Vesd Jehovába a bizalmadat!

„Te vagy az én reménységem, ó, legfőbb Úr, Jehova, bizodalmam ifjúságom óta!” (ZSOLTÁROK 71:5).

1. Milyen helyzettel nézett szembe Dávid, a pásztorfiú?

MAJDNEM három méter magas volt. Nem csoda, hogy az izraelita csatasorból minden katona félt szembeszállni vele. A filiszteus óriás, Góliát, heteken át, minden reggel és este gúnyt űzött az izraelita hadseregből, követelve, hogy állítsanak ki ellene egy vitézt. Végül a dolog nem maradt annyiban, egy legényke — nem pedig egy katona — vállalta, hogy megmérkőzik vele. Dávid, a pásztorfiú, törpének tűnt az ellenfele mellett, hiszen Góliátnak talán még a fegyverzete is nehezebb volt Dávidnál. Az ifjú mégis megküzdött az óriással, és ezzel a bátorság híres mintaképe lett (1Sámuel 17:1–51).

2—3. a) Miért volt képes Dávid oly bátran szembeszállni Góliáttal? b) Milyen két lépésről lesz szó, amelyet meg kell tennünk ahhoz, hogy Jehovában bízzunk?

² Mi tette Dávidot oly bátorrá? Vizsgáljunk meg egy részt, melyet nyilvánvalóan Dávid írt le a későbbiekben: „te vagy az én reménységem, ó, legfőbb Úr, Jehova, bizodalmam ifjúságom óta!” (Zsoltárok 71:5). Igen, Dávid már fiatalon is feltétel nélkül bízott Jehovában. Amikor Góliáttal szembeszállt, ezt mondta: „Te karddal, lándzsával és dárdával jössz felém, de én a seregek Jehovájának, Izrael csatasorai Istenének nevében megyek feléd, akit te gúnyoltál” (1Sámuel 17:45). Míg Góliát a saját roppant erejében és a fegyverzetében bízott, addig Dávid Jehovába vetette bizalmát. Dávid a világegyetem legfőbb Urának a támogatását élvezte. Miért félt volna egy embertől, még ha az egy termetes és jól felfegyverzett katona volt is?

³ Te is azt kívánod, amikor Dávidról olvasol, hogy bár erősebb lenne a Jehovába vetett bizalmad? Valószínűleg jó néhányan így vagyunk ezzel. Vizsgáljunk meg két lépést, amelyet megtehetünk azért, hogy Jehovában bízzunk. Először is le kell győznünk egy gyakori akadályt, mely gátol minket abban, hogy ilyen bizalmunk legyen, és azt sem szabad engednünk,  hogy újból elénk tornyosuljon. Másodszor pedig meg kell tudnunk, hogy pontosan mit is foglal magában a Jehovába vetett bizalom.

Egy gyakori akadály legyőzése

4—5. Miért nehéz sokaknak Istenben bízni?

⁴ Mi akadályozza az embereket abban, hogy Istenben bízzanak? Nemegyszer az, hogy nem értik, miért történnek rossz dolgok. Sokaknak azt tanítják, hogy Isten felelős a szenvedésért. Amikor tragédia történik, elhangzik papok szájából, hogy Isten „magához vette” az áldozatot, hogy vele legyen az égben. Ráadásul számos vallási vezető azt tanítja, hogy Isten hosszú idővel ezelőtt eleve elrendelt minden eseményt, amely a világban történik, egyebek között a tragédiákat és a gonosztetteket is. Nehéz ilyen keményszívű Istenben bízni. Sátán, aki megvakítja a nem hívők elméjét, ég a vágytól, hogy a démonok összes ilyenféle tanítását előmozdítsa (1Timóteusz 4:1; 2Korintusz 4:4).

⁵ Sátán azt szeretné, hogy az emberek bizalma megrendüljön Jehovában. Istennek ez az ellensége nem akarja, hogy tudjuk, mik a szenvedés valódi okai. És ha már a Szentírásból megismertük a választ, azon lesz, hogy elfelejtsük. Tanácsos hát, hogy időről időre áttekintsük azt a három alapvető okot, amiért szenvedés tapasztalható a világban. Ez megnyugtatja majd a szívünket, hogy nem Jehova felelős azokért a nehézségekért, melyekkel szembe találjuk magunkat (Filippi 1:9, 10).

