Az igazságosságért szenvedünk üldözést

„Boldogok, akiket üldöznek az igazságosságért” (MÁTÉ 5:10).

1. Miért volt Jézus Poncius Pilátus előtt, és mit mondott?

„AZÉRT születtem, és azért jöttem a világba, hogy tanúskodjak az igazság mellett” (János 18:37). Jézus ezt Poncius Pilátus, Júdea római kormányzója előtt jelentette ki. Nem azért állt Pilátus előtt, mert szeretett volna találkozni vele, és nem is azért, mert az meghívta. Azért volt ott, mert a zsidó vallási vezetők hamisan azzal vádolták, hogy gonosztevő, aki méltó a halálra (János 18:29–31).

2. Mit tett Jézus, és mi történt végül vele?

² Jézus tisztában volt vele, hogy Pilátusnak hatalma van arra is, hogy szabadon bocsássa, és arra is, hogy halálra adja (János 19:10). Ez mégsem tartotta vissza attól, hogy bátran beszéljen neki a Királyságról. Noha veszélyben forgott az élete, megragadta az alkalmat, hogy tanúskodjon a terület leghatalmasabb kormányzati személyiségének. Ennek ellenére elítélték és kivégezték, így mártírként halt meg oszlopra feszítve, kínok között (Máté 27:24–26; Márk 15:15; Lukács 23:24, 25; János 19:13–16).

Tanú vagy mártír?

3. Mit jelentett a „mártír” szó a bibliai időkben, és mit jelent ma?

³ Manapság a „mártír” szó hallatán sokaknak egy fanatikus, szélsőséges nézeteket valló ember jut eszébe. Akik készek meghalni azért, amiben hisznek — főleg ha a vallásukról van szó —, azokkal szemben gyakran az a gyanú merül fel, hogy terroristák, de legalábbis veszélyesek a társadalomra. Pedig a „mártír” szó a marʹtüsz görög kifejezésből ered, amely a bibliai időkben ’tanút’ jelentett, vagyis olyan személyre utaltak vele, aki mondjuk bírósági tárgyaláson tanúskodott arról, amit ő igaznak hitt. Csak később kezdtek ezzel a szóval olyan valakire utalni, aki az életével fizet a tanúskodásáért, vagy aki az élete feláldozásával tanúskodik.

4. Elsősorban milyen értelemben volt Jézus mártír?

⁴ Jézus elsősorban a szó korábbi értelmében volt mártír. Ahogy Pilátusnak is mondta, azért jött, hogy ’tanúskodjon az igazság mellett’.  Tanúskodása nagyon eltérő reakciókat váltott ki az emberekből. Az egyszerű emberek némelyikére nagy hatással volt az, amit hallott és látott, így hitt Jézusban (János 2:23; 8:30). A széles néptömegek, kivált a vallási vezetők szintén hevesen reagáltak, csak az ő magatartásuk elutasító volt. Jézus rámutatott nem hívő rokonai előtt: „Titeket nincs oka gyűlölni a világnak, engem viszont gyűlöl, mert tanúskodom róla, hogy a cselekedetei gonoszak” (János 7:7). Jézus azzal, hogy az igazság mellett tanúskodott, magára vonta a nemzet vezetőinek haragját, és ez a halálához vezetett. Ő csakugyan „a hű és igaz tanú [marʹtüsz]” volt (Jelenések 3:14).

„Gyűlölet célpontjai lesztek”

5. Mit mondott Jézus az üldözésről a szolgálata elején?

⁵ Jézus amellett, hogy maga heves üldözést szenvedett el, előre figyelmeztette a követőit, hogy ők is erre számíthatnak. Szolgálatának az elején, a hegyi beszédében ezt mondta hallgatóinak: „Boldogok, akiket üldöznek az igazságosságért, mivel övék az egek királysága. Boldogok vagytok, amikor gyaláznak és üldöznek benneteket, és hazug módon mindenféle gonoszságot mondanak ellenetek énértem. Örvendezzetek és ugrándozzatok örömötökben, mivel nagy a ti jutalmatok az egekben” (Máté 5:10–12).

