Olvasók kérdései

Mit jelent az a kifejezés, hogy valakinek „élete van önmagában”?

A Biblia azt írja Jézus Krisztusról, hogy „élete [van] önmagában”, és a követőiről is úgy beszél, mint akiknek ’életük van önmagukban’ (János 5:26; 6:53). Ez a két írásszöveg azonban nem ugyanazt jelenti.

„Ahogy az Atyának élete van önmagában, úgy a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában” — mondta Jézus. Mielőtt ezt a figyelemre méltó kijelentést tette, így szólt: „Bizony, bizony mondom nektek, aki hallja a szavamat, és hisz annak, aki küldött engem, örök élete van . . . , eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallani fogják az Isten Fiának hangját, és akik hallgatnak rá, élni fognak.” Jézus itt arra a kivételes hatalomra utalt, amelyet az Atyától kapott, és amely által megadhatta az embereknek, hogy Isten előtt elfogadható állapotban legyenek. Sőt, ő képes feltámasztani azokat, akik halálalvásba merültek, és életet tud adni nekik. Jézus esetében ezeket a képességeket jelenti az, hogy „élete [van] önmagában”. Ezeket a szavakat úgy is visszaadhatnánk, hogy az Atyához hasonlóan a Fiúban is megvan az élet ajándéka (János 5:24–26). És mit mondhatunk a követőiről?

Körülbelül egy évvel később Jézus így szólt a hallgatóihoz: „Bizony, bizony mondom nektek, ha nem eszitek az Emberfiának testét, és nem isszátok a vérét, nincsen életetek önmagatokban. Aki a testemmel táplálkozik, és a véremet issza, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon” (János 6:53, 54). Tehát párhuzamba állítja azt, hogy ’életük van önmagukban’, azzal, hogy ’örök életet’ nyernek. Ugyanez a nyelvtani szerkezet más kifejezésekben is megtalálható a Görög Iratokban. Például ezekben: „Legyen bennetek só”, és a „teljes fizetséget megkapták önmagukban” (Márk 9:50; Róma 1:27). Ezeken a helyeken nem arról van szó, hogy valakinek hatalma van sót vagy fizetséget adni másoknak. Inkább belső teljességről van szó.  Ezért a János 6:53-ban előforduló „életetek önmagatokban” kifejezés egyszerűen azt jelenti, hogy megkapják az élet teljességét.

Amikor Jézus azt mondta a követőiről, hogy életük van önmagukban, a testét és a vérét említette. Később, az Úr Vacsorájának bevezetésekor ismét beszélt a testéről és a véréről, arra utasítva a követőit, akik felvétetnek az új szövetségbe, hogy vegyenek az emlékjegyekből: a kovásztalan kenyérből és a borból. Azt jelentené ez, hogy csak a felkent keresztények kapják meg az élet teljességét, akik a Jehova Istennel kötött új szövetséghez tartoznak? Nem. A két kijelentés között egy év telt el. Azok, akik hallották Jézusnak a János 6:53, 54-ben feljegyzett szavait, nem tudtak az évenkénti megemlékezésről és az emlékjegyekről, melyek Krisztus testét és vérét jelképezik.

A János evangélium 6. fejezete szerint Jézus először a mannához hasonlítja a testét, ezekkel a szavakkal: „Ősatyáitok a mannát ették a pusztában, és mégis meghaltak. Ez az a kenyér, mely az égből száll alá, hogy bárki ehessen belőle, és ne haljon meg. Én vagyok az az élő kenyér, mely az égből szállt alá; ha valaki eszik ebből a kenyérből, örökké élni fog.” Jézus teste — a vérével együtt — felülmúlta a mannát. Milyen értelemben? Teste „a világ életéért” adatott, hogy lehetővé tegye az örök életet. * Ennélfogva a János 6:53-ban olvasható kijelentés arról, hogy Jézus követőinek ’életük van önmagukban’, mindazokra vonatkozik, akik örök életet kapnak, akár az égben, akár a földön (János 6:48–51).

Mikor kapják meg Krisztus követői az életet önmagukban, azaz az élet teljességét? A felkent Királyság-örökösök akkor, amikor égi életre támadnak fel mint halhatatlan szellemteremtmények (1Korintusz 15:52, 53; 1János 3:2). Jézus ’más juhai’ az ezeréves uralom vége után jutnak el az élet teljességére. Addigra ki lesznek próbálva, hűségesnek bizonyulnak, és igazságossá nyilváníttatnak, hogy örökké élhessenek a paradicsomi földön (János 10:16; Jelenések 20:5, 7–10).

[Lábjegyzet]

[Képek a 31. oldalon]

Minden igaz kereszténynek „élete [lehet] önmagában”