Dicséretet szerez Jehovának, ha hűségesen kiálljuk a próbákat

„Ha . . . olyankor tűrtök kitartással, amikor jót cselekszetek és szenvedtek, az kedves dolog Isten előtt” (1PÉTER 2:20).

1. Mivel az igaz keresztények az önátadásuknak megfelelően akarnak élni, milyen kérdést kell megvizsgálniuk?

A KERESZTÉNYEK átadták magukat Jehovának, és szeretnék az akaratát tenni. Mivel az önátadásuknak megfelelően akarnak élni, minden tőlük telhetőt megtesznek azért, hogy kövessék Példaképük, Jézus Krisztus nyomdokait, és tanúskodjanak az igazság mellett (Máté 16:24; János 18:37; 1Péter 2:21). De tudjuk, hogy Jézus és más hűségesek az életüket adták, és meghaltak a hitükért mint mártírok. Ez vajon azt jelenti, hogy minden keresztényre az vár, hogy meg kell halnia a hitéért?

2. Hogyan gondolkodnak a keresztények a próbákról és a szenvedésről?

² Mi, keresztények arra kapunk buzdítást, hogy halálunkig legyünk hűségesek, de ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy meg kell halnunk a hitünkért (2Timóteusz 4:7; Jelenések 2:10). Bár készek vagyunk szenvedni, sőt, ha kell, meg is halni a hitünkért, nem vágyunk erre. Nem leljük örömünket a szenvedésben, a fájdalomban és a megaláztatásban. Mivel azonban számítunk a próbákra és az üldözésre, alaposan át kell gondolnunk, hogy mit tennénk, ha ezek bekövetkeznének.

Hűségesek a próbák alatt

3. Kiknek a történetét tudnád elmondani a Bibliából azok közül, akik megbirkóztak az üldözéssel? (Lásd a „Hogyan birkóztak meg az üldözéssel?” című részt a következő oldalon.)

³ A Biblia sok olyan beszámolót tartalmaz, amelyből megtudjuk, hogy mit tettek Isten szolgái régen, amikor életveszélyes helyzetbe kerültek. Magatartásuk útmutatóul szolgál a mai keresztényeknek, ha esetleg nekik is hasonló nehézségekkel kell megküzdeniük. Vizsgáljuk meg a „Hogyan birkóztak meg az üldözéssel?” című részben levő beszámolókat, és gondoljuk végig, hogy mit tanulhatunk ezekből.

4. Mi jellemezte Jézust és Isten más hűséges szolgáit a próbák idején?

⁴ Noha Jézus és Isten más hűséges szolgái a körülményektől függően nem egyformán viselkedtek, amikor üldözték őket, az egyértelmű, hogy szükségtelenül nem kockáztatták az életüket. Veszélyes helyzetekben bátrak voltak, de óvatosak (Máté 10:16, 23). Az volt a céljuk, hogy folytassák a prédikálómunkát, és megőrizzék Jehova előtt a feddhetetlenségüket. Különböző helyzetekben tanúsított magatartásukkal példát mutattak azoknak a ma élő keresztényeknek, akik próbákkal és üldözéssel kerülnek szembe.

5. Milyen üldözés támadt Malawiban az 1960-as években, és mit tettek az ottani Tanúk?

⁵ Jehova népe a mi korunkban gyakran rendkívüli nehézségeket és nélkülözést tapasztalt háborúk, betiltás vagy nyílt üldözés miatt. Malawiban például kegyetlenül üldözték Jehova Tanúit az 1960-as években. Lerombolták a Királyság-termeiket, otthonaikat, magtáraikat és üzlethelyiségeiket, tehát szinte minden vagyonuk odalett. Megverték és más módokon gyötörték őket. Mit tettek erre a testvérek? Több ezren kénytelenek voltak otthagyni a falujukat. Sokan a bozótosban találtak menedéket, mások pedig ideiglenesen a szomszédos Mozambikba települtek át.  Számos hűséges testvér elvesztette az életét. Néhányan úgy döntöttek, hogy elmenekülnek a veszélyes zónából, ami az adott körülmények között nyilvánvalóan ésszerű lépés volt. Ezzel a testvérek Jézus és Pál példáját követték.

