Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Olvasók kérdései

Olvasók kérdései

Olvasók kérdései

Miért mondja a Héberek 2:14 Sátánról azt, hogy „megvannak az eszközei, hogy halált okozzon”?

Röviden szólva Pál arra utalt, hogy Sátán, illetve az ügynökei okozhatják emberek halálát. Ezzel összhangban Jézus kijelentette Sátánról, hogy „emberölő volt kezdettől fogva” (János 8:44).

A Héberek 2:14 azért adhat félreértésre okot, mert néhány fordítás úgy adja vissza ezt a verset, hogy Sátánnál van a „halálnak hatalma”, vagy „hatalma van a halálon” (Komáromi-fordítás; Károli-fordítás). Ezekből a fordításokból úgy tűnhet, mintha Sátánnak korlátlan hatalma lenne, hogy bárkit megöljön. Világos azonban, hogy nem ez a helyzet, hiszen ha így lenne, akkor nagy valószínűséggel Jehova imádóinak már régóta írmagja sem lenne (1Mózes 3:15).

A kraʹtosz tou tha·naʹtou görög kifejezést adják vissza úgy néhány fordításban, hogy „hatalma van a halálon”, illetve A Keresztény Görög Iratok új világ fordításában úgy, hogy ’halált okozó eszközök’. A tou tha·naʹtou egy olyan kifejezés ragozott alakja, melynek jelentése: ’halál’. A kraʹtosz lényegében azt jelenti, hogy ’erő, hatalom’. Egy bibliai lexikon szerint „egy erő jelenlétére és jelentőségére [utal], semmint a gyakorlására” (Theological Dictionary of the New Testament). Tehát a Héberek 2:14-ben Pál nem arra utalt, hogy Sátánnak teljes hatalma van a halálon, hanem inkább arra, hogy képes rá, vagy lehetősége van rá, hogy halált okozzon.

Hogyan használja Sátán ’az eszközeit arra, hogy halált okozzon’? A Jób könyvében egy némiképp szokatlan esetről olvasunk. A beszámolóból kiderül, hogy Sátán egy viharral ’okozta halálát’ Jób gyermekeinek. Figyeljük meg azonban, hogy Sátán csak Isten engedélyével vihette véghez ezt, amelyet azért kapott meg, mert egy lényeges vitakérdést kellett tisztázni (Jób 1:12, 18, 19). Valójában Sátán nem ölhette meg Jóbot, erre nem kapott felhatalmazást (Jób 2:6). Ez azt tárja föl, hogy bár Sátán időnként okozhatja hűséges emberek halálát, nem kell félnünk, hogy kénye-kedve szerint kiolthatja az életünket.

Sátán az emberi ügynökei által is okozhat halált. Ennek következtében számos keresztény halt már meg a hitéért: némelyeket feldühödött csőcselék ölt meg, és voltak olyanok, akiket kormánytisztviselők parancsára, vagy korrupt bírók ítélete alapján végeztek ki igazságtalanul (Jelenések 2:13).

Sátán továbbá az emberi gyöngeségeket is kihasználja, és olykor így okoz halált. Izrael idejében Bálám próféta azt tanácsolta a moabitáknak, hogy ’bírják hűtlenségre az Úr ellen’ az izraelitákat (4Mózes 31:16). A történtekért több mint 23 000 izraelita fizetett az életével (4Mózes 25:9; 1Korintus 10:8). Sátán manapság ugyanígy félrevezet némelyeket a „mesterkedéseivel”, szexuális erkölcstelenségre vagy más istentelen tett elkövetésére bírva őket (Efézus 6:11). Az igaz, hogy az ilyenek általában nem halnak meg azonnal, de azt kockáztatják, hogy elvesztik az örök élet lehetőségét, és ily módon Sátán a halálukat okozza.

Bár felismerjük, hogy Sátánnak lehetősége van rá, hogy kárt okozzon, nem kell betegesen félnünk tőle. Amikor Pál azt mondta, hogy Sátánnak megvannak az eszközei, hogy halált okozzon, azt is kijelentette, hogy Krisztus azért halt meg, hogy „semmivé tegye” Sátánt, és „felszabadítsa mindazokat, akik a haláltól való félelem miatt rabszolgaságnak voltak alávetve egész életükben” (Héberek 2:14, 15). Jézus kifizette a váltságdíjat, és ezzel kiszabadította a hitet gyakorló embereket a bűn és a halál rabszolgaságából (2Timóteus 1:10).

Kétségkívül kijózanító az a tudat, hogy Sátánnak megvannak az eszközei, hogy halált okozzon. Mi viszont biztosak vagyunk benne, hogy Jehova jóvá tud tenni bármilyen kárt, amelyet Sátán és az ügynökei okoznak. Jehova arról biztosít minket, hogy a feltámasztott Jézus ’lerontja az Ördög munkáit’ (1János 3:8). Jehovától kapott hatalmával Jézus feltámasztja majd a halottakat, és ezzel együtt megszünteti a halált is (János 5:28, 29). Eljön az idő, amikor szembetűnően feltárja majd Sátán hatalmának a korlátait: a mélységbe veti őt, végül pedig örök pusztulásra ítéli (Jelenések 20:1–10).