Csakugyan szükségünk van másokra?

„HA ÉLETÜNKRŐL és törekvéseinkről elgondolkozunk, úgy azt látjuk, hogy majdnem minden munkánk és kívánságunk más emberek létével függ össze” — jegyezte meg az ismert tudós, Albert Einstein. Majd hozzátette: „Olyan ételeket eszünk, amelyeket más ember készít, olyan ruhadarabokat hordunk, amelyeket mások állítanak elő, és olyan házakban lakunk, amelyeket más keze épített . . . Amit az egyes ember ér, és jelent, azt nem annyira mint egyén éri, hanem mint a nagy emberi társadalom egyik tagja. Ez a társadalom az egyén anyagi és szellemi létét születésétől a haláláig irányítja.”

Az állatvilágban gyakran megfigyelhető, hogy az állatok ösztönösen társas lények. Az elefántok csordákban járnak, és gondosan óvják kicsinyeiket. A nőstény oroszlánok együtt vadásznak, és zsákmányukat megosztják a hímekkel. A delfinek együtt játszanak, és már volt rá példa, hogy vészhelyzetben megvédtek más állatokat vagy úszó embereket.

Ám ami az embereket illeti, a társadalomtudósok azt állapították meg, hogy egy olyan tendencia figyelhető meg, amely egyre nagyobb aggodalomra ad okot. Egy mexikói újság beszámolója szerint néhány tudós azon a véleményen van, hogy „az Egyesült Államok társadalma nagyon megsínylette, hogy az emberek évtizedek óta egyre inkább elszigetelődnek egymástól, és a közösségi élet hanyatlik”. Az újságban még azt írták, hogy „az ország jóléte átfogó társadalmi változáson múlik, amely egyebek között szorgalmazza a közösségi életre való visszaszokást”.

Ez a gond különösen a fejlett országokban élőket érinti, ahol sokan szigetelik el magukat másoktól, és ez a jelenség gyorsan terjed. Az emberek a saját életüket akarják élni, mint mondják, és hevesen tiltakoznak az ellen, ha valaki be akar lépni a magánszférájukba. Egyesek már szóvá tették, hogy ennek a magatartásnak a hatására az emberi társadalom hajlamosabbá vált az érzelmi bajokra, a depresszióra és az öngyilkosságra.

Ezzel kapcsolatban dr. Daniel Goleman kijelentette: „az elszigeteltség — ha az az érzésünk, hogy nincs senkink, akivel legbensőbb érzelmeinket megoszthatnánk vagy szoros kapcsolatra léphetnénk — megduplázza annak valószínűségét, hogy megbetegszünk vagy meghalunk.” A Science című folyóiratban közzétett egyik beszámoló azt a következtetést vonta le, hogy a társadalmi elszigeteltség „a halálozásnak legalább olyan jelentőségű tényezője, mint a dohányzás, a magas vérnyomás, a magas koleszterinszint, az elhízás vagy a testedzés hiánya”.

Tehát különböző okokból csakugyan szükségünk van másokra. Nem élhetünk egyes-egyedül. De akkor hogyan lehet véget vetni az elszigetelődésnek? Mi adott valódi értelmet sokak életének? A következő cikk ezeket a kérdéseket tárgyalja majd.

[Oldalidézet a 3. oldalon]

„Majdnem minden munkánk és kívánságunk más emberek létével függ össze” (Albert Einstein).