„Két nő kopogtatott be hozzánk”

„KÉT év telt el azóta, hogy elveszítettük a kislányunkat, ami rettenetes fájdalmat okozott.” Így kezdődik egy nyílt levél a Le Progrès című újságban, melyet Saint-Étienne-ben, Franciaországban adnak ki.

„Melissa három hónapos volt, és egy szörnyű betegségben, 18-as triszómiában szenvedett. Az ember soha nem tudja teljesen túltenni magát egy ilyen tragédián, mely annyira igazságtalannak tűnik. Bár katolikusként nőttünk fel, nem hagyott minket nyugodni az a gondolat, hogy ha Isten létezik, miért engedi meg, hogy ilyesmi történjen.” Egyértelmű, hogy az édesanya, aki ezeket a sorokat írta, vigasztalannak és tehetetlennek érezte magát. Levele így folytatódik:

„Nem sokkal [Melissa halála] után két nő kopogtatott be hozzánk. Azonnal rájöttem, hogy Jehova Tanúi. Már éppen azon voltam, hogy udvariasan elküldöm őket, amikor megláttam náluk a füzetet, amelyet fel akartak kínálni. Arról szólt, hogy miért engedi meg Isten a szenvedést. Elhatároztam, hogy behívom őket, és romba döntöm az érveiket. A családunknak bőségesen kijutott már a szenvedésből — gondoltam —, és elegünk van az olyan frázisokból, mint »Isten adta őt, és Isten vette el«. A Tanúk valamivel több mint egy órát maradtak. Mély együttérzéssel hallgattak végig, és mire elérkezett a látogatásuk vége, olyan jól éreztem magam, hogy beleegyeztem egy újabb látogatásba. Ez két éve történt. Belőlem nem lett Jehova Tanúja, de elkezdtem velük tanulmányozni a Bibliát, és amilyen gyakran csak tehetem, részt veszek az összejöveteleiken.”