6. Mivel nem hagytak fel a malawi Tanúk a heves üldözés ellenére sem?

⁶ Jóllehet a malawi testvéreknek el kellett költözniük vagy rejtőzniük, de azért keresték és követték a teokratikus vezetést, és titokban folytatták keresztény tevékenységeiket, amennyire csak sikerült nekik. Ennek eredményeként 18 519 Királyság-hírnökkel csúcsot értek el 1967-ben, közvetlenül a betiltás előtt. Még betiltás volt, és sokan Mozambikba menekültek, 1972-ben mégis új csúcsot jelentettek 23 398 hírnökkel. A testvérek havonta átlagosan több mint 16 órát töltöttek a szolgálatban. Tetteikkel kétségtelenül dicséretet szereztek Jehovának, és az ő áldása volt ezeken a hűséges testvéreken abban a rendkívül nehéz időszakban. *

7—8. Miért döntenek úgy némelyek, hogy nem mennek el otthonról, még ha az ellenállás gondot okoz is?

 ⁷ Másrészt lehet, hogy némelyik testvér, aki olyan országban él, ahol gondot okoz az ellenállás, úgy dönt, hogy nem megy el onnan, bár megtehetné. Ha elköltöznének, egyes nehézségek talán megoldódnának, de valószínűleg újak lépnének a helyükbe. Például kapcsolatban tudnának-e maradni ezek a személyek a keresztény testvéreikkel? Nem szigetelődnének-e el szellemileg? Ragaszkodni tudnának-e szellemi szokásaikhoz, miközben azért küzdenek, hogy új életet kezdjenek egy olyan országban, amely talán gazdagabb, illetve több lehetőséget kínál az anyagi gyarapodásra? (1Timóteusz 6:9).

⁸ Mások azért nem hagyják el a lakóhelyüket, mert aggódnak testvéreik szellemiségéért. Inkább úgy döntenek, hogy maradnak, és megküzdenek az adott helyzettel, hogy otthoni területükön folytathassák a prédikálást, és buzdíthassák hívőtársaikat (Filippi 1:14). Voltak, akik ilyen döntést hoztak, és így még jogi győzelmekhez is hozzájárulhattak az országukban. *

9. Mit kell szem előtt tartani, amikor arról dönt valaki, hogy üldözés idején a lakóhelyén maradjon-e, vagy elköltözzön?

⁹ Maradni vagy menni — ezt a kérdést természetesen mindenkinek magának kell eldöntenie. Mielőtt döntést hozunk, feltétlenül kérjük imában Jehova vezetését. És akármilyen utat válasszunk is, ne felejtsük el Pál apostol szavait: „mindegyikünk önmagáról fog számot adni az Istennek” (Róma 14:12). Ahogy korábban már megjegyeztük, Jehova az összes szolgájától azt követeli meg, hogy minden körülmények között maradjon hűséges. Némelyek közülük ma szenvednek el próbákat és üldözést, mások talán később kerülnek ilyen helyzetbe. Valamiképpen mindenki próba alá kerül; senki sem gondolhatja, hogy ő majd kivétel lesz (János 15:19, 20). Jehova önátadott szolgái lévén nem  kerülhetjük ki az egyetemes vitakérdést, melyben Jehova nevének megszentelése és az ő szuverenitásának az igazolása a tét (Ezékiel 38:23; Máté 6:9, 10).

„Senkinek se viszonozzátok rosszal a rosszat”

10. Milyen fontos példát állított elénk Jézus és az apostolok azzal, ahogyan feszült helyzetekben és ellenállás esetén viselkedtek?