6. Mire figyelmeztette Jézus a tizenkét apostolt, amikor elküldte őket?

⁶ Később, amikor Jézus elküldte a tizenkét apostolt, így intette őket: „Vigyázzatok az emberekkel, mert kiszolgáltatnak benneteket helyi törvényszékeknek, és zsinagógáikban megkorbácsolnak titeket. Igen, kormányzók és királyok elé fognak hurcolni benneteket énértem, tanúságul nekik és a nemzeteknek.” De nemcsak a vallási hatalmak fogják üldözni a tanítványokat, hiszen Jézus ezt is megmondta: „halálra adja majd testvér a testvért, apa a gyermekét, és gyermekek kelnek fel szüleik ellen, és halálra juttatják őket. És gyűlölet célpontjai  lesztek minden ember előtt az én nevem miatt, de aki mindvégig kitart, az részesül megmentésben” (Máté 10:17, 18, 21, 22). Az első századi keresztények története bizonyítja, hogy szavai beteljesedtek.

Hűségesen kitartottak

7. Mi volt az előzménye István mártírhalálának?

⁷ Röviddel Jézus halála után István lett az első keresztény, akinek meg kellett halnia azért, mert tanúskodott az igazság mellett. Ez a férfi „ki nem érdemelt kedvességgel és erővel telve . . . nagy előjeleket és jeleket tett a nép között”. Vallásos ellenségei „nem tudták megvédeni magukat a bölcsességgel és a szellemmel szemben, amellyel beszélt” (Cselekedetek 6:8, 10). Mivel csak úgy izzottak a féltékenységtől, a zsidó legfelsőbb bíróság, a szanhedrin elé hurcolták Istvánt. Ott István szemtől szemben állt azokkal, akik hamisan vádolták, és hatásosan tanúskodott. Az ellenségei végül mégis meggyilkolták ezt a hűséges tanút (Cselekedetek 7:59, 60).

8. Mit tettek a jeruzsálemi tanítványok, amikor István halála után üldözni kezdték őket?

⁸ István meggyilkolása után „nagy üldözés támadt a Jeruzsálemben levő gyülekezet ellen; az apostolok kivételével mindnyájan szétszóródtak Júdea és Szamária tájékain mindenfelé” (Cselekedetek 8:1). Vajon az üldözés leállította a keresztények tanúskodását? Ellenkezőleg, a beszámolóból megtudhatjuk, hogy „akik szétszóródtak, bejárták a vidéket, hirdetve a szó jó hírét” (Cselekedetek 8:4). Bizonyára ugyanazon az állásponton voltak, mint Péter apostol, aki korábban kijelentette: „Mint uralkodónak, Istennek kell inkább engedelmeskednünk, semmint embereknek” (Cselekedetek 5:29). Ezek a hűséges és bátor tanítványok az üldözés ellenére állhatatosan tanúskodtak az igazság mellett, pedig tudták, hogy ez további megpróbáltatásokhoz vezet (Cselekedetek 11:19–21).

9. Milyen üldözést kellett továbbra is elviselniük Jézus követőinek?

⁹ A megpróbáltatások csakugyan nem szűntek meg. Először is megtudjuk, hogy Saul, aki jelen volt István megkövezésénél, és helyeselte azt, „még mindig fenyegetéstől és gyilkosságtól lihegve az Úr tanítványai ellen, elment a főpaphoz, és leveleket kért tőle a Damaszkuszban levő zsinagógáknak, hogy megkötözve hozhasson Jeruzsálembe bárkit, akit talál, aki az Úthoz tartozik, férfiakat és asszonyokat egyaránt” (Cselekedetek 9:1, 2). Azután i. sz. 44 táján „Heródes király kezet vetett a gyülekezetből valók közül némelyekre, hogy rosszul bánjon velük. Jakabot, János testvérét karddal megölette” (Cselekedetek 12:1, 2).

10. Milyen üldözésről ír a Cselekedetek és a Jelenések könyve?

¹⁰ A Cselekedetek könyve a későbbiekben kitörölhetetlen feljegyzést tartalmaz a hűségesek próbáiról, bebörtönzéséről és üldözéséről. Közöttük volt Pál is, aki korábban üldözte a keresztényeket, de aztán apostol lett, és akit feltehetően Néró, a római császár végeztetett ki mint mártírt i. sz. 65 körül (2Korintusz 11:23–27; 2Timóteusz 4:6–8). Végül az első század vége felé íródott Jelenések könyvében azt olvassuk, hogy az idős János apostolt Pátmosz szigetén tartották fogva, ’mert az Istenről beszélt és Jézus mellett tanúskodott’. A Jelenések könyve megemlíti ezenkívül ’Antipászt, az én tanúmat, az én hűségesemet, akit megöltek’ Pergamonban (Jelenések 1:9; 2:13).

