A bölcsnek törvénye életnek kútfeje

„Ó, ISTEN gazdagságának, bölcsességének és ismeretének mélysége! Mily kikutathatatlanok az ítéletei, és kinyomozhatatlanok az útjai!” — kiáltott fel Pál apostol (Róma 11:33). A hűséges patriarcha, Jób ezt mondta Jehova Istenről: „Bölcs szívű” (Jób 9:4). Igen. Az ég és a föld Teremtője páratlanul bölcs. Mit mondhatunk egy ilyen Teremtőnek a törvényéről, vagyis az írott Szaváról?

A zsoltáríró így énekelt: „Jehova törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket. Jehova emlékeztetője megbízható, bölccsé teszi a tapasztalatlant. Jehova utasításai egyenesek, megvidámítják a szívet; Jehova parancsolata tiszta, fölragyog tőle a szem” (Zsoltárok 19:7, 8). Mennyire átérezhette az ókori Izraelben élt Salamon király ezen szavak igazságát! Kijelentette: „A bölcsnek tanítása [törvénye, A Szentírás új világ fordítása] életnek kútfeje, a halál tőrének eltávoztatására” (Példabeszédek 13:14, Károli-fordítás). A Példabeszédek könyve 13. fejezetének ezt megelőző 13 versében Salamon megmutatta, hogyan tud segíteni nekünk az Isten Szavában található tanács, hogy javítsunk életünk minőségén, és megóvjuk az életünket a veszélyektől.

Légy tanítható!

„Bölcs a fiú, ha atyai fegyelmezést kap, a gúnyolódó pedig nem hallotta meg a dorgálást” — jelenti ki a Példabeszédek 13:1. Egy atyai fegyelmezés lehet enyhe és szigorú is. Először tanítás formájában nyilvánulhat meg, de ha ezt visszautasítják, akkor büntetés a vége. Egy fiú akkor bölcs, ha elfogadja az atyja fegyelmezését.

„Akit szeret Jehova, azt megfegyelmezi; bizony megostoroz mindenkit, akit fiaként befogad” — mondja a Biblia (Héberek 12:6). Égi Atyánk egyrészt írott Szava, a Biblia által fegyelmez bennünket. Ha tisztelettel olvassuk a Bibliát, és alkalmazzuk azt, amit tanulunk belőle, akkor a Szava valójában fegyelmez bennünket. Ez hasznos nekünk, mivel minden, amit Jehova mond, az a javunkra válik (Ézsaiás 48:17).

Fegyelmezést kaphatunk egy hívőtársunktól jövő helyreigazítás által is, aki érdeklődik a szellemi egészségünk iránt. Bármely hasznos tanácsra, amely összhangban van Isten Szavával, úgy tekinthetünk, mint ami nem attól az embertől származik, aki mondja, hanem Istentől, az igazság nagyszerű Forrásától. Bölcsek vagyunk, ha úgy fogadjuk el, mint ami Jehovától jön. Amikor így teszünk, és engedjük, hogy hatással legyen a gondolatainkra, és segítsen jobban megérteni a Bibliát, valamint helyreigazítanunk az útjainkat, akkor a fegyelmezés a javunkra válik. Ugyanez igaz azokra a tanácsokra is, melyeket a keresztény összejöveteleken és a Biblián alapuló kiadványokból kapunk. Nagyszerű formája önmagunk fegyelmezésének az, ha elfogadjuk, amiket az ilyen írott vagy mondott szavak által tanulunk.

Ezzel szemben a gúnyolódó nem reagál kedvezően a fegyelmezésre. „Azt gondolja, hogy mindent ő tud a legjobban — jegyzi meg egy  forrás —, ezért nem tanítható.” Nem reagál még a dorgálásra sem, amely a fegyelmezésnek egy erősebb formája. Ám be tudja valaha is bizonyítani, hogy az atyai fegyelmezés téved? Jehova még egyszer sem tévedett, és nem is fog soha. A gúnyolódó azzal, hogy visszautasítja a fegyelmezést, csak magát teszi nevetségessé. Milyen nagyszerűen mutatja be Salamon néhány jól megválasztott szóval a taníthatóság értéket!

Ügyelj a nyelvedre!

Izrael királya megmutatja, mennyire fontos, hogy Isten Szava vezessen bennünket a beszédben. A szájat egy gyümölcstermő fához hasonlítja. Ezt mondja: „Az ember a szájának gyümölcséből eszik jót, a csalárdul cselekvők lelke [vagyis lelkéből fakadó vágya] azonban erőszak” (Példabeszédek 13:2). A kimondott szavak a szájnak gyümölcse. És az ember azt aratja le, amit vetett a szavaival. „Ha szavai jóindulatúak, és az embertársaival való barátságos kapcsolat megőrzésére irányulnak — mondja egy tudós —, akkor majd jót eszik, vagyis boldog, békés életnek fog örvendeni.” Más a helyzet a csalárddal. Erőszakot akar elkövetni, és ártani akar másoknak. Erőszakot tervez, és erőszakot kap. A halál tőre leselkedik rá.