¹⁰ Egy másik fontos alapelvet is tanulhatunk abból, ahogyan Jézus és az apostolok feszült helyzetekben viselkedtek: soha ne álljunk bosszút az üldözőinken. A Bibliában a leghalványabb utalás sincs arra, hogy Jézus vagy a követői ellenállási mozgalomba szerveződtek volna, vagy erőszakot alkalmaztak volna az üldözőikkel szemben. Ellenkezőleg, Pál apostol azt tanácsolta a keresztényeknek, hogy ’senkinek se viszonozzák rosszal a rosszat’. A következőket írta még: „Ne álljatok bosszút magatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet a haragnak; mert meg van írva: »Enyém a bosszú; én visszafizetek, ezt mondja Jehova.« . . . Ne hagyd, hogy legyőzzön a rossz, hanem a rosszat mindig győzd le a jóval” (Róma 12:17–21; Zsoltárok 37:1–4; Példabeszédek 20:22).

11. Mit ír egy történész a korai keresztények állam iránti magatartásáról?

¹¹ A korai keresztények megszívlelték ezeket a tanácsokat. Cecil J. Cadoux történész leírja, hogy milyen magatartást tanúsítottak a keresztények az állam iránt az i. sz. 30-tól 70-ig tartó időszakban. Kijelenti: „Semmilyen közvetlen bizonyíték sem áll rendelkezésünkre azt illetően, hogy a keresztények ez alatt az idő alatt akár csak egyszer is megpróbáltak volna erőszakkal ellenállni az üldözőiknek. Legfeljebb odáig mentek el, hogy erélyesen korholták uralkodóikat, vagy zavarba ejtették őket azzal, hogy kicsúsztak a kezük közül. Általában véve azonban a keresztények mindössze annyit tettek üldözés esetén, hogy higgadtan, de határozottan megtagadták a kormányzat azon parancsainak való engedelmességet, amelyek a hitük szerint ütköztek a Krisztus iránti engedelmességgel” (The Early Church and the World).

12. Miért jobb, ha elviseljük a szenvedést, mint ha bosszút állnánk?

¹² Csakugyan bölcs út ez a látszólagos tétlenség? Nem lesz így az ember könnyű prédája azoknak, akik a megsemmisítésére törnek? Nem lenne okosabb önvédelemhez folyamodni? Emberi nézőpontból úgy tűnhet, hogy okosabb lenne. Jehova szolgáiként azonban biztosak vagyunk abban, hogy az a legjobb, ha mindig Jehova vezetését követjük. Nem feledkezünk meg Péter szavairól: „Ha . . . olyankor tűrtök kitartással, amikor jót cselekszetek és szenvedtek, az kedves dolog Isten előtt” (1Péter 2:20). Tudjuk, hogy Jehova teljesen tisztában van a helyzetünkkel, és nem fogja megengedni, hogy a végtelenségig így menjenek a dolgok. Miért lehetünk biztosak ebben? „Aki titeket  bánt, az a szemem fényét bántja” — mondta Jehova a Babilonban raboskodó népének (Zakariás 2:8). Meddig engedné bárki is, hogy bántsák a szemét? Jehova a megfelelő időben szabadulást hoz. Efelől semmi, de semmi kétségünk sincsen (2Tesszalonika 1:5–8).

13. Miért hagyta Jézus alázatosan, hogy ellenségei elfogják?

¹³ Ezen a területen példát vehetünk Jézusról. Amikor hagyta, hogy ellenségei elfogják a Gecsemáné-kertben, annak nem az volt az oka, hogy nem tudta megvédeni magát, hiszen ezt mondta tanítványai előtt: „úgy gondolod, nem kérhetném meg az Atyámat, hogy most mindjárt több mint tizenkét légió angyalt adjon mellém? De akkor hogyan teljesednének be az Írások, hogy ennek így kell lennie?” (Máté 26:53, 54). Jehova akaratának a megvalósulása mindennél fontosabb volt Jézusnak, még akkor is, ha ez azt jelentette, hogy szenvednie kell. Fenntartás nélkül megbízott Dávid prófétai zsoltárának a szavaiban: „nem hagyod lelkemet a seolban. Nem engeded, hogy a te lojálisod meglássa a sírgödröt” (Zsoltárok 16:10). Évekkel később Pál apostol így írt Jézusról: „az eléje helyezett örömért kínoszlopot tűrt kitartással, megvetve a szégyent, és leült az Isten trónjának jobbjához” (Héberek 12:2).

