Olvasók kérdései

Ókori szolgáinak, az izraelitáknak Jehova megengedte, hogy több feleségük legyen, ma viszont nem engedi meg. Ez azt jelenti, hogy megváltozhat az irányadó mértéke?

Jehovának nem változott a többnejűségről alkotott véleménye (Zsoltárok 19:8; Malakiás 3:6). A többnejűség kezdetben nem volt része az emberekre vonatkozó akaratának, és most sem az. Amikor megteremtette Évát, hogy Ádám felesége legyen, kijelentette, hogy az ő irányadó mértéke az, hogy egy férjnek egy felesége legyen. „Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté” (1Mózes 2:24).

Jézus Krisztus a földönlétekor megismételte ezt az álláspontot, amikor a válásról és az újraházasodásról faggatták. Ezt kérdezte: „Nem olvastátok-e, hogy aki teremtette őket, kezdettől fogva férfinak és nőnek alkotta őket, és ezt mondta: »Ez okból az ember elhagyja apját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez, és a kettő e g y hústest lesz.« Úgyhogy ők már nem kettő, hanem e g y hústest.” Majd hozzátette: „aki elválik a feleségétől, kivéve paráznaság miatt, és mást vesz el, házasságtörést követ el” (Máté 19:4–6, 9). Ebből nyilvánvalóan következik, hogy az is házasságtörésnek minősül, ha valaki az első felesége mellé egy másik nőt vagy más nőket is feleségül vesz.

Akkor miért volt megengedett a többnejűség az ókorban? Ne felejtsük el, hogy nem Jehova vezette be ezt a szokást. A Biblia először Lámekről, Káin egyik leszármazottjáról írja azt, hogy több felesége volt (1Mózes 4:19–24). Amikor Jehova Noé napjaiban Özönvizet bocsátott a földre, Noé és a három fia egyfeleségű férfiak voltak. Az Özönvízben minden férfi, akinek több felesége volt, elpusztult.

Évszázadokkal később, amikor Jehova kiválasztotta magának az izraelitákat, hogy a népe legyenek, már bevett szokás volt közöttük a többnejűség, de a férfiak nagy többségének nyilvánvalóan csak egy felesége volt. Isten nem követelte meg, hogy szétváljanak azok a családok, amelyekben a férjnek több felesége volt. Ehelyett inkább szigorú szabályokat adott e szokással kapcsolatban (2Mózes 21:10, 11; 5Mózes 21:15–17).

Azt, hogy a többnejűség megtűrése csak ideiglenes volt, nemcsak abból láthatjuk, amit Jézus mondott Jehova házasságra vonatkozó, eredeti irányadó mértékéről, hanem abból is, amit Pál apostol írt Isten szent szellemének ihletése alatt. „Mindenkinek legyen meg a maga felesége, és minden asszonynak legyen meg a maga férje” — jelentette ki (1Korintus 7:2). Pál annak a leírására is ihletést kapott, hogy akit felvigyázónak vagy kisegítőszolgának neveznek ki a keresztény gyülekezetben, annak ’egyfeleségű férjnek’ kell lennie (1Timóteus 3:2, 12; Titusz 1:6).

Jehova tehát csak a keresztény gyülekezet mintegy 2000 évvel ezelőtti létrejöttéig tűrte meg a többnejűséget. Akkor ugyanis újra az az irányadó mérték lépett életbe a házasságot illetően, amely kezdetben is érvényes volt, amikor Isten megteremtette a férfit és a nőt, vagyis az, hogy egy férjnek egy felesége legyen. Ez az irányadó mérték vonatkozik ma Isten népére az egész világon (Márk 10:11, 12; 1Korintus 6:9, 10).