„Aki vigyáz a szájára, megőrzi lelkét — folytatja Salamon. — Aki pedig nagyra nyitja ajkait, arra romlás jön” (Példabeszédek 13:3). A meggondolatlan, bolond beszéd lehetséges következményei a tönkretett hírnév, az érzelmi sérülés, a feszült viszony, sőt a fizikai kár is. A nagyra nyíló ajkak Isten nemtetszését is magukra vonhatják, mert Isten mindenkit felelősségre vonhatónak tart a szavaiért (Máté 12:36, 37). Valójában, ha szigorú ellenőrzés alatt tartjuk a szánkat, az meg fog menteni bennünket a romlástól. De hogyan tanulhatjuk meg azt, hogy vigyázzunk a szánkra?

Ennek egyik egyszerű módja az, ha nem beszélünk sokat. „A sok beszédben elmaradhatatlan a törvényszegés” — jelenti ki a Biblia (Példabeszédek 10:19). Egy másik mód az, hogy gondolkodjunk, mielőtt beszélünk. Az ihletett író kijelenti: „Van, aki meggondolatlanul olyanokat mond, mint amilyen a tőrszúrás” (Példabeszédek 12:18). Ha nem gondoljuk át előre a mondanivalónkat, akkor mi is megbántódhatunk, és az is, aki hallgat bennünket. A Biblia ezért gyakorlatias tanácsot ad nekünk: „Az igazságosnak szíve elmélkedik, hogy mit feleljen” (Példabeszédek 15:28).

Légy szorgalmas!

„A lusta csak vágyakozik — jelenti ki Salamon —, de lelkének semmije sincs. A szorgalmasak lelke azonban megkövéredik” (Példabeszédek 13:4). Ennek a példabeszédnek „a lényege az, hogy a puszta vágy teljesen hiábavaló — írja egy forrásmű —; ami számít, az az igyekezet. A lusta emberek a vágyaik . . . áldozatai, melyek felemésztik őket, és egyszerűen semmit sem tudnak felmutatni önmaguknak.” De a szorgalmasak lelke megelégedett — megkövéredett —, vagyis vágyuk kielégíttetett.

Mit mondhatunk azokról, akik azért húzódoznak attól, hogy átadják magukat Jehovának, mert nem akarják vállalni a felelősséget a tetteikért? Talán azt mutatják, hogy ők vágyakoznak Isten új világában élni, de vajon hajlandóak arra, hogy ezért tegyenek is valamit? Az egyik követelmény azoktól, akik „kijönnek a nagy nyomorúságból”, az, hogy gyakoroljanak hitet Jézus váltságáldozatában, adják át magukat Jehovának, és önátadásukat vízben való megkeresztelkedéssel szimbolizálják (Jelenések 7:14, 15).

 Gondold végig azt is, hogy mit jelent felvigyázói tisztségre törekedni a gyülekezetben. Az a vágy, hogy erre a jó munkára törekszünk, kétségtelenül dicséretes, és az Írások is buzdítanak erre (1Timóteusz 3:1). De a vágyakozás nem elég. Ahhoz, hogy képesítetté váljunk egy kiváltságra, elengedhetetlen tulajdonságokat és képességeket kell ápolnunk. Ehhez szorgalomra és erőfeszítésre van szükség.

Az igazságosság megóv

Egy igazságos személy Istennek tetsző tulajdonságokat ápol, és az igazságot beszéli. Felismeri, hogy a hazugság Jehova törvénye ellen van (Példabeszédek 6:16–19; Kolosszé 3:9). Ezzel kapcsolatban Salamon kijelenti: „A hazug szót gyűlöli az igazságos, a gonoszok viszont szégyenteljesen cselekednek, és gyalázatot hoznak saját magukra” (Példabeszédek 13:5). Az igazságos személy nemcsak egyszerűen kerüli a hazudozást, hanem valójában gyűlöli azt. Tudja, hogy bármennyire ártatlannak látszik is, a hazugság lerombolja a jó emberi kapcsolatokat. Továbbá annak a személynek a szavahihetősége, aki hazugsághoz folyamodik, semmivé lesz. A gonosz szégyenteljesen cselekszik akár hazugság, akár más által, és ezért gyalázatot hoz magára.