11. Hogyan igazolta a korai keresztények élete azt, amit Jézus az üldözésről mondott?

 ¹¹ Mindez igazolta Jézusnak a tanítványaihoz intézett szavait: „Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak” (János 15:20). A hűséges korai keresztények készek voltak szembenézni a legnagyobb próbával, a halállal is, akár halálra kínozták, akár vadállatok elé vetették, vagy bármilyen más módon gyilkolták meg őket. Céljuk az volt, hogy teljesítsék az Úr Jézus Krisztustól kapott megbízatást: „tanúim lesztek mind Jeruzsálemben, mind egész Júdeában, és Szamáriában, és a föld legtávolabbi részéig” (Cselekedetek 1:8).

12. Miért mondhatjuk, hogy a keresztényüldözés korántsem a múlté?

¹² Ha valaki azt hiszi, hogy Jézus követőivel csak a múltban bántak ilyen embertelenül, az nagyon téved. Pál, akinek az előbbiek szerint bőven kijutott a megpróbáltatásokból, így írt: „mindazokat, akik Isten iránti odaadással kívánnak élni Krisztus Jézusban, üldözni is fogják” (2Timóteusz 3:12). „Valójában erre a pályára hívtak el titeket, mert Krisztus is szenvedett értetek, mintát hagyva nektek, hogy szorosan kövessétek a nyomdokait” — mondta Péter az üldözésről (1Péter 2:21). Jehova népe mind a mai napig, amikor ez a rendszer az ’utolsó napjait’ éli, a gyűlölet és a rosszindulat célpontja (2Timóteusz 3:1). Jehova Tanúi a föld minden szegletében szenvedtek már el üldözést, diktatúrákban és demokratikus országokban egyaránt, mind egyénileg, mind csoportként.

Miért gyűlölik és üldözik őket?

13. Az üldözést illetően mit nem szabad elfelejteniük Jehova mai szolgáinak?

¹³ Igaz, most a legtöbben viszonylag szabadon prédikálhatunk és békében jöhetünk össze, de ne felejtsük el, hogy a Biblia szerint „változik e világ színtere” (1Korintusz 7:31). A változások olyan gyorsan következhetnek be, hogy ha nem vagyunk felkészülve elménkben, érzelmileg és szellemileg, akkor könnyen előfordulhat, hogy megbotlunk. Hogyan védhetjük hát meg magunkat? Hatékony védelem az, ha tisztán látjuk, miért is gyűlölik és üldözik a békeszerető és törvénytisztelő keresztényeket.

14. Péter szavai szerint miért üldözték a keresztényeket?

¹⁴ Péter apostol foglalkozott ezzel a kérdéssel első levelében, amelyet i. sz. 62-64 táján írt, amikor a keresztények az egész Római Birodalom területén próbákat és üldözést álltak ki. „Szeretteim, ne legyetek összezavarodva a köztetek égő tűz miatt, amely próbátokra van, mintha valami különös dolog érne benneteket” — mondta. Majd megmagyarázta, hogy mire is gondol: „egyikőtök se szenvedjen mint gyilkos vagy tolvaj vagy gonosztevő vagy mások dolgába avatkozó. De ha mint keresztény szenved, ne szégyenkezzen, hanem továbbra is dicsőítse az Istent ebben a névben.” Péter tehát rámutatott, hogy nem azért szenvednek, mert valami rosszat tettek, hanem mert keresztények. Bezzeg ha ’a kicsapongás ugyanazon posványában’ fetrengtek volna, mint a körülöttük élő emberek, akkor azok szívesen befogadták volna őket. Mivel azonban igyekeztek Krisztus követőihez méltón élni, szenvedniük kellett. Ma ugyanilyen helyzetben vannak az igaz keresztények (1Péter 4:4, 12, 15, 16).

15. Milyen ellentmondás tapasztalható ma a Jehova Tanúival való bánásmódban?

¹⁵ A világ sok részén nyilvános elismerésben részesítik Jehova Tanúit egységükért és együttműködésükért, mely a kongresszusaikon és az építkezéseiken figyelhető meg, továbbá becsületességükért és szorgalmukért, példás erkölcsösségükért és családi életükért, sőt még a kellemes megjelenésükért és modorukért is. * Mégis azt kell mondanunk, hogy e cikk megírásakor a munkájuk 28 országban be van tiltva,  illetve korlátozás alatt áll, és számos Tanú fizikai bántalmazást vagy anyagi veszteséget kénytelen elviselni a hite miatt. Mi a magyarázata ennek a nyilvánvaló ellentmondásnak? És miért engedi Isten, hogy ilyesmi történjen?

