra az alapelvekre, melyeknek  vezérelnie kell a másokkal ápolt kapcsolatunkban. Ez az ismeret szilárd alap, melyre a felebarátaink iránti szeretetünket építhetjük. Pál apostol ezt mondta: „azért imádkozom továbbra is, hogy szeretetetek még jobban és jobban bővelkedjen pontos ismerettel és teljes tisztánlátással” (Filippi 1:9).

Hogy szemléltessük, miként van kedvező hatással a szeretetre a ’pontos ismeret’, figyeljük meg, milyen sarkalatos igazságot szögez le a Cselekedetek 10:34, 35: „nem részrehajló az Isten, hanem minden nemzetben elfogadható előtte, aki féli őt, és igazságosságot cselekszik.” Eszerint Isten az igazságos cselekedeteik és istenfélelmük alapján ítéli meg az embereket, nem pedig a nemzetiségüket vagy a bőrszínüket nézi. Vajon nem kellene nekünk is ugyanilyen pártatlanoknak lennünk? (Cselekedetek 17:26, 27; 1János 4:7–11, 20, 21).

Szeretet — Isten szellemének egyik gyümölcse

Ahogyan a gyümölcsöskertet időben megöntöző eső hozzájárul a jó terméshez, ugyanúgy Isten szelleme is meg tudja teremni a fogékony személyekben azokat a tulajdonságokat, melyeket a Biblia ’a szellem gyümölcsének’ nevez (Galácia 5:22, 23). A szellem legfontosabb gyümölcse a szeretet (1Korintus 13:13). De hogyan kaphatjuk meg Isten szellemét? Ehhez elengedhetetlen az ima. Ha imádkozunk Istenhez a szelleméért, meg fogja azt adni nekünk (Lukács 11:9–13). Te „állandóan” imádkozol a szent szellemért? Ha igen, akkor értékes gyümölcsének, egyebek között a szeretetnek, egyre láthatóbbá kell válnia az életedben.

Van azonban egy másik szellem, amely Isten szellemével ellentétesen működik. A Biblia ezt ’a világ szellemének’ nevezi (1Korintus 2:12; Efézus 2:2). Ez egy gonosz befolyás, forrása pedig nem más, mint Sátán, az Ördög, az Istentől elidegenedett emberiség ’világának az uralkodója’ (János 12:31). Éppúgy, ahogy a szél felkavarja a port és a földön lévő szemetet, ’a világ szelleme’ olyan káros kívánságokat szít fel az emberekben, melyek aláássák a szeretetet, és a test gyengeségeinek kedveznek (Galácia 5:19–21).

Az emberek olyankor szívják magukba ezt a gonosz szellemet, amikor anyagias, énközpontú gondolkodásnak teszik ki magukat, nem zárkóznak el az erőszaktól, vagy hagyják, hogy hatással legyen rájuk a világ szeretetről alkotott torz, gyakran romlott szemléletmódja. Ha szeretnénk, hogy elmélyüljön bennünk a valódi szeretet, határozottan ellen kell állnunk a világ szellemének (Jakab 4:7). Nem bízhatunk azonban a saját erőnkben, Jehova segítségét kell kérnünk. Szelleme, amely a legnagyobb erő a világegyetemben, megerősíthet, és sikerre vihet (Zsoltárok 121:2).

Keresztény testvéreink is szeretni tanítanak

Ugyanúgy, ahogy a gyermekek is az otthon tapasztaltak alapján tanulnak szeretni, mi mindannyian — fiatalok és idősek egyaránt — azáltal növekedhetünk a szeretetben, hogy együtt vagyunk más keresztényekkel (János 13:34, 35). Valójában a keresztény gyülekezet egyik lényeges feladata, hogy olyan légkört teremtsen, amelyben  az egyes személyek ’ösztönözhetik egymást a szeretetre és kiváló cselekedetekre’ (Héberek 10:24).

Az ilyen szeretetet különösen értékelik azok, akik esetleg „elcsigázottak és hányt-vetettek” a körülöttünk lévő szeretetlen világban (Máté 9:36). Tapasztalatok mutatják, hogy a felnőttkori szeretetteljes kapcsolatok segíthetnek ellensúlyozni sok rossz hatást, mely abból adódik, hogy valaki gyermekkorában nem kapott szeretetet. Mennyire fontos hát, hogy minden önátadott keresztény szívből üdvözölje azokat az újakat, akik elkezdenek járni az összejövetelekre!

„A szeretet soha nem vall kudarcot”

A Biblia azt mondja, hogy „a szeretet soha nem vall kudarcot” (1Korintus 13:8). Milyen értelemben igaz ez? Pál apostol kijelenti: „A szeretet hosszútűrő és kedves. A szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, nem viselkedik illetlenül, nem keresi a maga érdekeit, nem válik ingerültté. Nem tartja számon a sérelmet” (1Korintus 13:4, 5). Világos, hogy az ilyen szeretet nem egy valószerűtlen eszme vagy felszínes érzés. Épp ellenkezőleg! Azok, akik kimutatják, tudatában vannak, hogy milyen csalódások és fájdalmak érhetik őket az életben, de nem hagyják, hogy a kedvezőtlen körülmények kiöljék belőlük az embertársaik iránt érzett szeretetet. Az ilyen szeretet igazán „tökéletes köteléke az egységnek” (Kolosszé 3:12–14).

Figyeljük meg, hogy mi történt Koreában egy 17 éves keresztény lánnyal. A családja rosszallotta, hogy elkezdte szolgálni Jehova Istent, és elküldték otthonról. Ő nem lett haragos emiatt, hanem imádkozott, és engedte, hogy Isten Szava és szelleme formálja a gondolatait. Gyakran írt a családjának, és leveleibe belefoglalta, hogy milyen őszintén és mélységesen szereti őket. Ennek az lett az eredménye, hogy a két bátyja elkezdte tanulmányozni a Bibliát, és most már önátadott keresztények. Az édesanyja is, és az öccse is elfogadta a bibliai igazságot. Nemrégiben az apukája, aki korábban heves ellenállást tanúsított, szintén megváltozott. Ez a Tanú-lány ezt írta: „Mindannyian keresztényekkel kötöttünk házasságot, és most a családunkból 23-an szolgáljuk egységesen Jehovát.” Milyen fényes győzelme ez a szeretetnek!

Ha mi is szeretnénk őszinte szeretetet ápolni, és segíteni másoknak, hogy ugyanezt tegyék, akkor Jehovához, ennek az értékes tulajdonságnak a Forrásához kell fordulnunk. Szívünkbe kell zárnunk a Szavát, imádkoznunk kell szent szelleméért, és rendszeresen egybe kell gyűlnünk más keresztényekkel (Ézsaiás 11:9; Máté 5:5). Mennyire örömteli a tudat, hogy hamarosan egyetlen gonosz sem lesz többé, és csak azok maradnak meg, akik valódi keresztényi szeretetet mutatnak! Egyértelmű, hogy a szeretet nélkülözhetetlen a boldogságunkhoz, mi több az életünkhöz (Zsoltárok 37:10, 11; 1János 3:14).

[Képek a 6. oldalon]

Az ima és Isten Szavának tanulmányozása segíteni fog, hogy valódi szeretetet ápoljunk