A bölcs király, hogy megmutassa, javunkra válik azt tenni, ami helyes Isten szemében, ezt mondja: „Az igazságosság megóvja azt, aki ártatlan az ő útján, a gonoszság viszont elbuktatja a bűnöst” (Példabeszédek 13:6). Mint egy vár, az igazságosság megóvja a személyt, míg a gonoszság elpusztítja.

Ne tettesd magad!

Izrael királya, kimutatva, hogy ismeri az emberi természetet, megjegyezte: „Van, aki gazdagnak tetteti magát, pedig semmije sincsen, és van olyan, aki úgy tesz, mintha szűkölködne, pedig nagy vagyona van” (Példabeszédek 13:7). Egy személy talán nem az, akinek látszik. Néhány szegény ember talán azt tetteti, hogy gazdag — esetleg azért, hogy kérkedhessen, hogy azt a benyomást keltse, hogy sikeres, vagy csak azért, hogy megőrizze a tekintélyét. Egy gazdag ember meg lehet, hogy szegénynek tetteti magát egyszerűen azért, hogy eltitkolja a gazdagságát.

Nem helyes sem a megtévesztő kérkedés, sem a titkolózás. Ha kevés anyagi eszközünk van, és emellett luxuscikkekre költünk csak azért, hogy jómódúnak tűnjünk, az elrabolhatja tőlünk és családunktól a létfenntartáshoz szükséges javakat. És az, ha egy személy szegénynek tetteti magát, holott gazdag, talán fösvénnyé teszi őt, és megfosztja a kellő méltóságától, valamint a nagylelkűségből eredő boldogságtól is (Cselekedetek 20:35). A becsületesség jobb élethez vezet.

 Legyenek egyszerű vágyaid!

„Az ember lelkének váltsága az ő gazdagsága — mondja Salamon —, de aki szűkölködik, nem hallott dorgálást” (Példabeszédek 13:8). Milyen tanulságot rejteget ez a bölcs mondás?

Vannak előnyei annak, ha gazdagok vagyunk, de a gazdagság nem feltétlenül áldás. A vészterhes időkben, amelyekben élünk, a gazdagokat és családjukat gyakran az a veszély fenyegeti, hogy elrabolják, és azért, hogy váltságot kapjanak, fogságban tartják őket. Néha egy gazdag személy ki tudja fizetni a váltságot, hogy visszavásárolja az önmaga vagy az egyik családtagja életét. De akit elrabolnak, azt gyakran megölik. Ez a veszély mindig ott lebeg a gazdagok feje felett.

Annak, aki szűkölködik, nem kell ilyesmi miatt aggódnia. Bár talán ő nem él túl kényelmes életet, és nincs sok anyagi eszköze, melyet a gazdagok élveznek, kevesebb esélye van arra, hogy egy emberrabló célpontjává váljon. Ez az egyik előnye annak, ha folyton egyszerű dolgokra törekszünk, és nem arra fordítjuk az időnket és az energiánkat, hogy a gazdagságot hajszoljuk (2Timóteusz 2:4).

Vigadozz a ’világosságban’!

Salamon továbbra is azt a témát boncolgatja, hogy ha Jehova útja szerint cselekszünk, az a legjobb érdekeinket szolgálja. „Az igazságosak világossága vigadozik — mondja —, a gonoszok lámpása azonban kialszik” (Példabeszédek 13:9).

A lámpás jelképes értelmű, és arra utal, amire életutunk megvilágosításához támaszkodunk. ’Isten szava az igazságos lábának lámpása, ösvényének világossága’ (Zsoltárok 119:105). Ez magában foglalja a Teremtő kimeríthetetlen ismeretét és bölcsességét. Minél jobban megértjük Isten akaratát és szándékát, annál fényesebb lesz a szellemi világosság, amely vezet bennünket. Micsoda örömforrás ez! Miért kellene a világi bölcsességnek vagy annak, amit „hamisan »ismeretnek« neveznek”, eltérítenie bennünket? (1Timóteusz 6:20; 1Korintusz 1:20; Kolosszé 2:8).

Ami a gonosz személyt illeti, függetlenül attól, hogy milyen fényesnek látszik is a lámpása, és milyen sikeresnek tűnik is ő maga, a lámpása mégis kialszik. Sötétségben fogja végezni, ahol a lába mindenképpen elbotlik. Ezenkívül „nincs jövője” (Példabeszédek 24:20).