6. Az 1Péter 5:8 tanúsága szerint mi a szenvedés egyik oka?

⁶ Részben azért szenvedünk, mert Sátán szeretné aláásni a Jehovához hűségesek feddhetetlenségét, csakúgy, ahogy Jóbét is megpróbálta. Bár akkor kudarcot vallott, nem adta fel. Ennek a világnak az uralkodójaként azon igyekszik, hogy ’felfalja’ Jehova hűséges szolgáit (1Péter 5:8). Miránk is kiveti hálóját, azt akarja, hogy felhagyjunk Jehova szolgálatával. Célja elérése érdekében sokszor üldözést szít ellenünk. Bármilyen rossz is a szenvedés, jó okunk van a kitartásra. Rendíthetetlenségünkkel hazugnak bizonyítjuk Sátánt, és megörvendeztetjük Jehovát (Jób 2:4; Példabeszédek 27:11). Amikor tapasztaljuk, hogy Jehova megerősít minket az üldözés elviselésére, növekszik a belé vetett bizalmunk (Zsoltárok 9:9, 10).

7. A Galácia 6:7 fényében mi az, ami még szenvedést okoz?

⁷ A szenvedésünk második okára ez az alapelv világít rá: „amit vet az ember, azt fogja aratni is” (Galácia 6:7). Az emberek olykor rossz döntéseket vetnek, és ennek következtében szenvedést aratnak. Előfordulhat, hogy vakmerően vezetnek, és balesetet idéznek elő. Sokan cigarettáznak, és ezért szívbetegek lesznek, vagy tüdőrákot kapnak. Azoknak, akik erkölcstelen életet élnek, tönkremehet a családjukkal ápolt kapcsolatuk, elveszíthetik önbecsülésüket, szexuális úton terjedő betegségekkel fertőződhetnek meg, és fennáll a nem kívánt terhesség veszélye is. Időnként az emberek Istent hibáztatják az effajta szenvedésért, de valójában a saját helytelen döntéseik áldozatai (Példabeszédek 19:3).

8. A Prédikátor 9:11 szerint miért szenvedünk?

⁸ A szenvedés harmadik oka a Prédikátor 9:11-ből ismerhető fel: „Gondolatban visszatértem, hogy lássam a nap alatt: nem a gyorsaké a futóverseny, nem az erőseké a harc, sem a bölcseké az eledel, sem az értelmeseké a gazdagság, és a jóindulat sem azoké, akiknek ismeretük van; mert bajokkal teljes idő jön, és előre nem látható események történnek mindannyiukkal.” Olykor az emberek egyszerűen csak rossz helyen vannak, rossz időpontban. Erősségeinktől és gyengeségeinktől függetlenül bármikor szenvedést élhetünk át, és utolérhet minket a halál. Jézus napjaiban például leomlott egy torony Jeruzsálemben, és megölt tizennyolc embert. Jézus elmondta, hogy ez nem Isten által kiszabott büntetés volt az áldozatok korábbi bűneiért (Lukács 13:4). Nem, Jehova nem okolható az ilyen szenvedésért.

9. Mit nem értenek sokan a szenvedéssel kapcsolatban?

⁹ Fontos, hogy átlássuk a szenvedés néhány  okát. De van valami, amit sokan nehezen értenek meg, mégpedig az, hogy miért engedi meg Jehova Isten a szenvedést.

Miért engedi meg Jehova a szenvedést?

10—11. a) A Róma 8:19–22 alapján mi történt ’az egész teremtéssel’? b) Hogyan tudjuk megállapítani, hogy ki vetette alá a teremtést a hiábavalóságnak?

¹⁰ Pál apostol levele, melyet a rómaiaknak küldött, fényt derít erre a fontos kérdésre. Ezt írta: „a teremtés sóvár várakozással várja az Isten fiainak kinyilatkozását. A teremtés ugyanis hiábavalóságnak vettetett alá — nem a maga akaratából, hanem az által, aki alávetette —, mégpedig ama reménység alapján, hogy maga a teremtés meg is fog szabadulni a romlottság rabszolgaságából az Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára. Mert tudjuk, hogy az egész teremtés szüntelenül együtt nyög és együtt kínlódik mindmostanáig” (Róma 8:19–22).