Jehova nevének megszenteléséből öröm fakad

14. Milyen öröm adott erőt Jézusnak végig a próbáiban?

¹⁴ Milyen öröm adott erőt Jézusnak az elképzelhető legkeményebb próbában? Kétségtelen, hogy Jézus, Isten szeretett Fia Jehova valamennyi  szolgája közül Sátán első számú célpontja volt. Így hát az volt a legmeggyőzőbb válasz Sátán gúnyolódására, mellyel Jehovát illette, hogy Jézus a próba alatt megőrizte feddhetetlenségét (Példabeszédek 27:11). El tudod képzelni Jézus örömét és elégedettségét, amelyet akkor érezhetett, amikor feltámadt? Milyen boldog lehetett, amikor tudatosodott benne, hogy Jehova szuverenitásának igazolásában és a neve megszentelésében betöltötte a neki szánt szerepet mint tökéletes ember! És az, hogy ’az Isten trónjának jobbján’ ülhet, vitán felül csodálatos megtiszteltetés és az öröm legnagyobb forrása Jézusnak (Zsoltárok 110:1, 2; 1Timóteusz 6:15, 16).

15—16. Milyen embertelen üldözést bírtak ki a Tanúk Sachsenhausenben, és mi adott nekik ehhez erőt?

¹⁵ A keresztények úgyszintén örömüket lelik abban, hogy hozzájárulhatnak Jehova nevének a megszenteléséhez, azáltal hogy Jézust követve kiállják a próbákat és az üldözést. Jó példa erre azoknak a Tanúknak az esete, akik a hírhedt sachsenhauseni koncentrációs táborban sínylődtek, és a második világháború végén túlélték a megerőltető halálmenetet. Több ezer rab veszett oda a menetben az időjárás viszontagságai, betegség vagy éhség miatt, illetve mert az SS-katonák kíméletlenül kivégezték ott helyben, az út mellett. A Tanúk, akik összetartottak, és akár az életük kockáztatásával is segítettek egymáson, mind a 230-an életben maradtak.

¹⁶ Mi adott erőt ezeknek a Tanúknak, hogy kibírják az embertelen üldözést? Amint biztonságos helyre értek, örömüket és Jehova iránti hálájukat egy okiratban fejezték ki, melynek ez volt a címe: „230 Jehova tanújának a határozata, akik hat népcsoportból származnak, és összegyűltek a mecklenburgi Schwerin mellett egy erdőben”. Kijelentették: „Hosszú, nehéz és próbákkal teli időszak van mögöttünk, és azokat, akik megőriztettek, úgyszólván kiragadtatva a tüzes kemencéből, a tűznek még csak a szaga sem járta át. (Lásd: Dániel 3:27.) Ellenkezőleg, telve vannak Jehovától kapott erővel és hatalommal, és izgatottan várják a Királytól az új parancsokat a teokratikus érdekek előmozdítására.” *

17. Milyenfajta próbákkal néz szembe most Isten népe?

¹⁷ Lehet, hogy ehhez a 230 hűséges testvérünkhöz hasonlóan a mi hitünk is próba alá kerül, noha mi ’nem álltunk még ellen egészen a vérig’ (Héberek 12:4). De sokféle próba létezik. Talán gúnyolnak az osztálytársaink, vagy arra akarnak rávenni mások, hogy kövessünk el erkölcstelenséget vagy egyéb helytelenségeket. Az az elhatározásunk is komoly nyomásnak és próbáknak tehet ki időnként, hogy tartózkodni fogunk a vértől, hogy csak az Úrban kötünk házasságot, illetve hogy megosztott családban is a hitben neveljük gyermekeinket (Cselekedetek 15:29; 1Korintusz 7:39; Efézus 6:4; 1Péter 3:1, 2).