De mit tegyünk, ha egy adott helyzetben bizonytalanok vagyunk, hogy mit cselekedjünk? Mi van akkor, ha nem vagyunk biztosak abban, hogy valaminek a megtétele egyáltalán a mi hatáskörünkbe tartozik-e vagy sem? A Példabeszédek 13:10 így figyelmeztet: „Az elbizakodottság csak háborúsághoz vezet.” Ha a kellő ismeret hiányában, vagy hatáskörünket túllépve cselekszünk, az elbizakodottságra vall, és biztos, hogy súrlódásokhoz vezet. Nem lenne jobb, ha tanácsot kérnénk másoktól, akiknek megvan a kellő ismeretük és  tisztánlátásuk? „Akik . . . tanácskoznak, azoknál bölcsesség van” — mondja a bölcs király.

Óvakodj a hamis várakozástól!

A pénz hasznos célt szolgálhat. Jobb, ha van elegendő pénzünk, mint hogy sivár körülmények között éljünk (Prédikátor 7:11, 12). De csalóka lehet az, amit mi a nem egyenes úton szerzett gazdagság előnyének vélünk. Salamon így figyelmeztet: „A hiábavalóságból szerzett vagyon megfogyatkozik, aki viszont kezével gyűjt, gyarapodik” (Példabeszédek 13:11).

Gondolj például a csábító szerencsejátékra. Egy szerencsejátékos talán a keserves munkával szerzett pénzét költi el, azt remélve, hogy nagy összeget fog nyerni. Ám milyen gyakran a családja rovására teszi ezt! És mi történik, ha a szerencsejátékos nyer? Mivel a pénz könnyen jött, ezért aligha fogja becsben tartani annak értékét. Mi több, talán egyszerűen nem tudja, hogyan bánjon újonnan szerzett nyereményével. Ugye, valószínűleg éppolyan gyorsan tűnik el a gazdagsága, mint ahogyan megszerezte? Másrészről a fokozatosan, lépésről lépésre, szorgalmas munkával összegyűjtött vagyon folyamatosan gyarapszik, és felhasználható jó célokra.

„Az elhúzódó várakozás beteggé teszi a szívet — jelenti ki Salamon —, de a beteljesült kívánság életnek fája” (Példabeszédek 13:12). A beteljesületlen várakozás kétségkívül csalódáshoz vezet, ami beteggé teszi a szívet, de ez a mindennapi élet velejárója. Nem ez a helyzet azonban azokkal a várakozásokkal, amelyek szilárdan az Isten Szaván alapulnak. Teljes szívvel bízhatunk abban, hogy ezek be fognak teljesülni. Még ha látszólag késnek is, semmiképpen sem vezetnek csalódáshoz.

Tudjuk például, hogy Isten új világa a küszöbön áll (2Péter 3:13). Izgatottan és örömmel várjuk Isten ígéreteinek a beteljesedését. Mi történik, ha arra használjuk a várakozási időt, hogy folyton elfoglaltak legyünk „az Úr munkájában”, hogy buzdítsuk hívőtársainkat, és hogy egyre közelebbi kapcsolatot építsünk ki Jehovával? Ahelyett, hogy ’beteggé válna a szívünk’, inkább örömteliek leszünk (1Korintusz 15:58; Héberek 10:24, 25; Jakab 4:8). Ha egy rég várt kívánságunk beteljesedik, az az életnek fája — igazán éltető és frissítő.

Az Isten törvénye életnek kútfeje

Szemléltetve az Istennek való engedelmesség szükségességét, a Példabeszédek 13:13 ezt írja: „Aki megveti a szót, attól zálogot vesznek, aki viszont féli a parancsolatot, az elnyeri jutalmát.” Ha egy adós megvetné a szót, azáltal hogy nem fizeti vissza a kölcsönt, akkor elveszítené, amit zálogként felajánlott. Ehhez hasonlóan minket is veszteség érne, ha nem engedelmeskednénk Isten parancsolatainak. Mi az, amit elveszítenénk?

„A bölcsnek tanítása [törvénye, »Úv.«] életnek kútfeje, a halál tőrének eltávoztatására” (Példabeszédek 13:14, Kár.). Páratlanul bölcs Istenünk, Jehova törvénye nélkül élni azt jelenti, hogy megfosztjuk magunkat attól a vezetéstől, amely segíteni tud nekünk jobb és hosszabb életet élni. Micsoda hatalmas veszteség lenne! Ezért akkor járunk bölcsen, ha komoly figyelmet szentelünk Isten Szavának, valamint engedjük, hogy az hatással legyen a gondolatainkra, a beszédünkre és a tetteinkre (2Korintusz 10:5; Kolosszé 1:10).

[Képek a 23. oldalon]

Az Írás szerinti tanács elfogadása önmagunk fegyelmezésének nagyszerű formája

[Képek a 24., 25. oldalon]

„Az igazságosnak szíve elmélkedik, hogy mit feleljen”

[Képek a 24., 25. oldalon]

Ha folyton elfoglaltak vagyunk „az Úr munkájában”, örömteliek leszünk