¹¹ Ahhoz, hogy megértsük ezeket a verseket, először is választ kell kapnunk néhány lényegbevágó kérdésre. Például hogy ki vetette alá a teremtést a hiábavalóságnak. Némelyek azt felelik erre, hogy Sátán, mások Ádámra hivatkoznak. Ám egyikőjük sem lehetett. Miért nem? Mivel az, aki alávetette a teremtést a hiábavalóságnak, a „reménység alapján” tette ezt. Igen, ez a valaki azt a reménységet tudja adni a hűségeseknek, hogy végül ’meg fognak szabadulni a romlottság rabszolgaságából’. Sem Ádám, sem Sátán nem tud efféle reményt nyújtani, csak Jehova. Egyértelmű hát, hogy ő vetette alá a teremtést a hiábavalóságnak.

12. Milyen zavar figyelhető meg „az egész teremtés” azonosítását illetően, és hogyan tisztázható ez a kérdés?

¹² És mire utal itt „az egész teremtés” kifejezés? Némelyek szerint az egész fizikai világra, az állatokra és a növényzetre is. De vajon reménykedhetnek az állatok és növények abban, hogy eljutnak „az Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára”? Nem, nem reménykedhetnek (2Péter 2:12). „Az egész teremtés” tehát csakis az emberiségre utalhat. Ez az a teremtés, amelyre az édeni lázadás miatt hatással van a bűn és a halál, és amelynek égetően szüksége van reménységre (Róma 5:12).

13. Milyen következménnyel járt az édeni lázadás az emberiségre nézve?

¹³ Pontosan milyen következménnyel járt a lázadás az emberiségre nézve? Pál egyetlen szóval írja ezt le: hiábavalóság *. Egy forrásmű szerint  ez a szó egy olyasvalami hiábavalóságára utal, ami nem úgy működik, ahogyan kellene. Az emberek eredetileg örökké éltek volna, és a paradicsomi földről való gondviselésben együttműködtek volna mint tökéletes, egységes család. Ehelyett azonban rövid, fájdalmas, és gyakran haszontalan lét lett az osztályrészük. Ahogy Jób megfogalmazta, „az asszonytól született ember rövid életű, és telve van nyugtalansággal” (Jób 14:1). Micsoda hiábavalóság!

14—15. a) Milyen bizonyíték van arra, hogy Jehova igazságosan ítélte el az emberiséget? b) Miért mondja Pál, hogy a teremtés „nem a maga akaratából” vettetett alá a hiábavalóságnak?

¹⁴ Eljutottunk a legfontosabb kérdéshez: Vajon miért vetette alá „az egész föld Bírája” fájdalmas, haszontalan létnek az emberiséget? (1Mózes 18:25). Igazságosan cselekedett? Idézzük elménkbe, hogy mit tettek ősszüleink. Isten elleni lázadásukkor Sátán mellett foglaltak állást, aki átfogó támadást intézett Jehova szuverenitása ellen. Tettükkel azt az állítást támogatták, hogy az embereknek jobb Jehova nélkül, úgy, hogy egy lázadó szellemteremtmény vezetésével önmagukat irányítják. A lázadók fölötti ítélkezéskor Jehova voltaképp megadta nekik, amit kértek: engedte, hogy az ember saját magán uralkodjon Sátán befolyása alatt. Ilyen körülmények között milyen döntés lehetett volna messzemenőbben igazságos, mint az, hogy Jehova — a reménység alapján — aláveti az emberiséget a hiábavalóságnak?

¹⁵ Ez persze nem a teremtés saját „akaratából” történt. A bűn és a romlottság rabszolgaságában születtünk, nem volt választási lehetőségünk. De Jehova irgalmasan megengedte Ádámnak és Évának, hogy életben maradjanak, és utódokat nemzzenek. Jóllehet mi, a leszármazottaik a bűn és a halál hiábavalóságának vagyunk alávetve, lehetőségünk van rá, hogy azt tegyük, amit Ádám és Éva elmulasztott megtenni. Hallgathatunk Jehovára, és megtanulhatjuk, hogy uralma igazságos és tökéletes, a tőle független emberi uralom jellemzője pedig a fájdalom, csalódottság és hiábavalóság (Jeremiás 10:23; Jelenések 4:11). Sátán befolyása tovább ront a helyzetünkön. Az itt említett igazságokat az emberi történelem is alátámasztja (Prédikátor 8:9).