18. Miért lehetünk biztosak abban, hogy még a legrendkívülibb próbát is kibírjuk?

¹⁸ De bármilyen próba érjen is bennünket, tudjuk, hogy azért szenvedünk, mert Jehova és a Királysága a legfontosabb nekünk, és ezt igazi kiváltságnak és örömnek érezzük. Bátorságot merítünk Péter biztató szavaiból: „Ha a Krisztus nevéért gyaláznak titeket, boldogok vagytok, mert a dicsőség szelleme, igen, az Isten szelleme nyugszik rajtatok” (1Péter 4:14). Jehova szellemének erejével még a legnehezebb próbákat is kibírjuk, Istenünk dicsőségére és dicséretére (2Korintusz 4:7; Efézus 3:16; Filippi 4:13).

[Lábjegyzetek]

Meg tudod magyarázni?

• Hogyan gondolkodnak a keresztények a szenvedésről és az üldözésről?

• Mit tanulhatunk abból, ahogyan Jézus és más hűségesek a próbák alatt viselkedtek?

• Miért tesszük bölcsen, ha nem állunk bosszút üldözőinken?

• Milyen öröm adott erőt Jézusnak a próbáiban, és mit tanulhatunk ebből?

[Tanulmányozási kérdések]

[Kiemelt rész/képek a 15. oldalon]

Hogyan birkóztak meg az üldözéssel?

• Mielőtt Heródes katonái Betlehembe értek, hogy megöljék a kétéves és az annál kisebb fiúgyermekeket, József és Mária angyali utasításra Egyiptomba menekült a csecsemő Jézussal (Máté 2:13–16).

• Szolgálata során az ellenségei több ízben is megpróbálták megölni Jézust, mivel hatásosan tanúskodott. Ő mindannyiszor kicsúszott a kezük közül (Máté 21:45, 46; Lukács 4:28–30; János 8:57–59).

• Amikor katonák és hivatalszolgák mentek a Gecsemáné-kertbe, hogy letartóztassák Jézust, ő nyíltan megmondta, hogy kicsoda, kétszer is így szólva: „Én vagyok az.” Sőt, nem engedte a követőinek, hogy ellenállást tanúsítsanak, és hagyta, hogy a csőcselék elvigye őt (János 18:3–12).

• Jeruzsálemben Pétert másokkal együtt elfogták, megverték, és megparancsolták nekik, hogy ne beszéljenek többé Jézusról. Ennek ellenére, amikor elengedték őket, „a templomban és házról házra mindennap szakadatlanul folytatták a tanítást és a jó hír hirdetését a Krisztusról, vagyis Jézusról” (Cselekedetek 5:40–42).

• Amikor Saulnak, aki később Pál apostolként vált ismertté, tudomására jutott, hogy a damaszkuszi zsidók cselt szőnek, hogy végezzenek vele, a testvérek egy kosárban leeresztették éjjel a város falának egy nyílásán át, így megmenekült (Cselekedetek 9:22–25).

• Évekkel később Pál a császárhoz fellebbezett, pedig Fesztusz kormányzó és Agrippa király szerint „semmi halált vagy bilincset érdemlő dolgot” nem cselekedett (Cselekedetek 25:10–12, 24–27; 26:30–32).

[Képek a 16., 17. oldalon]

Bár a kegyetlen üldözés több ezer hűséges malawi Tanút menekülésre kényszerített, ők örömmel folytatták a Királyság-szolgálatot

[Képek a 17. oldalon]

A Jehova nevének megszenteléséből fakadó öröm adott erőt ezeknek a hűséges testvéreknek a náci halálmenetben és a koncentrációs táborokban

[Forrásjelzés]

Halálmenet: KZ-Gedenkstätte Dachau, courtesy of the USHMM Photo Archives

[Képek a 18. oldalon]

Sokféle próba és nyomás létezik