16. Mi a legfőbb oka annak, hogy Isten megengedi, hogy üldözzék a szolgáit?

¹⁶ Mindenekelőtt gondoljunk a Példabeszédek 27:11-ben feljegyzett szavakra: „Légy bölcs, fiam, és örvendeztesd meg szívemet, hogy megfelelhessek annak, aki gúnyol engem.” Igen, a világ fölötti uralkodással kapcsolatban réges-régen felvetett vitakérdésről van szó. Noha már tömérdek bizonyítékkal szolgáltak azok, akik az évszázadok folyamán megőrizték Jehova előtti feddhetetlenségüket, Sátán még mindig gúnyolja Jehovát, ahogy az igazságos Jób napjaiban is gúnyolta (Jób 1:9–11; 2:4, 5). Sátán bizonyára még kétségbeesettebben próbálja igazolni az állítását most, amikor Isten Királysága már szilárd alapokon áll, és az egész földön vannak lojális alattvalói és képviselői. Vajon ők megőrzik Isten iránti hűségüket, bármilyen csapás vagy megpróbáltatás éri is őket? Erre a kérdésre Jehova minden egyes szolgájának magának kell megadnia a választ (Jelenések 12:12, 17).

17. Mit értett Jézus azalatt, hogy „tanúságtételre fog ez szolgálni nektek”?

¹⁷ Amikor Jézus azokról az eseményekről beszélt a tanítványainak, amelyeknek ’a világrendszer befejezésekor’ kell történniük, megemlített valami mást, ami miatt Jehova megengedi, hogy üldözzék a szolgáit. Ezt mondta: „királyok meg kormányzók elé hurcolnak titeket az én nevemért. Tanúságtételre fog ez szolgálni nektek” (Máté 24:3, 9; Lukács 21:12, 13). Ő maga tanúskodott Heródes és Poncius Pilátus előtt. Pál apostolt is „királyok meg kormányzók elé” hurcolták. Az Úr Jézus Krisztustól vezettetve Pál az akkori leghatalmasabb uralkodónak akart tanúskodni, amikor kijelentette: „A császárhoz fellebbezek!” (Cselekedetek 23:11; 25:8–12). Ma is gyakran úgy alakulnak nehéz helyzetek, hogy sikerül kitűnően tanúskodni hivatalos személyek és a nyilvánosság előtt. *

18—19. a) Hogyan válik javunkra a próbák legyőzése? b) Milyen kérdéseket taglalunk a következő cikkben?

¹⁸ Végül pedig elmondhatjuk, hogy a próbák és a viszontagságok legyőzése nekünk is a javunkra válik. Hogyan? Jakab tanítvány a következőkre emlékeztette keresztény hittársait: „Teljes örömnek tekintsétek, testvéreim, ha különféle próbákkal kerültök szembe, hiszen tudjátok azt, hogy a hitetek próbája kitartást eredményez.” Igen, az üldözés csiszolhatja a hitünket, és erősítheti a kitartásunkat. Ezért nem rettegünk tőle, és nem keresünk Szentírással ellentétes módszereket, hogy elkerüljük vagy véget vessünk neki. Inkább megfogadjuk Jakab intését: „A kitartás . . . hadd tegye teljessé munkáját, hogy teljesek és minden tekintetben épek legyetek, és semminek se legyetek híján” (Jakab 1:2–4).

¹⁹ Isten Szava segít megértenünk, hogy miért üldözik Isten hűséges szolgáit, és hogy miért hagyja ezt Jehova, de ettől még nem biztos, hogy könnyű elviselni az üldözést. Mi erősíthet meg, hogy helyt tudjunk állni? Mit tehetünk, amikor üldöznek bennünket? Ezeket a fontos kérdéseket taglaljuk a következő cikkben.

[Lábjegyzetek]

Meg tudod magyarázni?

• Elsősorban milyen értelemben volt Jézus mártír?

• Milyen hatással volt az üldözés az első századi keresztényekre?

• Péter magyarázata szerint miért üldözték a korai keresztényeket?

• Milyen okokból engedi meg Jehova, hogy üldözzék a szolgáit?

[Tanulmányozási kérdések]

[Képek a 10., 11. oldalon]

Az első századi keresztények nem azért szenvedtek, mert valami rosszat tettek, hanem mert keresztények voltak

PÁL

JAKAB

JÁNOS

ANTIPÁSZ

ISTVÁN