16. a) Miért lehetünk biztosak benne, hogy nem Jehova felelős a napjaink világában tapasztalt szenvedésért? b) Milyen reményt adott Jehova szeretetteljesen a hűséges embereknek?

¹⁶ Világos, hogy Jehova indokoltan vetette alá az emberiséget a hiábavalóságnak. Vajon ez azt jelenti, hogy Jehova felelős a hiábavalóságért és a szenvedésért, mely napjainkban mindannyiunkat sújt? Gondoljunk egy bíróra, aki igazságos ítéletet mond ki egy bűnözőre. Lehet, hogy az elítélt igen megsínyli a büntetést, de vajon jogosan mondhatja-e, hogy a bíró okozta a szenvedését? Persze, hogy nem. Leszögezhetjük, hogy Jehova számlájára sohasem írható gonoszság. A Jakab 1:13 kijelenti: „Rossz dolgokkal . . . nem lehet próbára tenni Istent, és ő maga sem tesz ilyesmikkel próbára senkit.” Azt se felejtsük el, hogy Jehova a „reménység alapján” hirdetett ítéletet. Szeretetteljesen elrendezte, hogy Ádám és Éva hűséges leszármazottai megláthassák a hiábavalóság végét, és örvendhessenek ’Isten gyermekei dicsőséges szabadságának’. A hűséges embereknek soha többé nem kell aggódniuk, hogy az egész teremtés újra a hiábavalóság fájdalmas állapotába süllyed. Az, hogy Jehova igazságosan rendezte az ügyeket, örökre bizonyította szuverenitásának a jogosságát (Ézsaiás 25:8).

17. Hogyan érintsen minket az, hogy áttekintettük a világban manapság tapasztalt szenvedés okait?

¹⁷ A szenvedés okainak áttekintése után van-e alapunk arra, hogy Jehovát hibáztassuk a gonoszságért, vagy hogy megrendüljön a belé vetett bizalmunk? Egy ilyen vizsgálódás inkább arra ad okot, hogy Mózes szavait visszhangozzuk: „Kőszikla, cselekedete tökéletes, hisz minden útja igazságosság. A hűség Istene, kiben nincs igazságtalanság; igazságos és egyenes ő” (5Mózes 32:4). Elmélkedés által frissítsük fel időről időre az ismeretünket az itt elemzett gondolatokról. Ily módon képesek leszünk meghiúsítani azt, hogy Sátán kételyeket  ültessen el az elménkben, amikor próbákkal kerülünk szembe. Mi azonban az a második lépés, amelyre a cikk elején utaltunk? Mit foglal magában az, hogy bízunk Jehovában?

Mit jelent a Jehovába vetett bizalom?

18—19. Milyen szavakkal buzdít minket a Biblia arra, hogy bízzunk Jehovában, de némelyeknek milyen téves elképzeléseik vannak erről?

¹⁸ Isten Szava erre ösztönöz minket: „Bízzál Jehovában teljes szívedből, és a magad értelmére ne támaszkodj. Minden utadban vedd figyelembe őt, és akkor ő fogja egyengetni ösvényeidet” (Példabeszédek 3:5, 6). Csodálatos, megnyugtató szavak! Vitathatatlan, hogy a világegyetemben senki sem megbízhatóbb szerető égi Atyánknál. Ám az is igaz, hogy könnyebb elolvasni, mint gyakorlatba átültetni a Példabeszédek könyvében található gondolatokat.

¹⁹ Sokaknak téves elképzeléseik vannak arról, hogy mit jelent Jehovában bízni. Némelyek úgy érzik, hogy az ilyen bizalom csak egy boldog érzés, mely feltör a szívünkből. Mások úgy vélekednek, hogy az Istenbe vetett bizalom azt jelenti, hogy elvárhatjuk tőle, hogy minden nehézségtől megóvjon minket, megoldja az összes gondunkat, és úgy alakítsa, hogy nap nap után minden a várakozásaink szerint alakuljon — és persze mindezt haladéktalanul. De ennek nincs semmi alapja. A bizalom sokkal több, mint érzés, a valóságra épül. A felnőtteknél a bizalom azt is magában foglalja, hogy tudatos, átgondolt döntéseket hoznak.

