Nagyra becsülöd idős hívőtársaidat?

AMIKOR az ókori Izrael népe szövetséges kapcsolatba került Istennel, ezt a parancsot kapta: „Az ősz haj előtt kelj fel, legyél figyelmes az idős ember személye iránt, és féld Istenedet” (3Mózes 19:32). Vagyis szent kötelesség volt az idősek tisztelete, és szoros kapcsolatban állt azzal, hogy alá vannak rendelve Istennek. Bár a keresztények ma már nincsenek a Mózesi Törvény alatt, ez a parancs arra emlékezteti őket, hogy Jehova értékesnek tartja az őt szolgáló időseket (Példabeszédek 16:31; Héberek 7:18). Mi is visszatükrözzük Jehova nézőpontját? Nagyra becsüljük idős keresztény testvéreinket és testvérnőinket?

Nagyra becsülte idős barátját

A Királyok második könyvében olvasható egy olyan bibliai beszámoló, mely az idősek iránti tiszteletet állítja középpontba. Megtudjuk, hogy Illés prófétának hogyan lett utódja a nála fiatalabb Elizeus próféta. Figyeljük meg, hogy mi történt akkor, amikor eljött az utolsó napja annak a prófétai tevékenységnek, melyet Illés Izrael tíztörzs-királyságában végzett.

Ezen a napon az idős prófétát arra utasította Jehova, hogy utazzon Gilgálból Bételbe, Bételből Jerikóba, majd Jerikóból a Jordánhoz (2Királyok 2:1, 2, 4, 6). Ez alatt a mintegy 50 kilométeres út alatt, Illés háromszor is kérlelte Elizeust, hogy ne kövesse őt. De ahogy évszázadokkal korábban a fiatal Ruth nem volt hajlandó elhagyni Naomit, Elizeus sem tágított az idős próféta mellől (Ruth 1:16, 17). Háromszor kijelentette: „Él Jehova, és él a te lelked, hogy nem hagylak el!” (2Királyok 2:2, 4, 6). Elizeus ekkor már körülbelül hat éve volt Illés segítője, és mindaddig együtt akart szolgálni vele, amíg csak lehetett. A beszámolóból ez derül ki: „amint mentek, és beszélgettek menet közben, íme . . . Illés . . . felment” (11. vers). A két férfi Illés izraeli szolgálatának egészen az utolsó pillanatáig beszélgetett. A fiatalabb próféta nyilvánvalóan a lehető legnagyobb hasznot akarta meríteni az idősebb, tapasztaltabb próféta tanácsaiból és buzdításából. Biztosan nagyra becsülte idős barátját.

’Mint apákat, és mint anyákat’

Egyértelmű, hogy miért szerette Elizeus az idősebb prófétát úgy, mint barátját, vagy úgy,  mint szellemi apját (2Királyok 2:12). Röviddel azelőtt, hogy Illés megbízatása véget ért Izraelben, ezt mondta Elizeusnak: „Kérj valamit, mit tegyek érted, mielőtt elvitetem tőled” (9. vers). Illés tehát mindvégig törődött az utódja szellemiségével, és azzal, hogy folytatódjon Isten munkája.

Ma is megható látni, hogy idősebb keresztény testvéreink és testvérnőink ugyanilyen atyai és anyai törődéssel vannak a fiatalabbak iránt, nagylelkűen megosztva velük ismeretüket és bölcsességüket. Például azok, akik régóta szolgálnak önkéntesként Jehova Tanúi fiókhivatalaiban, készségesen segítenek a Bétel-család új tagjainak, hogy megfelelő jártasságra tegyenek szert, és el tudják látni a feladataikat. Ugyanígy azok az utazófelvigyázók és a feleségeik, akik már sok éve látogatják a gyülekezeteket, örömmel osztják meg óriási tapasztalatukat azokkal, akiket utazószolgáknak képeznek ki. Ezenkívül Jehova Tanúi gyülekezeteiben a világon mindenütt vannak olyan idős testvérek és testvérnők, akik évtizedek óta hűségesen szolgálják Jehovát, és boldogan tanítják gyakorlati bölcsességre a gyülekezet újabb tagjait, és megosztják velük a tapasztalataikat (Példabeszédek 2:7; Filippi 3:17; Titusz 2:3–5).

Mivel ezek a kedves, idős keresztények ilyen szerető törődést mutatnak, igazán nem esik nehezünkre tisztelni őket. Szeretnénk utánozni Elizeus példáját, és mélységes tiszteletet mutatni idős hívőtársaink iránt. Ahogy arra Pál apostol emlékeztet minket, továbbra is bánjunk ’az idősebb férfiakkal, mint apákkal, és az idősebb nőkkel, mint anyákkal’ (1Timóteusz 5:1, 2). Ha így teszünk, akkor bárhol legyünk is a világon, nagyban hozzá fogunk járulni a keresztény gyülekezet megfelelő működéséhez és fejlődéséhez.

[Kép a 30. oldalon]

Elizeus mindaddig együtt akart szolgálni Illéssel, amíg csak lehetett

[Képek a 31. oldalon]

A fiatalok nagyon sokat tanulhatnak az idősebb keresztényektől