20—21. Mit foglal magában az, hogy bízunk Jehovában? Szemléltesd!

²⁰ Figyeljük meg újra, hogy mit mondott a Példabeszédek 3:5. Szembeállítja a Jehovába vetett bizalmat és azt, hogy a magunk értelmére támaszkodunk, érzékeltetve, hogy egyszerre a kettő nem megy. Vajon ez azt jelenti, hogy nem szabad az értelmi képességünket használnunk? Nem, nem azt jelenti, hiszen Jehova, akitől ez a képesség származik, elvárja, hogy a szolgálatában igénybe vegyük azt (Róma 12:1). A kérdés az, hogy mire támaszkodunk. Vajon elfogadjuk-e Jehova bölcsességét, ha olyan helyzet adódik, amikor a gondolkodásunk nincs összhangban az övével, tudva, hogy az ő bölcsessége milliószorta a miénk fölött áll? (Ézsaiás 55:8, 9). A Jehovába vetett bizalom azt jelenti, hogy hagyjuk, hogy az ő gondolkodása vezesse a miénket.

²¹ Szemléltetésül: egy kisgyerek egy autó hátsó ülésen ül, a szülei pedig elöl. Az apukája ül a kormánynál. Amikor nehézségek merülnek föl az út során — a helyes irányt illetően, a viszontagságos időjárás vagy az út állapota miatt —, hogyan viselkedik egy engedelmes, bizalommal teli gyermek? Vajon parancsolgat a hátsó ülésről, megszabva az apukájának, hogyan vezesse az autót? Vitatja-e, hogy helyesek a szülei döntései, és durcás lesz, amikor emlékeztetik őt, hogy üljön nyugodtan, és ne csatolja ki a biztonsági övét? Természetéből adódóan bízik abban, hogy a szülei fognak intézkedni, még ha tökéletlenek is. Jehova a mi tökéletes Atyánk. Vajon nem kellene fenntartás nélkül bíznunk benne, kivált olyankor, amikor nehéz helyzetekkel nézünk szembe? (Ézsaiás 30:21).

22—23. a) Miért Jehovában bízzunk, amikor probléma merül fel, és hogyan tehetjük ezt meg? b) Miről lesz szó a következő cikkben?

²² A Példabeszédek 3:6 azonban arra is utal, hogy ’minden utunkban figyelembe kell vennünk’  Jehovát, nemcsak akkor, ha gondjaink adódnak. A hétköznapokban hozott döntéseinknek tehát tükrözniük kell, hogy bízunk Jehovában. Ha probléma merül fel, ne csüggedjünk, ne essünk pánikba, és ne zárkózzunk el a Jehovától jövő útmutatás elől, amelynek az a célja, hogy megtaláljuk a legjobb megoldást. Tekintsük a próbákat lehetőségnek arra, hogy Jehova szuverenitását támogassuk, Sátánt hazugnak bizonyítsuk, és engedelmességet, illetve Jehovának tetsző egyéb tulajdonságokat fejlesszünk ki (Héberek 5:7, 8).

²³ Bármilyen akadály tornyosuljon is előttünk, kifejezhetjük a Jehovába vetett bizalmunkat, mégpedig imáink által, és azzal, hogy a Szavára és a szervezetére tekintünk útmutatásért. A következő cikkünk azzal foglalkozik, hogy konkrétan hogyan mutathatjuk ki, hogy Jehovában bízunk, amikor a mai világban tapasztalható nehézségekkel nézünk szembe.

[Lábjegyzet]

Hogyan válaszolnál?

• Hogyan bizonyította Dávid, hogy bízik Jehovában?

• Milyen három okot említhetnénk meg, amiért szenvedünk napjainkban, és miért jó időről időre áttekinteni ezeket?

• Milyen ítéletet mondott ki Jehova az emberiségre, és miért volt igazságos ez az ítélet?

• Mit foglal magában az, hogy bízunk Jehovában?

[Tanulmányozási kérdések]

[Képek a 8. oldalon]

Dávid bízott Jehovában

[Kép a 10. oldalon]

Jézus kifejtette, hogy nem Jehova volt a felelős azért, hogy egy bizonyos torony leomlott Jeruzsálemben